Mit kell tudni a rövidlátásról?

Ha a szem törőereje fokozott - mert a szaruhártya vagy a szemlencse felszíne túlságosan domború -, illetve ha a szemtengely hosszabb a normálisnál, akkor rövidlátás (myopia) jön létre.

A rövidlátó beteg a közeli tárgyakat, személyeket élesen látja, a távolban lévő dolgok képe azonban nem a megfelelő helyre, hanem a retina elé vetül.

Abban az esetben, ha a rövidlátás a szem méretbeli eltérései, megnövekedett tengelyhosszúsága miatt alakul ki, akkor általában a növekedés teljes befejeződéséig számítani kell a látás fokozatos romlására. A rövidlátás bizonyos családokon belül gyakrabban fordulhat elő, ugyanis öröklődhet is.

A súlyos fokú rövidlátásnak komoly szövődményei is lehetnek, például leválhat a retina, melynek következtében akár meg is vakulhat a beteg. A rövidlátók 5-6 százalékának van élete folyamán ideghártya-leválása, mely nagy fizikai megerőltetés, a szemet ért ütés következtében, vagy akár spontán is kialakulhat. A nyitott zugú zöld hályog kialakulásának valószínűsége is nagyobb rövidlátókon.

A látáskorrekció

A fénytörési hibák legegyszerűbben lencsékkel - szemüveggel vagy kontaktlencsével - korrigálhatóak. A myopiás (rövidlátó) szem negatív - konkáv, mínuszos - szórólencse alkalmazásával korrigálható, illetve különböző sebészeti módszerek, lézerkezelés is rendelkezésre állnak.

Ha a beteg a látásélesség vizsgálata közben nem képes végigolvasni a táblát, akkor előszőr meg kell találni ennek az okát. Amennyiben fénytörési hiba áll a gyengébb látóélesség hátterében, az ideális látásjavító korrekció felírásához pontosan meg kell határozni a szem fénytörési hibáját. Ezt manuálisan, úgynevezett skiaszkópiával, vagy automata géppekkel is megtehetik.

Ezek után történik a lencsék cserélgetésével a szükséges dioptria megállapítása. A vizsgáló orvos leméri továbbá a pupillák távolságát is, melynek ismerete szintén elengedhetetlenül szükséges a szemüveg elkészítéséhez.

A szem anatómiája

Látószervünk három fő részből tevődik össze: a szemgolyóból, a látóidegből - ami összeköti a szemgolyót agyunk látásban szerepet játszó területeivel -, valamint az úgynevezett "járulékos szervekből", amik közé a szemizmok, a szemhéjak, a szempillák, a könnymirigyek tartoznak. Az emberi szemgolyó alakja gömbölyű, aminek a belsejében uralkodó túlnyomás az oka. Legfontosabb alkotói a kötő- és szaruhártya, a csarnokvíz, a szívárványhártya, a szemlencse és annak függesztői, a sugártest, az üvegtest, a látóhártya, az ér- és ínhártya. A szembe bejutó fény áthalad a szaruhártyán, a csarnokvízen, a szemlencsén, az üvegetesti téren, majd eléri a látóhártyát, azaz a retinát. Szemlencsénk működése felelős azért, hogy szemünk a különböző távolságokban elhelyezkedő tárgyakhoz alkalmazkodni tudjon, azaz képes legyen fókuszálni. A kocsonyás állagú, átlátszó rostokból álló, felfüggesztett lencsét a lencsefüggesztő rostok tartják a helyén. Ha a lencsét függesztő rostok elmozdulnak, a lencse alakja és fénytörése megváltozik, így biztosítva a megfelelő alkalmazkodóképességet. Alkalmazkodóképességünk az életkorral csökken. Ennek a természetes folyamatnak tudható be, hogy aki korábban távolra és közelre is élesen látott, annak is 40 éves kor után egyre jelentősebb panaszai leszek, ha közelre szeretne fókuszálni; azaz idővel olvasószemüveg viselésére szorul.

Az emberi szem sémás anatómiája Kép forrása

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Soltész Annamária, általános orvos
Lektorálta: Dr. Serfőző Csilla, szemész és gyermekszemész