Egy súlyos terhességi szövődmény megelőzését vizsgálták a Semmelweis kutatói
megjelent:
Növeli-e egy súlyos terhességi komplikáció, a preeclampsia megelőzésének hatékonyságát, ha a kismamák a szokásosnál nagyobb dózisú aszpirin hatóanyagú készítményt szednek? Erre a kérdésre keresték a választ a Semmelweis Egyetem kutatói.
A preeclampsia (terhességi toxémia) a várandósságok mintegy öt százalékát érinti, vagyis minden huszadik terhességnél kialakulhat. Ez a vezető halálok valamennyi, vérnyomással összefüggő terhességi kórkép közül, ami az egészséges kismamákat is veszélyeztetheti, és a kockázat nő annál, aki első gyermekét várja, idősebb, ikerterhes, korábbi magasvérnyomás-betegsége vagy túlsúlya van.
A betegség megelőzésének egyik leggyakrabban alkalmazott eszköze az aszpirin/acetilszalicil-sav hatóanyagú gyógyszeres kezelés, melyet különféle dózisokban – 25 mg és 150 mg között – javasolnak várandósoknak.
A Semmelweis Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, várható-e még jelentősebb hatás, ha emelik a dózist. Meta-analízisükben közel 55 000 terhes nő adatait elemezték, hogy erre választ kapjanak.
„Célunk az volt, hogy az ismert kockázati tényezőktől függetlenül minél nagyobb populációt vizsgáljunk meg, különféle dózistartományokat összevetve” – mondja dr. Komoróczy Balázs, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának egyetemi tanársegédje, a kutatás első szerzője.
Abban a csoportban, ahol a kismamák a gyakorlatban leginkább elterjedt 100 mg dózisban kapták az aszpirin hatóanyagot, hatvan százalékra csökkent a preeclampsia előfordulási gyakorisága. Azonban a dózisok emelése, egészen 150 mg értékig, nem csökkentette egyértelműen a kockázatot. Vagyis nem tudtuk kimutatni, hogy az elért hatás és a dózis között egyértelmű összefüggés lenne – mondja dr. Komoróczy Balázs.
A dózisnál nagyobb jelentőséggel bír a gyógyszeres kúra időzítése
Az aszpirin szedését a legjobb hatás érdekében korán, a terhesség 12-16. hetében érdemes elkezdeni. Terhességi magasvérnyomás vagy preeclampsia a terhesség második felében, a huszadik hét után alakulhat ki az arra hajlamosaknál – mondja dr. Ács Nándor, az Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója, a kutatás utolsó szerzője.
Ha ennél korábban több alkalommal mérünk magas – 140/90 Hgmm és afeletti – értéket, akkor krónikus magas vérnyomásról van szó, teszi hozzá.
Amikor gyógyszeres kezelésről döntenek, az orvosok a kockázati tényezőket is figyelembe véve, súlyozva választják ki azokat, akiknél ilyen megelőzés szükséges.
„Mivel az aszpirin/acetilszalicilsav véralvadásgátló szer, az egyik legfontosabb kérdés, hogy kell-e fokozottabb vérzési kockázattal számolni” – magyarázza dr. Komoróczy Balázs. Ez ellenjavallata lehet annak, hogy rutinszerűen adjunk gyógyszert, teszi hozzá.
A kutatásban vizsgált nőknél az átlagosnál valamivel többen tapasztaltak fokozottabb vérzést, de arányuk nem érte el a statisztikai jelentőséget, ami alapján a gyógyszer alkalmazása mellett ilyen kockázattal kellene számolni. „Vagyis az eltérés a véletlen eredménye is lehet” – mondja dr. Komoróczy Balázs.
A preeclampsiát sokan kutatják, a legtöbb vizsgálat azonban bizonyos alcsoportokra fókuszál. Olyan, ami különböző dózisokat hasonlít össze, nem pedig a placebóhoz hasonlítja a dózist, kevés van. „A jövőben érdemes lenne, ha a magasabb dózist már bevált dózissal tudnánk összehasonlítani, ilyen kutatásból azonban kevés áll rendelkezésre” – mondja dr. Komoróczy Balázs.
(Semmelweis Egyetem)
