Korai terhességi problémák - Komplikációk az első trimeszterben

Azok a kismamák, akiknél súlyos komplikációk lépnek fel a várandósság első szakaszában, mind az aktuális, mind a későbbi terhességeik során szorosabb megfigyelést igényelnek. A terhességi panaszok ugyanakkor önmagukban nem adnak okot aggodalomra.

Az első három hónap alatt jelentkező súlyos terhességi komplikációk növelik a koraszülés esélyét, illetve más problémák jelentkezését az aktuális és a további terhességek során is. Kutatók összefüggést találtak a vetélések és a későbbi terhességek során jelentkező koraszülések között is.

A korai terhességi panaszok önmagukban nem jelentenek rossz prognózist, a későbbi komplikációk mértéke a korai komplikációk súlyosságától függ. A korai vérzés például gyakori, ám önmagában nem jelenti azt, hogy a terhesség kórosan végződik. A korai terhességi panaszok értékelésekor ezért mindig az egyéni klinikai kép, a terhességi kor és az ultrahangos lelet együttes értékelése szükséges.

Az első trimeszter leggyakoribb komplikációi

Hüvelyi vérzés

Az első hetekben tapasztalható hüvelyi vérzés összefüggésbe hozható a koraszülés, a kis születési súly és a preeclampsia magasabb kockázatával. Mindez nem jelenti azt, hogy szükségszerűen kialakulnak ezek a későbbi komplikációk, ugyanakkor a várandós nő szorosabb követése javasolt.

A hüvelyi vérzés differenciáldiagnózisában a vetélés eshetősége mellett a méhen kívüli terhességet is minden esetben figyelembe kell venni. A méhen kívüli terhesség életveszélyes szövődmény lehet, ezért a vérzéshez társuló egyoldali vagy erősödő hasi/alhasi fájdalom, vállcsúcsi fájdalom, szédülés, ájulás vagy jelentős gyengeség sürgős orvosi kivizsgálást igényel.

A korai terhességi vérzés kivizsgálásának alapvető része lehet a transzvaginális ultrahangvizsgálat. Ennek célja többek között annak megállapítása, hogy a terhesség a méhen belül helyezkedik-e el, illetve megfigyelhető-e embrió és szívműködés. Nagyon korai terhességben azonban egyetlen ultrahang alapján nem mindig lehet biztonsággal kimondani a vetélést, ezért bizonytalan esetben ismételt vizsgálatra lehet szükség.

Külön kategóriát jelent a „terhesség ismeretlen lokalizációja” (pregnancy of unknown location, PUL), amikor a pozitív terhességi teszt ellenére az ultrahangon még nem azonosítható egyértelműen sem méhen belüli, sem méhen kívüli terhesség. Ilyenkor a méhen kívüli terhesség lehetőségét mindaddig fenn kell tartani, amíg a terhesség lokalizációja nem tisztázódik. A hCG változása segítheti a követést, de önmagában nem alkalmas a terhesség helyének meghatározására.

Méhen belüli vérgyülem

A méhben felgyűlő vér, az intrauterin haematoma tovább növeli a kockázatokat. A korai terhességben észlelt vérgyülem, illetve ennek terhességben leggyakoribb formája, a subchorionalis haematoma (a külső magzatburok és a méhfal között felgyűlő vér) gyakori ultrahangos lelet lehet. Jelentősége a haematoma méretétől, elhelyezkedésétől, a terhességi kortól és az egyéb klinikai körülményektől is függ, ezért önmagában nem jelenti azt, hogy a terhesség biztosan kedvezőtlenül fog végződni.

Súlyos reggeli rosszullét, vészes terhességi hányás

Az extrém mértékű reggeli rosszullét háromszorosára növeli a koraszülés esélyét, valamint az alacsony születési súly kockázatát. A reggeli rosszullét (étvégytalanság, hányinger, hányás, szagoktól való idegenkedés) a terhesség korai szakaszában normál jelenség, a nők 70-80 százalékánál jelentkezik és nem számít komplikációnak.

A problémát a rendkívül súlyos hányinger és hányás, azaz korszerű megnevezéssel hyperemesis gravidarum (vészes terhességi hányás) jelenti, amely már nem egyszerűen „erős reggeli rosszullétként” értelmezendő. A diagnózis és a súlyosság megítélése során különösen fontos a folyadékbevitel és -vesztés, a kiszáradás, a testsúlyvesztés és az általános állapot értékelése. A jelentős, tartós hányás elektrolit- és anyagcserezavarokhoz vezethet, és kezelés nélkül kórházi ellátást is szükségessé tehet.

A kezelés célja nem pusztán a tünetek elviselhetővé tétele: szükség esetén folyadékpótlásra, vitaminpótlásra és terhességben alkalmazható hányáscsillapító gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A korai, megfelelő kezelés fontos, különösen akkor, ha a beteg nem tud folyadékot vagy táplálékot megtartani, illetve testsúlya csökken.

Vetélés, abortusz

Azoknál a nőknél, akik ikrekkel voltak várandósak, ám az egyik gyermeket még a terhesség kezdeti szakaszában elvetélték, a későbbiekben egyéb problémák is jelentkezhetnek. A korábbi vetélések közel megduplázzák a korai magzatburok repedés és a koraszülés kockázatát.

Ugyancsak nő ezek kockázata, ha az előző terhességet valamilyen okból meg kellett szakítani. Mindezekhez hozzájárulhat még a háttérben meghúzódó egészségügyi probléma, vagy egyes életmódbeli tényezők.

A korai terhességi veszteségek esetében ma már fontos hangsúlyozni, hogy egyetlen vetélés után általában nem beszélünk visszatérő vetélésről, és a legtöbb korai vetélés egyszeri esemény. A jelenlegi RCOG-irányelv a visszatérő vetélést három vagy több első trimeszteri vetélésként definiálja, ugyanakkor klinikai megfontolás alapján már két vetélés után is indokolt lehet célzott kivizsgálás, ha felmerül mögöttes kóros ok lehetősége.

A visszatérő vetélés kivizsgálásakor többek között az antifoszfolipid szindróma, a pajzsmirigybetegségek, bizonyos anatómiai eltérések és egyes genetikai tényezők vizsgálata jöhet szóba. Az esetek jelentős részében azonban nem található egyértelmű, kezelhető ok.

Hogyan csökkenthető a kockázat?

Az érintett várandós nőket szorosabb megfigyelés alá kell venni, hogy a sikeres terhesség esélyein javíthassanak.

Az orvosi kezelések között gyakran kerül sor progeszteron (sárgatest-hormon) alkalmazására. A progeszteron-terápiával kapcsolatban ugyanakkor változott a régebbi szemlélet. Nem javasolt rutinszerűen minden olyan nőnek, akinek korábban volt már vetélése. A jelenlegi szakmai ajánlások szerint hüvelyi mikronizált progeszteron adása akkor javasolt, ha igazoltan méhen belüli terhesség mellett a fenyegető vetélést jelző korai terhességi vérzés fordul elő és korábbi vetélés szerepel a kórelőzményben, vagy visszatérő vetélés történt a korábbi várandósságokban. Igazolt magzati szívműködés esetén a kezelés a 16. betöltött hétig folytatható.

Természetesen továbbra sem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy milyen fontos a megfelelő életvitel: a dohányzás és alkoholfogyasztás elhagyása, a megfelelő táplálkozás és a kontrollált súlygyarapodás, a gesztációs diabétesz (terhességi cukorbetegség) és a terhességi magas vérnyomás rizikófaktorainak kerülése. Különösen igaz ez akkor, ha a kismamának ismételten előforduló problémái vannak a terhesség elején.

(WEBBeteg - Cs.K. fordító, aktualizálta: Dr. Kádár Eszter)