Mit tegyek, hogy lelkileg helyre jöjjek

Tisztelt Doktor Úr/Nő! Az én problémám nagyon összetett.Pszichikailag úgy érzem nincs velem minden rendben. Már kiskoromban kezdődött az egész.Szüleim elváltak és ide-oda mentem végül édesapám mellett döntöttem a gyerekelhelyezési perben, amit anyám nem nézett jó szemmel. Akkor azt mondta bárcsak meg se születtem volna.Sokáig nem tudtam mit tegyek a két szülő között nem tudtam dönteni. Aztán nagyobb lettem, felfedeztem a testem és lett egy párom akivel elvesztettem a szüzességemet.14 voltam és 1 évig voltunk együtt. Anyám minden áron fel akart jelenteni akkoriban élt még a liliomtiprásos törvény. Aztán kisebb-nagyobb összeveszéseink voltak.Szeretettem volna, ha anya lánya kapcsolat alakul ki, de nem történt meg.Ha én nem kerestem akkor ő bizony fel sem hívott, összekeverte a születésnapomat a nővéremével, és állandóan megalázott.Tavaly édesapám meghalt.Vele nagyon jó viszonyom volt ő megértett és velem együtt sírt és nevetett. Azóta nagyon nem érzem jól magam.Többször próbáltam öngyilkos lenni és nagyon sokat gondolok arra, hogy nem kellene élnem. Most már 7 hónapos terhes vagyok a páromtól.Szeretjük egymást meg minden, de kicsit külön kellett válnunk anyagi ügyek miatt, de ez rendeződni látszik.Ő próbálja bennem tartani a lelket több-kevesebb sikerrel. Anyám folyton megaláz és a lelkemet ami még megmaradt apró darabokra tör folyton.Eljutottunk oda, hogy látni sem akar.Sőt segítséget kértem tőle nem anyagit, azt mondta szó sem lehet róla.Hozzáteszem hogy alkohol problémákkal küzd és elég fiatalon szült.Egy férfiért eldobta a két gyerekét és ezt mai napig nem szégyenli stb. Az a gond hogy azt hiszi jó anya és ő jó ember, meg neki nincs hibája és nem veszi észre hogy a nővéremmel felnőttünk.De a nővéremet jobban szereti sőt jobban segíti.Nem sajnálom tőle csak szerintem nem igazságos.Nagyon egyedül érzem magam a problémáimmal mert hiába van két barátnőm és mondom el nekik a dolgokat megértik de segíteni nem tudnak.Tudom, hogy depressziós vagyok, főleg mióta édesapám nincs azóta meg ki is készültem.Szinte nincs olyan nap hogy ne sírnék.Tudom a babámnak ez nem jó, de úgy érzem kilátástalan a helyzet.Próbáltam haragudni elfelejteni a múltat, nem járok haza hogy ne fájjon még jobban és nem megyek ki oda ahol én szétszórtam a hamvait.Tudom ha élne segítene és megvédene, főleg az anyámtól.De most semmilyen biztonságot nem érzek csak lelki fájdalmat. Mi lenne a megoldás

Legfrissebb cikkek a témában

WEBBeteg szakértő válasza depresszió témában

Kedves Kérdező!

Javaslom, hogy keresse fel a helyi pszichiátriai szakrendelést, és kérjen ott segítséget. Önnek depressziós tünetei vannak, amiken gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezeléssel lehet segíteni. A terhesség miatt a lelki állapota egyébként is labilis, a jövőtől való félelem, az ismeretlen szintén sok feszültséget hoz az életébe, ne akarja egyedül megoldani a problémát, forduljon orvoshoz!

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
WEBBeteg szerkesztőség
Kérdés: 2011. szeptember 26., 19:00; Megválaszolva: 2011. szeptember 28., 23:39
Kérdések és válaszok: Depresszió
Meddig tart a mirtazapin elvonási...
Tisztel Doktornő! 8 évig naponta szedtem 30 mg mirtazapin-t. Körülbelül egy hete letettem. Azt látom, hogy nélküle is boldog vagyok. Viszont...
Hogyan kezeljük?
Tiszelt Doktornő! Nagymamámmal kapcsolatban írok. Nagyapám 3 évvel ezelőtt sajnos tüfődaganatban elhunyt. (előtte egy hosszabb ápolási folyamatot...
A kiüresedésem gyógyítható?
Tisztelt Dr. Pálvölgyi Rita! Abban az ügyben szeretném a tanácsát kérni, hogy már kb. 5 éve képtelen vagyok érzelmek megélésére, tehát semmi...
Érzelmi kilengések
Kedves Doktor Nő! Azért fordulok önhöz, mert nem tudom mit tegyek. Utóbbi más fél év során többször voltak hangulatingadozásaim, de többnyire...