A méhnyakrák kezelése
megjelent:
A méhnyakrák kezelése az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött, ma már egyre több beteg gyógyítható meg teljesen, különösen akkor, ha a betegséget korai stádiumban fedezik fel. A kezelés azonban nem mindenkinél ugyanaz: az orvosok mindig egyénre szabottan döntenek arról, melyik terápiás módszer lehet a leghatékonyabb.
A téma cikkei - Méhnyakrák |
| 4/1 Méhnyakrák - Kialakulása, felismerése, megelőzése 4/2 A méhnyakrákszűrés 4/3 A méhnyakrák kezelése 4/4 A HPV fertőzés tünetei és kezelése |
A terápiát meghatározó szempontok
A legtöbb esetben a kezelési döntést nem egyetlen orvos hozza meg. A beteget úgynevezett onkoteam vizsgálja, amelyben nőgyógyász-onkológus, klinikai onkológus, sugárterapeuta, radiológus és patológus is részt vesz. A cél minden esetben az, hogy a lehető legeredményesebb kezelést válasszák, miközben igyekeznek a beteg lehető legjobb életminőségét is megőrizni.
A méhnyakrák kezelési tervét befolyásolja:
- a daganat mérete, pontos elhelyezkedése, a betegség stádiuma, a nyirokcsomók érintettsége, az esetleges áttétek jelenléte,
- a beteg életkora, általános állapota,
- az, hogy a páciens szeretne-e még gyermeket vállalni.
Fiatalabb betegek számára különösen fontos kérdés lehet a későbbi gyermekvállalás lehetősége. Nagyon korai stádiumban bizonyos műtétek mellett még megőrizhető lehet a termékenység, előrehaladottabb betegség esetén azonban a kezelés gyakran meddőséghez vezethet. Emiatt a kezelés megkezdése előtt érdemes beszélni a termékenységmegőrzés lehetőségeiről, például petesejt- vagy embriófagyasztásról.
A betegség stádiuma
A méhnyakrák kezelésének megtervezésében az egyik legfontosabb szempont a betegség stádiuma. A stádium azt mutatja meg, hogy a daganat mekkora, mennyire terjedt túl a méhnyakon, érint-e nyirokcsomókat vagy távoli szerveket. A leleteken ezért gyakran szerepelnek olyan jelölések, mint például „IA”, „IIB” vagy „IIIC1”. Ezek első látásra ijesztőnek és nehezen értelmezhetőnek tűnhetnek, valójában azonban egy nemzetközileg egységes besorolási rendszert jelentenek. Általánosságban minél kisebb a szám és minél korábbi a stádium, annál kisebb kiterjedésű a daganat, és annál jobbak a gyógyulási esélyek.
A mindennapi gyakorlatban leegyszerűsítve gyakran három nagyobb csoportba sorolják a betegséget.
- Korai stádiumúnak általában az I. stádiumot és bizonyos kisebb IIA daganatokat tekintik. Ezekben az esetekben a gyógyulás esélye jó, és sokszor műtéttel teljesen eltávolítható a daganat.
- Lokálisan előrehaladott vagy „nem annyira korai” stádiumról beszélnek, amikor a daganat már túlnőtt a méhnyakon, de még nincs távoli áttét. Ide tartozik például sok IIB–III. stádiumú eset. Ilyenkor általában a kemoradioterápia számít standard kezelésnek.
- Előrehaladott vagy áttétes betegség esetén a daganat már távoli szervekben is megjelent. Ebben a stádiumban a kezelés célja gyakran már nem a teljes gyógyulás, hanem a betegség kontrollálása, az élet meghosszabbítása és az életminőség javítása.
A leleteken emellett gyakran szerepelhet az úgynevezett TNM-besorolás is. Ez részletesebben írja le a daganat méretét és helyi terjedését (T), a nyirokcsomó-érintettséget (N), valamint a távoli áttéteket (M).
A stádium és a TNM-besorolás nemcsak a betegség súlyosságát jelzi, hanem alapvetően meghatározza a kezelési tervet és a várható kilátásokat is. Emiatt a képalkotó vizsgálatoknak, a műtéti mintavételnek és a pontos patológiai elemzésnek kulcsszerepe van a kezelés megtervezésében.
A méhnyakrák stádiumai egyszerűen
| Stádium | Mit jelent? | Általános kezelési lehetőségek |
| 0. stádium | Még nem valódi daganat, csak súlyos rákmegelőző állapot (CIN). A kóros sejtek nem törtek mélyre. | Konizáció, helyi eltávolítás |
| I. stádium | A daganat csak a méhnyakon belül található. | Többnyire műtét, vagy műtét + kiegészítő kezelés |
| IA | Nagyon korai, mikroszkópos daganat. Szabad szemmel sokszor nem is látható. | Gyakran szervmegtartó műtét is lehetséges |
| IB | Már nagyobb daganat, de még a méhnyakra korlátozódik. | Műtét vagy kemoradioterápia |
| II. stádium | A daganat túljutott a méhnyakon, de még nem érte el a medencefalat vagy a hüvely alsó részét. | Gyakran kemoradioterápia |
| IIA | A hüvely felső részére terjed, de a környező kötőszövetet még nem érinti. | Műtét vagy kombinált kezelés |
| IIB | Már érinti a méh körüli kötőszöveteket is. | Többnyire kemoradioterápia |
| III. stádium | A daganat tovább terjedt a kismedencében vagy nyirokcsomókba jutott. | Elsősorban kemoradioterápia |
| IIIA | A hüvely alsó részét is eléri. | Kombinált onkológiai kezelés |
| IIIB | Eléri a medencefalat vagy akadályozza a vizeletelfolyást. | Kemoradioterápia |
| IIIC | Nyirokcsomó-áttétek is vannak. | Intenzívebb kombinált kezelés |
| IV. stádium | A daganat a közeli szervekre vagy távoli szervekre is ráterjedt. | Gyógyszeres kezelés, immunterápia, tüneti kezelés |
| IVA | A hólyagot vagy a végbelet is érinti. | Komplex onkológiai kezelés |
| IVB | Távoli áttétek jelentek meg, például tüdőben vagy májban. | Szisztémás kezelés |
A méhnyakrák kezelésének módszerei
Műtéti eljárások
Korai stádiumban a méhnyakrák gyakran műtéttel gyógyítható. Nagyon kis kiterjedésű daganat esetén előfordulhat, hogy elegendő csupán a kóros szövetrész eltávolítása. Ilyenkor úgynevezett konizációt (conisatio), vagyis kúpkimetszést végezhetnek, amely során a méhnyak érintett részét távolítják el. Ez különösen fontos lehet fiatalabb nőknél, akik később még szeretnének gyermeket vállalni, mivel ilyen esetben a méh megőrizhető és a méhnyak egy része is érintetlen marad. A konizációról részletesen itt olvashat.
Nagyobb vagy mélyebbre terjedő daganat esetén azonban rendszerint kiterjesztett műtétre van szükség. A radikális méheltávolítás során nemcsak a méhet és a méhnyakat távolítják el, hanem gyakran a környező kötőszöveteket, a hüvely felső szakaszát és a kismedencei nyirokcsomókat is. A méheltávolítás műtétről itt írtunk részletesen.
A nyirokcsomók vizsgálata különösen fontos, mert ezek mutatják meg, hogy a daganat elkezdett-e tovább terjedni a szervezetben vagy sem. Ha a nyirokcsomókban is találnak daganatsejteket, a műtét önmagában általában már nem elegendő, ezért kiegészítő kezelésre is szükség lehet, ilyen például a kemoterápia és a sugárterápia, vagy ezek kombinációja.
Radioterápia és kemoterápia
A méhnyakrák kezelésének másik alapvető pillére a sugárkezelés. Alkalmazhatják a műtét kiegészítő kezeléseként is, sok esetben önmagában vagy kemoterápiával kombinálva hatékonyabb lehet, mint a műtét. A sugárterápia során nagy energiájú sugárzással pusztítják el a daganatsejteket.
- A kezelés egyik formája a külső besugárzás, amikor egy gép kívülről irányítja a sugarakat a daganatos területre. Ez általában több héten át tartó kezeléssorozatot jelent.
- A méhnyakrák korszerű sugárkezelésének szinte mindig része az úgynevezett brachyterápia is. Ennél az eljárásnál a sugárforrást közvetlenül a méhnyak közelébe helyezik fel, így nagy dózisú sugárzás juttatható a daganat környezetébe, miközben a környező szervek kisebb terhelést kapnak. Bár sok beteg számára a belső sugárkezelés gondolata elsőre ijesztő lehet, a kezelés a modern technikáknak köszönhetően ma már pontosabban és biztonságosabban végezhető, mint korábban.
Közepesen előrehaladott méhnyakrák esetén az úgynevezett kemoradioterápia számít standard kezelésnek, amely a sugárkezelés és a kemoterápia kombinációját jelenti. A kemoterápiát ebben az esetben azért alkalmazzák, mert érzékenyebbé teszi a daganatsejteket a sugárzással szemben. A leggyakrabban használt gyógyszerhatóanyag ilyenkor a cisplatin.
Előrehaladott, kiújult vagy áttétes méhnyakrák esetén a kemoterápia önállóan is fontos szerepet kaphat. A kezelés célja ilyenkor nem mindig a teljes gyógyulás, hanem sokszor a daganat növekedésének lassítása, a tünetek csökkentése és az élet meghosszabbítása.
Általános tudnivalók Sugárterápia | Kemoterápia
Modern onkológiai terápiák
A modern onkológiai kezelések között ma már immunterápiás és célzott gyógyszerek is rendelkezésre állnak bizonyos betegek számára.
Az immunterápiák (pembrolizumab, cemiplimab) az immunrendszer működését segítik abban, hogy felismerje és megtámadja a daganatsejteket. Ezeken modern kezelési eljárások alkalmazásának több feltétele van, nem minden betegnél hatásosak. Elsősorban előrehaladott, kiújult, más terápiára nem reagáló esetekben használják, amennyiben a molekuláris vizsgálatok alapján a daganat várhatóan érzékeny lesz a készítményekre.
A célzott terápiák (bevacizumab) a tumor érképződését próbálják gátolni egy meghatározott molekuláris útvonal gátlásával, ezzel lassítva a daganat növekedését. Általában a kemoterápia kiegészítéseként alkalmazzák.
A kezeléssel járó mellékhatások
A kezelések természetesen mellékhatásokkal is járhatnak, de ezek típusa és súlyossága jelentősen eltérhet attól függően, hogy a beteg milyen terápiát kap.
- Műtét után fájdalom, vérzés, fertőzés, vizelési panaszok vagy nyirokpangás alakulhat ki. Ha a petefészkeket is el kell távolítani, korai menopauza jelentkezhet.
- A sugárkezelés során gyakori lehet a fáradékonyság, a hasmenés, a hólyag irritációja vagy a hüvelyszárazság.
- A kemoterápia hányingert, hajhullást, vérképromlást és fokozott fertőzéshajlamot okozhat.
A korszerű támogató kezeléseknek köszönhetően azonban ma már sok mellékhatás jelentősen enyhíthető.
A terhes nők méhnyakrák-kezelése ugyanolyan, mint azoké, akik nem várnak gyermeket. Azonban az, hogy mikor kezdik meg a kezelést, nagyban függ attól, hogy a daganat mennyire előrehaladott, illetve, hogy a kismama hányadik trimeszterben van. Például ha a rákos elváltozás még csak korai stádiumú, és a kismama a harmadik trimeszterben van, a kezelést elhalasztják a szülésig. Egyéb esetekben a kezelés veszélyeztetheti a terhességet.
Utógondozás
A méhnyakrák kezelés befejezése után a betegek rendszeres kontrollvizsgálatokon vesznek részt. Ezek célja egyrészt annak ellenőrzése, hogy a daganat nem újult-e ki, másrészt a terápia hosszú távú mellékhatásainak felismerése és kezelése. A kontrollidőszak sok beteg számára lelkileg is megterhelő lehet, ezért a pszichés támogatásnak és a rehabilitációnak is fontos szerepe van a gyógyulás folyamatában.
A kontrollvizsgálatok gyakoriságát a kezelést végző orvos határozza meg személyre szabottan, az első két évben általában 3-4 havonta, a 3-5. évben hathavonta, ezt követően évente szükséges a kivizsgálás. A kontroll során kikérdezés mellett sor kerül általános nőgyógyászati vizsgálatra, citológiai vizsgálatra (Pap-teszt), laborvizsgálatokra, indokolt esetben hasi és medence CT-vizsgálatot is kérhet. Sugárkezelésen átesett betegeknél külön ki kell térni a hüvely-, hólyag- és bélpanaszokra.
| A betegség érzelmi oldala |
| A testkép és a szexualitás gyakran változik a megbetegedést és a kezelést követően. A testképpel kapcsolatos problémák kezeléséhez hozzátartozik, hogy nyíltan beszéljen partnerével az érzéseiről, illetve orvosával az aggodalmairól. Sokat segíthet egy pszichológus is, akivel őszintén beszélhet problémáiról. |
A HPV elleni védőoltás nem szünteti meg a fennálló fertőzést és nem hatásos a már kialakult méhnyakrák ellen, ugyanakkor kezelés után hatékonyan véd az újrafertőződés ellen és hozzájárul a daganat kiújulásának megelőzéséhez. Mivel a daganatok szövettanának 90 százaléka laphám eredetű, így fontos hangoztatni a tartós gyógyulás érdekében a dohányzás elhagyásának a fontosságát.
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász
