Amit a 88 százalékban halálos Marburg-vírusról tudni kell

szerző: Szegő Miklós, fordító - WEBBeteg
lektorálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus megjelent:

Ez a történet kísértetiesen hasonlít a majomhimlő (monkeypox, új nevén mpox) esetére, melynél az volt a baj, hogy Afrikából több olyan állatot importáltak az Egyesült Államokba, amelyek megfertőzték a farmokon élő prérikutyákat, de ez már csak azután derült ki, miután a megfertőzött prérikutyákat továbbadták (eladták) különböző magánszemélyeknek.

A Marburg-vírus esetében az történt, hogy még 1967-ben, Afrikából kísérleti célokra szavannacerkófokat (Cercopithecus aethiops) importáltak Németországba, Marburg városába. A vírust a fertőzött majmokkal hurcolták be az országba és később a városról nevezték el.

A Marburg-vírus-fertőzés viszont még rosszabb, mint a majomhimlő, utóbbi ellen már létezik vakcina. A Marburg-vírus ellen nem. A nagyon virulens kórokozó vérzéses lázat okoz és a halálozási aránya eléri a 88%-ot. Ugyanabba a családba tartozik, mint az Ebola-vírus.

Az 1967-ben kitört két nagy járvány, amely egyidejűleg a németországi Marburgban és Frankfurtban, valamint a szerbiai Belgrádban zajlott, vezetett a betegség felismeréséhez.

Ezt követően járványkitöréseket és szórványos eseteket jelentettek Angolában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Kenyában, Dél-Afrikában (egy olyan személynél, aki akkortájt utazott Zimbabwéba) és Ugandában. 2008-ban két független esetet jelentettek olyan utazóknál, akik meglátogattak Ugandában egy, a Rousettus nemzetségbe tartozó gyümölcsevődenevér-kolóniák által lakott barlangot. Ezért logikusnak tűnik az a feltételezés, hogy a majmok is a denevérektől kaphatták el a vírust.

Hogyan terjed a vírus?

A Marburg-vírus emberről emberre is terjed, közvetlen érintkezésel (sérült bőrön vagy nyálkahártyán keresztül), a fertőzött emberek vérével, váladékaival, testnedveivel, valamint felületekkel és anyagokkal (pl. ágynemű, ruházat) való érintkezés útján is.

Milyen tünetekkel jár a Marburg-vírus-fertőzés?

A latencia ideje, amíg tünetek jelentkeznek, akár 21 napig is eltarthatnak, de a beteg közben már fertőz.

A kezdeti tünetektől az első héten jelentkeznek a bevezető panaszok. A Marburg-vírus-fertőzés magas lázzal, gyengeséggel, erős fejfájással, izomtünetekkel és fájdalommal jár. Erős gyengeség, központi idegrendszeri tünetek súlyosbítják a képet. Gyakori az erős, vizes hasmenés, hányinger, hányás. A hasmenés hosszú ideig (hetekig) is fennállhat.

Bőrkiütések vagy foltszerű eltérések hamar jelentkeznek, melyek súlyosabb esetben be is véreznek. A vérzéses tünet az első két hétben jelentkezik. Bőr- és vagy nyálkahártyavérzések egyébként is jelen lehetnek, rossz kimenetelt jósolnak.

Ha nincs súlyos állapot, a javulás megkezdődhet a második hét környékén.

A halálos kimenetel általában vagy a vérzéses szövődmény, vagy a kiszáradás, metabolikus háztartászavar, szervelégtelenség következménye.

Milyen kezelések segíthetnek?

A szupportív ellátás – szájon át vagy intravénás folyadékkal történő rehidratálás – és a specifikus tünetek kezelése javítja a túlélést. Egyelőre nem áll rendelkezésre bizonyítottan hatásos oki kezelés a Marburg-vírus okozta betegségre. Jelenleg azonban számos lehetséges kezelést, köztük vérkészítményeket, immunterápiákat és gyógyszeres terápiákat vizsgálnak, értékelnek az orvosok.

Más betegségek is járhatnak hasonló tünetekkel

Ráadásul igen nehéz klinikailag megkülönböztetni a Marburg-vírus okozta betegséget (MVD) más fertőző betegségektől, mint amilyen például a malária, a tífusz, a Shigella-fertőzés, az agyhártyagyulladás és más vírusos vérzéses lázak.

A következő diagnosztikai módszerekkel igazolják, hogy a tüneteket a Marburg-vírus-fertőzés okozza:

  • enzimhez kötött immunszorbens vizsgálat (ELISA),
  • antigénkimutatási tesztek,
  • neutralizációs antitestek kimutatása szérumból,
  • reverz transzkriptáz polimeráz láncreakció (RT-PCR) teszt, és
  • vírusizolálás sejtkultúrával.

A Marburg-vírus rendkívül veszélyes és erősen fertőzőképes

A betegektől gyűjtött minták is rendkívüli biológiai kockázatot jelentenek és a nem inaktivált minták laboratóriumi vizsgálatát biológiailag maximálisan elszigetelt körülmények között kell elvégezni. Minden biológiai mintát hármas biztonságú rendszerbe kell csomagolni, ha belföldi vagy nemzetközi szállításuk történik.

WEBBeteg logóSzerző: WEBBeteg - Szegő Miklós, fordító
Forrás: Marburg virus disease (World Health Organization (WHO))
Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus

Cikkajánló

Cikkértesítő
Értesítés a témában születő új cikkekről.