Mire számíthat a magas vérnyomással kezelt beteg?

A magas vérnyomás (latin nevén hypertonia) korunk legelterjedtebb népbetegsége. Nemzetközi adatok alapján a lakosság kb. 20 százalékát érinti. Gyakran szokás a hypertoniát néma gyilkosként is említeni, mivel a betegség rendszerint hosszú évekig tünetmentesen zajlik, de számos szerv, illetve szervrendszer súlyos károsodását idézi elő, melyek akár fatális következményekkel is járhatnak.

A magas vérnyomás szövődményei

A hypertonia a legtöbb ember által tudott, leggyakoribb szövődménye az érelmeszesedés. Ennek talán legismertebb megjelenési formája a szívkoszorúér-szűkület, valamint az agyi ütőérszűkület. Előbbi hirtelen szívizom elhaláshoz (infarktus), utóbbi szélütéshez (stroke) vezethet. Szintén gyakori, de kevésbé ismert formája az érelmeszesedésnek az alsó végtag ütőereinek szűkülete, mely a járáskor jelentkező fájdalmon túl akár a végtag elvesztéséhez is vezethet. Ritkábban a hypertonia a vesét támadja meg, ebben az esetben veseelégtelenség jelentkezik, előrehaladott állapotban akár vesepótló kezelésre (dialízis) is szüksége lehet.

Az orvos utasításainak betartásával (életmódváltással) az enyhe fokú magas vérnyomásban szenvedő betegek egy részének vérnyomása gyakorlatilag normalizálható. Akiknél ez nem következik be, vagy nagyon súlyos magas vérnyomás igazolódik, gyógyszeres kezelés indokolt az életmódváltás mellett.

A gyógyszeres kezelésben napjainkban már igen széles paletta áll rendelkezésre. Az, hogy egy adott betegnél a kezelőorvos milyen gyógyszertípust választ, több tényezőtől függhet (úgymint a beteg kora, neme, úgynevezett társbetegségei, a hypertonia súlyossága), azonban talán a leggyakrabban alkalmazott vérnyomáscsökkentő típus az ún. ACE-gátlók csoportja. Ezen gyógyszercsoportnak a vérnyomáscsökkentő hatáson túl számos egyéb igazolt jótékony tulajdonsága is van, úgymint az érelmeszesedés kialakulásának lassítása, szív- és vesevédő hatás. Több-kevesebb járulékos pozitív hatással a többi gyógyszercsoport is rendelkezik, de a legtöbb klinikai bizonyíték a fent említett ún. ACE-gátlókról áll rendelkezésre.

Fennáll-e a hozzászokás veszélye, kell-e számolni valamilyen mellékhatással?

Gyakran elhangzik a betegek részéről a vérnyomáscsökkentőkkel kapcsolatban a hozzászokás fogalma. Noha ilyen gyógyszertani jelenségről ebben a gyógyszercsoportban nem beszélhetünk, mégis sokszor előfordul, hogy a beteg gyógyszeres kezelésén a gondozó orvosnak változtatnia kell.

Ilyen ok lehet például gyógyszermellékhatás. Ez a vérnyomáscsökkentőknél szinte sosem súlyos, de időnként az életminőséget kifejezetten zavarhatja. Így például viszonylag gyakori tünet a fent említett ACE-gátlóknál a kínzó száraz köhögés, vagy az ún. kalcium-csatorna blokkolóknál a lábszárvizenyő. Ilyen esetekben a kezelőorvos rendszerint könnyedén talál olyan helyettesítő szert, melynél ezek a kellemetlenségek nem jelentkeznek.

Ha a vérnyomás továbbra is magas...

További indok lehet a gyógyszerváltásra, ha a beteg hypertoniája súlyosbodik és „erősebb” gyógyszerre van szükség. Előfordulhat az is, hogy a kezelőorvos úgynevezett „fix” gyógyszerkombinációt választ, melyben egy tablettában kétféle hatóanyag van, ezáltal a beteg olcsóbban juthat a gyógyszerhez és kevesebb számú gyógyszert kell nap mint nap beszednie.

Ha túl erős a gyógyszer...

Időnként, a hypertonia miatt kezelt betegeknél nem a túlzottan magas, hanem inkább (a beteg által) alacsonynak mondott vérnyomás jelent gondot. Bár a gyógyszermódosítás vagy egyes gyógyszerek teljes elhagyása ilyenkor mérlegelésre kerülhet, azonban fontos tudni azt, hogy az alacsony (pl. 120/80 Hgmm alatti vérnyomás) önmagában nem feltétlenül gyógyszerváltoztatásra késztető ok, ha ez a betegnek kellemetlen tünetet (például álmosság, szédülés, levertség) nem okoz.

Ha a beteg vérnyomása ingadozik...

Szintén gyakran előfordul, hogy a beteg ingadozó vérnyomásra hivatkozva „individuálisan”szedi a gyógyszereit, vagyis magas érték esetén rövidhatású „alkalmi” vérnyomáscsökkentőt (pl. Tensiomin) vesz be, míg alacsonyabb érték esetén esetleg az esti gyógyszerét kihagyja. Fontos tudni ezzel kapcsolatban, hogy minden- még a nem hypertoniás – embernek is folyamatos élettani ingadozást mutat a vérnyomása (pl. egy rövidtávfutónak a sprint alatt akár 180-200 Hgmm-ig is megemelkedhet), ezért a vérnyomás alkalmi korrekciója ilyen módon rendszerint nem indokolt, fontos ellenben a kezelőorvos tájékoztatása erről, hogy az szükség esetén pl. 24 órás folyamatos vérnyomásmérés elvégzése alapján a beteg gyógyszeres kezelését optimalizálhassa.

Általánosságban elmondható, hogy a beteg által önkényesen végzett gyógyszermódosítás kerülendő dolog mind alacsony, mind a kívánatosnál magasabb érték esetén, alapvető viszont a kezelőorvossal történő konzultáció, hogy szükség esetén a megfelelő diagnosztikus és terápiás lépések megtörténhessenek.

Összességében tehát a hypertonia betegség sajnos rendszerint nem meggyógyítható, de megfelelő beteg-orvos kapcsolattal szinte minden esetben jól kezelhető állapot, mely esetben a súlyos szövődmények megjelenésének esélye is jelentősen csökkenthető.

Olvasson tovább! Az önkényes gyógyszerelhagyás veszélyei

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr Kovács Nándor, kardiológus, belgyógyász