• Amíg a férj tagad, addig a feleség van nyeregben?

        Szerző: WEBBeteg - Balogh Mária, újságíró

        A mai világ a rohanó és felfokozott élet, a pénz és megélhetés utáni hajsza mintha azt sugallná: pótolhatóak, kicserélhetőek vagy lecserélhetőek vagyunk. Bármikor. Ez kishitűvé, bizalmatlanná tesz sok embert.

        Nincs idő megbeszélni a félreértéseket, a tornyosuló konfliktusokat. Sok esetben nem számít a család szentsége sem, a gyermekek további sorsa, ha a szülők elválnak, netán a felnőtt gyermek szüleihez való távolságtartó viszonya - főként akkor, ha már családot alapított, és elfordult anyjától vagy az apjától -, esetleg ha a kialakulóban lévő párkapcsolatok függőségbe vagy bizalmatlanságba torkollanak. Vajon mi a megoldás, ki segíthet a válságba jutott családi és párkapcsolatok krízishelyzetében? Van-e elég erőnk, bátorságunk szakember segítségét kérni?

        A házasság hónapja

        Hazánkban több mint 10 éve rendezik meg a házasság hónapját, ami az Egyesült Királyságból indult. Ez az esemény a házasság és a család szerepének, létjogosultságának fontosságára hívja fel a figyelmet. Azzal együtt, hogy az utóbbi években csökkent a házasulandók száma, s változatlanul magas a válások aránya. Egyre népszerűbb viszont az együttélés, aminek számos, hasonló jogi létjogosultsága van, mint a házasságkötésnek. Nagyon sokan élnek köztünk, akiknek a szülei elváltak. Mindegy, hogy gyermekkorunkban történt ez velünk vagy már felnőttként, egy életen át cipeljük ennek a terhét és következményét. A szüleink rossz házassága, veszekedése, majd válása, évtizedekkel ezelőtt mélyebb nyomot hagyott a gyerekek lelkében, akik ma a 30-50-es éveikben járnak. A most magukra maradó anyák vagy apák nehezebben tudnak tartós kapcsolatot létesíteni, s kevesebb időt töltenek munkájuk miatt csemetéikkel. Szakemberhez pedig gyakorta csak akkor fordulnak, ha komolyabb lelki válságot élnek meg, netán depresszióssá válnak, vagy ha a gyermekük viselkedésében tapasztalnak kezelhetetlen rendellenességet.

        Sokunkat gyermekkorunkban még arra tanítottak: ha vétkeink miatt lelkifurdalást érzünk, nem szabad eltitkolni a párunk előtt. Máskor, az a leghelyesebb, ha a párunk csalárdságát eltűrjük, hiszen a nőnek a feladata, a család melegét megteremteni, s összetartani kicsiket és nagyokat. Az idő múlásával a pszichológusok, a különböző szakterületek előadói, a terapeuták hatékony tevékenységének, a közkedvelt szakemberek, írók önismereti, önfejlesztési, párkapcsolat-építéssel, javítással összefüggésben végzett tevékenységének köszönhetően, immár egyre többen keresik a helyes megoldásokat a rossz kapcsolatok kezelésére. Az első és legfontosabb lépés, hogy tisztában legyünk azzal, honnan és hová tartunk, mi a célunk a megromlott pár- vagy családi kapcsolat során. Legtöbben a békülésre, a problémák megbeszélésére, a kompromisszumok ésszerű életre keltésére hajlanak, hiszen a válás, az elszakadás olykor nagyobb trauma, mint a mindent feltáró, tisztázó beszélgetések sorozata. Utóbbi még reményt adhat.

        Hirdetés

        Dr. Kriskó Kornélia pszichiáterrel, szexuálpszichológussal beszélgettünk olyan különösnek tekinthető élethelyzetekről, melyek bármikor, bárkivel megtörténhetnek, amit előre nem is sejthetünk. A szőnyeg alá söprés, a halogatás módszere helyett tanácsosabb szakemberhez fordulni, ha már nem értjük egymás hangját és szavát a párunkkal vagy épp a gyermekünkkel.

        - Pár éve egy negyvenhez közeledő férfi keresett fel, mivel a házassági válsága miatt az alkohollal vigasztalódott és felfedezhetőek voltak enyhe személyiségzavarra utaló tünetek a viselkedésében is. Az esete tipikus volt. Első feleségével kezdetben boldog párkapcsolatban éltek, két fiúk született, akikkel különösebb gondjuk nem is akadt. Építkezésbe fogtak, ami számos bonyodalommal, fáradtsággal, ügyintézéssel járt, s mindketten munka mellett húzták az „igát”. A házasságuk viszont még a házavató előtt zátonyra futott. Belefáradtak a terhekbe, elhidegültek egymástól, türelmetlenek lettek egymással és a gyermekeikkel, nem volt tűz sem a lelki, sem a szexuális kapcsolatukban. Különszobában aludtak.

        Ekkor kellett volna először figyelmet fordítani egymásra és lassítaniuk, hiszen minden felsorolt történés azt mutatja, hogy szinte hátat fordítva éltek egymás mellett.

        - Épp az a veszélyes a házasságok, párkapcsolatok zátonyra futásában, hogy nem tudnak úgy kommunikálni egymással a párok, hogy egymás szavára, véleményére, kérésére is odafigyeljenek. Mindenki a maga sérelmét sorolja, szinte már mániákusan, hiszi az igazát, ezért el sem jut a tudatáig a párja észrevétele, problémája. Ilyenkor mindenképpen egy külső fél, leginkább értő szakember segítheti át őket a válságon, ha még nem hunyt ki teljesen a szeretet, a vonzalom egymás iránt. A mi emberünk, akinek a sorsáról beszélek, megcsalta a feleségét, másnál keresett vigasztalódást és két tűz között őrlődött. A családját a fiúk miatt nem akarta elhagyni, de a feleségével már egymás szuszogása, fogmosása, hangja is az őrületbe kergette őket.

        A szerető később aztán a második feleség szerepét töltötte be, csakhogy olyan féltékenységi rohamokat produkált az első hónapoktól, amivel nem tudott mit kezdeni az újdonsült férj. A szócsaták, az ismétlődő számonkérések kezdtek betegessé válni a második feleség részéről – még magánnyomozót is felfogadott –, de kiderült, hogy minden vád alaptalan volt. Főként az, hogy – nevezzük Zoltánnak – visszajár a volt feleségéhez pásztorórákra. Ennek semmi alapja nem volt, de Zoltán immár nem az alkoholba menekült, hanem egyik alkalmi szexpartner ágyából a másikba.

        Úgy gondolta, ha az őrületbe kergetve, oktalanul gyanúsítja a második felesége, akkor legyen valóság, és menekült otthonról?

        - Ennyire nem volt egyszerű a helyzet, mert egy felelős üzletemberről beszélünk, aki példásan gondoskodott az első házasságából született gyerekeiről, támogatta alacsony jövedelemmel rendelkező édesanyját, és kedvében járt – volna – a második feleségének is, de utóbbi viszonyt megmérgezte a beteges féltékenység. Így egy férjes asszony ágyában kötött ki először, majd jöttek a többiek. Amikor a kiégés szinte minden tünetét felfedeztem rajta, és a tengerentúlra akart költözni, hirtelen eszébe jutottak a fiai, akiket semmi pénzért nem hagyott volna el. Akkor azt mondta, a második felesége vélhetően alapból féltékeny típus volt, másrészt zavarta, hogy vele úgy létesített kapcsolatot, hogy megcsalta az első nejét épp vele. Így eleve bizalomvesztéssel indultak a közös jövő felé. Szakítottak. Azt mondta egyszer, hogy az apja épp ezt az utat járta végig a volt feleségeivel, és sosem volt előtte valódi férfi modell. Szenvedett ettől.

        Sosem merült fel, hogy a párjával érkezzen a terápiára a nevezett Zoltán, még mielőtt elvált az első feleségétől?

        - Nem sikerült elérnem. Azt mondta, nem bírná az idegrendszere, ha mindent újra fel kellene idézni, és esetleg sikertelen lenne a párterápia. Azt éreztem, hogy a megcsalás, vagyis a szexualitás gátolta abban, hogy a lelkét is meg merje nyitni. Pár éve tapasztalom, hogy a férfiak is elszántabbak, és eljönnek a párjukkal a beszélgetésekre, a terápiákra, ha valóban meg akarják menteni a házasságukat vagy a kapcsolatukat. Kezdetben hallgatnak, karba tett kézzel, feszesen üldögélnek. Kívülállók maradnak. Ha egy harmadik fél, a pszichológus vagy a pszichiáter kontroll alatt tartja a beszélgetés menetét, vezeti azt, de nem okoskodással, hanem értő hallgatással vagy jól irányzott kérdésekkel, és a párok végighallgatják egymást, nem vádaskodnak, nem a múlt sérelmeit emlegetik kényszeresen, akkor már kezdeti eredményekről beszélhetünk. 

        Mi a tapasztalata, a nők vagy a férfiak bűntudata erősebb, ha megcsalják a párjukat, vagy némaságba merülve mellőzik őket?

        - A házasságban élő nők esetében talán erőteljesebb még manapság is a bűntudat, ha megcsalják a férjüket. Ettől viszont nem válnak képtelenné a későbbi nemi aktusra, mivel abban passzív befogadóként vesznek részt. Ez hosszú ideig is eltarthat, mígnem a bűntudatuk meg nem szólal vagy változtatni akarnak az adott helyzeten. Ha pedig a férj csalja meg a feleségét, kezdetben izgalmas és változatos élményben lehet része, de tudat alatt szorong, így egyre többször kudarcot vall a külső kapcsolatában, még akkor is, ha szerelmet érez az új nő iránt. Ha pár nélkül érkezik a férfi a terápiára, ilyenkor megkérdezem: „Mondja uram, magának két pénisze van? Az egyik működik, a másik pedig nem?” Nyilván, hogy csak egy van mindenkinek, de a bűntudat akadályozza a helytállásban ugyanolyan intenzitással, mindkét nő esetében. Nem titkolom azt sem, hogy a férfiak nemi szerve e tekintetben sokkal jellemesebb és erkölcsösebb, mint a tudatuk, s mint a nők becsületessége –magyarázza a szexuálpszichológus-pszichiáter. Ha egy férj tagadja a felesége előtt, hogy másik kapcsolata is van, az jót jelent. Addig ugyanis a feleségnek van elsőbbsége a szeretővel szemben.

        Ez annyira nem megnyugtató helyzet, hiszen melyik nő álma az, hogy a párja megcsalja, ha csak a testi örömök okán is? Hogyan lehet egy ilyen szituációból békésen, a bizalmat visszaszerezve „kihozni” a párokat?

        - A férfiak, ha titkolják is, és a legjobb, legodaadóbb férjet, társat tárják a párjuk elé, a szexuális fantáziálgatásuk sokkal intenzívebb, mint bármelyik nő azt gondolná. Neveltetés kérdése is, hogy ki az, aki ezt békésen elfojtja magában, és erre szocializálja magát, s ki az, aki megbámulja a nőket, felnőtteknek való filmeket néz, netán az egy szokás, függőség lesz az életében. Vannak, akik a feleségükkel teszik és kettesben nézik a pornófilmeket. Ez is alkat kérdése. Sokan undorodnak ettől, és a meghitt testi-lelki kapcsolatra voksolnak. Nekem ilyen esetben rövid ideig van szerepem, mert ha el is jönnek mindketten, mert például a nő nem viseli az effajta párkapcsolatot, elráncigálja a férjét hozzám, hogy magyarázzam el, milyen gusztustalan és megalázó, amit rákényszerít. Az a gond, hogy nem ítélhetem meg a férfi ízlését és nem is erőltethetem a nőre a férjura saját igazát, bármi is a véleményem. Helyzettől függően, ilyenkor úgy igyekszem békét teremteni, hogy más élmények motivációs hatását javaslom, ami elfogadható mindkét fél számára. Ezt persze csak akkor érdemes elemezgetni, ha valóban együtt akarnak maradni, csupán másként lettek a testi kapcsolatra szocializálva.

        - Mi történik akkor, ha a nő lép félre, és nem akar kilépni a kapcsolatból?

        - Ismerek olyan asszonyt, aki három kicsinyke gyermek és egy intelligens, vonzó férj mellett bátran megengedi magának azt a luxust, hogy a kollégájának a szeretője legyen, amit nem is titkolnak. A férj állítólag szemet huny a megaláztatás fölött, de ennek a valódi okát senki nem tudja. No, hát ezzel a különös férfival szívesen beszélgetnék, mert érdekes tényeket tárhatna fel a férfilélek rejtelmeiről. Ennyire szereti a feleségét? Valamilyen gyermekkori trauma akadályozza a kitörésben? Félti a három gyermekük egészséges, lelki fejlődését anya-apa nélkül? Sok kérdés merül fel, de minden párterápia más és más, nincsenek kőbevésett szabályok.

        A tisztázatlan konfliktusokat rendezni kell

        Az unokák születésével gyakorta harmonizálódnak a válás utáni széthúzások. A felnőtté vált családapa vagy családanya nem szívesen választ a szülők óhajai közt, ki és mikor akarja látogatni a közös unokát. Legfontosabb számára a saját gyermeke érdeke, tudat alatt épp azon elmélkedve, neki milyen nehéz volt a gyermekkora a szülők válása után. Előfordul, hogy az egyik gyermek elfordul valamelyik szülőtől, nem kommunikál vele, nem bízza rá a kisgyermekét, míg a másik szülővel szoros kapcsolatot ápol. Az sem biztos, hogy erre reális magyarázatot tud adni, de egy idő után muszáj, hiszen békés szülő-gyermek kapcsolat után – ha ésszerű magyarázat nincs az elhidegülésre – azt érdemes időben orvosolni. Ilyenkor is ajánlatos egy olyan beszélgetést kezdeményezni, ami tisztázza a sérelmeket. Szerencsés, ha egy harmadik személy is részt vesz ebben a beszélgetésben, aki elfogulatlan, és csitítani tudja a lobbanó kedélyeket, sérelmeket. Lehetőség szerint ez a személy ne legyen családtag! Lehet egy barát, bizalmas közeli ismerős, aki pszichológus vagy pszichiáter, és nem részrehajló. Nem is lehet az! A tisztázatlan konfliktusokat rendezni kell, időhúzás nélkül, s nem elodázni vagy nem létezőnek tekinteni, hiszen a felnőtt gyermek élete nem is létezhetne sem az édesapja, sem az édesanyja nélkül, így a minimális tisztelet egymás felé elvárható. Akárcsak az őszinte beszéd, de nem a szemrehányás és nem is a megalázó vádaskodás. Erre a viselkedésre soha, senkit, semmilyen történés nem jogosíthatja fel.

        Olvasson tovább! Válságban a házassága?

        Forrás: WEBBeteg
        Balogh Mária, újságíró
        Szakértő: Dr. Kriskó Kornélia, pszichiáter, szexuálpszichológus

        Módosítva: 2019.03.12 09:36, Megjelenés: 2019.03.12 09:36
      • Nyomtatás
      • Cikkajánló

        A COPD és tünetei

        A COPD és tünetei

        Dr. Zsuga Judit

        A COPD a tüdőben lévő légutak tartós beszűkülésével (légúti szűkület) járó betegség.

        Vastag- és végbélszűrés

        Vastag- és végbélszűrés

        Kor Kontroll Társaság

        A vastag- és végbélrák megelőzésének, illetve szűrésének jelentősége.

        Mindig fáradt? - A 7 leggyakoribb ok

        Ha sokszor elgondolkozik azon, vajon miért olyan fáradt mindig, nincs egyedül. Felmérések szerint minden öt megkérdezettből kettő érzi magát a hét nagy részében fáradtnak, és minden harmadik ember alváshiánnyal küzd.

        Ezért fázékonyabbak a nők, mint a férfiak

        A lakásban hosszú melegítőben és pulóverben lévő hölgy mellett kényelmesen megfér a pólós és rövid nadrágos férfi. Ha ismerős a kép, nem meglepő, már tudományos magyarázat is van arra, hogy miért fáznak jobban a nők.

        Örökölt családi minták terhei generációkon keresztül

        Mindannyiunk életében felfedezhetők azok a félelmek, ellehetetlenült sorsok, rosszul végződött párkapcsolatok, betegségek, olykor megmagyarázhatatlan érzések, kétségek, egy korábbi családtagra vagy időszakra emlékeztető viselkedésminták, melyeket tudtunkon kívül vettünk át generációról generációra. Ránk ragadt és cipeljük a nehéz családi örökség mintáit, anélkül, hogy igényt tartottunk volna ezekre.

        Miért jó nőnek lenni?

        A nők 70 százaléka gondolja úgy, hogy nőnek lenni jó - derült ki a Richter a Nőkért társadalmi program keretében készült kutatásból. Az ennek kapcsán tartott sajtótájékoztatón Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kormányzati kapcsolatok és PR vezetője, Hevesi Krisztina szakpszichológus, Orosz Barbara műsorvezető-producer és a kutatás vezetője, Bábel-Szűcs Szilvia beszélgettek az online kutatás eredményeiről.

      • Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.