Tanorexia - A kényszeres barnulás

Az angol tanning (barnulás) szóból származó tanorexia nem számít önálló pszichiátriai betegségnek, de a különböző testképzavarokhoz kapcsolódóan a szakemberek többsége valós függőségként kezeli. Legfőbb veszélye a túlzott szoláriumhasználat nyomán kialakuló magas bőrrák-kockázat.

A tanorexia (tanorexia nervosa) kifejezést a barnulást jelentő tanning és a kényszeres viselkedéshez vezető legismertebb testképzavar, az anorexia összevonásaként alkották meg. Hivatalosan nem elismert pszichiátriai diagnózis, nem szerepel a különböző szakmai betegségosztályozási rendszerekben (DSM-5-TR, ICD-11), de a szakemberek jelentős része vagy más pszichiátriai kórkép (a testképzavarok, illetve a kényszerbetegségek) megnyilvánulási formájának tekinti, vagy javasolja azt is, hogy önálló mentális betegségként tartsa számon a szakma.

A tanorexia lényege, hogy az érintettek igyekeznek folyamatosan fenntartani barna bőrszínüket. A köznapilag "szolifüggőség"-ként jellemzett jelenség azonban a különböző addikciók klasszikus jegyeit mutatja, hasonlóan az alkohol-, drog- vagy szerencsecsáték- stb. függőségekhez, kimutathatóak a testdiszformiás zavarok jellegzetességei is a hátterében, a kontroll nélkül pedig súlyos következményekkel járhat a függő egészségére nézve.

Valódi függőséggel jár

A napsugarakban és szoláriumokban lévő ultraviola sugárzás valóban endorfint termel, ami eufóriaszerű állapotot kelt az agyban. (A fénykezeléseket alkalmazzák hangulatzavarok kiegészítő terápiájában is). Az endorfinfelszabadulást az agy jutalmazásként éli meg, amit ismét el akar érni. Ez az önjutalmazó mechanizmus az alapja több más függőségnek is (pl. alkoholfüggőség, nikotinfüggőség), és kutatások a tanorexia esetén is igazolták. Vizsgálat igazolta, hogy a barnulás során valóban aktívabbak lesznek az örömérzetért felelős agyi területek, illetve hogy a jelenség csak UV-fény hatására következik be.

A tanorexiás kényszeresen törekszik a barna bőrszín elérésére, a legfontosabbabb célok egyikévé válik az életében, aminek alárendel mást (időbeosztás, anyagiak) is az életében. Bár ismerik a kockázatokat, ennek ellenére sem képesek lemondani függőségükről. Megvonási tüneteket produkálnak: ha nem sikerül fenntartani a napozásra, szoláriumozásra szánt időt, vagy bőrszínük kissé halványul, rossz közérzet alakul ki bennük, szoronganak, feszültté válnak. Jellemző, hogy rögzült rituális szokások kapcsolódnak a szoláriumozáshoz.

Más testképzavarokhoz hasonlóan hiába győzködi őket környezetük az ellenkezőjéről, ők nem elégedettek maradéktalanul az eredménnyel, nem látják magukat eléggé barna bőrűnek. Ha szemmel látható a bőrkárosodás (a bőr idő előtti öregedése), az sem készteti őket a szokásaik megváltoztatására.

Mindezek ismert mentális zavarok jellemzői.

Mik a veszélyei?

Bőrgyógyászok egyértelműen nem ajánlják a barnulást sem napozás, sem szoláriumozás útján, egészségügyi szempontból csak kockázatai vannak. A szervezetünk számára szükséges napfény biztosítható a normál hétköznapi élethez tartozó szabadtéri tevékenységekkel is, nem indokolt külön UV-terhelésnek kitenni bőrünket.

Legismertebb hatása a bőrrák, ezen belül is a melanoma malignum megnövekedett kockázata. Fontos tudni, hogy a melanoma az UV-terhelés hosszú távú hatása, rendszerint idősebb korban, a korábbi évtizedekben összeadódó ártalom idézi elő. A túlzott terhelés ezen kívül bőröregedést okoz, gyakoribbá válnak a bőrfertőzések, a nem megfelelő szemvédelem pedig hozzájárul különböző szembetegségek, többek között a szürkehályog kialakulásához.

A fizikai veszélyek mellett a tanorexia pszichológiai és szociális következményekkel is jár. Egyeseknél anyagi nehézségeket okoz, a kényszer és a függőség szorongást idéz elő, az érintett elhanyagolhatja más tevékenységeit és kötelezettségeit, vagy megszakíthatja kapcsolatait azokkal, akik felhívják a figyelmét a problémára.

Forrás: WEBBeteg