Depresszió, alkoholizmus

Kedve Doktor úr/nő! Édesanyám betegségéről szeretnék beszámolni és segítséget kérni. Ő most 49éves és kb. 10 éve nem élnek édesapámmal normális életet. A problémák először is, anyukám állami gondozott volt, többször adták ki szülőknek és végül egy nem igazán kedves szülők nevelték fel. Mindenre emlékszik, mert már nem kisbaba volt. Nagyon sok dolog szerintem ide vezethető vissza. Nem becsüli meg saját magát az életét a férjét és minket a gyerekeit sem., Amikor férjhez ment akkor a szülei ennek nem örültek, terhes is lett és még így is el akarták választani az édesapámtól, pedig szerették egymást, építkeztek minden rendben volt velük. Hárman vagyunk testvérek, úgy tudom a kishúgom (a harmadik lány) születésekor, születése után kezdődtek a gondok. Meghalt a szomszédunk, ekkor rájött a halál félelem, egyértelműek a, depresszió jelei rajta, és mellette itt van még az alkoholizmus. Tudni kell, hogy a családunk nem él rosszul, mindenkinek meg van, amire szüksége van. Anyu szülések után nem ment vissza dolgozni, azóta nyitottunk neki egy szolárium, konditermet, hogy lefoglalja magát és érezze szükség van rá., De ez is csak egy ideig volt jó. Nem volt kedve kinyitni, lenn lenni, nem érdekelte, hogy én vagy valamelyik testvéremnek kell dolgoznia helyette, mert ugye csak úgy nem lehetett bezárni. Sok éve tehát semmihez nincs kedve, apu hiába tesz meg érte mindent. Nem boldog, abból áll a napja, hogy 8 körül felkel, elmegy a boltba, iszik, főz, délután alszik és gyakorlatilag vége is a napnak. Takarítani nagyon ritkán képes, vasalni is csak a legszükségesebbet. Nem látja semminek az értelmét. Szed valami gyógyszert azt hiszem a, depresszióra, de évek óta már és sztem a háziorvos szó nélkül felírja. Biztos vagyok benne, hogy nem annyit szed amennyit kéne. Erre még ráiszik, nem eszik és dohányzik is. 1 nap alatt 3/4dobozzal elmegy sztem. Eddig nem tudtunk vele mit kezdeni., De most nagyon úgy érzem apu nem tudja már ezt elviselni. Hetek óta nem beszélnek. Szeretném ha mind ketten boldogak lennének, nem érdekel, hogy együtt vagy mással. Szóval ha apu eljut odáig végre, hogy válljanak, akkor azért anyut sajnálom, és féltem, hogy vmi kárt tesz magában, ezért is gondoltam, hogy teszek az ügyben vmit. Nézegettem az interneten, de nem találtam semmi konkrétat. Nem tudom kihez forduljak, anyunak, hogy vezessem be. Ő már sok kezelésen volt, bár én akkor még kicsi voltam sokra nem emlékszem, tehát próbálkozott ő, voltak, vannak 1-2hónapjai, amikor teljesen normális., De sosem tart ki. Év elején is 2-3hónapig nem cigizett, apu elvitte fogorvoshoz szépen megcsinálták neki egy csomó pénzért, de már megint dohányzik és nem érdekli. Ahogy mi gyerekek sem érdekeljük. Én és a nővérem már nem lakunk otthon, ezért is nehéz vele még így is foglalkozni. Nehezünkre is esik, mert csak a rossz dolgokra emlékszünk, jó dolog ritkán volt és ha volt is akkor a következő visszaesésével tönkre is tette. A húgomat és apukámat sajnálom leginkább, mert nekik ezt nap, mint nap át kell élniük. Mindig baja van velük, semmi nem jó neki. Nem lehet neki szólni semmiért, hogy menjen ki a kertbe, vagy menjen be a városba nézelődni vagy vmi. Igen, azt még nem írtam ő nem vallja be, hogy alkoholista mindig elrejti az üvegeket és ha jól beiszik felmegy a szobájába és alszik akár napokig ki sem mozdul. Apu fejéhez vágta a napokban anyu, hogy ő szülés után otthon maradt, meg nem kellett volna neki 3 gyerek, meg nem akart ott lakni ahol lakunk stb. Munkát is keresett nem rég, lett is volna, de persze csak a szája volt nagy, hogy ő elmegy dolgozni, mert persze, hogy nem ment. Nem bírná ő, hogy minden nap ki kell mozdulni, hogy menetrendje legyen a napjain. Szóval ez a probléma nagyon régi, de már nem bírjuk. Tudom kicsit negatív vagyok, tudom, hogy az anyám, de nem volt könnyű így felnőni sem. Mindent egyedül kellett megtanulnom, mert nem volt mellettem egy anya aki ebben segítene. A kérdésem az, hogy hova vigyük el orvoshoz, mit csináljunk vele? Hallottam valami Esztergomi intézményről ahol beköltöztetik a betegeket, dolgoznak beszélgetnek velük stb. Sajnos nem tudom az intézmény nevét, és azt sem ez az országban van-e máshol. Szüleim Pécsiek, tehát legjobb lenne egy ottani szakember. Előre köszönöm válaszát, biztos vagyok benne, hogy sokat fog segíteni. Köszönöm

Dr. Veress Dóra válasza alkoholizmus témában

Kedves Kérdező! Legelőször is ne érezze rosszul magát, hogy fájdalommal tud csak visszagondolni a gyerekkorára, mert alkoholista szülő (k) mellett felnőni nagyon nehéz, és csak az értheti meg, aki maga is átélte ezt a tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot. A történtek miatt tiszteletre méltó, ahogy segíteni próbál az édesanyjának. Jól látja, a probléma gyökerei valószínűleg a gyermekkorban, az elhagyottság érzésében és a kitaszítottságban rejlenek. Ebben a korban alakul ki az ember énképe, tanulja meg magát elfogadni és becsülni. Ha ez az időszak sérül, akkor egész életre kiható problémák keletkezhetnek. Elképzelhetőnek tartom, hogy az édesanyja nem tudja szeretni magát és tudat alatt azon dolgozik, hogy beigazolódjon az a feltételezése, hogy a környezete sem szereti őt. Rosszabb esetben az édesanyja személyisége is rosszul épül fel, úgy szoktuk mondani, hogy személyiségzavara van. A megoldás sokféle lehet. A fiatalkori lelki sérüléseket és a hibás probléma kezelési, probléma megoldási módszereket pszichoterápiával lehet kiigazítani, de ez évekig tartó munka lehet. Belekezdeni mindenképp érdemes, mert az önismeret nagyon sokat segít a problémák megoldásában és a már kialakult helyzet feldolgozásában. A, depressziót megfelelő gyógyszeres terápia beállításával jó lehet kezelni. Ha az egyik gyógyszer nem hozza meg a várt hatást, akkor lehet tovább menni egy másikra. Az alkoholizmus a legnehezebb pontja ennek a feladatnak. Az alkoholisták gyakran nem ismerik be, hogy gondjuk lenne, azt hiszik, hogy tudják kezelni a helyzetet. Kevés kivételtől eltekintve ez nem így szokott lenni. Az első lépés felismertetni vele, hogy gondjai vannak és segítségre szorul. Az édesanyját semmiképp se hagyják egyedül, még pedagógiai célból sem. Ha így tesznek Önök vagy a férj, akkor biztos nem fog tudni talpra állni!, Amikor józan, le kellene ülni az édesanyjával beszélni először csak egy családtagnak, ha ez sikertelen, akkor 5-en, egymást erősítve mondják el neki a problémáikat. Lehet videófelvételt csinálni róla, amikor ittasan dűlöngél vagy veszekszik, és szembesíteni ezzel, mert valószínűleg ő nem tudja, hogy, mennyire látszik rajta a dolog. Meg lehet vele beszélni azt is, hogy az Ön édesapja már nem tudja ezt tovább elviselni, így akár válásig is elmehet az ügy. Hangsúlyozzák neki, hogy ez (szenvedély) betegség, nem ő tehet róla, de segítséget kell kérnie, ha olyan családot szeretne, amilyen neki nem volt. A helyi lehetőségekről a pécsi pszichiátria addiktológiáján lehet érdeklődni, de sajnos ezek csak akkor jöhetnek szóba, ha az édesanyja együttműködik! Itt tudnak pszichoterapeutát is ajánlani, érdemes erre is rákérdezni! Sok sikert és kitartást kívánok!

Itt kérdezhet