Milyen tényezők hajlamosítanak a függőségekre?
Sokszor felmerülhet a kérdés: hogyan lehetett volna megelőzni a függőséget, még mielőtt az kialakult volna? Honnan tudhatom, hogy szerettem nem sodródik-e valamilyen szenvedélybetegség felé? Mik az addikcióra hajlamosító tényezők?
Általános recept természetesen itt sincs. Vannak azonban olyan tényezők, amelyek megnövelik annak az esélyét, hogy valaki védtelenebb legyen a függőségekkel szemben, és így nagyobb eséllyel váljon szenvedélybeteggé. Az alábbiakban ezeket veszem sorra.
A kockázati tényezők egyik típusát a családban kell keresni. Ha a családtagok stabil és biztonságos keretek közötti fejlődési lehetősége biztosított, a családot funkcionálisnak nevezhetjük. A határok világosak és rugalmasak: nem átjárhatatlanok, de nem is elmosódottak. A szerepek tisztázottak, a kommunikáció nyílt, egyenes, őszinte. Az érzelmek kifejezése megengedett. A bizalom jelen van a családtagok között. Minden családtagnak megvan a korának megfelelő felelőssége, melyet vállal is.
Amennyiben azonban ezek a feltételek nem állnak fenn, a családot diszfunkcionálisnak nevezzük. Itt gyakoriak a határsértések, mind a fizikai (bántalmazás), mind a lelki (verbális) agresszió, az elhanyagolás, a szerepek tisztázatlansága. A kommunikáció elégtelensége nem ad lehetőséget a problémák megbeszélésére, hanem az érzelmek elfojtására ösztönöz, ehhez később a szerhasználat „segítséget” fog nyújtani, hisz általa nem kell szembenézni a kínzó érzésekkel. A diszfunkcionális családokban az egyik szülő gyakran szenvedélybeteg vagy pszichiátriai beteg. A gyerek kénytelen átvenni szülője szerepét, mivel az nem képes felelősséget vállalni a családért. Később ez a szenvedélybetegség mintaként szolgálhat a problémákkal való szembesüléskor, és az ilyen családban felnőtt egyén könnyen nyúl valamilyen tudatmódosító szerhez, mivel igazi megküzdést nem láthatott a szüleitől.
Szintén komoly károkat okoznak a nevelési diszfunkciók, például szigorúan büntető szülő, vagy a következetlenség, de ide tartozik az autonómia ellehetetlenítése is. Fontos tényező a családot ért olyan trauma, ami feldolgozatlan maradt.
A függőségekre egyéni tényezők is hajlamosítanak. Ilyen például az alacsony értelmi képesség, elégtelen kapcsolat a realitással, valamint az inger- és kockázatkeresés. Ha izoláltan, magányosan él az illető, nagyon introvertált vagy éppen túlságosan extravertált, az is hajlamosítja őt a függőségekre. Az alacsony önkontroll, elégtelen konfliktuskezelés, csökkent frusztrációs tolerancia növeli a szerhasználat kockázatát. Az egyéni kockázati tényezők közé sorolható a labilis önértékelés, az önismeret hiánya, rossz kapcsolati készségek, hiányos asszertivitás és a feldolgozatlan pszichotrauma, kudarc is.
Végül pedig meg kell említeni a kortárs hatásokat is, amelyek annál veszélyesebbek, minél jobban involválódik az illető a kortárs csoportba, valamint minél korábbi életkorban teszi ezt, hiszen minél éretlenebb a személyisége, annál valószínűbb, hogy hatni fog rá a kortárs csoport deviáns viselkedése.
A következő írásomban a protektív tényezőket veszem sorra, melyek segítenek megvédeni az egyént a függővé válástól.
Ez is érdekelheti A fiatalok online aktivitásának veszélyei - Öngyilkosság és internet? Van-e összefüggés?
Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Takács Patrícia, addiktológiai konzultáns és szociológus
