Autizmus a babánál vagy az depresszió az anyánál

Dinya úr, Véletlenszerűen találtam magára, mert kapaszkodom ahol tudom, kérem csak akkor válaszoljon, ha tényleg segíteni tud, mert eléggé meg van a lelkem terhelve és nem szeretnék olyan emberekkel a problémámról beszélni akik nem akarnak, vagy nem tudnak igazából segíteni rajtam. A kisfiam aki 6 hónapos, abbahagyta a sírás kommunikációját velünk. Magam alatt vagyok, mert tudom h nagyot hibáztam s nem tudom hogyan helyrehozni, terhességi depresszióban szenvedek és valószinüleg ez is hozzásegített ahhoz h nem tudtam józan ésszel gondolkodni korábban, párszor nappal és éjjel is sírni hagytuk a babát, aminek az lett a következménye, h kicsim nem kommunikál.Segítsen nekem, hogyan tanítsam meg újra a sírás kommunikációjára. Ebbe fogok beleroppani, hogy nem bízik már bennünk. A szoptatást is egyik napról a másikra hagytam abba, megvontam tőle mindent amihez kötődött, a testi közelséget velem...terhességem is nagyon stresszes volt, s sokszor magamban azt gondoltam, hogy hiba volt, persze ezen érzéseket biztos ő is érezte, annyira bánom...és annyira érzem, hogy magányos...úgy tudom ebben a korban a szeparációs szorongás is elkezdődik...én úgy látom, ő annyira önállóvá vált és magába fordult, hogy ezt sem fogja észlelni, hogy személyisége anyától különböző...szerintem azt érzi, hogy ezen a világon neki egyedül kell megboldogulnia mindennel, mint ahogy ezt én is éreztem magamon nagyon sokszor az életben. Annyi hibát elkövettem, s bárcsak visszatudnám forgatni az időt...hogy megtanítsam, hogy igenis lehet bízni emberekben és főleg a szülőkben.. sokszor mondogattam magamban, hogy nem akarom ugyanazon hibákat elkövetni mint a szüleim, de úgy tűnik, nem esett messze az alma a fától... Kisfiamon azt veszem észre, hogy nem keresi az emberek társaságát, úgy érzem magába zárkózott, nem szeret kézben lenni, összeszorítja ajkait ha kézben van (ez pedig a szomorúság jele a babáknál) egy elejtett játék során nem sír, hogy segítsek, egyedül játszik ha kell órákon át. Kihez forduljak?

Dr. Veress Dóra válasza szülés utáni depresszió témában

Kedves Asszonyom!

Lehet, hogy a depresszió tüneteként, lehet, hogy csak annak következményeként, de Önben borzasztóan erős bűntudat munkál. Annyira erős ez az érzés, hogy mindent ezen a szemüvegen keresztül lát, és nem tud elszakadni attól a gondolattól, hogy Ön és a betegsége tehető felelőssé a baba viselkedéséért. A legjobb az lenne, ha visszamenne az orvosához és megbeszélné vele, hogy minek tudható be ez az állapot. Ha a depresszió erősödött, akkor változtatni kell a gyógyszerelésen, és egy pszichológust is fel kellene keresni, mert ez a folyamatos önmarcangolás és gyötrődés sokkal ártalmasabb, mint amit eddig tett.

A fél éves babák már sokkal kevesebbet sírnak, mint korábban, hiszen elkezdenek érdeklődni a külvilág iránt. Képesek már forogni, próbálkoznak a kúszással, el tudják érni a tárgyakat, amikre szükségük van. A sírást felváltja a babanyelv, a gagyogás. Baj akkor lenne, ha még mindig sírással próbálná az önök értésére adni, hogy mit is akar. Még nyugodtan szoptathatta volna a kicsit, de ha elválasztotta az sem baj. Vannak anyák, akiknek elapad a teje, és ők sem tudják szoptatni már a gyermeküket, de ettől a baba még nem lesz lelki sérült! Ha a kicsi kiegyensúlyozott, nem sír állandóan, akkor nincs semmi baja! A szeretetet és a törődést nem a szoptatás jelenti egy csecsemő számára, hanem az, ha gondoskodnak róla, játszanak vele, mondókáznak neki, szükség esetén ölbe veszik, vígasztalják, stb. Ön még nem maradt le semmiről, és ártani sem ártott a gyermekének!

A szeparációs szorongás azért alakul ki, mert a kicsi elkezdi észlelni, hogy ő és anya egymástól függetlenek. Elindul felfedezni a világot, de ráébred arra, hogy az milyen nagy és megijed az új távlatoktól, ezért elkezdi keresni az édesanyját. Ha Ön reagál a jelzéseire, megnyugtatja, akkor vidáman folytatja az ismerkedést az ismeretlennel.

A csecsemők még a jelenben élnek, nem értik a jövő fogalmát és nem is vonnak le messzemenő következtetéseket a majdani életükre vonatkozóan. Nekik csak annyi fontos, hogy a pillanatnyi igényeik ki legyenek elégítve: kapjanak enni, tisztába legyenek téve, eleget aludjanak és foglalkozzanak velük, amikor azt igénylik. A magányosságát és azt, hogy egyedül kell majd megküzdenie az élet nehézségeivel, csak Ön látja bele a dolgokba a bűntudata miatt, de ezek nem a gyermekének a gondolatai. Ne marcangolja magát feleslegesen, inkább töltse ezt az időt a gyermekével!

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2012. február 25., 17:59; Megválaszolva: 2012. február 29., 13:35
Kérdések és válaszok: Depresszió
Újra lehet?
Kedves Doktornő! 2008-ban született egy kislányom.Elég komolyan bele estem a szülés utáni depresszióba. (Szerintem hozzájárult ehhez, hogy a...
Szülés utáni depresszióm van?
Kedves doktor úr/nő! Kb.2hete kezdődött, de nem mindennapi rendszerességgel az alvászavar, étvágytalanság, hangulatváltozás, és nagyon ritkán...
Bipoláris depresszió kezelése
Kedves Doktornő, Bipoláris zavarral kezelnek jelenleg. A nagyon mély depresszió jellemző az állapotomra (néha voltam hipomán, illetve még kevert)...
Depresszió alapon , öngyilkossági...
Régóta kezeletlen depresszióval élt, a férje halála után akaratlan sírás "rohamok" miatt kapott gyógyszert. Állapota idolegesen javult, majd egy...
Antidepresszáns csere?
Tisztelt Doktornő! Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy már nagyon régóta szenvedek pánikbetegséggel pontosan 9 éve, Szedtem a Scippát 10 mg-ot...