Hogyan tudok segiteni a nővéremnek ebben a helyzetben?
Tisztelt Dr Nő! A nővérem ügyében szeretnék tanácsot kérni. 68 éves nyugdijas pedagógus 3 felnőtt gyermek gondoskodó édesanyja, 3 unoka aggodó nagymamája, 50 éve él együtt a férjével. Igen rossz természete van, ami szerintem kóros méreteket öltött. A család nem tudja eldönteni, hogy a dühkitöréseit, hogyan kezelje. Normális ez, vagy ez már egy betegség tünete. Mindenkivel szemben bizalmatlan, állandóan kötözködik, kiokitja az embereket. Vadászik arra, hogy mikor támadhat rá valakire és kritizálhassa minden megnyilvánulását. Fél a változásoktól, féltékeny mindenre (ha én beszélek az egyik gyerekével felháborodik, hogy miért teszem) Egyedül az unokákkal való törődés okoz neki örömet, látszólag legalábbis.Beszélgetni nem lehet vele, mert veszekedésbe fordul.Állandó vihar tombol a lelkében. Ez a jelenség régóta tart, de már egyre rosszabb. Természetesen nem ismeri el, hogy baj van vele, szerinte a család elviselhetetlen. Az is szembetűnő, hogy mostanában egyre feledékenyebb, vagyis nem emlékszik az előző napi eseményre. A férje élete van emiatt leginkább megmérgezve az állandó veszekedés miatt. Viszonylag gondtalan életük lehetne, de folyamatos problémagyártás folyik. Aggódom értük! Mit lehet tenni ilyen esetben? Köszönöm a segitséget! Ennél rövidebben nem tudtam összefoglalni a lényeget!
Dr. Pálvölgyi Rita válasza dühkitörések témában
Tisztelt Kérdező, Az én szakmám bevonására csak akkor van mód, ha nővére együttműködő, és belátja, hogy segítségre van szüksége. Mivel közvetlen ön-, vagy közveszélyeztetés nem áll fenn, nem lehet őt kötelezni a gyógykezelésre. Természetesen vannak alternatív lehetőségek. Be lehetne vonni azt a közeli barátot, rokont, -, de akár a háziorvost is, - aki iránt nagyobb bizalommal van a nővére. Hátha ők ki tudnák mozdítani ebből az ellenálló pozícióból. Természetesen a háziorvos is írhat gyógyszert, amennyiben a nővére meggyőzhető ennek szükségességéről. Üdvözlettel.
