Állkapocsízületi diagnosztika - A modern képalkotás szerepe a kivizsgálásban
megjelent:
Milyen betegségei lehetnek az állkapocsízületnek? Hogyan diagnosztizálhatók az állkapocsízületi betegségek? Milyen képalkotó módszer alkalmas az állkapocsízület diagnosztikájára?
Mi is az állkapocsízület? |
| Az állkapocsízület vagy más néven rágóízület (latinul temporomandibuláris ízület, röviden TMI) egy páros ízület, mely az emberi test egyik legösszetettebb ízülete. Az ízület fejecsei az alsó állcsonthoz kapcsolódnak, és felfelé a fül előtt elhelyezkedő fossa glenoidaleba, mint ízvápába fekszenek bele. A kétoldali ízületi fejecseket az alsó állcsont teste köti össze, ezáltal a két oldal mozgása egymással szorosan összefügg, és a rágás során egy harmonizált mozgást végez. Az ízületen belül egy apró, rugalmas anyagból álló diszkusz (porckorong) található, mely kitölti az ízületi fej és a vápa közötti rés nagy részét, és kiegyenlíti a mozgásból adódó diszharmóniát a fejecs és a vápa között. Az állkapocsízületi fejhez négy izom is kapcsolódik, melyek a szájnyitásban és -zárásban játszanak fontos szerepet. Az állkapocsízület fontos funkciói a rágómozgás és a beszéd biztosítása, így elengedhetetlen szerepet játszik az ember mindennapjaiban. |
Milyen betegségei lehetnek az állkapocsízületnek?
Bár az állkapocsízületi betegségekről ritkán hall az ember, mégis sokan szenvednek temporomandibuláris diszfunkcióban anélkül, hogy tudnának róla. A diszfunkció esetében a leggyakoribb tünet az ízület helyén vagy fülbe kisugárzó fájdalom, mely megjelenhet nyugalmi helyzetben vagy rágómozgáshoz kapcsolódva. Gyakran különböző hanghatások kísérik a jelenséget, mint például kattanás vagy akár krepitáció, azaz recsegésszerű zaj. Előfordulhat, hogy az ízületi fejecs akár kiugrik a vápából, melyet duzzanat és fájdalom is kísér. Ezek hátterében általában a diszkusz rendellenes pozíciója áll, mely mellett gyakran kóros folyadékgyülem és a fejecs korlátozott mozgása is megfigyelhető.
Mindezek mellett ritkán, de előfordulhatnak fejlődési rendellenességek, mint például a fejecs növekedésének elmaradása (condylus hypoplasia), vagy megnagyobbodott fejecs (condylus hyperplasia), illetve kialakulhatnak tumoros elváltozások.
Hogyan diagnosztizálhatók az állkapocsízületi betegségek?
A kivizsgálás első lépése a tünetek felismerése és a megfelelő szakorvos felkeresése. Sokszor az általános fogászaton derül fény az állkapocsízület diszfunkciójára utaló tünetekre, és a pácienst ezt követően specialistához, úgynevezett gnathológushoz küldik. A pontos klinikai kivizsgálás során felmérik az ízület mozgását, az izomfunkciót, a fájdalom pontos lokációját és az ízületi mozgást kísérő hangok meglétét.
A kivizsgálás fontos részét képezik a képalkotó vizsgálatok, illetve szükség lehet az ízület mozgását leképező, úgynevezett condylográphiás vizsgálatra is.
Milyen képalkotó módszer alkalmas az ízület diagnosztikájára?
Az elmúlt évtizedek során a technológia fejlődésének köszönhetően új képalkotási lehetőségek jelentek meg az állkapocsízület vizsgálatára is. Bár a fogászaton belül a panorámafelvételen megfigyelhető a rágóízület, de nem alkalmas annak pontos leképezésére. Régen az ízület vizsgálatára a panorámafelvétel mellett egy másik speciális röntgenfelvételt használtak, melyen az ízület csontos képleteit a szájnyitás mellett és zárt szájtartásnál lehetett elemezni. Ennek a módszernek azonban még mindig nagyon korlátozott diagnosztikai értéke volt, így a későbbiekben elkezdték az ízületet Cone-Beam CT segítségével vizsgálni, mely már háromdimenzióban mutatta a csontos anatómiai részeket, mint például az ízületi fej és a vápa. A vizsgálat hátránya, hogy sugárterheléssel jár, illetve nem ad információt a lágyrészekről és a porcról sem.
A fent említett problémákra a Mágneses Rezonancia vizsgálat, azaz az MR jelent megoldást, mely már a csonton kívül a diszkuszt és a lágyrészeket is pontosan ábrázolja. Az MR további előnye, hogy nem jár sugárterheléssel és mind a nyitott, mind a zárt szájtartás mellett megmutatja az anatómiai képleteket. Mindezeknek köszönhetően könnyen diagnosztizálhatók a kóros ízületi folyadékok, a diszkusz rendellenes elmozdulása, azaz diszlokációja, illetve a fejecs és vápa degeneratív elváltozásai (kopásai, erózió stb.). Ezek tekintetében érthető, hogy az állkapocsízületi képalkotásban miért az MR a diagnosztika „gold standard”-je, azaz az elfogadott, legpontosabb vizsgálati módszere.
Tovább Mi lehet az oka az állkapocs fájdalmának?
(Dr. Dobai Adrienn, radiológus szakorvos - Diagnostica.hu MR és CT centrum)
