• Párkapcsolatok - Elvárás és megfelelési kényszer

        Szerző: MTI

        Valójában ma egy olyan álpatriarchális társadalomban élünk, amelyben a nők jelentős része mindinkább házisárkánnyá válik, miközben sok férfi egyre zsugorodó kerti törpének érezheti magát: ezek a kényszerű szerepek valamennyi érintettre rombolóan hatnak - összegzi többéves szakmai tapasztalatát Aszalós Péter pszichológus.

        A párkapcsolatok javítására szakosodott, önismereti tréningeket vezető szakember elmondta a jelenségről, hogy több lépésben lezajló, hosszas folyamatról van szó, amelynek alapja a férfiak általános elbizonytalanodása, az utóbbitól pedig az egész euró-atlanti kultúrára jellemző hagyományos férfi uralom megrendült.

        Kapcsolatfüggőség

        A kapcsolatfüggőség divatos kifejezés, manapság gyakran használatos. Amikor valaki minden cselekedetét a másik véleményétől és beleegyezésétől teszi függővé, miközben ez nem kölcsönös, és ebben a szituációban nem boldog egyik fél sem, erős a gyanú a kapcsolatfüggőségre. Miért jobb a rossz kapcsolat, mint a magány?>>

        A látszat fenntartása egyre kínosabb, amitől a nők is frusztráltak. Ugyanis a megálmodott erős, magabiztos, minden helyzetet uralni képes férfi helyett a nők sok esetben életük párjának mostanság - a pszichológus szavai szerint - valójában "egy gyámolításra szoruló kisfiúnak rebegik el a boldogító igent, aki önállóan még egy szöget sem képes beverni a falba."

        A jó feleségnek nem csupán szeretőként, háziasszonyként, anyaként kell helytállnia, hanem ennél is fontosabb feladat a párja önbizalmának állandó megerősítése. - Naponta érzékeltetnie kell vele, hogy "drágám, nem vitás, te vagy a legjobb." Ha e biztatás szívből jön is, sok nő mégiscsak csalódott. Ez a magában elnyomott érzés pedig párját illetően fokozódó elégedetlenségben nyilvánulhat meg. Elfojtott dühe zsörtölődésig fajul, ami pedig - rossz esetben - kezdeti lépés az elsárkányosodáshoz - magyarázza Aszalós Péter.

        Hirdetés

        Kényeztetési verseny

        A szakember szerint a férfiúi önbecsülés a mai világban ezer sebből vérzik.

        Régen mint családfenntartót eleve egyfajta tisztelet övezte a férfit. A kétkeresős modellben viszont megrendült az ezen alapuló tekintély. Az értékrend általános zűrzavarában a munka is - mint az önbecsülés másik fontos pillére - veszített értékéből, társadalmi presztízse zuhant.

        Az egyéni valós teljesítmény helyett a pénz a mérce. Nem számít, hogy a "sikeres vállalkozó" miként vagyonosodik, csak legyen alatta egy gallytörő ráccsal felszerelt luxus terepjáró. Így pedig a jól végzett munka jutalmát adó elismerés is vékonyabban csordogál, kevésbé táplálja az önértékelést.

        Személyiségtípusok a párkapcsolatban

        Passzív személyiség: Kapcsolati függőségben élő, agresszivitásában és érzelmeinek kifejezésében gátolt, passzív személyiségek. Jellemző betegségeik pl. a colitis ulcerosa, hipochondria, szivneurózis.
        Aktív személyiségek:
            Álfüggetlenségben élő személyiségek (olyan mintha független lenne, de nem az, csak úgy tesz), agresszivitása küszöb alatti, alig észrevehető, de van! Ezt nevezzük „A” (aktív) - típusú személyiségnek. Jellemző betegségeik pl. Crohn-betegség, gyomorfekély, az esszenciális hypertonia „gátlásos” fajtája.
        Független személyiség, aki az agresszivitásában közvetlenül megnyilvánul. Jellemző betegségeik pl. az anorexia nervosa, esszenciális hypertonia eruptív, azaz robbanékony típusa.
           A passzív személyiség inkább elhárít, az aktív inkább ütközik, konfrontálódik. A passzív inkább alárendelődik, látszólag elfogad, de gyakrabban betegszik meg. Az aktív inkább robban. Indulatait levezeti, gyakran igazságtalan, inadekvátan, ráterhelve indulatait a környezettére.
           Párkapcsolataikban hasonlóképpen működnek. A baj akkor van, ha egymást provokáló, egymást pusztító személyiségek kerülnek össze. Személyiségtípusok a párkapcsolatban - Stresszkezelés>>

        Ebben a helyzetben a fiúgyerek sokszor - még ha nem is csonka családban cseperedik - mintaként maga előtt csak egy állandó megerősítésre szoruló, gyötrődő, önmagával viaskodó apát lát. E halovány háttérre támaszkodva kellene majd később "óriásként" megküzdeni a világgal - érzékelteti a folyamatot a szakember.

        Mint kifejti, az apahiányos társadalom a gyerekben állandósítja a belső bizonytalanságot, aki emiatt gyakran az anyja szoknyája mögött keres menedéket. A mama pedig - csupa jó szándékból - hajlamos lehet érzelmileg bekebelezni a "szeme fényét", ezzel viszont megfosztja a felnőtt férfivá válás esélyétől, bizonyos értelemben kasztrálja őt.

        A pszichológus megemlíti, hogy a primitívnek mondott afrikai törzseknél ez nem így van, náluk ősi beavatási szertartás keretében választják el a serdülő gyereket az anyjától. A fiú a fájdalom elviselésének próbáján átesve már megbecsült felnőttként térhet vissza a családi kunyhóba. A nyugati országok szokásmódja szerint pedig 18 éves korában a fiatal elköltözik otthonról, és megkezdi az önálló életet.

        Nálunk ez másként alakult. A paraszti kultúrán alapuló szemléletmód - és persze az egzisztenciális akadályok - következtében a fiatal felnőtt tovább "élvezi" a szülői gondoskodást. Aminek sok pozitív hozadéka is lehet. De egyik hátránya a kisfiú szerep elhúzódása, ami késlelteti a személyiség teljes kiérlelődését. Ennek hiánya pedig a párkapcsolat döccenőinek fő forrása. Ráadásul gyakran az anyós és a meny között a fiú birtoklásáért fű alatt dúló érzelmi harcnak is az ifjú férj a legfőbb kárvallottja. A kényeztetési verseny közepette könnyen beleragadhat a kisfiú szerepbe, e közösen megformált törpétől viszont nem várható el a felelős döntések meghozatalának képessége - húzza alá Aszalós Péter.

        Felszáll a rózsaszín köd

        Az együttélés különféle üzemzavarai persze nem új keletű jelenségek, a maiak előtt néhány generációval azonban még gyakran szőnyeg alá söpörték a bajokat.

        A társadalom nem nézte jó szemmel a válást, ezért a házastársak végig szenvedtek egy életet, vagy megtanultak egymáshoz alkalmazkodni. Így is előfordult lázadás, az 1920-as években például a Tisza menti falvakban gyakran a zsarnokoskodó, érzelmi analfabéta férjek megmérgezésével szabadultak meg a kétségbe esett asszonykák.

        Ma a meneküléshez ilyen drasztikus lépésre nincs szükség, a megváltozott társadalmi elvárás nyomán könnyedebben túlléphetnek egymáson a felek - jegyzi meg a szakember. - A rossz párválasztás azonban manapság még inkább a szerelem mítoszának felnagyításában gyökeredzik.

        A szerelem elsöprő erejében bízó, a vak hittől vezérelve összeálló pároknál általában két év elmúltával bekövetkezhet az illúziós válság. A rózsaszín köd felszáll, a királyfiról kiderülhet, hogy béka, a királylány pedig valójában vérszívó boszorkány. A kapcsolat romjain ott toporog egy csalódott házisárkány és lámpással a kezében egy picinyke törpe.

        A tragédia megelőzéséhez - vagy olykor a romok közös eltakarításához - Aszalós Péter szerint a legbiztosabb út a felnőtt személyiség kiérlelődésén át vezet.

        Nagy tévedés, hogy a boldogság legfőbb forrása a párkapcsolatban rejlik - mutat rá. - A boldogság alapja lényegében a belső biztonság, autonóm látásmód, belső függetlenség kérdése. Az egészséges, kiegyensúlyozott, biztos érzelmeken nyugvó párkapcsolatban a partnerek nem egymáson próbálják leverni saját hiányosságaikat, hanem két szabad, autonóm személyiség köt egymással életre szóló szövetséget.

         

        Módosítva: 2016.07.24 20:19, Megjelenés: 2016.07.24 20:19
      • Nyomtatás
      • Cikkajánló

        Az Ön bőre milyen?

        Az Ön bőre milyen?

        Peterman Krisztina

        Bőrünk típusának megfelelő ápolást igényel. Milyen jelekből határozható meg bőrtípusunk?

        Önálló fejfájások

        Önálló fejfájások

        Dr. Ertsey Csaba PhD, Med. Habil

        A visszatérő fejfájások túlnyomó többsége az önálló fejfájások közé sorolható.

        Lekerültünk az öngyilkossági statisztikák éléről

        Az öngyilkossági statisztikákban hosszú ideig az elsők között szerepelt hazánk, ám a legutóbbi adatok azt mutatják: világszinten már nincs az első tízben, illetve az európai országok között az első háromban Magyarország.

        Az autista gyermekeknek felnőttkorukban is boldogulniuk kellene

        A magyar oktatásban sajnos nincs egységes, kidolgozott integrációs és oktatási-nevelési terv egyes, sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztésére. Így minden iskola úgy integrálja például az autista tanulóit, ahogyan tudja és ahogyan akarja.

        Párkapcsolati krízis - A pszichológus válaszol

        "Egy éve élünk együtt a párommal, de én nem tudom elfogadni a viselkedését. Nem érzem magam nőnek mellette, mert nem simogat és nem kényeztet. Mindig nekem kell közeledni hozzá. Ő azt mondja, hogy ilyen a természete és fogadjam el így. Ugyanakkor határokat szab mindenben és ilyenkor agresszív is. Mit tegyek?" - Válogatás a WEBBeteg Orvos válaszol rovatának kérdéseiből.

        "Miért hagytak el?" - A pszichológus válaszol

        Gyakran teszi fel sírva ezt a költői kérdést az, akit éppen elhagyott valaki. Különösen, ha ez nem először következik be, akkor nagyon nehéz megérteni és elfogadni. Sorscsapásként, büntetésként, igazságtalanságként éli meg az elhagyott fél.

      • Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.