A tetanusz (merevgörcs)

A tetanusz (merevgörcs) egy ritka, de potenciálisan bárkit érintő és görcsöket, légzésleállást okozó, életveszélyes fertőzés. Kórokozója a Clostridium tetani baktérium, melynek spórái megtalálhatóak környezetünkben. Egy sérülésen keresztül a szervezetbe jutó baktériumspóra aktiválódik, majd az általa termelt toxin váltja ki a megbetegedést.

A tetanuszfertőzés kialakulása, veszélyei

A Clostridium tetani a környezetünkben előforduló, oxigénmentes körülményeket kedvelő baktérium, mely a levegőtől elzárt helyeken szaporodik. A külvilágba, számára kedvezőtlen körülmények közé kerülve igen ellenálló spórát képez, így biztosítva a túlélést a megfelelő, ismételt szaporodásra alkalmas körülmények közé kerülésig. Ezek a spórák megtalálhatóak a talajban, a porban, állati vagy emberi ürülékkel szennyezett helyeken, kis mennyiségben közvetlenül az emberi béltraktusban is jelen lehetnek.

A mindennapi életünk során szerzett közönséges hámsérülések, szúrások, vágások egy része igen komoly veszélyt is rejthet magában. A sérülések sokszor nagy valószínűséggel szennyeződnek a környezetből származó talajjal, amely C. tetani spórákat is tartalmaznak. A spórákkal történt szennyeződést mély, roncsolt, idegen testet vagy elhalt szöveteket tartalmazó, szennyezett seb esetén a baktérium ismételt aktiválódása követi.

A kórokozók a szennyezett sebben szaporodva méreganyagot, egy tetanospazmin nevű toxint termelnek. A toxin az idegvégződésekhez kötődik, majd az axonokon át eljut a központi idegrendszerbe is. A toxin gátló ingerületátvivő molekulák (neurotranszmitterek) felszabadulását akadályozza meg, emiatt a kisebb, egészséges helyzetben jelentéktelennek számító ingerek kontrollálatlanul felerősödve terjednek. Hatásuk izommerevség- és görcsök formájában nyilvánul meg testszerte, súlyos esetben pedig a légzőizmokat érintve fulladásos halált okozhat.

Magyarországon a kötelező oltási rend részeként minden gyermek részesül a tetanusz ellen is védő kombinált vakcinában, de felnőttkorban 5-10 évenként mindenkinek ajánlott a rutinszerű emlékeztető oltás, illetve szennyeződött sérülés esetén orvosi javaslatra indokolt lehet az ismétlő oltás és/vagy a megelőző antitest-kezelés.

A tetanusz tünetei és lefolyása

A fertőzés tünetei a seb keletkezését követően 3-21 napon (többségében 2 héten) belül jelentkeznek, majd védettséggel nem rendelkező személyeknél hetek alatt folyamatosan súlyosbodnak.

• Az első tünetek között tipikus a szájzár (trismus) és állkapocsgörcs, a nyakizmok és mimikai izmok megfeszülése, jellegzetes torz arckifejezés megjelenése.
• Ezután néhány nappal hátfájás, végtagfeszülés, nyelészavar, majd az egész vázizomzat megfeszülése következik.
• A következő, görcsökkel járó szakaszban a hátizmok olyan mértékben feszülhetnek, hogy a beteg homorított testtartásban hídszerűen kifeszül (opisthotonus), a legenyhébb külső ingerek (pl. fény- és hanghatások) is görcsös és fájdalmas izomfeszülést provokálnak, melyeket a beteg akaratlagosan oldani képtelen.
• A légzőizmok és a gége izmainak görcse légzési elégtelenséghez, súlyos oxigénhiányos állapothoz, fulladáshoz vezethet.
• A betegség lefolyásába a vegetatív idegrendszer is bekapcsolódik: jelentkezhet nagyfokú verejtékezés, szapora pulzus, nyálfolyás, vérnyomás-ingadozás, (akár vérnyomás-emelkedés, akár -csökkenés), testhőmérséklet-ingadozás, a gyomor- és bélmozgások renyhesége.
• Szövődményként többek között az izomszövet pusztulása (rhabdomyolysis) és veseelégtelenség alakulhat ki.
• A beteggel az izomfeszülés miatt szóban nem lehet kommunikálni, de tudata ép.

Enyhébb formában zajló, részleges, lokalizált tünetekkel járó esetek is előfordulnak, tipikusan részleges tetanusz-immunitással élő személyeknél (részleges immunválaszt adó oltott, vagy emlékeztető oltásban évtizedek óta nem részesülő fertőzött). Ilyenkor a lappangási idő hosszabb, illetve a seb környéki izmok érintettek. A testszerte jelentkező (generalizált) következmények ezt követően legtöbbször nem következnek be, de nem kizárt ezen forma későbbi generalizálttá válása.

A tetanusz elleni védőoltás

A tetanusz elleni aktív védőoltás jelenleg a kötelező oltási séma része. 2, 3, 4 és 18 hónaposan, 6, valamint 11 évesen történik meg a vakcináció, más védőoltásokkal kombinált formában. A gyermekkori oltás által biztosított ellenanyagszint idővel csökken, de nem szűnik meg teljesen. A teljes védelemért felnőttkorban legalább 10 évente ajánlott az emlékeztető oltás beadása.

A tetanusz elleni vakcina hatékonysága kimagasló, a teljesen oltott és naprakész védettséggel rendelkező személy esetében a megbetegedés nem alakul ki. Részleges, meggyengült védettséggel rendelkező személyeknél legtöbbször a tetanusz helyi tünetei jelentkeznek és enyhébb lefolyású a megbetegedés.

Tetenuszmegelőzés sérülés esetén

Nagyon fontos minden esetben a helyes, időbeni sebellátás, a seb kitisztítása. Fontos a folyóvízzel való alapos tisztítás, a látható szennyeződések eltávolítása a seb környékéről is, a seb fertőtlenítése és steril kötszerek alkalmazása. A sebek megfelelő ellátásáról ebben a cikkben írtunk részletesen. Ha mély, földdel, rozsdával vagy ürülékkel szennyezett seb keletkezik, azonnal orvoshoz kell fordulni akkor is, ha házilag elláttuk a sebet! Az orvosi ellátás során alaposabb sebtisztításra, a roncsolódott vagy mélyebben fekvő szennyezett szövetrészek eltávolítására is sor kerülhet.

Súlyos szennyezés, roncsolt, mély sebek esetén tetanusz elleni ellenanyag (TETIG = tetanusz immunglobulin, a keringésbe került toxint megkötő, közömbösítő fehérje) és aktív védőoltás (TT) is szükséges lehet. Korábban jellemzően minden roncsolt, szennyezett sérülés ellátásához hozzátartozott a tetanusz elleni védőoltás beadása, a napjainkban érvényben lévő szakszai irányelvek szerint szükséges értékelni a beteg életkorát, oltásainak számát, a legutóbbi oltás beadásának időpontját, figyelembe venni a szükséges hatóidőket. Mindezek alapján határozható meg, hogy milyen típusú immunizálásra lehet szükség, egyáltalán indokolt-e az oltásadás, vagy elegendő a sebellátás.

A tetanusz megbetegedés kezelése

A védettség nélküli megbetegedettek ellátásában az intenzív osztályok teljes arzenálja felvonultatható, ám gyors orvoshoz fordulás és a kórházi ellátás ellenére a halálozás igen magas, a 100 százalékot is megközelíti. A kötelező védőoltás bevezetése előtt Magyarországon évente kb. 500-an haltak meg a betegségben. A bakteriális fertőzés antibiotikummal kezelhető, ám az általa addig termelt toxinok akkor is a szervezetben maradnak, ha a kórokozót sikerül eliminálni, ezért a betegség mindig elhúzódó, a túlélők körében a rehabilitáció több hónapos folyamat.

Immunvédelemmel rendelkező fertőzötteknél, akiknél mégis kialakul a megbetegedés enyhébb formája, a felépülés gyorsabb, néhány hét alatt maradványtünetek nélkül gyógyul. Természetes immunitás nem alakul ki, ezért az (emlékeztető) oltás gyógyult betegek esetében is fontos.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Gócs Viktor, infektológus
Aktualizálta: Dr. Sarkadi Adrien infektológus