Gyermeknevelési naptár: az első év

A szülő legfontosabb tennivalói és buktatói a gyermek születésétől egyéves koráig.

Az első életév rendkívül fontos szereppel bír a későbbi szülő-gyermek kapcsolatban. Most rakjuk le az alapokat. Nem véletlenül tekinti a csecsemőt és az édesanyát egységnek a szakirodalom a gyermek egyéves koráig. A baba rendkívül kiszolgáltatott, mindenben anyja, környezete segítségére szorul. Ebben a fontos időszakban alapozódik meg a bizalom, alakulnak ki a fontos kötődések, illetve rossz esetben indulnak a kötődési zavarok.

Fontos tudni, hogy már a párórás újszülött is igényli a kommunikációt. Vizsgálatok igazolják, hogy a négy alapérzelmet (öröm, szomorúság, undor, csodálkozás) megfelelő távolságból (kb. 25 cm, mert szemük még nem tud közelre és távolra éles képet alkotni) leutánozzák.

Igen erős igényük van a testi kontaktusra. Nagyon fontos, hogy sokat beszéljünk hozzájuk, mosolyogjunk rájuk, minél többet vegyük kézbe az újszülötteket. A szoptatás szerepe, a szülés utáni azonnali mellre helyezés kiemelt fontosságú mind az anya, mind a gyermek szempontjából a későbbi kötődés kialakulásához. Az újszülött sírással kommunikál, mindig vegyük komolyan, ne hagyjuk sírni, ilyen kicsi gyermeket még nem lehet elkényeztetni! Többnyire fizikális szükségleteit jelzi (éhes, álmos, fázik, melege van, tele van a pelenka), de már ekkor jelezheti közelség igényét. Engedjünk neki, későbbi életkorokban ez busásan megtérül!

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Alig néhány hét, hónap múlva már felismeri közeli hozzátartozóit, környezetét. A kezdetben mindenkivel barátságos, mosolygós kisbaba elkezd sírni, ha idegeneket lát.

A nyolcadik hónap környékén szembe találjuk magunkat a természetes szeparációs szorongással. Ez azt jelenti, hogy a gyermek fél szüleitől elszakadni, mert távozásukat már megérti, de nem érti az idő fogalmát, fél, hogy örökre eltűnnek az életéből. Igyekezzünk fokozatosan hozzászoktatni őt a távollétünkhöz, illetve minél kevesebbet a más gondjaira bízni. Már egészen kiskorától "beszéljük meg" vele, ha el kell mennünk otthonról nélküle, nem baj, ha még nem érti. Nincs rosszabb, mintha búcsú nélkül szembesül a hiányunkkal.

A gyermek fejlődése szempontjából rendkívül fontos, hogy sokat beszéljünk hozzá, mondókázzunk, énekeljünk, foglalkozzunk, játszunk vele, de már ebben az életkorban el kell kezdeni az önálló játékra nevelést. Az önállóan játszó gyermeket ne zavarjuk meg, ezt másnak se hagyjuk.

Már az első hónapokban alakítsuk ki az altatás rítusát, melynek része a fürdés, babamasszázs, szoptatás, mondókázás, teremtsünk nyugodt körülményeket, a mi felelősségünk az önálló elalvás kialakítása, megtanítása.

Hathónapos kortól az etetés, az ételek fokozatos bevezetésével pedig kezdődik az étkezési szokások, étrendi normák kialakítása. Most alapozhatjuk meg az egészséges életmódot!

A gyermek növekvő mozgásigényével párhuzamosan tegyük "gyermekbiztossá" lakásunkat!

(Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter)