• Rossz hatással van rá egy gyerek az óvodában

        Legfrissebb cikkek a témában
         

        Tisztelt Gyermekpszichológus! Kislányom szeptember óta jár óvodába. Mindig is makacs, volt, de nem volt korábban kezelhetetlen. Májusban kistestvére született, amitől kicsit érzékenyebb lett, de komoly változásokat az óvoda megkezdése után tapasztaltuk. Először is nem mesélt semmit nekünk az óvodai életéről. Az óvónők szerint könnyen megtalálta a helyét. Néhány hét múlva a korához nem illően, kisebbekre jellemzően kezdett viselkedni. Pl. visítani kezdett, eldobálta a ruháit mondjuk a felmosóvödörben álló vízbe, és a képembe nevetett, élvezte, hogy idegesít ezzel. Eldobálja a kesztyűjét, sapkáját az utcán, de ami a legaggasztóbb, rugdosni kezdett minket, és csak nevet a leszídáson. Azt mondja, hogy azért rúgott meg, hogy fájjon, és mérges legyek. Az óvónők is panaszkodtak rá az elmúlt héten, hogy egyiküket ellökte, hogy menj innen, másikuknak a kezére ütött. Hatalmas hisztik vannak az öltözködésből is. Éjszakánként amikor felébred, zaklatott, furcsa a tekintete, nem tudja, hol van, és az elmúlt éjjel mikor az apja kérte szépen, hogy feküdjön vissza, kétszer az arcába ütött és karmolt. Hosszabb betegségkor hetek alatt lecsillapodott, nem dobálta magát éjjel, visszakaptuk az eleven, de kedves kislányunkat. Van az óvodában egy kislány, aki korábban súlyos beteg volt. 3 éves létére viselkedésre, járásra, kinézetre nem néz ki többnek 1, 5 - 2 évesnél. Beszélni még nem tud. Amikor kérdezzük a lányunkat, ki szokott sikítani, ki szokott rugdosni, ki szokta eldobálni a játékokat, mindig ezt a kislányt mondja. Tegnap kihúztam belőle, hogy a kislány szokta őt rugdosni, és csak őt. Az óvónők rászólnak, abbahagyja. Úgy tűnik, a kislány kinézte magának barátnőnek, de nagyon rossz hatással van rá. Az aggaszt minket a legjobban, hogy esetleg egy másik gyerek miatt szídjuk mi őt, úgy tűnik hiába, és ezért romlik el a viszonyunk a lányunkkal. A szavak nem érnek semmit. Ő maga sem érzi jól magát ebben a szerepben. Kérem, segítsen a helyzet megoldásában! Előre is nagyon köszönöm!

        Szigeti Ildikó válasza a viselkedészavar témában

        Kedves Kérdező! Noha látatlanban nem lehet pontos és megbízható magyarázatot adni a kislánya viselkedés-változására, valószínűnek tűnik, hogy a furcsa reakciók hátterében inkább saját kistestvére áll, semmint az óvodatársa. Elképzelhető, hogy látszólag nem „vette zokon” a kistestvér érkezését, valójában azonban megviselte ez a változás. A családban betöltött szerepének módosulására a legtöbb gyerek – még a legnyugodtabbak is – a szülők számára érthetetlen, furcsa, olykor ijesztő viselkedéssel reagál. Ennek az oka, hogy a kistestvér érkezése a legtudatosabb, legkiegyensúlyozottabb családban is általános szorongást vált ki minden családtagnál, ám mindenki másképp’ fejezi ki ezt a kellemetlen lelki állapotot. A gyerekek jellemzően úgynevezett regresszióra utaló viselkedéssel mutatják ki „nemtetszésüket”, vagyis a koruknál éretlenebb, egy korábbi életszakaszukban tapasztalt módon viselkednek. Valami hasonlót tapasztalhatnak Önök is a kislányuknál. Az óvodatárs szerepét sem becsülném alá, ám mindenképpen elgondolkodtató, hogy a kislányuk miért éppen ennek a kislánynak a társaságában játszik a legtöbbet, hiszen ha nem így lenne, nem is tudna hatni rá. Valószínűleg az említett, éretlenebb óvodatárs valamilyen szinten egyrészt a saját kistestvérét idézi, másrészt azzal, hogy vele játszik a kislányuk, azzal tudattalanul megerősítést nyer a korábban említett regresszív (éretlenebb) viselkedése. Szinte természetes, hogy otthon nem, vagy csak nehezen tud „átkapcsolni normál, azaz kedves üzemmódra” a kislánya, mivel a napjai nagy részét az óvodában tölti. Ezzel magyarázható, hogy csak egy-egy több napig tartó betegség képes „visszahozni” a maguk kedves kislányát. Azt tanácsolom, a testvérféltékenységet próbálják csillapítani, mégpedig úgy, hogy tudatosan és szisztematikusan éreztetik a kislányukkal, hogy ugyan kistestvére született, de ettől függetlenül őt ugyanúgy szeretik, mint előtte. Idézzék fel néha azokat a játékokat, dédelgetéseket, amiket „egyke korában” szeretett a kislányuk. Érdemes a karácsonyi ajándékokat is úgy megválogatni, hogy a kislányuk csak olyan játékokat, ruhákat, könyveket kapjon, amikről pontosan tudja, hogy nem kell a későbbiekben sem megosztani a kistestvérével. Ezzel párhuzamban próbálják bevonni a kicsi körüli teendőkbe, kérjék ki a véleményét apróbb-nagyobb kérdésekben, például, hogy mit vegyen fel a kicsi, mi legyen a hétvégi menü, hova menjenek kirándulni. Amennyiben a helyzet nem változik, és a kislány agressziója nem csökken, illetve más, furcsa viselkedést is tapasztalnak, ajánlatos a gyermekorvostól beutalót kérni gyermekpszichiátriai vizsgálatra (az indokolatlan agresszió ugyanis szervi elváltozásra is utalhat). Azt gondolom azonban, hogy erre nem lesz szükség. Sok türelmet és a kedves kislányuk mielőbbi „visszatérését” kívánva, Üdvözlettel: Szigeti Ildikó Gyermekpszichológus, mediátor Bejelentkezés: 06-20-411-79-04 Honlap: http://gyerekpszichologus.hupont.hu

        Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.

        Szigeti Ildikó
        krízistanácsadó szakpszichológus Tőle szeretnék kérdezni

         Szigeti Ildikó

        Kérdés: 2013. november 25., 07:36; Megválaszolva: 2013. november 26., 21:06

      • Kérdések és válaszok a témakörben:
        Tisztelt Doktornő, Napi 3x60 mg Zeldox, 2x500 mg Depakine, és 2x150 mg Olvexya mellett úgy érzem hogy a memóriám nagyon meg van lassulva. Régebben a gyógyszerek szedése előtt mint a szivacs úgy szívtam magamba a tanulni valókat. Olyan vagyok...
        Tisztelt Doktornő! Nagyon összetett problémával szeretnék Önhöz fordulni. 26 éves vagyok,és a nagyszüleimmel élek, bolti eladóként végeztem. 2015 óta nem tudok elmenni dolgozni, mert egészségügyi gondjaim merültek fel. ( azthmatikus...
        Kicsi korom óta nem jó az emésztésem és szerintem nem az életmódommal van a baj hanem pszichés eredetű. Lehetséges,hogy gondjaim vannak az elengedéssel és fogalmam sincs mit tegyek. Nem akarok hashajtó függő lenni mert tisztában vagyok a...
        Tisztelt Hölgyem, Uram! 2014-ben pánikbeteg lettem. Szorongásos problémáim is vannak. Azt láttam magam elött félálomban, hogy késsel bántom a kislányomat.Mindig az a félelmem volt, hogy megbolondulok, skizofrén leszek, vagy hallucinálni fogok,...
        Tisztelt Doktornő! Nem is tudom,hol kezdjek bele.Régen sem voltam valami jó alvó,de mióta megszületett a kislányom ez jelentősen romlott.Gyermekem 3 éves kezdetektől velem alszik-eleinte amig nem kezdtem el újra dolgozni nem is jelentett olyan...
        Tisztelt Doktornő! 36 éves vagyok, kb. 17 éves korom óta szedek Seduxent. Rokontól „kölcsönöztem”, most háziorvos írja. Kezdetben csak alkalomszerűen, vizsgák stb. előtt, mikor dolgozni kezdtem egyre rendszeresebben: először alváshoz...
        Tisztelt doktorúr/nő! Fél évvel ezelőtt öngyilkossági kísérletem volt. A pszichiáterem súlyos depressziót állapított meg, öngyilkos hajlammal. Emelett laktóz intoleranciám van. Az orvosom SERTRALIN-t írt fel. A betegtájékoztató...
        Tisztelt Doktornő ! Az evéssel körülbelül 16 éves korom óta van problémám, gimnáziumban kezdődött, nem tudtam enni mások előtt, csak keveset és nagyon féltem közben, hogy ki ne hányjam az ételt, mivel evés előtt már előjött a...
        Tisztelt Doktornő! Ocd-re valamint depresszióra írt fel az orvos antidepresszanst(Mirzaten) és Rivotril-t. Kérdésem az lenne hogy kötelező ezt együtt szedni? Nem szívesen szednék nyugtatókat.Különösebb szorongásom nincsen ami mait...
        Tiszteletem! Koszonom a gyors valaszat! Azt ketlem, hogy a cukorbetegsegek a zavartsaghoz koze lenne, az csak 4 ev + 2-3 honapja allapitottak meg. Es az elso ilyen zavartsagos idoszakom, az kb 11 eve volt. Akkor viszont a skizofrenia lesz a ludas. Nem...