A gyermekkori elhízás a tévhitek tükrében

Gyakorló gyermekendokrinológus-diabetológusként naponta többször, az elmúlt években pedig egyre gyakrabban találkozom elhízott gyermekekkel, a kisdedkortól a serdülőkor végéig.

A szakrendelésekre beutalt kis paciensek legtöbbször édesanyjukkal jelentkeznek, a velük folytatott beszélgetésekből merítve szeretném megvilágítani az elhízáshoz vezető családi okokat és azok lehetséges megoldásait is. A legtöbb hozzánk érkező gyermek szülei meg vannak győződve arról, hogy a tünetek hátterében hormonális változások állnak. A leggyakrabban felelőssé tett szervünk a pajzsmirigy.

Kétségtelen, hogy a pajzsmirigy alulműködése, ha az kifejezett, és szabad hormonszintek mérhető csökkenésével jár együtt, az alapanyagcsere lassulásának következtében a testsúly fokozódásához vezethet, de mind ez, mind a serdüléskor, főleg a fiúknál észlelt fokozott étvágy elhanyagolható az elhízáshoz vezető egyéb okok között.

Étkezés és az életmód a felelős?

Sokkal gyakoribb a nem megfelelő időben és megfelelő módon elfogyasztott ételek és a csökkent testmozgás negatív hatása. Gyakori tévhit, hogy az iskolai étkeztetés nem megfelelő összetétele vezet elhízáshoz.

Ennek egyik legjobb cáfolata, hogy nem minden iskolában azonos étkeztetésben részesülő gyermek elhízott, viszont a túlsúlyos gyermekek a fogukra való ételekből (és ez az esetek döntő többségében nem a párolt zöldség és a gyümölcs desszert, hanem a tésztafélék, a rizs és a burgonya) szívesen repetáznak.

Hasonlóan gyakori probléma, hogy az ételek „kiegészítésére” kenyérfélét fogyasztanak, és sajnos a szülők is meg vannak győződve arról, hogy a kifli és a zsemle nem kenyér és ezért fogyasztható nagyobb mennyiségben is, különösen, ha annak teljes kiőrlésű formáját választják. Másik gondot jelent, hogy a gyerekek elmondás alapján nem eszik meg az ebédet (azért leggyakrabban abból is jóllaknak), majd hazamenés után pótebédelnek.

Ha ehhez hozzávesszük azt a rossz szokást, hogy sok gyermek vásárolhat az iskolai büfében, ahol sajnos nem mindig a legegészségesebb táplálékokhoz lehet hozzájutni, akkor nem is igen kell magyarázatot keresni a túlsúlyra.

Nassolás és a testmozgás hiánya

Nem szabad elhanyagolni azt a tényt sem, hogy ami gyorsan megehető és „kismennyiségű” (pl. 2 túró rudi, egy Balaton szelet stb.) nem feltétlenül kis kalóriájú is, a „sok kicsi sokra megy” elve alapján eljutunk a fokozott kalória bevitelhez.

A nagyszülők, de sokszor az óvónénik szeretetének finom falatokat osztó negatív megnyilvánulásairól sem szabad elfelejtkeznünk, mint ahogy arról sem, hogy a kisebb gyerekek a zsarolás legegyszerűbb módját, a hisztit használják fel a szülők és nagyszülők ellen, hogy valamihez hozzájussanak.

Az elhízás második komponense a csökkent testmozgás negatív hatása.

A szakrendelést felkereső elhízott kisfiúk leggyakrabban a fociban jeleskednek, a gond sajnos, hogy a csapat kapusaként, ami az esetek döntő többségében nagyon nemes, de relatíve kevés mozgással járó feladat.

A testalkatuk miatt kevésbé szeretnek úszni, de ha megteszik, sajnos a mozgás étvágyfokozó hatása miatt jóízűen vacsoráznak egy-egy edzés után.

Visszatérő probléma, hogy mozgás közben az elveszített folyadék pótlására nagy kalóriatartalmú folyadékokat fogyasztanak, aminek nagy hátránya, hogy cukortartalma miatt nem oltja hatásosan a szomjat, de ismételt ivásra csábít.

Azok a gyerekek pedig, akik rendszeresen nem mozognak, a számítógép vagy a tévé előtt ülve nassolnak, esetleg zugevőkké válhatnak a felesleges, hasznosan le nem kötött szabadidejükben.

Tovább

• Mit sportoljon a gyerek?
• Gyermekkori elhízás - Diéta helyett egészséges életmód
• Táplálkozási tippek túlsúlyos gyerekeknek

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Felszeghy Enikő, gyermekgyógyász, endokrinológus, diabetológus