Terápiás eljárások a mellűri folyadékgyülem kezelésére

A mellűri folyadékgyülem általában súlyos betegségek következménye. Terápiája során a kiváltó betegség és bizonyos esetekben a panaszokat okozó folyadékgyülem kezelésére is törekedni kell. 2026 eleje óta állami finanszírozásban is elérhető a tartós mellűri katéter beültetése.

A mellűri folyadékgyülem kialakulásának okai

A mellűri folyadékgyülem nem önálló betegség, mindig valamilyen elsődleges kóros eltérés következménye. Kialakulása mögött közvetlenül a mellhártya keringési rendszerének (nyirok vagy vénás) zavara áll. Ezek a keringési zavarok általában súlyos megbetegedések következményei.

A kiváltó betegségeket két nagy csoportba lehet sorolni:

• szervi elégtelenségek (szív-, máj-, veseelégtelenség): ezek gyakran kétoldali mellűri folyadékot és ascitest illetve szövetek közötti folyadékfelszaporodást is előidéznek.
• a mellhártya elsődleges vagy másodlagos (áttétes) daganatos vagy gyulladásos megbetegedése: ez gátolja a nyirok- és vérkeringést; ebben az esetben a folyadékgyülem ott keletkezik, ahol a daganatos/gyulladásos folyamat érinti a mellhártyát.

A mellűri folyadékgyülem kezelése

Gyógyszeres kezelés

A kiváltó betegség megfelelő oki kezelése esetén a mellűri folyadék képződése átmenetileg vagy végleg megszűnhet.

Bizonyos esetekben azonban az oki kezelés mellett invazív kezelésre is szükség lehet. Jelentős oxigénhiány és nehézlégzés esetén nem lehet megvárni a lassan ható gyógyszerek hatását. Ilyenkor átmenetileg egy vagy akár több alkalommal is folyadéklebocsátást kell végezni invazív módszerrel. Amennyiben a megfelelő oki kezelés ellenére a mellűri folyadék ismét kialakul vagy nem szűnik meg, mellhártya-kitapasztást (pleurodézist) kell végezni invazív módszerekkel.

Invazív kezelési megoldások

Mellkascsapolás (thoracocentesis): A mellkasfal átszúrásával egy, a folyadéklebocsátás idejére behelyezett átmeneti katéteren (vékony csövön) keresztül a folyadék távozik a mellüregből. A beteg fulladásos tünetei átmenetileg enyhülnek, azonban a kezelés nem oldja meg az alapbetegséget, nem oki terápia. A folyadék újratermelődése esetén a mellkascsapolást meg lehet ismételni, azonban az ismételt csapolások vérzéssel, fertőzésveszéllyel járnak, illetve a kiújuló folyadék többrekeszes átalakulását okozhatják. Ez csökkentheti a későbbi kezelések eredményességét.

Instillációs pleurodézis (mellhártya-kitapasztás): Tartósan termelődő mellűri folyadék esetén a két mellhártyalemez egymáshoz ragasztása jöhet szóba, gyulladást kiváltó anyag (általában steril talkum) vastagabb mellűri csövön keresztül történő mellüregbe juttatásával. A mellűri csövezés helyi érzéstelenítésben történik és a cső néhány napig a mellüregben marad. Ezen keresztül zajlik a mellhártyák összeszívása a talkum szuszpenzió beadását követően. A mellhártyafelületek összetapadása a kiváltott steril gyulladás következménye. Az eljárás eredményessége szakirodalmi adatok szerint 55-65%. Az instilláció hatékonysága alacsonyabb, mert a talkum nem oszlik el egyenletesen a pleura felszínén, rekeszes folyadék esetén nem jut minden területre, ugyanakkor a mellűri cső pozíciója és a nem megfelelő mellhártyakontaktus is befolyásoló tényező lehet.

VATS (videotorakoszkópos) pleurodézis (inszuflációs): Altatásban végzett műtét, egy videókamera segítségével szövettani mintavétel és steril talkum egyenletes befújása történik a mellüregbe, ezután az előbbihez hasonlóan néhány napig egy csövön keresztül a mellüreg szívása zajlik. Az eljárás eredményessége 80-90%. Előnyei közé tartozik az egyidejű szövettani mintavétel és diagnózis lehetősége, a rekeszes folyadékok lebocsáthatósága, illetve a nem táguló tüdő (trapped lung) vizualizálása. Hátránya az, hogy csak azon betegeknél végezhető el, akik altatható általános állapotban vannak, illetve műtői kapacitást feltételez. Mindkét kémiai (talkumos vagy egyéb) pleurodézis esetén a kiváltott gyulladás mikroembolizációt (előfordulása 1-2%), fájdalmat okozhat, és fennáll a mellhártyagennyedés (empyema) veszélye is (előfordulási arány 1-3%).

Tartós mellűri katéter: Alternatív lehetőség, mely Magyarországon 2026-tól érhető el állami finanszírozás keretein belül. Számos nyugati országban régóta széles körben alkalmazott, teljes mértékben meghonosodott, széles szakirodalmi támogatottságon alapuló kezelési forma.

A tartós katéter beültetése, a fenti beavatkozásokhoz hasonlóan, nem oki terápia, hanem egy palliatív (tüneteket enyhítő, ez esetben fulladást csökkentő) kezelési módszer, melyet jellemzően a daganatos betegségben szenvedő betegek életminőségének javítása érdekében ajánlanak.

Bizonyos esetekben csak ezen eljárás elvégzése javasolható. Például amikor a tüdő felszínét borító mellhártya megvastagszik (kérgesedik) a daganatos burjánzás miatt, ez pedig gátolja a tüdő kitágulását (trapped lung vagy csapda-tüdő). Ez esetben a fent említett mellhártya-kitapasztási módszerek nem végezhetőek el, hiszen a mellhártyalemezek nem tudnak érintkezni egymással.

A beültetett katéter vékony, puha szilikonból készül, amit a bőr és az izomszövetek közötti kb. 10 centiméteres alagúton (tunelen) S-alakban vezetünk a mellüregbe. A katéternek van egy speciális, szálas szerkezetű mandzsettája, ami a beültetés után 2-3 héttel hegesedve rögzül a mellkasfali szövetekhez. Ez teljes mértékben megoldja a katéter rögzítését, nem szükséges külső, kellemetlen és szövődményekhez vezető bőröltésekkel rögzíteni azt. A katéter anyagának, a bőrhöz való rögzítés szükségtelenségének és a speciális bevezetésnek köszönhetően jelentősen csökken, szinte elhanyagolható a fertőzések kialakulásának kockázata. Emiatt ez a katéter hosszabb időn (hónapokon vagy éveken) keresztül a mellüregben tartható.

A beültetett katéterhez otthoni felhasználásra tervezett, steril szett tartozik, melynek segítségével a beteg a folyadéktermelés mértékéhez igazodva, adott időszakonként le tudja engedni magának a felgyülemlett mellűri folyadékot. Ugyanakkor mindig oly módon tudja sterilen fedni a katétert, hogy ezzel zuhanyozni, tisztálkodni is tud, azaz nem zavarja a mindennapi tevékenység elvégzésében sem.

A tartós katéter amellett, hogy használatával teljes mértékben megszűnnek a mellűri folyadékgyülem kellemetlen tünetei, 80-90 %-ban úgynevezett spontán mellhártya kitapadást is előidéz rövidebb-hosszabb idő után. Azaz a rendszeres folyadéklebocsátás révén megszűnik a nehézlégzést okozó folyadéktermelődés is. A tartós katétert ambuláns körülmények között, helyi érzéstelenítésben, tehát altatás és műtét nélkül, lényegében fájdalom nélkül be lehet ültetni. Viselése kényelmes, nem akadályozza a beteget a mindennapi tevékenységben és tisztálkodásban, valamint, nem utolsó sorban, megszűnnek a gyakori kórházlátogatással járó kellemetlenségek is. A könnyebb légzés révén a beteg életmódja ismét aktívabb lehet, ami által életminősége lényegesen javulhat.

Mire számíthatnak a tartós katéter beültetése iránt érdeklődők?

Ezidáig csak magánfinanszírozás keretein belül volt jelen Magyarországon ez a palliatív terápia. 2026. január elsejétől daganatos betegek számára kórházi járóbeteg-ellátás, állami finanszírozás keretein belül is elérhetővé vált a beültetés és a fogyóeszközökkel történő ellátás is. Így a legtöbb nyugat-európai országhoz hasonlóan ez az eljárás sokkal szélesebb körben ismertté és alkalmazhatóvá válik hazánkban is.

A mellűri folyadékgyülem kezelése kapcsán is nagyon fontos hangsúlyozni ugyanakkor a szakmai szempontok fontosságát. A szükséges és lehetséges kezelési módot minden esetben tüdőgyógyász vagy mellkassebész szakvéleménye alapján kell meghatározni. Fontos tudni és figyelembe venni azt, hogy bizonyos kezdeti lépések befolyásolhatják a későbbi lehetőségek tárházát, pl. egy rekeszes folyadék kialakulása gátolhatja a tartós mellűri cső hatékonyságát, vagy egyéb előzetes kezelési eljárást tehet szükségessé. A mellűri folyadékgyülem kezelését minden esetben alapos állapotfelmérés (lehetőség szerint mellkasi ultrahangvizsgálat is) és a tüdő tágulási képességének ellenőrzése előzi meg. A szakorvosok feladata és felelőssége az egyénre szabott, várhatóan legeredményesebb beavatkozási mód javaslata, amivel sikeresen lehet kezelni e betegség kihívásait.

Lásd még Tartós katéterrel otthon is kezelhető a mellkasi folyadékgyülem

Szerző: Dr. Bogyó Levente, PhD, mellkassebész főorvos