• Rossz hatással van rá egy gyerek az óvodában

        Legfrissebb cikkek a témában
         

        Tisztelt Gyermekpszichológus! Kislányom szeptember óta jár óvodába. Mindig is makacs, volt, de nem volt korábban kezelhetetlen. Májusban kistestvére született, amitől kicsit érzékenyebb lett, de komoly változásokat az óvoda megkezdése után tapasztaltuk. Először is nem mesélt semmit nekünk az óvodai életéről. Az óvónők szerint könnyen megtalálta a helyét. Néhány hét múlva a korához nem illően, kisebbekre jellemzően kezdett viselkedni. Pl. visítani kezdett, eldobálta a ruháit mondjuk a felmosóvödörben álló vízbe, és a képembe nevetett, élvezte, hogy idegesít ezzel. Eldobálja a kesztyűjét, sapkáját az utcán, de ami a legaggasztóbb, rugdosni kezdett minket, és csak nevet a leszídáson. Azt mondja, hogy azért rúgott meg, hogy fájjon, és mérges legyek. Az óvónők is panaszkodtak rá az elmúlt héten, hogy egyiküket ellökte, hogy menj innen, másikuknak a kezére ütött. Hatalmas hisztik vannak az öltözködésből is. Éjszakánként amikor felébred, zaklatott, furcsa a tekintete, nem tudja, hol van, és az elmúlt éjjel mikor az apja kérte szépen, hogy feküdjön vissza, kétszer az arcába ütött és karmolt. Hosszabb betegségkor hetek alatt lecsillapodott, nem dobálta magát éjjel, visszakaptuk az eleven, de kedves kislányunkat. Van az óvodában egy kislány, aki korábban súlyos beteg volt. 3 éves létére viselkedésre, járásra, kinézetre nem néz ki többnek 1, 5 - 2 évesnél. Beszélni még nem tud. Amikor kérdezzük a lányunkat, ki szokott sikítani, ki szokott rugdosni, ki szokta eldobálni a játékokat, mindig ezt a kislányt mondja. Tegnap kihúztam belőle, hogy a kislány szokta őt rugdosni, és csak őt. Az óvónők rászólnak, abbahagyja. Úgy tűnik, a kislány kinézte magának barátnőnek, de nagyon rossz hatással van rá. Az aggaszt minket a legjobban, hogy esetleg egy másik gyerek miatt szídjuk mi őt, úgy tűnik hiába, és ezért romlik el a viszonyunk a lányunkkal. A szavak nem érnek semmit. Ő maga sem érzi jól magát ebben a szerepben. Kérem, segítsen a helyzet megoldásában! Előre is nagyon köszönöm!

        Szigeti Ildikó válasza a viselkedészavar témában

        Kedves Kérdező! Noha látatlanban nem lehet pontos és megbízható magyarázatot adni a kislánya viselkedés-változására, valószínűnek tűnik, hogy a furcsa reakciók hátterében inkább saját kistestvére áll, semmint az óvodatársa. Elképzelhető, hogy látszólag nem „vette zokon” a kistestvér érkezését, valójában azonban megviselte ez a változás. A családban betöltött szerepének módosulására a legtöbb gyerek – még a legnyugodtabbak is – a szülők számára érthetetlen, furcsa, olykor ijesztő viselkedéssel reagál. Ennek az oka, hogy a kistestvér érkezése a legtudatosabb, legkiegyensúlyozottabb családban is általános szorongást vált ki minden családtagnál, ám mindenki másképp’ fejezi ki ezt a kellemetlen lelki állapotot. A gyerekek jellemzően úgynevezett regresszióra utaló viselkedéssel mutatják ki „nemtetszésüket”, vagyis a koruknál éretlenebb, egy korábbi életszakaszukban tapasztalt módon viselkednek. Valami hasonlót tapasztalhatnak Önök is a kislányuknál. Az óvodatárs szerepét sem becsülném alá, ám mindenképpen elgondolkodtató, hogy a kislányuk miért éppen ennek a kislánynak a társaságában játszik a legtöbbet, hiszen ha nem így lenne, nem is tudna hatni rá. Valószínűleg az említett, éretlenebb óvodatárs valamilyen szinten egyrészt a saját kistestvérét idézi, másrészt azzal, hogy vele játszik a kislányuk, azzal tudattalanul megerősítést nyer a korábban említett regresszív (éretlenebb) viselkedése. Szinte természetes, hogy otthon nem, vagy csak nehezen tud „átkapcsolni normál, azaz kedves üzemmódra” a kislánya, mivel a napjai nagy részét az óvodában tölti. Ezzel magyarázható, hogy csak egy-egy több napig tartó betegség képes „visszahozni” a maguk kedves kislányát. Azt tanácsolom, a testvérféltékenységet próbálják csillapítani, mégpedig úgy, hogy tudatosan és szisztematikusan éreztetik a kislányukkal, hogy ugyan kistestvére született, de ettől függetlenül őt ugyanúgy szeretik, mint előtte. Idézzék fel néha azokat a játékokat, dédelgetéseket, amiket „egyke korában” szeretett a kislányuk. Érdemes a karácsonyi ajándékokat is úgy megválogatni, hogy a kislányuk csak olyan játékokat, ruhákat, könyveket kapjon, amikről pontosan tudja, hogy nem kell a későbbiekben sem megosztani a kistestvérével. Ezzel párhuzamban próbálják bevonni a kicsi körüli teendőkbe, kérjék ki a véleményét apróbb-nagyobb kérdésekben, például, hogy mit vegyen fel a kicsi, mi legyen a hétvégi menü, hova menjenek kirándulni. Amennyiben a helyzet nem változik, és a kislány agressziója nem csökken, illetve más, furcsa viselkedést is tapasztalnak, ajánlatos a gyermekorvostól beutalót kérni gyermekpszichiátriai vizsgálatra (az indokolatlan agresszió ugyanis szervi elváltozásra is utalhat). Azt gondolom azonban, hogy erre nem lesz szükség. Sok türelmet és a kedves kislányuk mielőbbi „visszatérését” kívánva, Üdvözlettel: Szigeti Ildikó Gyermekpszichológus, mediátor Bejelentkezés: 06-20-411-79-04 Honlap: http://gyerekpszichologus.hupont.hu

        Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.

        Szigeti Ildikó
        krízistanácsadó szakpszichológus Tőle szeretnék kérdezni

         Szigeti Ildikó

        Kérdés: 2013. november 25., 07:36; Megválaszolva: 2013. november 26., 21:06

      • Kérdések és válaszok a témakörben:
        Jó napot! Pszichoterápiát folytatok pszichológusommal fél éve, azonban mivel nincs kiegészítve a kezelés semmilyen gyógyszerrel, (mert sok fajtát végigpróbálva nagyon rosszul tolerálom őket és szörnyű mellékhatásaik voltak)emiatt...
        Kedves Doktor Nő! Lassan 1 éve tart nálam ez az állapot. Még pedig az, hogy egyszerűen nem tudom élvezni az életem. Nem tudok örülni már semminek, aminek ezek előtt kiugrottam volna a bőrömből. Folyamatosan feszült vagyok, szorongok....
        Kedves Doktornő, Panaszaimat részletesen már feltettem önöknél, ahol Szappanos Doktornő válaszolt. https://www.webbeteg.hu/orvos-valaszol/neurologia/161532 Szerencsére az Angio MRI is negatív lett. Azóta gasztroenterológiai és fül orr...
        Tisztelt Doktor Nő/Úr! Több, mint három éve már párkapcsolatban élek, de ezalatt az idő alatt szinte soha nem volt a barátnőmmel egy komolyabb, mélyebb érzelmekkel/ről folytatott beszélgetésünk. De nem csak az érzelmekről, hanem úgy...
        Tisztelt Doktornő! Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy tanácsra lenne szükségem Öntől. 13 éve szkrizófréniával kezelnek, régebben volt több vissza esésem, de most stabil vagyok. Négy éve kezelnek Xeplion 100-as injekcióval,...
        Tisztelt Doktor Úr/Nő! Két éve kezdődtek a panaszaim, egyszeri alkalommal nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztottam rendszeresen szedett pszichiátriai gyógyszerek mellett (rexetin, aneptinex). Azóta fejzsibbadást tapasztalok, állandó...
        Tisztelt Dr. Nő! 1 éve napi rendszerességgel fogyasztok marihuannát. Kis mennyiségben 3x2 slukkot. De sajnos napi rendszerben szívom. Így ha nem szívok bele,hiány érzetet,sovárgást,ürességet érzek.Ezt még elis viselném! De sajnos nagyon...
        Kedves Doktornő! 18 éves vagyok pánikbeteg. 1 éve kezdődött újra a pánikbetegségem 12 evesen lette az 14 re kigyógyultam. Majd pszichiáter segitségével kigyógyultam. De most Olyan rohamaim szoktak lenni, hogy elfutok ha rámjön a roham és ez...
        Tisztelt Doktornő! 5 éve generalizált szorongást, pánikzavaros tüneteket diagnosztizàltak nálam. Több alkalommal szedtem különféle antidepresszànsokat, majd 1év szedès utàn, abbahagytam és fél- egy évig tünetmentes voltam...
        Tisztelt doktornő, doktor úr! Bipoláris affektív zavaral küzdök 6 éve, gátolt öngyilkossági gondolataim vannak. Márciusba voltam kórházba, suicid intenciok miatt. Sajnos a jelenlegi helyzetem se jó, sokszor gondolok a halálra, környezetem...