Dr. Gombos Katalin: többszempontú gondolkodás szükséges a kutatómunkához

Dr. Gombos Katalin az orvosi laboratóriumi diagnosztika szakorvosa, egyetemi docens a PTE KK Laboratóriumi Medicina Intézetben és a Szentágothai János Kutatóközpont Molekuláris Medicina Kutatócsoportjának vezetője. Szerinte minden kutató magányos harcos, azonban a munkacsoport közösen éri el a kitűzött célokat és a sikert, ami igen sokrétű.

Szombathelyen kezdte a pályáját, hol máshol, a gyógyítók között, aztán 27 évesen úgy döntött, kutatóorvos lesz. Három meghatározó mentora is lehetett: dr. Döbrönte Zoltán volt a tanára az orvosi egyetem végzős gyakorlati évében, ezután került az általa irányított belgyógyászati osztályra. Miseta Attila professzornak köszönhetően került a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Laboratóriumi Medicina Intézetbe, és ő biztosította annak kereteit, hogy a klinikai diagnosztikai munkáját összeköthesse a kutatási tevékenységével. Kovács L. Gábor professzor pedig a kutatási területen mutatta meg számára a technológiai szempontból magas szintű, összetett kutatás izgalmas világát.

Ehhez azonban egy olyan olasz város is kellett, amely nem csupán a pizzájáról ismert.

Hogyan kezdődött a pályája?

Klinikusként indult a pályafutásom Szombathelyen, a Markusovszky Egyetemi Oktatókórházban. Egy igazán izgalmas, impresszív kezdet volt, ahol Döbrönte Zoltán magántanár volt a mentorom. Szerencsém volt orvostanhallgatóként 10 hetet eltölteni a gasztroenterológiai osztályán, ezt követően négy évet, mint rezidens. A mai napig kiváló a kapcsolatom velük, nagyon fontos volt ez a néhány év.

2007-ben kaptam egy lehetőséget Nápolyban, ahol részt vehettem az olasz Nemzeti Kutatóintézeti Hálózat, a CNR egyik tagja, a Frederico Secundo Egyetem programjában és bekapcsolódhattam a molekuláris onkológiai laboratórium kutatási munkájába. A pajzsmirigy daganatok molekuláris hátterét, kialakulását vizsgáltuk. Olyan kutatókkal találkozhattam és dolgozhattam együtt, akik a daganatkialakulásban alapvető szerepet játszó onkogéneket (pl. a myc onkogén család) tártak fel a molekuláris onkológia hajnalán. Ott szembesültem azzal, hogy miként tud kapcsolódni a klinikai megközelítéshez, a hatékony gyógyítási folyamathoz egy tudományos kérdés, egy molekuláris fókusz.

„Hihetetlenül izgalmas időszak volt, annyira erős volt az ott ért hatás, hogy teljesen beszippantott a kutatás területe.“

Előnyt jelentett az ön számára, hogy a klinikumból érkezett a kutatásba?

Mindenképpen előnnyel járt. Az alkalmazott kutatások híve vagyok, orvosként nehezebb is lenne alapkutatásokkal foglalkozni, ugyanis az orvosképzés során elsősorban a humán sejtek, szövetek, szervek működésének patológiás eltérések irányába vezető folyamataira fókuszálunk, így már ott kapunk egy erős klinikai irányvonalat.

A klinikus napi sikereket ér el, gyors, azonnali visszacsatolásokat kap, ráadásul közvetlen kapcsolatba kerül a betegekkel, míg a kutatóorvos hosszú hónapokat, éveket tölt el egy-egy projekttel, ritkák a napi sikerek. Előfordulhat, hogy elindul egy úton és kiderül, hogy nem éri el a kívánt hatást az adott fejlesztés, új megközelítést kell alkalmazni, és belátható időn belül találmánya nem kerül bevezetésre a klinikai gyakorlatba.

Van, akinek ez az egyfajta bizonytalanság frusztráló lehet, de éppen ez a kihívás, hogy mindennap még járatlan úton, új kérdéskörökkel, friss gondolatmenettel találkozunk. Szellemileg egy igen izgalmas területet választottam, amelyen sok a felderítetlen összefüggés. Nagyon sokat köszönhetek mentoromnak, Kovács L. Gábor professzornak, aki egy teljesen új és izgalmas világot mutatott meg.

Mennyire magányos harcosok ma a kutatók, a kutatóorvosok?

A munkacsoport minden tagjának vannak egyéni feladatai. Egy izgalmas, jól funkcionáló csapatban dolgozunk nem egyforma végzettségű, képzettségű kollégákkal. Van közöttünk orvos, biológus, bioinformatikus, matematikus. Számos nézőpontból közelítünk az adott problémára, mindenki egyénileg a saját területén, a számítógépe mellett, a mikroszkóp vagy a szekvenáló gépek felett tevékenykedik. Valamennyi introvertáltságot tehát igényel a kutatómunka, hiszen minden kollégánk egymaga küzd meg az adott problémával, kérdéskörrel, aztán közösen megbeszéljük az elért eredményeket, egymásra reflektálunk, közös irányt határozunk meg.

„Nincs domináns munkatárs a csapatban, egyenrangú, más-más területről érkező szakemberek együttműködése szükséges a sikeres kutatómunkához. Nincsenek magányos hősök.“

Mi jelenti a sikert?

Évekig tartó kutatómunkáról van szó egy-egy projekt kapcsán, ezért szükség van a kisebb sikerekre, a részeredmények visszacsatolására is. Éppen ezért siker egy fontos mérföldkőnél egy-egy publikáció vagy egy sikeresen elnyert pályázat, ami lehetővé teszi a további munkát vagy egy befejezett pályázat, egy szabadalom, amely megszületik, alkalmazásra kerül. Ezek mindegyike siker a csapat számára. Egy Q1-es szakmai lapban egy-egy minőségi publikáció is hosszú hónapok, évek munkájának eredménye.

Milyen projekteken dolgoznak jelenleg?

Számos pályázatunk fut egyszerre, de van egy fő irányvonal. A Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratórium kutatási programjába több, az SZKK Molekuláris Medicina Kutatócsoportjában dolgozó munkatársunk is bekapcsolódott. Az egyik jelenlegi munkánk, amelynél látható sikerek is vannak, az IVF esetében alkalmazott nem invazív genomikai vizsgálatokat fejlesztünk (Mesterséges megtermékenyítés sikerességének növelése non-invazív módszerekkel). Fő célunk, hogy olyan módszereket dolgozzunk ki, amelyek segítségével az embriókat genomikai szempontból vizsgálni lehessen tenyésztőfolyadékból (tápoldat-markerek vizsgálata), anélkül, hogy fizikailag érintenénk őket a korai fejlődésük közben. Ez előrelépés lehet egy biztonságosabb, jóval természetesebb lombikprogram elérése felé. Van benyújtott szabadalmunk, megjelent számos publikációnk az elmúlt években, ami azt jelenti, hogy nemzetközi szinten is versenyképes kutatási porfólióval rendelkezünk.

Emellett, ezzel párhuzamosan dolgozunk olyan folyadék-biopsziás módszerek fejlesztésén, hogy nyálból, testnedvekből, de akár apró szövetdarabokból olyan információkat kapjunk, amelyek a daganatos betegségek vagy más krónikus betegségek korai kimutatására, pontos feltérképezésére alkalmas.

Számos diagnosztikai eljárást fejleszt a csoportunk, ezek a molekuláris laboratóriumi vizsgálatok területét érintik, nagyobb érzékenységű, pontosabb NGS és PCR technológiák alkalmazásán keresztül.

Mennyire biztosított a jövő kutatócsapata, kutatóorvosa?

Az egyik legnagyobb öröme a munkánknak az utánpótlás nevelése, az új kutatók szakmai támogatása. Számos példa van arra, hogy az orvostanhallgató az egyetem elvégzése után annak ellenére, hogy kutatóként jóval kevesebbet keres, mint egy klinikus, belép az állami PhD programba.

Éppen most védte meg PhD értekezését egy tudománycentrikus fiatal orvos, aki nagyon motivált, jelenleg a gyermekklinikán rezidens. Kutatócsoportunkban ezek a hallgatók az évek során megtanulják tudományos nézőpontból megközelíteni a problémákat. Amennyiben ezzel felvértezve a társadalom számára hasznosítható kutatási vagy orvosgyakorlati munkába kezdenek, az a legnagyobb siker. Számomra az ilyen példák hatalmas hajtóerőt jelentenek.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Tóth András, újságíró