Milyen tényezők hajlamosítanak a függőségekre?

szerző: Takács Patrícia, addiktológiai konzultáns és szociológus - WEBBeteg
frissítve:

Sokszor felmerülhet a kérdés: hogyan lehetett volna megelőzni a függőséget, még mielőtt az kialakult volna? Honnan tudhatom, hogy szerettem nem sodródik-e valamilyen szenvedélybetegség felé? Mik az addikcióra hajlamosító tényezők?

Általános recept természetesen itt sincs. Vannak azonban olyan tényezők, amelyek megnövelik annak az esélyét, hogy valaki védtelenebb legyen a függőségekkel szemben, és így nagyobb eséllyel váljon szenvedélybeteggé. Az alábbiakban ezeket veszem sorra.

A kockázati tényezők egyik típusát a családban kell keresni. Ha a családtagok stabil és biztonságos keretek közötti fejlődési lehetősége biztosított, a családot funkcionálisnak nevezhetjük. A határok világosak és rugalmasak: nem átjárhatatlanok, de nem is elmosódottak. A szerepek tisztázottak, a kommunikáció nyílt, egyenes, őszinte. Az érzelmek kifejezése megengedett. A bizalom jelen van a családtagok között. Minden családtagnak megvan a korának megfelelő felelőssége, melyet vállal is.

Amennyiben azonban ezek a feltételek nem állnak fenn, a családot diszfunkcionálisnak nevezzük. Itt gyakoriak a határsértések, mind a fizikai (bántalmazás), mind a lelki (verbális) agresszió, az elhanyagolás, a szerepek tisztázatlansága. A kommunikáció elégtelensége nem ad lehetőséget a problémák megbeszélésére, hanem az érzelmek elfojtására ösztönöz, ehhez később a szerhasználat „segítséget” fog nyújtani, hisz általa nem kell szembenézni a kínzó érzésekkel. A diszfunkcionális családokban az egyik szülő gyakran szenvedélybeteg vagy pszichiátriai beteg. A gyerek kénytelen átvenni szülője szerepét, mivel az nem képes felelősséget vállalni a családért. Később ez a szenvedélybetegség mintaként szolgálhat a problémákkal való szembesüléskor, és az ilyen családban felnőtt egyén könnyen nyúl valamilyen tudatmódosító szerhez, mivel igazi megküzdést nem láthatott a szüleitől.

Szintén komoly károkat okoznak a nevelési diszfunkciók, például szigorúan büntető szülő, vagy a következetlenség, de ide tartozik az autonómia ellehetetlenítése is. Fontos tényező a családot ért olyan trauma, ami feldolgozatlan maradt.

A függőségekre egyéni tényezők is hajlamosítanak. Ilyen például az alacsony értelmi képesség, elégtelen kapcsolat a realitással, valamint az inger- és kockázatkeresés. Ha izoláltan, magányosan él az illető, nagyon introvertált vagy éppen túlságosan extravertált, az is hajlamosítja őt a függőségekre. Az alacsony önkontroll, elégtelen konfliktuskezelés, csökkent frusztrációs tolerancia növeli a szerhasználat kockázatát. Az egyéni kockázati tényezők közé sorolható a labilis önértékelés, az önismeret hiánya, rossz kapcsolati készségek, hiányos asszertivitás és a feldolgozatlan pszichotrauma, kudarc is.

Végül pedig meg kell említeni a kortárs hatásokat is, amelyek annál veszélyesebbek, minél jobban involválódik az illető a kortárs csoportba, valamint minél korábbi életkorban teszi ezt, hiszen minél éretlenebb a személyisége, annál valószínűbb, hogy hatni fog rá a kortárs csoport deviáns viselkedése.

A következő írásomban a protektív tényezőket veszem sorra, melyek segítenek megvédeni az egyént a függővé válástól.

Ez is érdekelheti A fiatalok online aktivitásának veszélyei - Öngyilkosság és internet? Van-e összefüggés?

Takács Patrícia, addiktológiai konzultáns és szociológusForrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Takács Patrícia, addiktológiai konzultáns és szociológus

Segítség

Orvos válaszol

orvos válaszol piktogram
Kovácsics Bernadett

Kovácsics Bernadett

Szenvedélybetegségekkel foglalkozó szakember

Orvoskereső

orvoskereső piktogram
Nagy Zsolt PhD

Nagy Zsolt PhD

Addiktológus

Budapest

Cikkajánló