12 lépéses önsegítő közösségek - A tizedik lépés

Folytattuk az önvizsgálatot, és haladéktalanul beismertük, ha hibásnak találtuk magunkat. Látható ebből is már, hogy milyen hosszú az út, ami az első lépéstől idáig vezetett.

Hiszen akkor még csak beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk, de még fogalmunk sem volt, mihez lehet ezután kezdeni. Most pedig az önvizsgálatra és a hibák felfedezésére is képesek vagyunk már, ha sikerült eljutni ehhez a mérföldkőhöz.

A tizedik lépés látszólag csak pici haladás a korábbiakhoz képest, hiszen itt tulajdonképpen folytatjuk a megkezdett utat, amit elkezdtünk. De nézzük meg jobban, hogy valójában mekkora ugrás is ez egy felépülési folyamatban.

Hivatalos szövegekben, belső szervezeti szabályzatokban találkozhatunk egy úgynevezett folyamatba épített ellenőrzés nevű lépéssel. Ez azt jelenti, hogy miközben halad a munkafolyamat, a láncolat képes arra, hogy önmagát ellenőrizze, és ha hibát talál, még idejében leállítsa a problémás működést.

Ehhez tudnám hasonlítani a tizedik lépést. Hiszen a hibákat utólag helyrehozni sokkal nehezebb, mint a megfelelő időben felismerni és változtatni. Csakhogy ezt meg kell tanulni, mert a szenvedélybetegek azért, hogy függőségüket fenntartsák, elhárító mechanizmusok sorozatát (erről korábban már írtam) képesek alkalmazni, hogy ne kelljen szembesülniük a kegyetlen valósággal.

Mivel a lépések kezdetén ezeket elkezdték lebontani, elhárult az akadály az elől, hogy még mielőtt végzetes hibákat követnének el, felismerjék a hibás működést és tegyenek ellene. Ezt a tevékenységet is be kell építeni a napi rutinba, ami egyébként is nagyon fontos és meghatározó a szenvedélybetegek esetében, hiszen ez adja a kapaszkodót ahhoz, hogy alkohol vagy drog nélkül tudják élni mindennapjaikat.

A következő nagy ugrás pedig az, hogy a "tegyenek ellene" módszerét részletesen, személyre szabottan kidolgozzák. Szokás mondani, hogy a felépüléshez a játszótér, a játszótársak és a játékszer elhagyása is szükséges. Itt kezdődik tehát a hibás működés felismerése és a rossz beidegződések szisztematikus lebontása. Nem kell egyből a pohár után nyúlni, ha vélt vagy valós sérelem ért. Nem kell ürügyet keresni, hogy most épp miért van feltétlenül szükségünk újra a függőségünk tárgya felé fordulni. Észre lehet venni, ha épp működésbe lép a hibás mechanizmus, ami a függőség felé taszít, és idejében megakadályozni a visszaesést. Emellett az új szokások kialakítása is elmondhatatlanul fontos, hiszen a hibás működés kiiktatása bizonyos értelemben űrt hagy maga után, amelyet ha nem töltenek ki, veszélybe kerül a felépülési folyamat. Egyéni, hogy kinek mi jelent segítséget: lehet ez sport, új hobbik, meditáció, új barátságok. A lényeg, hogy mindezek építő jellegűek legyenek.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Takács Patrícia, addiktológiai konzultáns és szociológus