Arcidegzsába (trigeminus neuralgia)

Majdnem minden ember tapasztal alkalmanként fáradtságot, megerőltetést követően fejfájást. Sokan azonban szokatlan tünetekkel járó fej- és arcfájdalmaktól is szenvedhetnek, amelyek hátterében a fej és nyak érzőidegeinek kóros működése feltételezhető. Ez az arcidegzsába.

Mi az arcidegzsába?

Az arcidegzsába (trigeminus neuralgia) az arcunk jelentős részének a beidegzéséért "felelős" háromosztatú ideg három fő ágai közül egynek (esetleg kettőnek) a jellegzetesen csak az egyik arcfél egy részére kiterjedő, kóros túlműködése. A panaszokat már enyhe ingerek is kiváltják, a hagyományos fájdalomcsillapítók pedig nincsenek rá hatással.

A háromosztatú ideg a homlok, a szem környéke és az arc felső része (V1), a felső állcsont és a felső fogak környéke (V2), valamint az alsó állkapocs és az alsó fogak területének (V3) érző beidegzésében vesz részt. A trigeminus neuralgia leggyakrabban a második és/vagy a harmadik ág területén jelentkezik.

Az arcidegzsába tünetei

A legjellegzetesebb tünet a homlokba, felső fogmeder környékére vagy az állkapocsba (csak az egyikbe a három közül) hasító igen erős, késszúrásszerű fájdalom. A fájdalom általában egyoldali, és egy-egy roham a másodperc törtrészétől legfeljebb körülbelül 2 percig tart. A fájdalom olyan erős lehet, hogy a betegben még az öngyilkosság gondolata is felmerülhet, csak, hogy szabaduljon a fájdalomtól.

A fájdalmat kiváltja hideg, huzat, rágás, mosolygás, beszéd is, tehát enyhe ingerek, a beteg emiatt alig mer enni, beszélni.

Gyakorisága változó. A klasszikus trigeminus neuralgiában a két roham közötti időszakban a beteg általában panaszmentes, és a neurológiai vizsgálat sem mutat jelentős érzészavart. Ugyanakkor egyes betegeknél a rohamok mellett tartós vagy közel folyamatos, tompa, égő háttérfájdalom is fennállhat.

A klasszikus trigeminus neuralgiában a két roham közötti időszakban a beteg általában panaszmentes, és a neurológiai vizsgálat sem mutat jelentős érzészavart. Ugyanakkor egyes betegeknél a rohamok mellett tartós vagy közel folyamatos, tompa, égő háttérfájdalom is fennállhat.

Fontos, hogy a tartós arczsibbadás, érzéscsökkenés vagy egyéb neurológiai eltérés nem jellemző a klasszikus trigeminus neuralgiára, ezért ilyen esetben különösen fontos a másodlagos okok keresése.

A betegség diagnosztizálása

A tünetek már a betegségre terelik a gyanút, amit további vizsgálatokkal igazolhat a szakorvos. A neurológiai fizikális vizsgálat során megvizsgálják a háromosztatú ideg érző és motoros működését, valamint az egyéb agyidegek és az idegrendszer működését.

A régebbi megfogalmazással szemben a trigeminus ideg végágainak nyomásérzékenysége nem tekinthető az arcidegzsába jellegzetes vagy diagnosztikus tünetének. A triggerpontok ingerlése kiválthatja a fájdalmat, de ez nem azonos a perifériás ideg nyomásérzékenységével.

Sor kerül MRI-vizsgálatra, amellyel az esetek egy részében a háromosztatú ideg dúcában olyan kis verőér mutatható ki, amely érintkezik az ideggel és nyomást gyakorol rá (neurovaszkuláris kompresszió). Ez az arcidegzsába egyik kiváltó tényezője, ugyanakkor önmagában az ér és az ideg közötti érintkezés még nem jelenti azt, hogy ez okozza a neuralgiát, ezen érkontaktus panaszmentes emberekben is előfordulhat.

Az esetleges alapbetegséget vagy más kiváltó okot keresve további vizsgálatokra is sor kerülhet.

Az arcidegzsába okai, típusai

Klasszikus trigeminus neuralgiáról akkor beszélünk, ha kimutatható az ér által a háromosztatú idegre kifejtett nyomás, azaz a neurovaszkuláris kompresszió, emellett az ideggyökön morfológiai eltérés – például sorvadás vagy elmozdulás – is kimutatható.

Másodlagos trigeminus neuralgia esetén valamilyen alapbetegség károsítja a háromosztatú ideget. Ilyen lehet például a sclerosis multiplex, az agy vagy a koponyaalap daganata, az agy-híd szögletének térfoglaló folyamata, érmalformáció vagy ritkábban más neurológiai, gyulladásos vagy strukturális betegség. A sclerosis multiplexhez társuló trigeminus neuralgia gyakrabban kétoldali, fiatalabb életkorban is jelentkezhet, és a képalkotó vizsgálaton az alapbetegségre jellemző eltérések láthatók.

Idiopátiás trigeminus neuralgiáról beszélünk, ha sem ilyen neurovaszkuláris kompresszió, sem más kimutatható ok nincs a háttérben. A betegség oka az esetek jelentős részében ismeretlen.

Hogyan kezelhető az arcidegzsába?

Gyógyszeres kezelés

Az arcidegzsába általában gyógyszersen jól kezelhető betegség. Elsősorban bizonyos epilepsziaellenes és depresszióellenes gyógyszerek hatásosak, a kábító és a nem kábító fájdalomcsillapítók ebben a betegségben általában nem segítenek. A gyógyszeres kezelés első választandó szerei a carbamazepin és az oxcarbazepin. Ezek az idegrostok kóros elektromos aktivitását mérséklik, és sok betegben jelentősen csökkentik vagy megszüntetik a fájdalmas rohamokat.

Ha a carbamazepin vagy az oxcarbazepin nem hat megfelelően, nem tolerálható, vagy önmagában nem biztosít elegendő fájdalomcsillapítást, egyéb gyógyszerek alkalmazhatók. Ilyen lehet többek között a lamotrigin, gabapentin, pregabalin vagy baclofen, illetve egyes esetekben phenytoin. Ezek önállóan vagy kiegészítő kezelésként is szóba jöhetnek.

Bizonyos, gyógyszeres kezelésre nehezen reagáló esetekben botulinum toxin A (botox) alkalmazása is megfontolható.

A gyógyszerre nem reagáló esetekben, illetve amikor a kóros ér kimutatható, a különböző műtéti megoldások jelenthetnek megoldást.

Mikrovaszkuláris dekompresszió

Ha az MRI klasszikus trigeminus neuralgiának megfelelő képet mutat, a mikrovaszkuláris dekompresszió (MVD) a legfontosabb műtéti lehetőség. Klasszikus trigeminus neuralgiában, megfelelő általános állapotú betegnél ez az elsőként választandó műtéti eljárás.

Ennek során koponyaműtét keretében az idegsebész felszabadítja a háromosztatú ideget a nyomást gyakorló ér alól, és az ér és az ideg közé megfelelő anyagot helyez. A beavatkozás tehát nem az ideg roncsolásával jár, hanem a kóros ér-ideg kapcsolat megszüntetését célozza.

A műtét előnye, hogy megfelelően kiválasztott betegeknél tartós fájdalommentesség érhető el anélkül, hogy az ideget szándékosan károsítanák. Ugyanakkor ez koponyaműtét, ezért a kevésbé invazív beavatkozásokhoz képest nagyobb műtéti kockázattal jár.

Az ideg roncsolásával járó beavatkozások

Más esetekben a fájdalom csökkentése a trigeminusideg egy részének célzott károsításával érhető el. Ezeket összefoglalóan neuroablatív vagy neurodestruktív eljárásoknak nevezzük.

Ide tartozik például:

• radiofrekvenciás termokoaguláció, amely során hőhatással károsítják a fájdalom továbbításában részt vevő idegrostokat;
• ballonkompresszió, amely során egy ballon segítségével mechanikusan károsítják az idegrostok egy részét;
• glicerol-rhizolysis, amely során glicerint juttatnak a trigeminusideg dúcának területére;
• sztereotaxiás sugársebészet, például gamma kés kezelés, amely nyílt műtét nélkül, nagy pontossággal irányított sugárzással károsítja a trigeminusideg megfelelő részét.

Ezek az eljárások különösen akkor lehetnek fontosak, ha a beteg számára a koponyaműtét nagy kockázatot jelent, ha nincs egyértelmű neurovaszkuláris ok a háttérben, vagy ha a beteg kevésbé invazív beavatkozást részesít előnyben.

Az ideg roncsolásával járó kezelések egyik legfontosabb következménye az arczsibbadás vagy egyéb érzészavar lehet. Ritkán fájdalmas érzészavar, úgynevezett anesthesia dolorosa is kialakulhat, ezért a beavatkozás előnyeit és kockázatait egyénileg kell mérlegelni.

A 2025–2026-os összehasonlító vizsgálatok alapján a radiofrekvenciás kezelés és a ballonkompresszió egyaránt hatékony módszer lehet, és a két eljárás között az azonnali és hosszabb távú fájdalomcsillapítás tekintetében nincs minden betegcsoportra érvényes egyértelmű győztes. A választást ezért a beteg anatómiai viszonyai, életkora, általános állapota és a mellékhatások elfogadhatósága alapján kell meghozni.

A sztereotaxiás sugársebészet szintén hatékony alternatíva lehet. A legújabb összehasonlító adatok szerint a percutan idegroncsoló eljárások gyorsabb fájdalomcsillapítást eredményezhetnek, míg a sugársebészet egyes vizsgálatokban kevesebb arczsibbadással és alacsonyabb kiújulási, illetve újrakezelési aránnyal járt.

Milyen eredmény várható a kezeléstől?

Az arcidegzsába kezelésével a betegek jelentős részénél nagyon jó fájdalomcsillapítás érhető el. A gyógyszeres kezelés sok esetben hosszú időre megszünteti a rohamokat, de a gyógyszer adagjának módosítására, másik készítményre való áttérésre vagy kombinált kezelésre később szükség lehet.

A mikrovaszkuláris dekompresszió után a megfelelően kiválasztott betegek nagy részénél azonnali és jelentős fájdalomcsökkenés következik be. Egy több mint 1000 beteget vizsgáló, hosszú távú utánkövetéses tanulmányban a betegek 86,7 százaléka közvetlenül a műtét után teljes, 10,3 százaléka részleges, gyógyszer nélküli fájdalommentességet ért el. A kiújulás kockázata hosszú távon sem nulla: ebben a betegcsoportban a fájdalommentesség aránya 5 évnél 90%, 10 évnél 85%, 15 évnél 82%, 20 évnél 81% volt.

Ez azt jelenti, hogy a műtét sok betegnél tartós megoldást jelent, de a sikeres műtét sem garantál élethosszig tartó fájdalommentességet.

Kiújuló esetekben újabb műtéti vagy intervenciós kezelés is szóba jöhet. Ismételt mikrovaszkuláris dekompresszióval megfelelően kiválasztott betegeknél ismét jelentős fájdalomcsillapítás érhető el, ugyanakkor az újabb műtét után az arczsibbadás kockázata magasabb lehet.

A prognózis általában kedvezőbb klasszikus trigeminus neuralgiában, mint másodlagos formákban, ahol az alapbetegség – például sclerosis multiplex vagy daganatos betegség – is meghatározza a hosszú távú kimenetelt.

Tovább A neuralgiás fájdalom

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Siró Péter, neurológus szakorvos
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász