Párkapcsolati mélypont

Kedves Doktor! Férjemmel 1, 5 éve vagyunk házasok (3 hónap ismeretség után) és van egy 1 éves kislányunk. A problémám a kettőnk közti kapcsolat: már a terhességem elejétől felmerült rengeteg probléma és konfliktus közöttünk, hiszen gyorsan kellett hitelt a lakáshoz és esküvőt intézni. Azóta, hogy megszületett a lányunk, ez a helyzet semmit sem javult köztünk. Valójában nem is ismerjük egymást. Szinte mindig a gyerek körüli dolgok és a kettőnk közötti elvárások a téma. Mindketten más emberre számítottunk a másikban: ő egy vidám, jókedvű, a férjét mindenek felett tisztelő és szerető anyatigrist szeretett volna, én pedig egy szeretetteljes, feleségének otthon a háztartásban és a gyerek körül is segítő férjet.Én ezzel szemben egy folyton aggodalmaskodó, pesszimista, szeretre éhes ember vagyok, aki akkor tud adni, ha előtte feltöltötték szeretettel, megértéssel, segítéssel. De a férjem nem segít otthon semmit, sem a háztartásban, sem a gyerek körül. Semmit! Egy fürdetésért is a múltkor 2x kellett megkérnem. Azt mondja, tudja, hogy segítenie kellene, de képtelen rá, mert rám haragszik, mivel néha kiborulok és ilyenkor bántóan szólok hozzá és a gyerekkel is idegesebb vagyok sokszor. Azt mondja, amióta anya lettem, kijött belőlem a túlzott aggódás mindenért, a folytonos panaszkodások (mert segítségre lenne szükségem és mint nő, törődésre is), türelmetlenség, kiabálás a gyerekkel.És ebben igaza is van, jelenleg nagyon magam alatt vagyok, mert végtelenül csalódtam a férjemben, hogy így áll hozzám.Ő egy nagyon érzékeny lelkületű ember, a legkisebb lelki bántalomra összehúzza magát és megdermed, nem kommunikál, hozzám sem ér. Néha több hónap is eltelik szex nélkül. Nem kíván a viselkedésem miatt (azt mondja szinte taszítom), de már én sem kívánom igazán, mint férfit, mert becsapva érzem magam. Mindketten akartuk azt a szegény gyereket, mégis minden teher rám maradt. Normális dolog, hogy ő sértődöttet játszik, én meg közben beleszakadok a tennivalókba és abba a lelki teherbe, hogy nem szeret a férjem? Ön szerint van még esély? Köszönöm!

Kovács Piroska válasza párkapcsolati válság témában

Kedvesem, Esély mindig van a változásra és változtatásra, amennyiben komoly a szándék és tartós az elhatározás! Ön pontosan látja a helyzetük buktatóit: nem volt idejük összeszokni, összecsiszolódni és közben alaposan megismerni egymást! Még mielőtt kettőjük egysége megszilárdulhatott volna, már ott volt a harmadik, akire átirányult a figyelmi fókusz, ami egy pici gyerek esetében természetes. Azonban ha az asszonyból eltűnik a nő, a férj pár nélkül marad, s ha még a hitvesi ágyat is hagyják kihűlni, bizony ez egyenes út a váláshoz! Gondolom nem ez lenne a céljuk! Tehát sürgősen új alapokon újra kellene gondolni a lehetőségeiket. Ha ki-ki sérelmei fogságába zárkózik, az sehová sem vezet. Ajánlok két könyvet az induláshoz, az újraközeledéshez: Gary Chapman: Egymásra hangolva, illetve a Családi összhangzattan. Emellett érdemes lenne szakember segítségével átbeszélni a legfontosabb teendőket, ami néhány alkalmas tanácsadás keretében megejthető, - mielőtt végleg elsáncolnák és bebetonoznák magukat egy meddő zsákutcába.. Üdvözlettel.

Itt kérdezhet