A rosacea

A rosacea igen gyakori bőrbetegség, amely általában a harmincas életévekben kezdődik. Bár a nők gyakrabban érintettek, az igazán extrém súlyosságúvá (pl. "borvirágos orrá") fajuló rosacea formák a férfiakra jellemzőek.

Egyes felmérések szerint a felnőttek 5-10 százaléka érintett a betegségben. Leggyakoribb a skandináv országokban, és jellemzően minél sötétebb a bőrszín, annál ritkább a betegség előfordulása.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A betegség oka nem tisztázott, kialakulásához szükséges örökletes hajlam és különböző környezeti faktorok hatása is. A ma elfogadott elmélet szerint a betegség gyökere a bőr ereinek hibás vegetatív beidegzése. Ezt az elméletet látszik alátámasztani a rosacea migrénnel való kapcsolata, melyek szintén vegetatív érproblémákon alapulnak.

Jellegzetes a fokozottan megnyilvánuló érválasz (értágulat az arcon) különböző értágulatot okozó anyagokra (pl. forró ételek, italok, koffein- vagy alkoholtartalmú italok, fűszeres ételek) vagy a napfényre, szélre, erős hidegre.

Zavarbaejtő szituációk, pikáns történetek, filmek is kiválthatják a szokatlanul élénk érreakciót, az arc heves kipirosodását (flush). A betegség összefüggést mutat egyes belbetegségekkel is, ezek a magasvérnyomás-betegség, egyes emésztőrendszerbeli problémák.

A hormonális változások hatása egyértelmű a betegség kialakulásában, ezt mutatja, hogy a tünetek a menopauza, a klimaktérium környékén kifejezetten romlanak. Mindezek mellett kimutatott a rosacea kapcsolata a Demodex folliculorum okozta szőrtüszőgyulladással.

A rosacea tünetei

A rosacea korai tüneteként átmeneti bőrpír időnkénti megjelenése, majd elhalványodása jellemző. Ilyenkor az arcbőr bizsereghet, viszkethet is. Ez az úgynevezett előrosaceás állapot (prerosaceás szak).

Rosaceás arcbőr Forrás

A betegségre lassú romló tendencia jellemző. A bőrpír egyre gyakrabban újul ki, majd akár több napig is fennáll, végül állandósul, tartós arcpír (hyperaemia) és apró értágulatok (teleangiektáziák) alakulnak ki. Ebben a stádiumban a vörös arc mérsékelten duzzadt, vizenyős (ödemás) is lehet.

Az előrehaladottabb rosaceás beteg bőrön - főként az orron - apró piros, vagy gennyes pattanásszerű kiütések is megjelennek. A valódi pattanásosságtól könnyen elkülöníthető a mitesszerek hiánya miatt. Ezen kiütések a gyulladás csökkenésével visszahúzódnak és a gyógyulás után nem hagynak hátra hegeket. Ez a fázis a rosacea gyulladásos szakasza.

A betegség késői szakaszában a faggyúmirigyek túlburjánzása, a bőr kötőszövet felszaporodása miatt nagyobb csomók, az arc egyes részeinek akár torzító megnagyobbodása jön létre. A legismertebb forma a már fentebb említett rhinophyma, amely az orr bőrének ilyen fajta túlburjánzása. Ezt sokáig a túlzott alkoholfogyasztásnak tulajdonították. Kialakulhat "phyma" ritkábban az állon, a homlokon, a fülcimpákon, esetenként a szemhéjakon is.

A rosaceás betegek csaknem felénél szemészeti jellegű tünetek is észlelhetőek. Ez lehet kötőhártya gyulladás, a szemhéjak, de akár a szivárványhártya gyulladása is.

A rosacea kezelése

A betegség nem gyógyítható, de megfelelő kezeléssel és gondozással jelentős javulás érhető el, valamint a romló tendencia lassítható. A gyulladásos tünetek kezelése különböző helyi alkalmazású szerrel történik. Ezek mindegyike csak orvos által rendelhető, receptköteles szer.

Általában antibiotikumot, metronidazolt tartalmazó gélt vagy krémet kap a beteg, de hatásosak az isotretinoin hatóanyagú készítmények is. Gyakran rendel a bőrgyógyász kéntartalmú lemosót vagy rázókeveréket, de igen fontos a rosaceás arc tisztításakor, hogy ne szárítsuk ki nagyon, ne irritáljuk meg erős tisztítószerekkel.

Súlyosabb esetekben szájon át szedendő gyógyszert kap a beteg, ez leggyakrabban doxycyclin, tetracyclin vagy metronidazol tartalmú antibiotikus hatású készítmény, de szükség lehet a makacs, egyéb terápiára nem reagáló esetekben szájon át adagolt isotretinoinra is.

A torzító phymák esetében sebészi úton, lézeres vagy speciális bőrcsiszoló műszerekkel "lefaragják" a túlburjánzott területeket.

(Dr. Gál Mónika, bőrgyógyász)