A szervadományozás hazai szabályozása

Magyarországon a transzplantációs várólistákon több mint kétszer annyian várnak valamilyen szervre, mint ahány átültetés van egy évben. Ebből is kitűnik, hogy nálunk is szervhiány van, ahogy a világon mindenhol. Pedig a szervátültetésre várakozók számára az egyetlen esély a túlélésre és életminőségük javítására a szervátültetés, amely viszont szervek nélkül lehetetlen.

Hazánkban a hivatalos jogszabályok alapján a szervadományozással kapcsolatban az un. ’feltételezett beleegyezés’ elve érvényesül, vagyis ha valaki életében nem tiltakozott az ellen, hogy halála esetén szerveit, szöveteit felhasználják szervátültetés céljára, akkor feltételezhető az illető beleegyezése és a szervek eltávolítása elvégezhető.

Kivételt képeznek a kiskorúak, akik esetében a törvényes képviselő írásos hozzájárulása szükséges a szervkivételhez.

Mikor kötelező a boncolás?

Szerettük elhunyta után bizonyára sok emberben felvetődik a kérdés, hogy milyen esetekben szükséges vagy kötelező a boncolás. >>

Szerv vagy szövetdonor lehet élő személy. A magyarországi jogszabályok értelmében az lehet élő donor, aki vérségi/genetikai rokonságban vagy bizonyítottan szoros érzelmi kapcsolatban van a szervátültetésre váró beteggel és a felajánlást saját döntése alapján, önként, anyagi ellenszolgáltatás nélkül teszi.

Ilyen esetben csak olyan páros szerv egyike (vese), illetve szerv részlet (máj, tüdő, bél, hasnyálmirigy) távolítható el, amelynek hiánya nem okoz súlyos és maradandó fogyatékosságot a donornak. De ide tartozik még a csontvelő- és a véradás is, amelyek szintén élő személyből származó szövetadományok.

Ki lehet donor?

A legtöbb esetben azonban a donor halott, pontosabban agyhalott. Itthon kb. 140 ezer ember hal meg évente, ebből kb. 250-300 agyhalottról érkezik donorjelentés, akik potenciális szervadományozók lehetnek. Ez azt jelenti, hogy bár mindannyian meghalunk, de az agyhalál esélye igen kicsi.

Fontos fogalmak

az agyhalál - beleértve az agytörzset is - működésének teljes és visszafordíthatatlan megszűnése; a donor - az a személy, aki szervet, szövetet adományoz más személybe való átültetés céljából, illetve akinek testéből halála után szervet vagy szövetet távolítanak el más személy testébe történő átültetés céljából; a recipiens - az a személy, akinek testébe más személyből eltávolított szervet, illetve szövetet ültetnek át gyógykezelés céljából;

Az agyhalál orvosi és jogi értelemben is halált jelent, azonban gépekkel és gyógyszerekkel a szív működése, ezáltal a keringés még ideig-óráig fenntartható. A keringés fennállása biztosítja a legtöbb szerv megfelelő vérellátását, ilymódon működőképességük megőrzését.

A halottból történő szervkivétel steril, műtői körülmények között történik. Minden esetben eltávolítják a lépet, de nem átültetési szándékkal, hanem a vesetranszplantációra történő beteg kiválasztáshoz szükséges vizsgálatok miatt.

A transzplantációs céllal történő szervkivétel után úgy zárják a műtéti sebet, mint más, betegen végzett műtétek után. Ilyen esetekben átültetésre alkalmas szervek lehetnek a vesék, máj, hasnyálmirigy, szív, tüdő és vékonybél. A csont, ín és szaruhártya eltávolítása a szívműködés és keringés megszűnése után is lehetséges, ezeket a szöveteket ugyanis nem károsítja a tartósabb oxigénhiány.

Mindenki válhat recipiensé és donorrá is

Gondoljunk tehát bele, hogy életünk során mi is kerülhetünk bármelyik helyzetbe, lehetünk akár donorok, de akár szervre váró recipiensek is.

Éppen ezért feltétlenül szükséges még életünkben rendelkezni saját szerveink sorsáról és döntésünket ajánlatos megosztani a családtagokkal is. Egy szervdonor akár 6 ember életét is megmentheti!

Magyarországon a keresztény és keresztyén egyházak és közösségek is támogatják a szerv-adományozást, amelynek hivatalosan felső korhatára nincsen, de a gyakorlatban 75 év felett már ritkán végeznek donációt.

(WEBBeteg - Kelemen Dóra)