• A patológia paradoxona: élő és elhunyt betegek vizsgálata

        Szerző: WEBBeteg - Szabó Diána Lili

        Még mindig él a kép az emberekben a patológusról, aki a boncasztal mellett áll, diktafont vagy fényképezőgépet tart a kezében, miközben megállapítja a halál okát. Ez a kép ma már nagyon elavult. Ha ábrázolni szeretnénk a huszonegyedik század patológusát, akkor egy mikroszkóp mellett ülve lenne a legtalálóbb. A mikroszkópban pedig olyan szövettani metszet vagy citológiai kenet van, ami élő emberből származik.

        A patológus diagnosztizál

        „A patológus a halál okának megállapításával foglalkozik.”

        Megállapítja betegség pontos okát. Megvizsgálja a beteg szöveteket, vagy szerveket. Ezt kétféleképpen teheti, vagy invazív mintavételi eljárásokat alkalmaz, vagy pedig a műtét során eltávolított szervet, szervrészletet használja fel szövettani mintavétel céljából. A szövettani vizsgálat élőből történhet vastagtűvel vagy csipesszel, a citológiai vizsgálat során vékonytű biopsziával kenet készül. A vastagtű biopszia során egy szövethengert távolítanak el az érintett szervből, majd ebből készítenek szövettani metszetet és vizsgálják mikroszkóp alatt.

        A betegen végzett fizikális és képalkotó vizsgálatokkal megállapított, klinikailag daganatnak gondolt elváltozásról a patológus állapítja meg, hogy valóban az-e, aminek látszik. Nagyon nagy jelentősége van tehát a patológus diagnózisának. Kiderülhet, hogy egy jóindulatú (benignás) elváltozásról vagy egy rosszindulatú (malignus) elváltozásról van-e szó. Malignus elváltozás esetén meg kell határoznia, hogy milyen típusú, stádiumú a rosszindulatú daganat, és hogy hol van a primer tumor, van-e áttét? Ehhez további technikákat, festési eljárásokat alkalmaznak, amik különböző jelzőmolekulák (markerek) segítségével megmutatják a tumor eredetét. Sok esetben a patológus véleménye dönt arról, hogy kell-e operálni a beteget vagy sem. A terápia kiválasztásánál is döntő szerepe van a szövettani diagnózisnak, hiszen a tumorban megtalált jelzőmolekulák döntik el azt is, hogy milyen támadáspontú terápiát kell alkalmazni.

        Hirdetés

        A patológus kutat

        Számos a jelen orvostudományát és régi tankönyveket újraíró felfedezés született patológusok jóvoltából. Munkájuknak fontos részét képezi a tudományos kutatómunka, melyben nagy szerepe van a molekuláris patológia fejlődésének. A mai orvostudományban már nem a szövetek, sejtek szintjén, hanem molekulák, fehérjék szintjén vizsgálják a betegségek eredetét és így alkotnak új terápiás módszereket is.

        Az elmúlt évtizedben két patológus is Nobel-díjat kapott kutatásaiért. Olivier Smithies a University of North Carolina at Chapel Hill patológia professzora 2007-ben kapott orvos-élettani Nobel-díjat. Kutatócsoportjával az egerek genetikai állományának embrionális őssejteken végzett módosításával lehetővé tették olyan állatmodellek létrehozását, amellyel emberi betegségek tanulmányozhatók. 2012-ben Robert J. Lefkowitz a University of Duke patológia és biokémia professzora kémiai Nobel-díjat kapott kutatásaiért. Őt a G-fehérje kapcsolt receptorok felfedezéséért díjazták. A G fehérjék felfedezése az elmúlt évtizedekben újraírta az összes élettan és gyógyszertan tankönyvet, egy új világot nyitott meg az orvostudományban.

        A patológus oktat

        A kórboncolásról

        A kórboncolás az utolsó orvosi, diagnosztikai beavatkozás, ami a beteg életében megoldatlan kérdésekre keresi a problémát. Egyre inkább azon betegeknél indokolt, ahol konkrét klinikai kérdés maradt nyitva. Így érthető, hogy a váratlan halálesetekben mindenképp, tisztázott kórlefolyás esetén pedig ritkán van rá szükség.

        A patológia az egyik legfontosabb elméleti tantárgy az orvosi egyetemen, de egyben hidat is képez a klinikum felé, Magyarországon éppen ezért egy teljes preklinikai éven keresztül oktatják a kórházi gyakorlatokat megelőzően. A boncolásoknak az oktatásban nagy szerepe van, hiszen az orvostanhallgatók itt találkozhatnak először valódi klinikai esetekkel. Azonban a bonctermi gyakorlatok mellett nagy hangsúlyt kap a szövettan, és a már megtanult egészséges és kóros szövetek összehasonlítása, elkülönítése. Habár az ismeretanyag számtalan molekuláris patológiai és genetikai anyaggal bővült az elmúlt évtizedben, az oktatásban még mindig próbálnak átfogó képet adni az emberi test kóros működéséről. A klinikai gyakorlatban ezzel szemben nagy szerepe van/lenne a specializációnak, a különböző tudományterültetek nyomán. Megnehezíti a helyzetet, hogy nagyon kevés patológus van az országban.

        A patológus mintát vesz a betegből

        „A patológus nem találkozik a betegekkel.”

        A már említett klinikai eseteknél nem csak a minta vizsgálata és a klinikai diagnózis felállítása a feladata a patológusnak, hanem maga a mintavétel is. Így közvetlen kontaktusba is kerül a vizsgált betegekkel. Emellett az anamnézis, a beteg kórtörténete is szerepet játszik a diagnózis alkotásában. Előfordulhat, hogy egy beteg mintájával évekkel vagy évtizedekkel később újra találkozik a patológus, például egy daganatos betegség kiújulása miatt. Az utóbbi években a daganatos betegségek kezelése kapcsán szemléletváltás történt az orvostudományban. Sok esetben bizonyos rosszindulatú tumorokat próbálnak krónikus betegséghez hasonlóan kezelni. Vagyis a daganatos tünetegyüttest (paraneopláziás szindróma, ami lehet fogyás, hormonrendszeri eltérések, csonttünetek, idegrendszeri tünetek, stb.) úgy kezelni, hogy a beteg életminőségét szinten tartsák, javítsák.

        A patológus részt vesz orvos teamek munkájában

        Onkoteamek rendszeres tagjai patológusok is. Ezeken a megbeszéléseken a beteg és az orvosok közösen döntenek a rosszindulatú daganat kezelésének menetéről. Onkológus, daganat specifikus szakorvos, patológus, radiológus, pszichológus közösen vesznek részt az onkológiai munkacsoportokban, ahol a beteg további kivizsgálásáról és a terápiás terv felállításáról konzultálnak. Így komplex, több szakorvos tudásával megalapozott döntés születik a beteg sorsáról, hogy a lehető legjobb ellátásban részesüljön. Itt lehetőség nyílik arra, hogy a patológus személyesen is megismerje a beteg történetét.

        (WEBBeteg - Szabó Diána Lili, Lektorálta: Dr. Méhes Gábor, a Magyar Patológusok Társaságának elnöke)

        Módosítva: 2015.11.18 11:25, Megjelenés: 2015.11.18 11:25
      • Cikkajánló

        Az alvási apnoe okai

        Az alvási apnoe okai

        Dr. Zsuga Judit

        Mi állhat az obstruktív, és mi a centrális alvási apnoe hátterében?

        Füstmentes jövő?

        Füstmentes jövő?

        Szponzorált tartalom

        Az ártalomcsökkentés a társadalom, és így végső soron mindannyiunk érdeke. (x)

        Mintavételi eljárások - Mikor és melyik típus indokolt?

        Orvosi szempontból a mintavételi eljárások jelentősége a pontos diagnózis felállítása szempontjából bizonyos esetekben nélkülözhetetlen. Például daganatok típusának, kiindulási helyének (vagyis hogy melyik szervből származik), stádiumának és az áttétek keresésének eszköze lehet. A sebész például szövettani minta ismeretében határozza meg az eltávolítani kívánt szervrészlet vagy szerv nagyságát, továbbá az alkalmazott terápia tervezésében is nagy jelentősége lehet a vizsgálatok eredményének.

        Mi mit jelent a prosztatarák patológiai leletén?

        A prosztatából vett szövetmintákat speciális előkészítés után, mikroszkóp segítségével vizsgálja meg a patológus, az eredményt patológiai lelet formájában küldi meg a kezelőorvosnak. A leletben leírt információk határozzák meg a beteg kezelésének lehetőségeit. Az alábbi kérdések és válaszok segítenek abban, hogy megértse a leletein található orvosi információkat.

        A húgyhólyag daganatokról

        A húgyhólyag a vizelet tárolására alkalmas szervünk, sajnálatos módon a féktelen dohányzás évek alatt daganat kialakulásához vezethet ebben a szervben is. Több klinikai kutatás igazolta, hogy a húgyhólyagrák az esetek 30-70%-ában dohányosoknál alakul ki. A tumor gyakrabban fordul elő férfiakban, mint nőkben, gyakoribb a fejlett országokban.

        A jövő patológusai: Dr. Pap Anita rezidens orvos

        2013 szeptemberében kezdte el a patológus képzést a PTE Általános Orvostudományi Kar Pathologiai Intézetében dr. Pap Anita rezidens orvos, aki idén októberben megy szakvizsgázni.

        Sokat tesznek egészségünkért, mégsem tudunk eleget róluk: tények és tévhitek a patológusokról

        Az orvostudomány szövevényes világa a betegek, illetve laikusok számára leginkább arról az oldaláról ismert, amelyet ők maguk is rendszeresen tapasztalnak, amikor találkoznak a háziorvosukkal, a fogorvossal, nőgyógyásszal, esetleg más szakorvossal. Létezik azonban egy olyan szakterület, amelyről homályos, rémisztő képek élnek a köztudatban, így a legtöbb ember igyekszik elkerülni a vele történő találkozás lehetőségét is: ez a patológia.

        Összetett rendszer, szerteágazó vizsgálatok: hogyan épül fel a patológia tudománya?

        A patológusok az általános tévhittel ellentétben sokkal nagyobb arányban foglalkoznak az élő betegekkel, mint a már elhunyt emberek vizsgálatával. Feladatuk a betegségek folyamatainak vizsgálata a szövetek, valamint a szervek módosulásai alapján.

        Dr. Strausz Tamás: A patológia egyfajta nyomozás is

        Októberben lesz hat éve, hogy az Országos Onkológiai Intézet Sebészeti és Molekuláris Patológiai Osztályán dolgozik a fiatal patológus szakorvos, dr. Strausz Tamás, aki portálunknak elmondta: az osztályon majdnem minden szakorvosnak van két-három szakterülete, amivel kiemelten foglalkozik.

        4 általános tévhit a patológiával kapcsolatban

        Az egészségügyi ellátást végző szakemberek közül talán a legtöbb homály a patológusok munkáját fedi. Éppen emiatt lehet az, hogy a mai napig rengeteg tévhit és félreértés él a köztudatban velük kapcsolatban. Cikkünkben a négy leggyakoribb mítoszról rántjuk le a leplet.

      • Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.