Tùlzott ragaszkodás

Kedves Doktornő/ùr! Bébiszitter vagyok, szuletésuktol fogva egy fiu ikerpárra vigyázok, akik 16 honaposak. A családdal lakom, éjjel-nappal veluk vagyok, napkozbe csak velem vannak reggel ébredéstol este 7-8-ig. A két pici teljesen kulonbozo, mig az egyik sokat játszik egyedul, onállobb, a másik jobban igényli a társaságot játéknál is, mellette kell lenni, figyelni kel rá, stb. Az onállobb gyerek bárkivel elvan, nem fél az idegenektol, a másik pici nagyon ragaszkodik hozzám. Azt gondoltuk, én és az anyuka, hogy normális, hiszen velem vannak egész nap, viszont kb. 3 honapja senkivel nem marad, egy percre sem. ha nem lát, uvolt, sir, hisztizik, nagyon sokszor olbe kéri magát, bujik, szeretetre, olelésre vágyik, de csak az enyémre. Már kicsit zavaròvá vált, hogy semmit nem lehet nélkule csinálni, gondolok itt az olyan egyszeru dolgokra, mint a vacsora elfogyasztása, vagy a zuhanyozás. Volt rá pálda, hogy 2 és fél orán keresztul sirt a nagymamája olében, és csak akkor nyugodott meg, amikor hazaértem, és olbe vettem. Mi lehet a viselkedésének az oka? Nem tortént semmi fontos dolog, szinte mindig ugyanazokat a dolgokat csináljuk, semmi drasztikus változás nem lépett fel az életében. A másik kérdésem pedig az lenne, hogy, mennyire jelent torést a kicsik életében, ha én elmegyek és soha tobbet nem láthatom oket? Az anyuka szerint elkapattam a gyereket, ezért ilyen, és nem akarja, hogy tovabb maradjak. Trauma lesz nekik, vagy elfelejtenek, mintha nem is léteztem volna, mert még kicsik? természetesen érkezik majd hozzájuk egy uj bébiszitter. Válaszát elore is koszonom, udvozlettel: Mária

Szigeti Ildikó válasza kötődés témában

Kedves Mária! Az ikrek egyikének ragaszkodása érthető és természetes., Mint azt Ön is említette levelében, az egyik kisfiú sokkal ragaszkodóbb, "bújósabb", mint a másik. Ez is azt bizonyítja, hogy azonos genetikai állomány ide vagy oda, lehetnek különbözőségek még akkor is, ha azonos közegben nevelkednek az ikrek. Minden bizonnyal azonban az édesanyának is igaza lehet abban, hogy Ön - eleget téve az egyik kicsi igényeinek - "elkapatta" a gyereket. A kisfiú ugyanis azt tapasztalta, hogy az intenzív szeretetvágyát Ön zokszó nélkül kielégíti, így akarva-akaratlanul "magához szoktatta" a gyerek. A szoktatás kölcsönös volt, a kicsi jelezte Ön felé ezt az igényét, Ön pedig eleget tett neki. Minél többet adott úgymond, a kisfiú annál többet és annál intenzívebben akarta és akarja az Ön állandó jelenlétét, fizikai közelségét. A hirtelen elválás a kicsik és az Ön számára is trauma lehet, ám az ikrek - ha megfelelő támaszt találnak a szülők, avagy az új bébiszitter személyében, hamar túlteszik magukat az Ön hiányán. Valószínűleg Önnek jobban hiányoznak majd a kicsik, mint fordítva. Tartós, hosszú távon negatív hatású traumára valószínűleg nem kell számítani, ebben a korban ugyanis igen rugalmasak a gyerekek. Teljesen megfeledkezni sem fognak Önről, hiszen életük első és meghatározó időszakát mindig is Önhöz kötik. Javasolt lehet, hogy az elválás ne legyen radikális és drasztikus, járjon vissza a kicsikhez, ám ezeket a találkozásokat idővel ritkítsák, mert ha rendszertelenül felbukkan újra az életükben, megzavarhatja őket! Üdvözlettel.

Itt kérdezhet