Hogyan neveljünk jó testvéreket?

Amikor a gyerekeinkről álmodozunk, sokunk előtt megjelenik a kép, ahol a testvérek boldogan mosolyognak egymásra és egy egész életre szóló szövetséget alkotnak. A valóság azonban nem minden esetben ilyen, és korántsem csak a szeretet határozza meg a gyerekkorukat.

Sokan gondoljuk úgy, hogy egy testvérnek hála a gyerekünk mellett mindig ott lesz valaki. Ám amikor a játszótéren egy boton is véresen összevesző gyerekeinket nézzük, akkor az ember egy pillanatra elbizonytalanodik, vajon tényleg jó testvérek lesznek? Min múlik? Hogyan kezeljem?

Harc a testvérek között

Kisgyerekkorban a veszekedés bizonyos szempontból még akár előnyös is lehet. A testvérek közötti vita növeli az érzelmi fejlődést, megtanulják kezelni a konfliktusokat, valamint azt is, hogy az ő viselkedésük hogyan hat másokra az otthon biztonságos keretein belül. A konfliktus a testvérek között az valójában a határok feszegetése és egyfajta próbálkozás.

Természetesen felnőttként nehéz megérteni, hogy miért lesz vérre menő vita abból, hogy ki fogja a kezünket, hogy ki válaszhat először mesét, vagy éppen ki és miért kapott esetleg egy fél szőlővel többet. Nehéz elfogadni, de szülőként nem mindig kell ám közbelépni, hagyni kell őket, hogy megtanulják kezelni a nézeteltéréseket. Nyilván, az már a szülői felelősségünk, hogy felmérjük, mikor veszélyeztetik egymást, és akkor természetesen beavatkozunk.

A családi dinamika megváltozik

Nagyon fontos, hogy mindegy hányadik gyerek érkezik a családba, az addig kialakult rendszer és dinamika, valamint a családban betöltött szerep minden esetben megváltozik. Nem beszélve arról, hogy így a családon belüli rangsor is átalakul. Egyértelműen kevesebb idő jut mindenkire és a szülőnek meg kell osztania a figyelmet, a szeretetet és az anyagiakat is, ami mindenképpen érződik akár szeretnénk, akár nem.

Nem mindegy a gyerekek életkora sem, hiszen egészen más kihívással kell szembenézni, ha a gyerekek között nagyon kicsi vagy éppen nagyobb korkülönbség van. Egyik sem jobb vagy éppen rosszabb, de más-más kihívással jár. Egy nagyobb testvér már jobban érti, hogy mi történik, lehet, hogy szívesen is segít a kistestvér körül, de fennáll az esélye annak, hogy túlságosan sok feladatot kap, akár kicsit szülői szerepbe kerül (és ehhez nem kell feltétlen parentifikált gyerekké válnia). Ezzel szemben, ha kisebb a korkülönbség, akkor a gyerekek nem értik, hogy mi történik, ki ez az új jövevény, hasonló igényeik vannak, amit a szülő esetleg képtelen ugyanúgy, ugyanabban a pillanatban kielégíteni.

Van különbség a nemek között?

Egyértelműen van különbség a nemek között, de általánosan érvényes igazságokat azért ezekből sem lehet levonni. Ugyanakkor, ahogy a férfiak és nők sok mindenben különböznek, úgy mások a fiú, a lány vagy a vegyes testvérek is.

Az azonos neműeknél nyilvánvalóan nagyobb lehet a dominanciaharc, hiszen könnyebb az összehasonlítás is.

A tesztoszteron az egyik legjelentősebb férfi nemi hormon, ami szerepet játszik a fizikai fejlődésben és az izmok növekedésében is. Nem csoda, hogy a fiútestvérek olykor bunyóznak, verekednek, ahogy az apával való játék is sokszor egészen más, mint az anyával való játék, ami sokkal finomabb, nyugodtabb, kevésbé agresszív.

A lányoknál más típusú konfliktusok vannak, sokszor sértődékenyebbek és az érzelmeiket is sokkal inteznzívebben élik meg, szókimondóbbak, de több a dráma is.

A vegyes testvérpárosok azért izgalmasak, mert sok mindent tanulnak egymástól a másik nemről is. Az a lány, akinek fiútestvére van, az lehet verekedősebb és többet tud majd a fociról, de nem csak erről van szó. Az a fiú, akinek nővére vagy akár húga van, valószínűleg többet fog tudni a menstruációról, de kölcsönösen megismerik a másik nem működését, reakcióit akkor is, ha ez nem feltétlen tudatos.

A közömbös testvérek

Olyan is előfordul, bár erről kevesebbet beszélünk, hogy a testvérek közömbösek maradnak. Kisgyerekkorban a tudatos ignoráció még lehet a testvérféltékenység jele, amikor a gyerek úgy tesz, mintha a testvér nem is létezne, de ez azért előbb-utóbb elmúlik. Van azonban, amikor a testvérek felnőve is közömbösek maradnak, azaz érzelmileg nem igazán kapcsolódnak. Ez gyakrabban fordul elő akkor, ha nagyobb a korkülönbség vagy nem egy helyen élnek.

Szülőként ez legalább olyan fájdalmas tud lenni, mint amikor veszekednek. Így jön a kérdés, vajon mit rontottam el? Erre természetesen nagyon nehéz válaszolni. Ha a gyerekek ugyanabban a családban és ugyanolyan körülmények között nőnek fel, akkor sem lesznek feltétlen hasonlóak. Ahogy már említettük, a szülési sorrend miatt alapból sem tudják ugyanazt kapni, kivéve, ha ikrekről van szó, de tévhit az is, hogy ők ugyanolyanok lennének. Nyilvánvalóan ebben szerepe lehet a környezetnek, a társas kapcsolatoknak, és igen, előfordulhat, hogy a személyiségük is alapvetően különböző.

Mit tehetünk szülőként?

Jogosan merül fel a kérdés, hogyan neveljünk jó testvéreket? Sajnos, tuti recept erre sem létezik, de néhány szempont talán fontos lehet.

Törekedni az igazságosságra

Sokszor még felnőttként is felrója az ember, hogy bezzeg a tesója mi mindent megkapott, és elsősorban nem az anyagi javakra szoktak utalni, de akár arra is. Ennek ellenére legyünk tisztában azzal, hogy sokszor egészen egyszerűen nem lehet ugyanúgy csinálni. Egy nagyobb gyerek nyilván jobban be van vonva a testvére gondozásába, ahogyan egy beteg, sérült, problémás gyerek testvéreként felnőni is egészen más történet lehet. Ám fontos egy pillanatra megállni és megnézni a másik gyerek igényeit is. Igazából nem is az egyenlőség lenne fontos, hanem hogy minden gyerek egyedi és más igényekkel rendelkezik. Magyarázzuk el a gyereknek, hogy miért kell sokat foglalkozni a testvérével, de kérdezzük meg vagy próbáljuk kitalálni, hogy neki, mire lenne szüksége. Ha a maga szintjén elmagyarázzuk, hogy mi mit érzünk, akkor azáltal ő is lehetőséget kaphat arra, hogy kifejezze a saját érzéseit. Kisgyerekeknél ez nem egyszerű feladat, de játékosan, kártyákon vagy történeteken keresztül, ők is képesek lehetnek mesélni.

A közös idő fontossága

Hogy szülőként mekkora szerepünk van abban, hogy a gyerekeink majd később jó kapcsolatot ápoljanak egymással és ne legyenek egymással közömbösek, jó kérdés. Valószínűleg azonban azzal tehetünk a legtöbbet, ha a gyerekeknek már az elejétől kezdve van együtt közös idejük, azaz lehetőségük arra, hogy közös emlékeket gyűjtsenek. A közös idő nem feltétlen azt jelenti, amikor egymás mellett párhuzamosan végeznek valamit, pl. együtt esznek, hanem sokkal inkább az olyan tevékenységeket jelenti, mint mondjuk egy közös társasjátékozás vagy kirándulás. Emellett az olyan kérdezős vagy közös játékok is sokat segíthetnek, ahol minden gyereknek van lehetősége megnyilvánulni.

A mikroidők fontossága

A fentivel ellentétes, de legalább ennyire fontos és nem kihagyható, hogy a szülőnek legyen egy pici ideje mindenkivel. Sok gyerek esetén és a hétköznapok rohanásában nem mindig kell nagy dolgokra gondolni. Ez lehet a heti bevásárlás, ahova csak az egyik gyerekkel megyek (ebbe még sokszor a kamaszok is benne vannak), kutyasétáltatás, közös főzés, kerti munka vagy akár az, ha lehetőségem van értük egyedül elmenni az iskolába, esetleg egyedül elvinni őket az edzésre. Néhány perc osztatlan figyelem és beszélgetés a kocsiban aranyat érhet.

Az összehasonlítgatás nem jó

De emberek vagyunk. Így akaratlanul összehasonlítjuk az egyik gyereket a másikkal, hogy jé, a testvére már ennyi idősen járt, beszélt, szobatiszta volt, írt, olvasott, ötösöket hozott, önállóan gondolkodott, tudta mit csinál, megházasodott, gyereke lett! De nem baj, ha ezeket az összehasonlítgatásokat megtartjuk magunknak és megértjük azt, hogy minden gyerek egyedi, megismételhetetlen és valószínűleg másban jó, más miatt érkezett az életünkbe, mást kell tőle vagy általa megtanulnunk.

A boldog légkör

L. Stipkovits Erika Ölelni és ölre menni című könyvében ír arról, hogy a nagyobb harmóniában élő emberek jobban ismerik magukat és alapvetően jobban működnek a kapcsolataikban is. Éppen ezért érdemes átgondolni, hogy melyik gyerekem tölti be a családban azt a helyet, amit én töltöttem be, kihez állok a legközelebb/legtávolabb, melyikkel és miért van a legtöbb konfliktusom. Nem az határozza meg a testvérek kapcsolatát, hogy mekkora a szobájuk vagy milyen különórákra járnak. Ha alapvetően boldog és harmonikus az otthoni légkör, és a szülők is rendben vannak egymással, akkor a testvérek között is nagyobb eséllyel alakul ki szoros, szeretetteljes kapcsolat.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus

Felhasznált irodalom:

• Adele Faber, Elaine Mazlish: Siblings without rivalry: How to Help Your Children Live Together So You Can Live Too. W. W. Norton & Company, 1987.
• L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni. Testvérekről, nem csak szülőknek. HVG Könyvek, Budapest, 2016.
• Sarah Ockwell-Smith: The second baby book. Piaktus, London, 2019.