• Vérzékenység lehetséges okai

        Szerző: WEBBeteg – Dr. Tomonkó Magdolna, háziorvos, transzfúziológus

        A vérzékenység tág fogalom, a kissé elhúzódó banális vérzésektől az életveszélyes betegségekig terjed. A véralvadási folyamatokat több szinten, egymással szoros kapcsolatban lévő rendszerek szabályozzák a szervezetben, ezek bármelyike sérülhet, így a véralvadás elhúzódását vagy elmaradását, ezzel vérzékenységet okozva.

        E zavarokat többféleképpen csoportosíthatjuk, minden csoportosítás átfedéseket tartalmaz, de gyakorlati szempontból célszerű megkülönböztetni:

          A K-vitamin


        Ha a testünk valamilyen sérülés miatt vérezni kezd, az érpályában lévő egyes véralvadási faktorok aktiválódnak és ezután egymást is aktiválva létrejön egy öngerjesztő folyamat, melynek a vége az, hogy elzáródik a vérző nyílás. Ebben a folyamatban több alvadási faktor keletkezéséhez K-vitaminra van szükség. Ennek hiányában ugyanis olyan alvadási faktorok jönnek létre, melyek nem tudnak a folyamat során aktiválódni, és így nem tudnak részt venni az alvadásban, következésképp a vérzés ideje megnyúlik, vagy vérzékenység keletkezik. A K-vitamin - Mikor fogyasszuk és mikor ne?

          • szerzett és veleszületett (genetikus) véralvadási defektusokat,  

        a véralvadási folyamat sérülésének helye szerint pedig:
          • a vérlemezkék, a véralvadáshoz szükséges faktorok (vérfehérjék) illetve az érfalak működésének, számának, koncentrációjának és minőségének változását.

        A vérzékenység megjelenési formájából következtethetünk a véralvadási zavar mechanizmusára:

        A vérlemezkék számának csökkenéséből illetve károsodott működéséből származó vérzések a bőrön pontszerű vagy kisebb méretű lapszerinti bevérzések formájában láthatóak, a nyálkahártyákon is megjelenhetnek, pl.: a szájüregben, a nyelv alatt.

        Az alvadási faktorok hiánya nagyobb méretű vérömlenyeket okoz a bőr alatt, az izomzatban, súlyos esetben az ízületekben.

        Az érfalak gyulladásos megbetegedései  jellegzetes pontszerű, később nagyobb, csoportosan jelentkező, foltos vagy összefolyó kiütéseket hoznak létre egy-egy testtájékon, leggyakrabban a végtagok azonos oldalain.

        Cikkünk a hirdetés után folytatódik

        Mi okozhat szerzett véralvadási zavart?

        Ebben az esetben a szervezet genetikusan egészséges, valamilyen külső, kiváltó tényező szerepe valószínűsíthető.  A külső tényezők természetesen a véralvadási folyamat összes résztvevőjére hatnak. Szerzettnek tekintjük akkor is a véralvadási zavart, ha valamilyen korábban meglévő betegséghez csatlakozik, vagy az alapbetegség kezelésére alkalmazott gyógyszerek, eljárások váltják ki.

          Ha nem megfelelően alvad a vér


        Prof. dr. Blaskó György ismertetése szerint a véralvadás egy nagyon komoly rendszer, amelyben rengeteg tényező egymásra hatásának következtében kétféle kóros eredmény születhet. Ha a rendszer az alvadás irányába tolódik el, trombózis jöhet létre, ha pedig ellenkezőleg, akkor vérzékenység. Tehát a rendszer egyensúlya szükséges ahhoz, hogy a vér normális körülmények közt folyjon.  A véralvadás szakértője>>

        Leggyakoribb kiváltó tényezők:

        1. Öregedés: a csontvelő kevesebb és kevésbé aktív vérlemezkét gyárt, az érfalak rugalmatlanok, törékenyek, a véralvadási faktorok vérszintje is csökken, ezek eredményeként gyakran látjuk az idősek bőrén a szétfutó, élénkvörös bevérzéseket.

        2. Hiányállapotok: legismertebb a C-vitamin hiánya, mely az érfalakat rendkívül törékennyé teszi (ennek klasszikus képe a skorbut: a szájban nyálkahártya vérzéseket, a fogak kihullását, fertőzésekkel szemben az ellenállóképesség leromlását látjuk).  Természetesen az egyéb vitaminok, tápanyagok hiánya az alvadási faktorok termelődésének csökkenéséhez, a csontvelő működésének károsodásához vezet.

        3. Alkoholizmus: az alkohol májméreg. Mivel a májban termelődik a véralvadási folyamatban részt vevő számos faktor, a májsejtek pusztulásával ezek szintje csökken a vérben.

        4. Egyes betegségek kezelésére használt gyógyszerek, eljárások:

        Egyes gyógyszerek időlegesen, mások véglegesen bénítják a vérlemezkék működését, gátolva a vérlemezkék aktiválódásához szükséges faktor termelődését a vérlemezkén belül.

        Ezek közül legjelentősebbek az ízületi fájdalmakra általánosan szedett úgynevezett nem szteroid gyulladásgátlók (cox2 gátlók), melyeknek legnagyobb veszélye a hirtelen, sokszor minden előzetes fájdalom nélkül kialakuló gyomor illetve nyombél vérzés.

        Másik fontos gyógyszercsoport, az ugyancsak általánosan szedett salicylatok, melyeket számos betegségben további szövődmények kialakulásának megelőzésre adunk.  Ennek sajnálatos (de pl.: szívinfarktusban illetve utána igen hasznos) sajátossága, hogy véglegesen (a vérlemezke egész élettartamára, ami 7-10 nap) gátolja a vérlemezkék kitapadását az érfalakhoz, ezzel védelmet adva újabb trombózisok kialakulása ellen.

        Kristályos és alacsony molekulasúlyú heparin:  trombózisos folyamatok (szívinfarktus, tüdőembolia, mélyvénás trombózis) kezelésére használt szer,

        Szájon át szedhető „vérhigítók”: a K vitamin hatását függesztik fel,
        citosztatikumok: a daganatos és egyes rosszindulatú vérképzőszervi betegségek gyógyítására alkalmazott gyógyszerek, melyek erőteljesen károsítják a csontvelő működését,

        Radioterápia: röntgen, cobalt besugárzás, szintén a daganatok kezelésére használatos eljárás, átmenetileg károsítja a csontvelő vérsejt és vérlemezke képző funkcióját.

        5. Egyes vírusok:   pl.: B19 parvovírus, a csontvelőre gyakorolt hatása miatt a vérlemezkék száma kritikusan lecsökkenhet, ezzel növelve a vérzésveszélyt.

        6. DIC (disseminalt intravasalis coagulopathia) esetében a vérkeringésbe olyan anyagok jutnak be (pl.: egyes baktériumok vagy azok toxinjai, magzatvíz, prosztata vagy hasnyálmirigy rák termelte fehérjék, stb.), melyek beindítják a véralvadás folyamatát az érrendszeren belül, az alvadáshoz szükséges faktorok, vérfehérjék és vérlemezkék felhasználódnak, a szervezet nem tudja hirtelen pótolni a hiányzó tényezőket, így súlyos vérzékenység lép fel. A folyamat lejátszódhat lassan, ekkor először a trombotikus folyamatok dominálnak (testszerte apró véralvadékok képződhetnek bőr és nyálkahártya vérzésekkel kísérve), máskor hirtelen, műtét közben a véralvadás pillanatok alatt lejátszódik és a vérzéses fázis dominál, sokszor végzetes kimenetellel.

        A mélyvénás trombózis


        Mélyvénás trombózisról akkor beszélünk, hogy ha vérrög (trombus) alakul ki a szervezet valamelyik mélyen (nem közvetlenül bőr vagy nyálkahártya alatt) futó vénájában. Általában az alsó végtagot érinti, rendszerint a végtag duzzadása, meleg, lilás-vörös bőr és súlyos esetben fájdalom jelzi. Ha ismeri a tüneteket és a kockázati tényezőket, megelőzheti a betegség szövődményeinek kialakulását. A mélyvénás trombózis tünetei és okai.>>

        7. A vérlemezkék számának drasztikus csökkenése leggyakrabban a csontvelő működésében bekövetkező zavar következménye. Számos oka lehet, pl.: a csontvelő helyét a csöves csontokban daganatszövet tölti ki (tumoros infiltráció), vagy a vérsejtek termelődésének általános csökkenése (aplasztikus anaemia).

        Immunológiai folyamatok során a vérlemezkék fokozott mértékben pusztulnak , többek között HIV fertőzésben, SLE nevű autoimmun betegségben, vérképzőszervi rosszindulatú betegségekben, de a lép túlműködésével járó folyamatokban is. Ismeretes a vérlemezkék felületén lévő receptor komplex ellen termelődő antitest vérlemezke károsító hatása is.

        Veleszületett véralvadási defektusok

        1. Vérlemezkék

        Elsősorban működészavarban mutatkozik meg, a vérben normális a vérlemezkék száma, mégis elhúzódó vérzések lépnek fel könnyebb sérülések, foghúzás, mandulaműtét során vagy  menstruációkor. Két leggyakoribb formáját különítjük el, mivel kezelésük különböző:

        Glanzmann thrombasthenia: a vérlemezkékben csökken azoknak a tényezőknek a termelődése, melyek aktivációjukat és az érfalhoz való kitapadásukat idézik elő.

        A von Willebrand betegségben pedig részben a vérlemezkékben, részben az érfalban termelődő fehérjéket és szénhidrátokat tartalmazó faktorok szintje vagy működőképessége csökken, részben a vérlemezkék felületén elhelyezkedő receptorok száma illetve működése nem kielégítő. Ez esetben a vérlemezkék nem tudnak a sérült érfalhoz kitapadni és megfelelő módon rögzülni. A von Willebrand betegségnek több altípusa ismert, részben a következő csoporthoz is tartozik, mivel a véralvadásban fontos szerepet játszó VIII. faktor hiánya is szükséges a tünetek kialakulásához.

        2. Véralvadási faktorok

        Hiányuk vagy csökkent működőképességük a véralvadás súlyos zavarát okozza. Ezek közül leggyakoribbak:

        • Haemophylia A:  VIII. faktor hiánya.
        • Haemophylia B: IX. faktor hiánya, az X kromoszómához kötött öröklődő betegségek.
        • Az egyéb faktorok hiánya (X, XII, XI, VII, XIII, fibrinogen, alfa2 antiplazmin) lényegesen ritkábban fordulnak  elő,  részben műtétek utáni súlyos utóvérzéseket okoznak, részben klinikailag akár tünetmentesek is lehetnek (a homozigóta formák).

        A vérben keringő anticoagulansok olyan géntermékek, melyek közömbösítik a véralvadási faktorok hatását, általában antitestek, néha a véralvadás utolsó lépcsőjében részt vevő prothrombint kötik meg. Ismerjük az V, VIII, VII, X és a von Willebrand faktor ellen termelődő antitesteket.  Egyes rosszindulatú hematológiai betegségekben heparinszerű hatású antitestek képződnek.

        Az autoimmunbetegségekben képződő anticoaguláns faktorok vérzékenységet és fokozott trombózishajlamot egyaránt okozhatnak.

        Érfali elváltozások és gyulladások (vasculitisek)

          Az érgyulladás (vasculitis)


        A vasculitis gyűjtőnév olyan érgyulladásra utal, amely az ér által érintett szerv károsodását jelenti. A vasculitis a szervezet bármely területén kialakulhat, mégis leginkább a verőerekre (artériák) jellemző. Az érgyulladás (vasculitis) tünetei és kezelése>>

        Különféle  mechanizmussal kialakuló betegségek sorolhatók ide, melyek közül csak a leggyakoribbakat érintjük.

        A Senilis purpurat, az időskori bőrvérzésekkel járó állapotot már említettük.

        Az öröklődő vérzéses teleangiectasia (Rendu-Osler-Weber kór) a bőrben, a szájban, az orrban és a gyomor-bélrendszer nyálkahártyáján apró értágulatok kialakulását jelenti.  Csatlakozhat ehhez a tüdőszövetben az arteriás és vénás rendszer között közvetlen kapcsolat létrejötte is (arterio-venosus shuntök). Ezekből az értágulatokból vérzések indulhatnak meg a bőrbe, súlyos orrvérzések, gyomor-bél és tüdő vérzések léphetnek fel. Ritkább esetben az agyban és a gerincvelőben is előfordulhatnak vérzések, ezeken a helyeken is beteg erek lévén.

        A Henoch-Schönlein purpura leggyakrabban gyermekeken, fertőzések következtében alakul ki. A fertőzés során antitestek és immunkomplexek képződnek, melyek az érfalakban rakódnak le azok súlyos károsodását okozva. Ritkán bizonyos gyógyszerek is előidézhetik ezt az állapotot. Vérzések jelennek meg a károsodott erek területén, a bőrben, a gyomor-bélrendszerben, az ízületekben, de a vesék érintettsége esetén vérvizelés is kialakulhat. Általában néhány hét alatt gyógyul, de krónikus vesegyulladást és veseelégtelenséget is okozhat.

        A dysproteinaemiak (a vérben nagy molekulasúlyú, általában daganatsejtek által termelt fehérjék keringenek) közül leggyakrabban a myeloma multiplex nevű rosszindulatú vérképzőszervi betegséggel találkozunk (Waldenström macroglobulinaemia).  Előfordulhatnak a vérben olyan fehérjék is, melyek alacsonyabb hőmérsékleten kicsapódnak, eltömeszelik a kis ereket (cryoglobulinaemia). Az amyloidosisban  amyloid nevű anyag rakódik ki az erek falába. 

        Ezekben a betegségekben az érfalak gyulladása, károsodása mindig kimutatható, ez megváltoztatja az érfal felszínét és csökkenti a vérlemezkék megtapadásának lehetőségét. Emellett a beteg érben csökken a kitapadáshoz szükséges faktorok termelődése is, ilyen módon könnyen felismerhető lapszerinti vérzések lépnek fel.

        Mi a teendő vérzés esetén?

        Ha véralvadást gátló gyógyszert szed valaki, vagy ismert vérzékenységgel járó betegsége van, a kisebb vérzések ellátására is nagyobb gondot kell fordítani, mivel nem várható a vérzés spontán csillapodása vagy megszűnése.

          Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt
        A legtöbb esetben nem kerülhető el az orvosi ellátás. Célszerű állandóan tartani otthon nagyobb mennyiségben sebellátáshoz szükséges anyagokat, eszközöket (mull lap, gyorskötöző pólya, Betadin oldat, stb.).

        Orrvérzés: hajoljon mosdókagyló fölé, semmi esetre sem hagyja, hogy a vér hátra csorogjon a garatjába. A vérző orrszárnyat nyomja szorosan az orr középvonalához, a homlokra, orrgyökre tegyen hideg vizes borogatást. Ha a vérzés nem csillapodik, hívjon mentőt. (Ez azon ritka esetek egyike, amikor közvetlenül a mentőkhöz lehet fordulni!)

        Vágott, zúzott sebzés: a felületet fertőtlenítse le, tegyen nyomókötést a sebre. Ha lehetséges, emelje fel a sérült végtagot (lógó helyzetben mindig fokozódik a vérzés). Ha átvérzik a kötés, ne vegye le, hanem újabb rétegeket helyezzen rá, hívjon mentőt!

        Vér ürül a vizeletével, köpetével, székletével: azonnal forduljon orvoshoz!

        (WEBBeteg – Dr. Tomonkó Magdolna, háziorvos, transzfúziológus)

        Legutóbb frissült: 2013.11.14 17:12

        Egészség? Betegség?

        Nézze meg a WEBBetegen!

      • PharmaPlaza - A MEGBÍZHATÓ WEBPATIKA
      • Legfrissebb cikkek
      • Önök ajánlották
      •  


        Szóljon hozzá ön is!




        Hozzászólások (0)