Túl szigorú magához?
Tisztelt Doktornő/úr! Harmonikus család vagyunk, egyke gyerekkel, nagyszülőkkel, békességben, átlagosan rendezett körülmények között. Fiam egy kedves, visszahúzódó, szófogadó, jól tanuló emberke. Könnyen teremt kapcsolatot, szereti a gyerekeket, ragaszkodó, érzékeny kisember. A kritikát nehezen tűri, rossz dolgokért mindig magát hibáztatja. Hosszabb szóbeli érveléssel általában mindenre rávehető, ezért nincs is szükség büntetésre, esetleg szóban, sokszor és azonnal bocsánatot kér, ha úgy érzi. A problémám: a tanulásban nagyon-nagyon kötelességtudó, de, amikor tanul, nem engedi meg magának egyetlen tévesztést sem, ha nem sikerül tökéletesre kiborul, sokat sír, szidja magát, korábban a fejét ütötte, most már párnát használunk... Nagyon aggódom érte, miért nincs türelme magához? Sosem volt kitartó, ha valami nem ment elsőre egyszerűen nem csinálta, de a tanulásban nagy követelményei vannak saját magával, mégsem szorgalmas. Nem gyakorol, egyből mindent tökéletesre akar. Nagyon csúnyán beszél saját magáról, ami nagyon aggaszt. Sokat dicsérjük, amikor teljesít, mert nem bízik magában. Túlgörcsöli a dolgokat. Ha a családi játék során veszít, hatalmas, irányíthatatlan sírógörcs és önpocskondiázás veszi kezdetét, ritkán merek vele játszani. Valamit nem jól csinálok/tam? Kérem segítsen, hogyan tudnám megtanítani veszíteni, hibázni. Mi lesz ha kap egy egyest? Nagyon várom válaszát! Köszönettel:
Dr. Varga Tamás válasza kitartás témában
Tisztelt Kérdező! Előfordul, hogy egy gyermek ilyen alkatú, bizonyos dolgok nagyon fontrossá válnak számára, belső igényből. ill., hogy a kudarctűrése nagyon alacsony. Otthon, amit tehetnek: mindig az átlagos elvárásokat hangsúlyozzák, sok-sok pozitív megerősítés legyen, sok beszélgetés, közös programok, együtt játék., Hogy úgy látják, hogy tartósan vannak érzelmi problémák, "kiborulások" gyerrmekpszichológus biztosan tud segíteni.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
