Fontos feladat a gyógyítás mellett a hiteles edukáció

Közös bennük a gyermekek gyógyítása iránti elkötelezettség, a Bethesda Gyermekkórház szakmai közössége és a frissen megszerzett gyermekgyógyász szakvizsga. Dr. Hajnes József és dr. Szénási Fanni pályájukról, motivációikról és a gyermekellátás aktuális kihívásairól mesélnek.

Dr. Hajnes József: "A mi ellátásunk nem csupán az aktuális betegségre koncentrál"

Frissen szerezte szakvizsgáját csecsemő- és gyermekgyógyászatból a Bethesda Gyermekkórház orvosa, Dr. Hajnes József. Orvosi diplomáját 2018-ban szerezte a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán, majd 2024-ben a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában okleveles egészségügyi menedzser végzettséget szerzett. 2021 óta a Bethesda Gyermekkórházban dolgozik csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos jelöltként, 2024-től pedig az intézmény stratégiai igazgatóhelyettese, a Kórházi Egészségfejlesztési Program és az Egészségfejlesztő Kórház Díj ötletgazdája.

Már az orvosi egyetemen is fontos volt számára az egészségtudatosság, a betegségek megelőzése, a lakossági edukáció. Néhány társával közösen megalapította a Semmelweis Egészségversenyt, valamint részt vett a Semmelweis Egészségfejlesztési Központ létrehozásában.

- Miért tartotta fontosnak megszerezni az egészségügyi menedzser végzettséget?

- 2012-ben kezdtem el az orvosi egyetemet, már az elején világossá vált számomra, hogy a gyógyítás mellett érdeklődöm az egészségügyi menedzsment: a vezetés, a közösségek összefogása, a különböző kórházi ügyek képviselete iránt, majd harmadévtől kezdve felvállaltam a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületében különböző feladatokat, közel három évig voltam elnöke a szervezetnek. A közösségépítés, az egészségfejlesztés, az egészségtudatosság, továbbá a prevenciós szemlélet motivált abban, hogy önkéntes alapon energiát fektessek ebbe a tevékenységbe. A Bethesda Gyermekkórházban – ahol szakorvosjelölt lettem – hagyománya van annak, hogy minden évben két munkatárs részt vehet az egészségügyi menedzser képzésben. Így szereztem mesterdiplomát egészségügyi menedzser szakon a Semmelweis Egyetemen, 2024-ben.

- Stratégiai igazgatóhelyettesként is támogatja a kórház működését. Milyen feladatai vannak?

- Izgalmas és motiváló, hogy a gyógyítás mellett fontos kérdésekben vezetői szerepben is támogathatom a kórház működését. Jellemzően olyan feladatok találnak meg, amelyek újdonságnak számítanak a kórház életében, nem részük még a hagyományos egészségügyi intézményi működésnek. Ilyen innovációs elem például a Gyermek Sportegészségügyi Központ létrehozása vagy a Bethesda Akadémia elindítása, hogy csak az elmúlt egy év két kiemelt projektjét említsem. Részt veszek országos egészségfejlesztési programok lebonyolításában, munkahelyi jóllét törekvésekben, amelyek az egészségügyi dolgozók fizikai és mentális egészségét támogatják, továbbá számos olyan munkacsoportnak vagyok a tagja, amelyek a kórház jövőjét viszik előre és magasabb szintre emelik a gyermekgyógyászatot.

- Másképpen tekint a szakterületére, illetve a gyógyítás egészére, mint egészségügyi menedzser?

- Komplexen figyelem a kórház működését, a különböző folyamatokat, ezáltal sokkal árnyaltabbá válik egy-egy szituáció. Ugyanakkor arra is lehetőséget teremt, hogy az adott ügyet gyorsabban, hatékonyabban felismerjem, komplexen értékeljem, és minél hamarabb a megoldásra koncentráljak ezzel a másfajta szemlélettel.

- Miért éppen a csecsemő- és gyermekgyógyászatot választotta szakterületének?

- Tudatos döntés volt. Már az egyetemi éveim alatt megfogalmazódott bennem, hogy a gyermekgyógyászatban megtalálható az a perspektíva, amely motiváló számomra, mert nem csupán a gyermekek egészségével, betegségével foglalkozik, hanem a család egészével. A gyermek egészségügyi problémája az egész családra, a szülőkre is hatással van, ez pedig egy igen összetett feladat.

- Hova tovább a frissen megszerzett szakvizsgával?

- Nyár közepétől a Bethesda Gyermekkórház 1,5 éve alakult sürgősségi osztályán leszek műszakvezető, szakorvos jelöltként is dolgoztam itt. Azért ezt a területet választottam, mert folyamatos jelenlétre és aktivitásra, gyors, azonnali döntésekre van szükség, és ez nagyon prosperáló környezet számomra. Tekintettel arra, hogy nagyon sok akut, azonnali ellátást igénylő esettel találkozhatok, ami számos kihívást tartogat. A gyors beavatkozások sokszor már korán javítják a kis páciensek állapotát, amit jó közvetlenül megtapasztalni és osztozni a család örömében.

- Az különösen érdekel, hogy mikor dönt úgy a család, hogy orvoshoz fordulnak, fontos megértenünk a döntésüket, aggodalmukat. A legtöbb esetben, különösen kisebb korban, nem magától a betegtől, hanem a szülők általi információkból állítjuk fel az anamnézist, és ez külön kihívást jelent az orvos-szülő kommunikációban.

- Ha már a szülők aggodalmát említette: miként lehet jól kommunikálni a családokkal?

- Úgy gondolom, fontos jól, megfelelően kezelni a szülők aggodalmát, félelmeit, feszültségeit a gyógyításon túl, ugyanis a szülők félelme, aggódása nagyban befolyásolja a gyermekük mentális állapotát, gyógyhajlamát. Igyekszünk minden egyes orvos-beteg találkozás alkalmával edukálni a családokat, arra ösztönözni őket, hogy merjenek segíteni, közbeavatkozni bizonyos esetekben. Igenis sokat tehet a szülő azért, hogy a beteg gyermek állapota stabilizálódjon, javuljon vagy legalábbis ne romoljon (például felső-légúti betegségek vagy hányás, hasmenés esetén), amíg beérnek a kórházba.

- Olyan lakossági edukációs programokat, informatív és hiteles egészségfejlesztő üzeneteket és tartalmakat juttatunk el számukra, amelyek segíthetik egy-egy betegség kezelését, akár megelőzését. Mindig kiválasztunk egy-egy fontos témát, amelyet a lakosság felé kommunikálunk. Az elmúlt időszakban az anafilaxia kampányunkkal jelentkeztünk a közösségi médiában, ahol igen nagy elérésünk volt. Tájékoztató üzeneteinkkel felhívtuk a figyelmet arra, hogy az anafilaxia egy súlyos, akár egyetlen falat étel vagy méh- és darázscsípés vagy bizonyos gyógyszerek szedése, és minden elszalasztott perc rontja a beteg gyógyulási esélyeit.

- Mernek segíteni, akár közbeavatkozni a szülők egy-egy betegség, akár sérülés esetén?

- Szerencsére azt tapasztaljuk, hogy egyre több a felelős és felkészült szülő, nyitottak az edukációs tartalmakra és hallgatnak az orvos tanácsaira, ez egy jó irány. Amennyiben a birtokukban van a megfelelő ismeret, készség, már csak a magabiztos jelenlétre van szükség.

Dr. Szénási Fanni: "Nagyon lényeges a kapcsolódás a gyermekkel"

Dr. Szénási Fanni 2016-ban végzett a Debreceni Egyetemen, mint általános orvos, majd Budapesten, dr. Hajnes Józsefhez hasonlóan szintén a Bethesda Gyermekkórházban szerezte meg csecsemő-és gyermekgyógyászat szakvizsgáját.

- Miért ezt a szakterületet választotta?

- Nem volt egyértelmű, hogy a gyermekgyógyászatot választom, fokozatosan alakult ki. Az viszont biztos volt, hogy az orvosi egyetemre megyek. Kicsi korom óta bennem volt az a vágy, hogy orvos legyek. Az egyetemen érdekelt a sebészet és a nőgyógyászat, azonban a gyakorlaton kiderült számomra, hogy a sebészet fizikailag megterhelő, a nőgyógyászatot sem éreztem a sajátomnak. Amit akkor nagyon izgalmasnak találtam, az a PIC, a koraszülöttek ellátása volt, a neonatológiához pedig ugye szükséges a csecsemő- és gyermekgyógyászati szakvizsga, így nem volt kérdés, hogy milyen útra lépek.

- Miként folytatódott az a bizonyos út?

- Az egyetemen a gyermekgyógyászat gyakorlatomat a Bethesda Gyermekkórházban töltöttem, és annyira megszerettem a légkört, az ott folyó kiemelkedő munkát, a kollégák hozzáállását, hogy a gyakorlat befejezése után úgy döntöttem, maradok és önkénteskedni fogok. Nem volt kérdés, hogy ebben az intézményben töltöm el a rezidensi éveimet, majd itt is szakvizsgázom. Jelenleg GYES-en vagyok a második gyermekemmel.

- Részt vett a Fiatal Orvosok Tudományos Fórumán is, ahol a szakorvosjelöltek készülnek valamilyen saját munkával, esettel, majd ezt feldolgozzák és előadják. Mit adott önnek ez a feladat?

- Három alkalommal szerepeltem ezen a fórumon, amely építő volt tudás és tapasztalat szintjén is. A Bethesdában nagy hagyománya van annak, hogy a fiatal orvosokat szakmailag támogassák, ösztönözzék a rezidenseket, hogy tudományos munkában vegyenek részt, bemutassák, mivel foglalkoznak és mindezt egy biztonságos, „otthoni” környezetben tegyék, így is felkészítve őket későbbi konferenciákra, tudományos munkákra, prezentációkra.

- Mi a terve? Visszatér a Bethesdába?

- Igen, mindenképpen. Most egy nagyon izgalmas nyár elé nézünk a családommal, aztán ősszel szeretnék visszamenni a gyermekkórházba, miután beszoktattuk a kicsit a bölcsődébe. Az még kialakulóban van, hogy milyen területre, szerencsére vannak lehetőségek és nyitottak a kollégák is. Szóba került az SMA munkacsoport is, mint lehetséges terv.

- Mindig is érdekelt: másképpen neveli a gyermekét egy gyermekgyógyász?

- Igyekszem nem átesni a ló túloldalára és mindent diagnosztizálni, túlgondolni és túlaggódni. Amikor az első gyermekemet vártam, még úgy képzeltem el, hogy biztosan minden reggel otthoni vizittel indítom majd a napot és tetőtől talpig átvizsgálom a kicsit, úgy ahogyan azt a kórházban megtanultam, de mindenki szerencséjére ez nem így alakult a gyakorlatban. A kisebb sérülések, enyhébb panaszok esetén nagyon hasznosak az elsajátított praktikák, jól jön a tapasztalat. Volt nemrég egy apróbb játszótéri baleset, amelyet szerencsére sikerült otthoni körülmények között kezelni, így nem kellett a sürgősségire rohannunk.

- Megfordítva a kérdést: milyen anyukaként gyermekkórházban dolgozni?

- Azt vettem észre, hogy anyaként jobban megérint egy-egy eset, főleg, ha az én gyermekemmel egyidős kis páciensről van szó. Rengeteget tanítanak nekem a gyermekeim, nem csak a játékosságot és a türelem gyakorlását, hanem a kommunikációt is. Szerintem ez az egyik kulcs: nagyon fontos a személyre szabott kommunikáció a gyermekekkel, másképpen kell közelíteni ugyanis egy újszülötthöz, egy óvodáshoz és másképpen egy kamaszhoz: mivel eltérőek az életkorok, teljesen mások a habitusok, más a hozzáállás és a reakció is egy-egy szituációban és ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.

- Kisebb korban elengedhetetlen bevonni a szülőt az anamnézisbe, a vizsgálatokba, akár úgy, hogy ő teremti meg a nyugodt légkört. Sok esetben szoptatás után zajlik a vizsgálat vagy a kezelés. Megdöbbentőnek hangozhat, de volt már arra is példa, hogy szoptatás közben vett vért a kicsitől az orvos.

- Óvodás kortól nagyon lényeges a kapcsolódás a gyermekkel, úgy kell kialakítani a velük folyó kommunikációt, hogy érezzék, ők is részesei az egésznek, partnerként kezeljük őket. Beszélgetni kell velük, nyitottnak lenni, például megkérdezzük, mi történt az óvodában vagy az iskolában, mi a kedvenc órájuk - elterelve a figyelmüket, így akár a kellemetlen vizsgálatokat is el tudjuk végezni ilyenkor (például hasi panasznál differenciálni tudjuk a fájdalom erősségét azok alapján, hogy a figyelem elterelés, beszélgetés közben mennyire jelzi konzekvensen a fájdalmat a has betapintásakor – ezt a trükköt párszor már itthon is sikerrel alkalmaztam). Ezeket a praktikákat nem az orvosi egyetemen tanultam, hanem a tapasztalt kollégáimtól lestem el, nagyon sokat tanultam és láttam az ügyeleti ellátás során.