Azt akarom, hogy az emberek emlékezzenek a nevemre!, DE NÉHA UGY ÉRZEM, MINTHA VALAMI HALY

Tisztelt Doktor Úr! Talán ott KEZDENÉM, hogy furcsa gondolataim vannak! Pl: , Hogy én más vagyok, mint a többi ember, mintha nem is ide tartoznék! És nem szeretek sok ember között lenni mert ugy érzem, mintha mindenki engem nézne, nagyon kellemetlen érzés! Most nem régen volt egy olyan hejzet, hogy nyárvolt és magamba voltam fordulva még a házból se léptem ki! Ez igy ment nyáron 1 és fél hónapig, amig fel nem keresett az egyik haverom! EGy idő után feljárkált és egyre jobb barátok lettünk, ebböl tanév elejére tiz ember lett aki fel járkált! Mindel nagyon jó haverok voltunk, és még jobbak letünk! Ez tartott fél évig, aztán szép lassan a tíz emberből maradt 2 ember aki haver és feljött! Nagyon rossz volt egy ujjabb csalódás!, Mint kiderült csak kihasználtak és átvertek! 14-évesen volt egy 6 hónapos kapcsolatom, nagyon szerettem a lányt!, De sajnos szinte minden nap veszekedtünk, igy hat hónap után szétmentünk!, DE ennek már legelább 2 éve, de azota nem tudok/akarok párkapcsolatot kezdeni! Miért? Van egy édesanyám, 2 tesóm kb. ennyien foglakoznak velem/velünk tesómmal! Szinte csak anyum se mama se papa se... stb! Azon gondolkoztam talán a barátokkal akartam potolni ezeket a hiányosságokat? apum nem valami, minta apa, 5-6 évesen arra keltem/keltünk tesómmal aki akkoriban volt 4 éves , hogy anyumat veri elég rendesen, de mi csak sírtunk! Elő fordultak ezek máskor is, minket is fenyegetett kiskorunkba és félelembe tartott minket! Rettegtem apámtól! Ovodában is kiközösitett mindenki, de azt mondják, hogy az ovonök nagyon szerettek! Volt olyan eset is amikor 5-6 éves voltam és az unoka tesóm molesztált! Aztán jött a suli idöszak alsos voltam, mindenki bántott rugdostak a földön fenyegettek! 3-4 ben már meguntam kezdtem vissza állni ezeknek az embereknek mire 6-odikos lettem vissza is kapta minegyik egytöl egyik, akkorra már az iskolában volt aki félt is tölem, de elértem azt is hogy én voltam a legkeményebb ott és sok edzéssel a korosztályomban is még mindig ugy érzem, szinte egy senki vagyok!

Dr. Veress Dóra válasza depresszió témában

Kedves Kérdező! A tizenéves kor magával hoz rengeteg furcsa érzést. Az ember néha olyan dolgokkal is szembesül, amikkel addig nem. Szerelmek, csalódások jönnek és mennek, barátságok épülnek és szűnnek meg. Leírásából nem, derül ki, hogy a nyári bezárkózás ellenére most jár-e iskolába, illetve képes-e ellátni napi feladatait. Az sem világos, hogy miért gondolja, hogy a nyári barátai becsapták és nem csak, amiatt maradoztak el, mert Önnel nem lehetett sehova sem elmenni, vagy mert elkezdődött nekik az iskola? Mindenképp érdemes lenne elmennie a gyermekpszichiátriai szakrendelésre, hogy alaposabban megvizsgálják és kiderítsék, hogy ez csak a korából adódó hangulati labilitás vagy valami komolyabb probléma áll a háttérben!

Itt kérdezhet