Hogyan enyhítsem a szakítás utáni fájdalmat?

A barátnőm 4 év együttlét után 3 hete szakított. Idén augusztusig minden rendben volt a kapcsolatunkkal, közösen terveztük a jövőnket, mindenben tökéletes volt számomra. Szeptemberben elkezdett azonban dolgozni és megismert egy külföldi férfit, akibe valószínűleg beleszeretett és elhagyott miatta. Természetesen ezt nem vallotta be és engem okolt szinte mindenért, de én tudom az igazságot, hisz barátnőjének megírta üzenetben. A lényeg, hogy én még mindig nagyon szeretem, nem tudom sehogy sem ezen túltenni magam, főleg úgy, hogy ilyen hirtelen történt ez az egész, és 90 km választ el minket, szóval valószínűleg soha nem látom többé. Sajnos nagyon beleéltem magam ebbe a kapcsolatba, hiszen rajta is végig úgy éreztem, komolyan gondolja. Sajnos nem csak lelkileg törtem össze, hanem testileg is legyengültem. 2 hónap alatt 10 kg-t fogytam, ami azért is aggasztó, mert 190 cm vagyok és jelenleg 65 kg. Nem csak étvágyam nincs, de szinte nem vagyok képes semmilyen olyan ételt megenni, ami esetleg rá emlékeztetne. Ha tudok is néha enni, és eszembe jut ő, akkor a következő falat már nem megy le a torkomon. Már kidobtam szinte minden olyan dolgot, ami az övé volt. Gyomorideggel megyek minden olyan helyre, ahol esetleg közösen eltöltöttünk több-kevesebb időt, vagy esetleg szép emlékek fűznek oda. Szinte a nap minden egyes órájában a szép közös emlékekre gondolok. Kevés barátom van akivel megoszthattam ezt, legtöbbet a családomnak tudtam kibeszélni ezt a dolgot, de nem segít az sem. Már sajnálom őket is, hiszen kikészíti őket is az állapotom. Sokszor kapok sírógörcsöt, sokszor eszembe jut, hogy vajon most mit csinálhat, kivel, stb. Pedig tudom, hogy erre kellene most a legkevésbé gondolnom. Borzalmasan fáj az is, hogy akinek szinte az élete voltam 3 és fél éven át, annyira nem érdeklem már, hogy felőle akár meg is halhatnék. És én úgy érzem magam, mintha számomra meghalt volna, csak épp emellett tudom, hogy ő nagyon is jól érzi magát a munkahelyén. Lehet fiatal vagyok még, de én sosem csalódtam még emberben ekkorát, sosem láttam azt, hogy egy ember ekkorát változzon ilyen rövid időn belül. Sokszor már életkedvem sincs, csak, mint egy robot felkelek, dolgozok, lefekszek és mindezek sírással megtűzdelve. Sokszor nyugtatót is beveszek, mert anélkül nem tudok lenyugodni, elaludni. Ahogy telik az idő, egyre rosszabbul érzem magam, semmivel sem tudom kikapcsolni az agyam, semmi sem köt le. Még a munkám sem. Attól félek, hogy a munkámra is kihatással lesz, de ezt nagyon nem szeretném. Nagyon kilátástalannak érzem az életem, a jövőm. Mindent rá alapoztam és most minden tervem füstbe ment. Az amúgy sem túl sok önbizalmamat is sikerült lerombolnia. Amellett, hogy nagyon hiányzik és nagyon fáj, amit tett, próbálok azon is gondolkozni, hogyan tudok ebből felépülni, de nem nagyon látok kiutat. Már kértem időpontot szakemberhez is, azonban ez csak két hét múlva lesz esedékes, ezért úgy éreztem, megkérdezem itt is hátha addig valami tanácsot kapok. Elnézést kérek, ha egy kicsit csapongóan írtam le a problémáimat, remélem valamennyire érthetően fogalmaztam. Válaszát előre is köszönöm.

Dr. Pálvölgyi Rita válasza szakítást követő krízis helyzet témában

Tisztelt Kérdező, Azt én is tanácsoltam volna, hogy forduljon szakemberhez, ezt csak támogatni tudom. A veszteség feldolgozása sokszor nem megy egyedül, a szakszerű vezetés sokat segíthet. Emellett relaxációs módszerekkel is lehet próbálkozni / pl. autogén tréning/. A gyógyszerek sokszor hatékonyan kiegészítik a pszichoterápiás kezelést. Addig is, míg enyhül a fájdalma, hinnie kell abban, hogy ez most egy nagyon nehéz, de mégis csak átmeneti állapot, amiből biztosan ki fog lábalni. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni