A transzgenerációs trauma, a velünk élő múlt

Dr. Szabó Zsuzsanna
Szerző: WEBBeteg - Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Az elmúlt évek, hónapok, hetek, vagyis a közelmúlt megpróbáltatásai sokakban aktiválhattak – akár énidegen - erős szorongást, félelmet, élelmiszerek felhalmozására irányuló vagy egyéb vásárlási kényszert, vagy akár kifejezett menekülési vágyat is, melyre a magyarázatot, az okokat vagy a válaszokat nagyobbrészt nem, vagy elsősorban nem az egyén saját élettörténete adja meg.

Sokszor a tágabb család, a felmenők által átélt nehéz élethelyzetek, traumák olyan családi hiedelmeket, magyarázatokat és problémamegoldási módokat – egyfajta családi forgatókönyveket – alakíthatnak ki, melyek megbúvó eszközkészletként nehézségek esetén hozzájárulhatnak az egyén ösztönös megküzdési mintázataihoz.

Az élet nehézségein, traumáin átesett felmenők kóros megoldásai, kezelési módjai – akár kényszerei, szorongásai – transzgenerációsan kihathatnak, öröklődhetnek a leszármazottakra. Ez még kifejezettebb, ha az életünkben az ősök által elszenvedett traumákhoz hasonló nehéz életesemény következik be, például üldöztetés, háború, éhezés és sorolhatnánk.

Mi az a transzgenerációs trauma?

Transzgenerációs trauma az, amikor a szülők tapasztalatai hatással vannak gyermekeik – sőt néha még unokáik – fejlődésére is. Intergenerációs vagy nemzedékek közötti traumának is nevezik, és biológiailag, szociálisan, mentálisan vagy érzelmileg is manifesztálódhat.

A transzgenerációs trauma vagy intergenerációs trauma valójában egy pszichológiai hatás, amelyet az emberek egy csoportja által átélt kollektív trauma gyakorol a csoport következő generációira. A kollektív trauma a közösségek és identitáscsoportok által átélt pszichológiai trauma hatása, amelyet a csoport kollektív emlékezetének és közös identitástudatának részeként hordoznak. Például kollektív traumát éltek át a zsidó holokauszt túlélői és az akkori zsidó közösség más tagjai, vagy például Kanada őslakosai a kanadai őslakosoknak szervezett, családokat szétszakító bentlakásos iskolarendszer idején. Amikor ez a kollektív trauma a következő generációkat érinti, transzgenerációs traumának nevezzük. Például, ha a zsidó emberek extrém stresszt élnek át, vagy „túlélési üzemmódban” élnek (felhalmozás, készenlét, menekülés) egy másik holokauszttól való félelem miatt, annak ellenére, hogy a holokauszt vége után születtek, akkor a transzgenerációs trauma hatását tapasztalhatják.

A transzgenerációs trauma olyan kollektív élmény, amely emberek csoportjait érinti kulturális identitásuk (például etnikai hovatartozásuk, nemzetiségük vagy vallási identitásuk) miatt. Kollektív jellege miatt a kifejezést általában nem alkalmazzák egyedülálló családokra vagy egyéni szülő-gyermek diádokra. Az egyéni gyermekbántalmazás túlélőihez hasonlóan azonban egyénileg a kollektív trauma közvetlen túlélői és a következő generációk tagjai is komplex poszttraumás stressz zavart alakíthatnak ki.

Nem csak a géneken keresztül történhet öröklődés

Noha a kutatók még jelenleg is kutatják a transzgenerációs trauma jellemzőit, úgy tűnik, hogy ez nemcsak a szülői nevelést és gyermekeikhez való viszonyukat változtatja meg, hanem azt is, hogy bizonyos gének hogyan fejeződnek ki a jövő generációiban. Ez kapcsolódik az epigenetika biológiai vizsgálatához, amelyet először a 19. század elején formáltak kutatási területté. Az epigenetika az egyik nemzedékről a másikra átadott tulajdonságokban bekövetkezett változásokat vizsgálja, amelyek nem a DNS-ben bekövetkezett változások eredményei.

Egy figyelemre méltó vizsgálat során az egereket egy bizonyos szagnak tették ki, amit áramütés követett. Ezek az egerek „átörökítették” a szagtól való félelmet gyermekeikre és unokáikra, még akkor is, amikor a következő generáció még soha nem volt kitéve ennek a szagnak.

Logikus, hogy az átélt élményeket így adjuk át gyermekeinknek. A túlélésre és utódaink védelmére irányuló biológiai impulzus erős, és ennek a fajta transzgenerációs hatásnak van egy bizonyos fajta evolúciós értelme. Azonban, mint mindig, akkor adódnak gondok, amikor egy korábban hasznosnak bizonyult biológiai impulzus kezdi megzavarni mindennapjainkat – különösen akkor, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy honnan származik pontosan.

Miben különbözik a transzgenerációs trauma a történelmi traumától?

A történelmi trauma nem egészen ugyanaz, mint a transzgenerációs trauma – bár a két fogalom összefügg. A történelmi traumák egy közösség vagy nemzedék kollektív tapasztalataiból erednek, mint például a népirtás, gazdasági válság vagy a háború, így valójában a történelmi traumát a transzgenerációs trauma altípusának tekinthetjük.

Tehát a történelmi traumák olyan traumatikus élményekre vagy eseményekre utalnak, amelyeken egy társadalmon belüli embercsoport, vagy akár egy egész közösség, etnikai vagy nemzeti csoport osztozik. Általában véve a történelmi trauma három tényezőből áll: a széles körben elterjedt természetéből, a kollektív szenvedést eredményező traumatikus eseményekből és a traumát okozók rosszindulatú szándékából.

A traumának ez a formája specifikus, mivel nagy populációt érint, és jellemzően összetettebb, mint az egyéni trauma. A történelmi trauma az identitás és a jelentés nagyobb mértékű elvesztését eredményezheti, ami viszont nemzedékekről nemzedékekre hathat, amíg csak a trauma be nem épül az adott társadalomba. Lehet, hogy ez közelebb húzza a közösség tagjait egymáshoz, de sajnos maga a trauma öröksége lesz a ragasztó. Még ha soha nem is élték át a sokkot, mégis megtanultak félni tőle. Ez a generációkon átívelő történelmitrauma-örökség pedig akár arra késztetheti az érintett családokat, hogy a nemzedékről nemzedékre átadott félelem miatt másképp neveljék fel gyermekeiket, másként beszélgessenek, másként viselkedjenek, sőt másképp is öltözködjenek.

A történelmi traumát átélt szülők gyermekeikkel való kapcsolatára is hatással van a trauma

Selma Fraiberg klinikai megfigyeléseire építve a gyermektrauma-kutatók, mint például Byron Egeland, Inge Bretherton és Daniel Schechter empirikusan azonosították azokat a pszichológiai mechanizmusokat, amelyek a történelmi traumák generációk közötti átvitelét támogatják. A korábbi traumatikus tapasztalatok a szülők önszabályozásának fenntartására irányuló erőfeszítései eredményeként a poszttraumás stressz zavar és a szociális kognitív folyamatokhoz kapcsolódó változásai folytán egyfajta „speciális kommunikációt” , illetve disszociációt eredményeznek a kötődés kontextusában.

Gyakran, a kollektív traumához kapcsolódóan, az érintett közösség a traumát a csoportidentitás részeként élheti meg, vagyis internalizálhatja.

Sok esetben a generációs és a történelmi trauma összefügg. Például a 20. század elején az örmény népirtást a török ​​kormány nagyrészt nem ismerte el. A mentális egészségügyi ellátás pedig a bizalomtól és a biztonságtól függ, így ennek eredményeként a tanulmányok azt mutatják, hogy az örmények hajlamosak előnyben részesíteni az örmény mentál-egészségügyi szakemberek által nyújtott pszichológiai ellátást, akik validálják történelmi traumájukat. Ez összhangban van a fekete közösség megállapításaival is, ahol az afro-amerikai családok tagjai is lehetőség szerint inkább a fekete egészségügyi szolgáltatókat részesítik előnyben.

A történelmi traumára adott reakció a későbbi generációkban akár kábítószer-használat, öngyilkossági gondolatok, depresszió, szorongás, alacsony önbecsülés, harag, erőszak és érzelmi szabályozási nehézség formájában nyilvánulhat meg.

A nevelés, mint magyarázat a transzgenerációs trauma jelenségére

E szerint az elmélet szerint az intergenerációs trauma „kötődési kapcsolatokon" keresztül adódik át, ahol a szülő kapcsolati traumát élt át, és ez jelentős hatással van a szoros családtagjaira egy egész életen át, beleértve a további traumákra való hajlamot is.

De míg a nemzedékek közötti traumák létezését számos tanulmány jól dokumentálja több kultúrában, a generációk közötti trauma átvitelének mechanizmusai továbbra is nagyrészt tisztázatlanok.

A traumák hatása a szülőkre

Nyilvánvaló, hogy valaki magát a traumát nem tudja átadni – senki más nem élheti át azt, amit a másik egyedi módon átélt. A nemzedékek közötti traumák azonban átadhatóak a szülői magatartáson, a génexpresszió változásán és/vagy más olyan utakon keresztül, amelyeket még a jelenlegi kutatások alapján nem ismerünk teljesen. Ezek lehetnek biológiai, szociális, pszichológiai módok is, vagy akár mindhárom keveréke.

A szülők átadhatják veleszületett genetikai sebezhetőségeiket, amelyeket saját traumatikus tapasztalataik váltanak ki, vagy a traumáik által befolyásoltak szülői stíluson keresztül közvetíthetik a megélt tapasztalatokat. A traumák túlélőinek sok kihívással kell szembenézniük szülőként, ideértve a gyermekeikhez való kötődési nehézségeket és az egészséges érzelmi kötődések kialakítását.

Amit a szülők továbbadnak, az valójában a túlélő trauma tünetei, ami úgy néz ki, mint a poszttraumás stressz zavar (PTSD), szorongás és más szorongásos zavarok tünetei. Ezeket a tüneteket általában a tanult viselkedés révén adják át a következő generációnak. Kutatások kimutatták, hogy még ha a poszttraumás stressz zavarban szenvedő egyén gyermeke eléri is a felnőttkort pszichológiailag egészségesen, akkor is sebezhetőbb lesz a PTSD kialakulásával szemben, ha ezt követően valami elsöprő erejű dolgot tapasztal, vagy olyannak a tanúja lesz.

Négy adaptációs stílus a túlélők családjában

Yael Danieli klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, traumakutató négy adaptációs stílust állapított meg a túlélők családjait vizsgálva. Ezek a Zsibbadt, az Áldozat, a Harcos és „Azok, akik megcsinálták”. Az Zsibbadt túlélők önelszigetelődéssel keresik a csendet, nagyon alacsony toleranciával rendelkeznek mindenféle stimulációval szemben, és minimális mértékben vesznek részt gyermekeik nevelésében. Az Áldozatok félnek, és nem bíznak a külvilágban, igyekeznek észrevétlenek maradni, gyakran depressziósak és gyakran veszekednek. A Harcosok arra összpontosítanak, hogy mindenáron sikereket érjenek el, és megőrizzék az erő páncélját, így nem tűrik a gyengeséget vagy az önsajnálatot. Az „Azok, akik megcsinálták” típust a társadalmi-gazdasági sikerre való törekvésük jellemzi, de az is, hogy szándékosan elhatárolódnak mind a traumák élményétől, mind a többi túlélőtől.

Gyermekekre gyakorolt ​​hatások

A gyerekek elsősorban modellkövetők, a közvetlen gondozókon keresztül tapasztalják meg és értik meg a világot, ezért szüleik mintái mélyen érintik őket. A gyerekek utánozzák szüleik viselkedését, és az alapján tanulnak meg eligazodni a jövőbeli kapcsolatokban, hogy hogyan viszonyultak egykor a szüleikhez. Tartós megküzdési mechanizmusokat kovácsolhatnak abból az erőfeszítésből, hogy elkerüljék és/vagy „megjavítsák” a szülő bántalmazó viselkedését, haragját, depresszióját, elhanyagolását vagy egyéb problémás viselkedését.

Mindezek elősegítik a megelőző generációk traumára adott akár maladaptív megküzdési mintáinak a továbbvitelét.

Sokszor ezek a felmenők által elfojtott traumák, családi titkok úgynevezett intrapszichés kripta formájában elzárva az utódok lelkében is megtalálhatóak. Arra érzékenyeknél – ezek a saját, személyes élettörténettel nem magyarázható jelenségek fogékony, fellazult érzelmi állapotokban álmok, fantáziák képében is felbukkanhatnak.

Kiket érint a transzgenerációs trauma?

Transzgenerációs traumát azonosítottak például menekültek leszármazottaiban, és a holokauszt túlélőinek gyermekeiben. Bárki, aki szoros családi kapcsolatban áll valakivel, aki traumatikus élményt szenvedett el – akár ugyanabban a generációban, akár a közvetlen családban, akár a következő generációkban –, érintett lehet, és tapasztalhat tüneteket.

Van azonban néhány olyan tragédia és bűncselekmény, amelyek gyakran generációkon átívelő traumát okoznak. Ilyen traumás események az erőszakos bűncselekmények, például bántalmazás, zaklatás, nemi erőszak vagy szexuális visszaélés, családon belüli vagy gyermekkori bántalmazás, a háborús vagy terrorcselekmények, a megszállás, vagy népirtás, a gazdasági instabilitás, a recesszió, a rendkívüli szegénység, természeti katasztrófák, például hurrikánok, cunamik és földrengések, és a rabszolgaság.

Cikkünk folytatódik A transzgenerációs trauma tünetei és lehetséges kezelési módjai

Tovább Ön is segíthet az ukrajnai menekülteknek!

Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvosForrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

Hozzászólások (0)

Cikkajánló

Köszvényes rohamok Köszvényes rohamok

Életmódbeli változtatások is szükségesek a tünetek enyhítéséhez.

Észak-amerikai nagytermésű áfonya Észak-amerikai nagytermésű áfonya

Milyen előnyös hatásokkal rendelkezik? Milyen formában fogyaszthatjuk?

Kényszerbetegség, vagy inkább...

Sajnos napjainkban az OCD általános kifejezéssé vált, amelyet hétköznapi módon mindenkire használunk, akinek szüksége van bizonyos dolgokra egy...

Mikor érdemes párterápiára menni?

A legtöbb szakértő úgy véli, hogy a párterápia fontos része lehet egy párkapcsolatnak. A legtöbb probléma ugyanis egy párkapcsolaton belül...

A transzgenerációs trauma tünetei...

Bárki érzékeny lehet a generációs traumákra, de vannak bizonyos populációk, amelyek előéletük miatt sebezhetőek. A szisztematikus...

Hogyan kommunikáljunk...

A rendkívüli eseményeknek, humanitárius katasztrófáknak a hosszú távú környezeti, fizikai és mentális egészségügyi következményeken kívül...

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.