Mit tegyek?

Tisztelt Kovács Piroska! Azért fordulok Önhöz, mert úgy érzem nem tudom kezelni a problémám. Férjemmel 7 éve vagyunk házasok, két szép gyermekünk van 9 és 7 évesek. Eleinte minden nagyon szép és jó volt, de egy ideje nagyon elhanyagolt, sokszor csúnyán beszélt velem, úgy éreztem egyáltalán nem tisztel.Én mégis megtettem mindent és még ennek ellenére mindig szeretem, mégsem vagyok boldog. A munkahelyen összeismerkedtem egy férfival, akinek szintén hasonló problémái adódtak otthon így kölcsönösen megértettük egymást. Ebből persze vonzalom lett, egymásba szerettünk és eljutottam oda, amit soha nem gondoltam volna magamról. Megcsaltam a férjemet, amit azóta is nagyon szégyenlek és nem tudom magamban feldolgozni. Szeretnék visszatalálni a családomhoz, szeretnék mindent jóvá tenni. Nem tudom elmondani az igazságot, mert akkor félek, hogy elhagy és akkor mi lesz a gyerekekkel? Szeretném ha együtt maradna a család. Kész vagyok kilépni a másik kapcsolatból, ami azért kicsit fájna, de muszáj...nem megy ez a hazudozás, ez a bujkálás ez a színjáték ez nem én vagyok! Nem akarok nekik fájdalmat okozni! Tudom előbb kellet volna gondolkozni, de minden úgy sodort magával. Kedves Dr.nő adjon tanácsot mit csináljak? Remélem azért nagyon nem ítél el? Várom válaszát Előre is köszönöm! Egy aggódó családanya.

Kovács Piroska válasza párkapcsolati válság témában

Kedves Aggódó! Felnőtt, 42 éves nőként nem azzal kellene törődnie, hogy ki és mit szól egyik vagy másik döntéséhez! A pszichológia ezt mondja külső kontrollos viselkedésnek, amikor nem a saját belső igénye az iránytű, nem a saját szükségletére hallgatva keresi a válaszokat és a megoldást, hanem aszerint, hogy mit szól ahhoz a környezet vagy a szomszéd.. Ebből a kiindulásból talán kicsit megenyhül önmagával szemben. Egy párkapcsolatban legalább kettőn áll a vásár. Talán a férjével kellene megértetnie, mire vágyik, mit szeretne tőle megkapni, hogyan képzeli az életüket stb. - s ehhez nem kell feltétlenül azt is elmondani, amit a jelek szerint (most még) nem értene meg. Nem kell a lelkiismeret furdalással takarózni, hanem dönteni kell arról, mit akar az életével/életükkel és azt, hogyan tudja/ják jobbá, teljesebbé, harmonikusabbá varázsolni. És mindehhez a változáshoz megkeresni a segítőtársakat, akik segítségével elérhetik mindezt. Üdvözlettel.

Itt kérdezhet