DECISIO - A betegségközpontú gyógyítás helyett páciensközpontú gyógyítás

Szerző: Támogatott tartalom - Szerző: Gecző Gergő József

Ma az egyik legnagyobb érték az egészségügyi ellátásban az információ. Az információnak nemcsak a tartalma lényeges, hanem az is, hogy mennyi idő alatt áll rendelkezésre. Számos betegség gyógyíthatóságát az időfaktor befolyásolja, azaz minél gyorsabban kerül felismerésre a kór, annál nagyobb az esély a gyógyulásra.

A klasszikus orvoslásban azt tanítják, hogy a jó anamnézis fél diagnózis. Egy beteg sok esetben el tudja vezetni a gyógyítóját a panaszainak okához, de fontos, hogy megfelelő, és kellő részletességű kérdéseket kapjon. Napjaink orvoslása egyre nagyobb kihívások elé állítja az orvosokat. Rövid idő áll rendelkezésre a diagnózis felállításához, ezért lényeges, hogy az orvos-beteg találkozók érdemi információkat közvetítsenek.

Információs aszimmetria a háziorvosi ellátásban

Az információs aszimmetria fontos problémája az egészségügyi szektornak. Annak ellenére, hogy az információ közjószág, szükség van a háziorvosi szférában is a különböző szereplők közötti kommunikáció támogatására, hiszen olyan problémák léphetnek fel azok áramlása során, amelyet az egészségügy szereplői, jelen esetben a háziorvok, páciensek és szakorvosok nehezen tudnak egyedül kezelni. Ilyenként szokták felsorolni az információ megbízhatóságát és megfelelő asszimilációját, kognitív korlátozásokból eredő rendellenességeket és az információ felhasználásának nehézségeit.1

Napjainkban az orvosi kommunikáció felértékelődött, rendkívül fontos feladattá vált, hogy az adatokat, vizsgálati eredményeket és státuszt az egészségügyi dolgozók megfelelően ismertessék a beteggel. Sokszor az áll a terápia hatékonyság romlásának hátterében, hogy nincs megfelelő laikus kommunikáció. Ennek következtében pedig alacsony a compliance (terápia sikeressége) és az adherencia (együttműködés) szint. Több olyan kutatást végeztek, amelyben szerették volna megállapítani, hogy milyen viszony is alakulhat ki az orvos (háziorvos) és páciensei között, amelyek közül kiemeljük a Szász és Hollender által 1956-ban megalkotott modellt. A szerzők szerint a kapcsolat három típusát különböztetjük meg, így az aktivitás-passzivitás felállást (nincs interakció, általában páciens nincs magánál), az irányítás-kooperáció típusút (orvos közli az utasításokat, a beteg engedelmeskedik) és a kölcsönös részvételt (ritka esetben fordul elő, az erőviszonyok egyenlőek és elégedettség szükséges a kapcsolat folytatódásához)2. A háziorvosi ellátás során ezen utóbbi megvalósulása lenne az optimális, amely azonban csak megfelelő informatikai támogatottsággal érhető el.

Mivel az információ érték, ezért célunk kell legyen, hogy azt minél többen birtokolják. Azonban már akkor is nehéz helyzetben vagyunk, amikor meg akarjuk ragadni mit is jelent ez, hiszen egy sajátos termékről van szó, amely általánosságban nem gazdát cserél, hanem terjed (marad a feladónál és a fogadónál is). Továbbá azt sem tudhatjuk, hogy az információ, amelynek birtokában vagyunk milyen magán, illetve társadalmi hasznot eredményez majd. Mivel nem klasszikus értelemben vett termékről van szó, így a probléma megoldása során nem csak az információk beszerzésére kell koncentrálni, hanem azok terjesztésére is. Tehát minél hatékonyabb és olcsóbb az információáramlás, annál közelebb kerülünk a Pareto-hatékonyághoz az egészségügyi (így háziorvosi) ellátások területén.

Betegút koordináció hatékonyságának biztosítása

A betegút fogalmát egyik jogszabályunk sem határozza meg, azonban általánosan elfogadott nézet szerint az nem más, mint egészségügyi ellátást szükségessé tevő állapottal összefüggésben történő egészségügyi ellátási események sora.3

Manapság is folyamatos kezdeményezések, fejlesztések állnak rendelkezésre a digitalizált betegéletút lekövetésére, dokumentációjára és az ellátóhelyek közötti kapcsolat kialakítására. Azonban a jelenleg piacon lévő informatikai rendszerek közel sem tökéletesek. Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér elindulása jelenős előrelépés az egészségügyi szolgáltatások szereplőinek informálásához. Ha közlekedési analógiával próbáljuk leírni a jelen állapotokat, akkor az EESZT lehetne az „autópálya hálózat”, amihez viszont fontosak lennének a „bekötő utak”. Továbbá a páciens csak nézegetheti a „saját útvonalait” (betegéletútját), a kezelői által írt „vezetési tanácsokat” (páciens dokumentációit, e-receptjeit), de saját észrevételei az „autója” (egészségi) állapotáról nem érhetők el a gyógyítók számára jelenleg.

Minden bizonnyal a háziorvos az az egészségügyi szereplő, aki a leggyakrabban találkozik a pácienssel. A háziorvos akkor tudja megfelelő módon ellátni az egészségügyi „kapuőr” szerepét, ha a páciensről kellő részletességű, szakmailag releváns adattal rendelkezik naprakészen.

Ezen összefüggésrendszerben nagy szerepe van a beutaló (orvosi levél egyik fajtája) intézményének is. Hiszen amennyiben a háziorvos szerint a beteg további vizsgálata szükséges, beutalhatja őt járó-vagy fekvőbeteg intézménybe további vizsgálatok elvégzése érdekében. Ennek során rendkívül fontos az olyan informatikai rendszer használata, amely képes rugalmasan kezelni nemcsak a páciens igényeit (hiszen kérheti más egészségügyi intézménybe a beutalását), hanem ezen dokumentumok utólagos lekérhetőségének megvalósítását is.4

A bevezetőben említett időfaktort nem csak a pácienssel kapcsolatos egészségügyi dokumentumok elérhetősége befolyásolja, hanem a páciens által közölt információ is.

Megoldás

Az orvos- beteg kommunikáció rendkívül fontos alapköve a sikeres orvoslásnak. A betegek leginkább háziorvosukkal tartják a rendszeres kapcsolatot, amennyiben velük sikeres a kommunikáció, ha jól választják meg annak csatornáját és eszközeit, az nagymértékben hozzájárulhat a terápiák sikeres lefolytatásához.

A hazánkban működő egészségügyi szolgáltatók mérettől, ellátási szinttől függetlenül hasonló gondokkal küzdenek. Az ellátóhelyek informatikai rendszerei közötti átjárhatóság hiányából adódóan bizonytalan az információáramlás. A nem megfelelő szintű, esetenként fölöslegesen nyújtott többszöri ellátásból finanszírozási gondok adódhatnak.

Mivel az orvos- beteg kommunikáció a sikeres gyógyítás alapját képezi, a fenti problémákra megoldást szükséges találni. Egyrészt olyan informatikai rendszerre van szükség, amely elősegíti azt, hogy az orvos-páciens kommunikációs aszimmetria megszűnjön, a betegelégedettség javulásával elősegítse a páciens együttműködést, másrészt támogassa (Pareto-hatékonyság elérése érdekében) az információ terjesztését, terjedését.

A DECISO, a házorvosi ellátást támogató WEB technológiájú, „felhőben” kialakított informatikai rendszer, amely segítségével az információs aszimmetria minimálisra csökkenthető, miközben a betegút koordináció jelentősen javítható. Egyrészről mobileszközökkel kompatibilis, amely az információáramlást egyszerűvé, hatékonnyá és gyorssá teszi, hiszen a beteglátogatás során a háziorvos akár mobilról is tájékozódhat a páciense kórtörténetéről, beérkezett leleteiről, illetve rögzítheti a megfelelő paramétereket az adott adminisztrációs felületeken. Lehetősége nyílik beutalót adni, előjegyezni páciensét további szükséges szakrendelésekre.

A rendszerhez kapcsolódik leletarchívum is, amely segítségével az egészségügyi adatok egy közös tárhelyen kerülnek összegyűjtésre, ahelyett, hogy a háziorvosnak vagy egyéb szakorvosnak külön-külön az intézményi adatbázisok egyes felületeiről kellene tájékozódnia betege korábbi eredményeiről, diagnózisáról.

Hivatkozások

1. Cardon, James − Hendel, Igal: Asymetric Information in Health Insurance: Evidence from the National Medical Expenditure Survey. RAND Journal of Economics, 2001, vol. 32, issue 3, 408-27
2. Molnár Péter-Csabai Márta: A gyógyítás pszichológiája. Springer Hungarica, Budapest,1994.
3. Dr. Homicskó árpád Olivér, PhD: Az egészségügyi szolgáltatások rendszertana, Jog és Állam 16., Budapest, 2010, 54.o.
4. Dr. Homicskó árpád Olivér, PhD: Az egészségügyi szolgáltatások rendszertana, Jog és Állam 16., Budapest, 2010, 54-55.o
.

(Támogatott tartalom - Szerző: Gecző Gergő József)

Hozzászólások (0)

Cikkajánló

A kórházban kezeltek körében...

A Covid-19-cel kórházban kezelt páciensek körében megugrott az újonnan kialakuló hiperglikémiás (magas vércukorszintes) esetek száma és az állapot...

Orvos-beteg kommunikáció az...

Alapvető probléma manapság az orvosok és betegek körében, hogy nem minden esetben találják meg a közös hangot, nem értik meg egymást és ezáltal a...

A gyógyszereken túl - Az orvos...

Nemrégiben bebizonyosodott, hogy nemcsak a gyógyszerek képesek csökkenteni a betegek fájdalmát, de a bizalomgerjesztő orvosi jelenlét is. Dr. Vaskó...

Kommunikáció a rendelőben: a jó...

Az orvos-beteg találkozás a leggyakoribb és talán a legfontosabb helyzet az orvosi hivatás gyakorlatában. Egy orvos szakmai életpályáján 160 - 300...

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.