Gyermekpszichologia

Tisztelt weborvos! Gyemekeim (a lányom 4 és a fiam 5 éves) viselkedésével kapcsolatban szeretnék tanácsot és választ kapni. A férjem nagyon sokat verte a fiamat, és mi naponta veszekedtünk, ezért elköltöztünk egy nő-és gyermekvédő központba, ahol 3és fél honapot laktunk. Ez idő alatt a gyermekek nem látták és nem is akartak beszéni az apjukkal, s az ügyvédem tanácsára nem is erőltettem. Megjegyzem, hogy külfüldön lakunk, s a gyermekek nem beszélik az ország nyelvét, csak most tanulják az ovodában Most a tárgyaláson nekem ítélték a gyermekek nevelési és lakhatási jogát, a férjemnek 2 hetente van látogatási joga, de tőbb mint 300 km-re lakunk. 1 honapja saját lakásunk van, s a férjem gyakorolja is a láthatási jogát. A gyermekek kimondottan örvendtek az apjuknak, és most azt mondják, hogy szeretnének vele is lakni. A fiam mikor elmentünk verekedett, csúnyán viselkedett, mindig fel akarta hívni magára a figyelmet, még ha negatív viselkedésével is, a lányom akit nem vert meg, lerágta a körmetit, s a bört, még a lábán is, de mégis folyamatosan a "királyfit "várta, akit az apjával azonosított. A kérdésem az lenne, miért ez az ambivalancia? Mi nyugodtan élünk, miért sírnak akkor az apjukért? Elfelejtették mit tett velük? Most egy hete visszajöttünk az apjukhoz s amíg lakast találunk, együtt kell laknunk, de most legalább nem veszekedünk elöttük, s nem veri őket, sőt ellenkezőleg, mindent a kedvükre tesz. Nekem személy szerint is fáj, mert becsapva érzem magam, de azt teszem, ami a gyermekeknek jobb. Augusztusban az itteni ovoda miatt már visszajöttünk, de mivel a férjem megvert rendöri segítséggel visszamentünk. Mit tegyek? Ez a hozom-viszem senkinek sem jó, így maradunk itt amíg lakásunk lesz, de mit tehetek, mit mondjak a gyermekeknek, akik most már "haza" szeretnének menni.Félek, hogy azt a nyugalmat amit 4 honap alatt elértünk visszaesnek, ugyanis a lányom, akit imád az apja, újra rágja a körmét, s a fiam megint verekedik. Mit tegyek? Köszönettel és üdvözlettel Egy anya

Svábhegyi Gyógyintézet válasza gyermekpszichológus témában

Kedves Kérdező!

Aggodalma jogos és érthető. E fórum azonban csak formális válaszra ad lehetőséget, némi támponttal szolgálva talán az esetleges további lépésekhez.

Mindenek előtt érdemes tudomásul venni azt a furcsa tényt, hogy a szülők ugyan elválhatnak (földrajzilag, jogilag, érzelmileg) , a gyerekek "fejében" ettől függetlenül a család egy és oszthatatlan, függetlenül attól, hogy milyen előzmények vezettek a váláshoz. Ezt az érzést tovább erősítheti az a jogi meghatározottság is, miszerint - közös felügyeleti jog esetében, és a levele alapján Önöknél erről lehet szó - az elvált feleknek kénytelen-kelletlen egyeztetniük kell a gyerekkel kapcsolatos valamennyi fontosabb kérdésben, legyen szó orvosi kezelésről, vagy továbbtanulásról. Mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll, az édesapának láthatási joga van, a gyerekek folyamatosan "konfrontálódnak", némileg sarkítva: szenvednek.

Vigaszként szolgáljon, hogy a gyermekei viselkedése a helyzetnek megfelelő volt, akkor lett volna aggodalomra oka, ha nem így reagálnak a történtekre. Ennek ellenére most nagy odafigyelésre van szüksége a kislánynak és a kisfiúnak egyaránt. A kislány körömrágása és a kisfiú figyelemfelkeltő magatartása egyértelműen a szorongás jeleként értelmezhetőek. Átmenetileg azért maradt abba vélhetően, mert a gyerekek időlegesen biztonságban érezték magukat, a korábbi, kínzó bizonytalanság, a feszült helyzet átmenetileg enyhülni látszott, ezért átmenetileg megnyugodtak.

Most hiába rendeződött vissza látszólagosan a helyzet, a gyerekek jól érzékelik, hogy ez egy kényszerű állapot, aminek előbb-utóbb véget kell érnie. Ezzel magyarázható, hogy a szorongás korábbi jelei (körömrágás, verekedés) visszatértek. A szülők gyakorta tévesen azt hiszik, a "látszatbéke" állapotában a kicsik megnyugodnak. Ezzel szemben a gyerekek "antennái" sokszor érzékenyebbek a felnőttekénél és a felszín alatti feszültséget nagyon is érzik és talán jobban szenvednek tőle, mint a veszekedéstől.

Jól definiálta "ambivalensként" a kicsik viselkedését. Ennek az ambivalenciának azonban egyszerű oka van: a válás folyamatában a gyerekek gyakran a "vesztesnek" vélt félhez próbálnak lojálisak lenni, és minden erejükkel szeretnének kimaradni a szülők csatározásaiból. A legnagyobb hiba, amit ilyenkor elkövetnek a szülők az, ha így vagy úgy, de eszközként, kommunikációs csatornaként használják a kicsiket a saját csatáikban. Ekkor a gyerekek jellemzően a tőlük "elvártnak" az ellenkezőjét teszik, vagyis - ahogy azt az Önök példája is mutatja, "örvendtek" az apjuknak.

A direkt tanácsokat kerülendő néhány fontosabb aspektusra felhívom a figyelmét: hagyják ki a gyerekeket az Önök között zajló "csatából", ugyanakkor próbálja/próbálják - amennyire csak lehet - higgadtan, diplomatikusan tájékoztatni őket arról, hogy éppen mi zajlik, és mi várható. A gyerekek megnyugtatásának legjobb módja, ha a bizonytalanságukat eloszlatják, azaz mindig tudják, mire számíthatnak a közeli jövőben.

A leveléből nem derül ki egyértelműen, hogy miközben a férje bántalmazta Önöket, miért kapott láthatási jogot. Az sem ismert, hogy a válóper mely stádiumban van. Amennyiben ugyanis veszélyben érzi magukat, igenis joga van a gyermekelhelyezés kérdésének felülvizsgálatát (láthatási jog) , ezen belül pedig igazságügyi szakértő bevonását kérni.

Végezetül csak annyi megjegyzésem van, hogy a gyermekei viselkedése nem (! ) Ön ellen irányul, tehát ne érezze magát becsapva! Mint korábban említettem, a kicsik egyszerűen csak a maguk módján reagálnak a helyzetre.

Általános javaslatom, hogy - amennyiben erre mód van - kérje pszichológus segítségét annak érdekében, hogy a kicsiknek sikerüljön súlyosabb lelki következmények nélkül átvészelni ezt az időszakot. Amennyiben ugyanis ezeket a "veszteség-élményeket" a gyerekek nem tudják kellőképpen feldolgozni, talán egész további életükre, kapcsolataikra, egzisztenciájukra komoly, romboló hatással lesz a válás.

Üdvözlettel,

Szigeti Ildikó,

pszichológus,

Svábhegyi Gyógyintézet

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2012. november 23., 22:51 ;Megválaszolva: 2012. november 28., 10:07
Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek
Faxiprol 75
Doktornő 3 évig szedtem Citalopram 20 gyogyszert pánikra.Háziorvosnak jeleztem év elején már nem annyira hatásos,így megemeltük 30 mg ra amitől...
Mennyi idő után múlnak el az SSRI...
Jó napot kívánok! 2003 áprilisától 14 évig szedtem fevarint és frontint pánikbetegségre, '17 tavaszán - ha túl soká is tartott felismerni...
Baba pszichológia
Tisztelt Doktornő! Van egy 6 hónapos kisfiam. A kezdetektől nagyon sokat énekeltem neki, meg játszottunk, mondókáztunk. Amikor elkezdett mosolyogni...
Gyomorbántalmak, szorongás
Tisztelt Doktornő! Már régebben is voltak gyomorproblémáim, valószínűleg a stressztől, de nagyjából mindig kezelhető szinten. Február végén...
Testre kiható pszichés panaszok
Tisztelt Doktornő! Levelemet próbálom röviden, de velősen megfogalmazni. Talán nem is segítséget, inkább véleményt kérek elsősorban. 33 éves...