Segítség, cukorbeteg a gyerekem

Gyermekünk betegségéről értesülni mindig nehéz. Különösen az, ha krónikus, egész életen át fennálló, folyamatos figyelmet és kezelést kívánó betegségről van szó.

Ilyenkor a számunkra legkedvesebb egészségéért, jóllétéért, életéért érzett aggodalom mellett azzal is számolnunk kell, hogy a betegség a család mindennapjait is befolyásolni fogja, mégpedig hosszú távon. Mindezek miatt a gyermekkori cukorbetegség diagnózisával szembesülő szülő első reakciója gyakran a kétségbeesés – pedig erre nincsen ok, és a legérintettebbnek: gyermekünknek sem segítünk vele.

Mit tegyünk, miután túlestünk az első sokkon?

Próbáljunk megnyugodni, hiszen gyermekünknek nagy szüksége van arra, hogy higgadt támaszként számíthasson ránk ebben a számára sem könnyű helyzetben. Jó, ha tudjuk: a gyerek sokkal rugalmasabb, mint a felnőtt, és az első ijedelem után viszonylag könnyen beleszokik az új élethelyzetbe, különösen, ha ebben segítünk neki.

A cukorbetegeknek számos szabályt kell betartaniuk, ha tünetmentesek szeretnének maradni. A cukorbeteg gyerek viszont gyerek, nem várhatjuk el tőle, hogy felelősen cselekedjen az egészségéért. Hosszú évekig a szülő feladata lesz, hogy gondosan felügyelje: gyermeke valóban megtesz mindent, ami ahhoz szükséges, hogy cukorbetegen is teljes életet élhessen.

Éppen ezért nekünk is meg kell tanulnunk mindazt, ami a cukorbeteg helyes életviteléhez szükséges. Ezek elsősorban:

• a rendszeres (akár napi többszöri) vércukorszint-ellenőrzés,
• a rendszeres inzulin-injekciózás,
• a rendszeres orvosi ellenőrzés,
• a megfelelő étrend (diéta) és életmód kialakítása és betartása.

Nagyon fontos, hogy az életében bekövetkezett drasztikus változásról hogyan beszélgetünk a leginkább érintettel: a gyermekünkkel - nyugodtan, derűsen, ám nem tagadva el az igazat, soha nem hazudva, ferdítve.

Bővebben Mi a cukorbetegség? A diabétesz típusai

Az a szülő, aki a látszólag könnyebb megoldást választva ezt mondja

„Most egy darabig minden nap meg kell szúrnod magad, de ha ügyesen csinálod, majd meggyógyulsz” – azt kockáztatja, hogy elveszíti gyermeke bizalmát. A cukorszint-ellenőrzéssel és inzulin-adagolással járó szuri nagyon kis kellemetlenséggel jár. Mondjuk inkább ezt:

„Ezentúl a cukor-ellenőrzés és az inzulin pont úgy a napi rutinod része lesz, mint a fogmosás. Az ellen is nagyon tiltakoztál, amikor pici voltál, mégis hamar megszoktad. Ez is természetes lesz. És, szerencsére, alig érezni.”

A cukorbetegek kötelező diétáját sem kell tragikusan felfogni. Egyetlen gyerek sem örülne, ha ezt hallaná: „Mostantól soha többé nem ehetsz semmit, amiben cukor van. Csoki, süti, ezeket felejtsd el!” Kínáljuk meg inkább olyasmivel, amit ehet és szeret is, és meséljük el, hogy bár a cukrot kerülnie kell majd, de szerencsére ma már csoki, fagyi, szaloncukor és süti is kapható olyan, ami neki való, mert cukorpótlóval készült.

Ha okosan vezettük be őket, a szabályok hamar a gyermek életének részévé válnak és mire beköszönt a kamaszkor, e tekintetben is fokozatosan egyre nagyobb önállóságot adhatunk – és adjunk is - gyermekünknek.

Mit tegyünk, ha néhány éretlen osztálytárs vagy a suliban elcsípett szánakozó pillantások miatt csemeténk sírva érkezik haza?

Ilyenkor megnyugtathatjuk: a kortársak csúfolódása szinte minden gyereket utolér. Mesélhetünk saját, hasonló élményeinkről. És beszélgethetünk arról is, hogy bár a cukorbetegség nem öröm, de mint szinte mindennek, ennek is lehetnek pozitív következményei, jó oldalai. Nem vitatható, hogy (ön)fegyelemre, felelősségteljes viselkedésre szoktat, ennek pedig számos hasznos hozadéka lehet a későbbiekben. A cukorbeteg kamasz valószínűleg nem fog közelebbi ismertséget kötni az alkohollal, hiszen az alkoholfogyasztás és a cukorbetegség köztudottan nem férnek össze. A cukorbetegek diétája alapvetően egészséges, kiegyensúlyozott étrend, így a túlsúly és elhízás veszélye is csökken. Sőt a cukorbetegség ténye egyfajta „szűrőként” is működhet – az a barát/barátnő, későbbiekben társ, partner, aki ezt gond nélkül elfogadja, már át is ment egy tesztvizsgán.

(Kovács Kata, Semmelweis Egyetem ÁOK, Lektorálta: dr. Beke Eleonóra, belgyógyász, diabetológus)