Pánikbeteg vagyok 2

Szerző: Maja

A BLOG LEÍRÁSA

Folytatom a küzdelmet!

Látogatás: 129152 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Ki vagyok én?

2008.09.07.

Ma reggel 8-tól csörgött a telefonom, s dühös voltam, mert vasárnap van. Átgondoltam, lehet-e baj a rokonaimmal, majd arra jutottam, hogy kizárt, senki sem beteg rajtam kívül, így nyugodtan aludtam tovább, főként kihasználva, hogy lányaim is aludtak még.

Szóval, én gyerekkoromat tekintve egy szomorú sorsú kislány voltam egy alkoholista apával, egy tönkrement anyával, aki mindezt próbálta kezelni a munkája mellett. Apám többször feküdt az árokban, mint a saját ágyában. Gyerekként megélni, szőrnyű volt és szégyeltem a családom. Ennek több oka is volt, például sosem vittem kaját az iskolába, mert nem volt pénzünk, apu mindig gondoskodott róla. Apám, hogy ihasson az állatok eledelét is eladta. Ennek ellenére, szerettem apámat, mert hihetetlen de békés és kedves természet volt. Józanul csak felnőtt koromban láttam, amikor már kezdte elhagyni az ereje, de akkor már késő volt, 65 évesen meghalt. Gyerekként dadogtam, szorongtam és szédültem, 3 lépcsőfokot sokáig csak fenéken ülve mertem megtenni, s soha nem mosolyogtam. Számtalan kép készült rólam, mindegyiken csak a megvetésszerű  pofavágás látszik, mosolygós kép nincs. Néha ok nélkül az udvaron üvölteni kezdtem, úgymond hisztrériás rohamot kaptam. Erre még 8.-as koromban is volt példa. Anyámat ott provokáltam, ahol tudtam, de imádtam, ami miatt szenvedtem. Tisztában voltam vele, hogy nővéreimet jobban szereti mint engem a késői nem kívánt gyereket. Nővéreimnek már unokáik vannak, míg az én lányaim még 9 év alattiak. Munkájuk miatt mindig ide-oda dobáltak általában öreg rokonokhoz, akikkel megutáltattam magam, hogy ne vállaljanak el. Azt hittem nem kellettem nekik. Egyszer egy amerikai gyermektelen házaspár örökbe akart fogadni, az egyik öreg rokon által aki vigyázott rám, ám anyám nem adott. Emiatt is megkeresítettem az életüket. Amikor beteg voltam, s anyám bejött az egyik matróna bébiszitterrel látogatni, anyámat semmibe vettem, hogy bosszút álljak rajta. MÍindezt azért, mert azt hittem csak a nővéreim számítanak neki.

Majd felnőttem, s a középiskola alatt már határozott ember lettem, jó tanulmányi eredményekkel, majd egyetemi végzettséggel zártam a sort. Anyám 14 évvel élte túl apámat, 63 évesen ment el. A suli után egy multi cég vett fel, majd átmentem egy másikhoz, melynél 12 évig voltam, közben szültem 2 lányt, tehát férjhez is mentem. Ma 32 éves vagyok. Az első 5 évben anyámnál laktam, aki rájött az utolsó 2 évben, hogy akire számíthat az igazán csak én vagyok. kezdtünk egymásra találni, tudat alatt rajongtam érte, ám továbbra is provokáltam. Ott lakott még nővérem, másik nővérem nagyobbik lánya, lányom, férjem én, és persze anyám. Nagyon élveztem, ám közben épült a házunk, s amikor az unoka a férjhez ment és a férj is odaköltözött, akkor besokalltam. Addigra anyám kezdte kimutatni érzelmeit, s Ő is szerette a nyüzsgést, s mivel magasvérnyomásos és szívbeteg volt(nagyon súlyos) így biztonságban érezte magát. Ragaszkodott az unokájához és hozzám. Ám a sors úgy hozta, hogy egyszerre adódótt lehetősége mindenkinek tovább lépni. Nekünk elkészült a ház, a nővérem összeköltözött a férjével ismét, az unokának pedig kilátás nyílt egy rokoni házba átmenetileg elköltözni.

Anyám megijedt, nem akart egyedül maradni, mi pedig nem vettük észre. Mindennap hívtam, Ő főzött ránk, ám egy nap a szokásos időben, nem az ebéd miatt telefonált az ott tartózkodó unoka, s én ezt megéreztem.. Nem vettem fel a telefont, hanem a férjem kezébe nyomtam, majd a szobában térdre esve vártam mi történt. Valóban nem az ebéd főtt, anyám összeesett és még otthon kómába esett. Nem mentem át, nem bírtam.. csak a korházban láttam gépre kötve, becsövezve. 24 óra és elment. 1 év, majd összeroppantam-pánikbeteg lettem. Nap mint nap átéltem, hogy mit érezhetett, az összes gonoszságom, mely nem nyert bocsánatot Tőle, s a tudat, hogy nem mentem át, csak otthonról hívogattam a mentőket, ráadásul rosszul. Először betegszállító jött a bejelentésem alapján, mivel csak annyit közöltem, hogy anyám a fürdőben összeesett, s nem tudjuk rátörni az ajtót. A férjemnek sikerült, Ő még beszélt vele. Majd másik mentő, de már későn, tüdőre ment a hányadéka, a vérhigító melyet a számos gyógyszer mellett szedett, megtette hatását. Fél agyát elöntöte a vér. Csak az önvád..mi van ha jól jelentem be, ha megjegyzem az agyvérzést amitől mindig is féltettem. Gondolhattam volna, hisz nem tudott felállni.

Egy év mely minden nap ezzel telt, mit tettem, mért nem mentem át előző nap, miért nem értem be látogatni másnap fél 12-re. Az orvosok azt mondták akkor lehet látogatni. Késtem, fél 12 után pár perccel halt meg. Már majdnem ott voltam, mikor hívtak a nővéreim.

Belebetegedtem és ma is így van nem tudom feldolgozni, talán csak könnyebb. Ma vezetőként dolgozom egy komoly területen, ahol ez a betegség nem megengedhető, s titkolni kell. Egész jó színész lettem, azt meg kell hagyni..

Ma mindez eszembe jutott, s nagyon rosszul lettem..az a telefon amit nem vettem fel, az egy rossz hírt közölt. Kedvenc unokahúgom, úgymond diszkóbalesetet szenvedett, eltört a gerincében a hármas csigolya. Nem hajtottak gyorsan, egy korty alkoholt sem ittak, de megtörtént, a biztonsági öv miatt tört el a csigolya. Ezt szerette volna a nővérem közölni velem. Halálra réműltem, nem akartam ezt hallani. Unokahúgom már túl van egy Hodking kórón, amely miatt 2 éven keresztül a legerősebb gyógyszereket kapta eredménytelenül. Illetve lett eredménye, mint a csontsűrűség minimalitása a mai napig a kezelésektől, ami miatt nem tudta megúszni a komolyabb sérülést(csigolya törést) és egy szívrendellenesség szintén a rengeteg kemótól. Már egyszer lemondtunk Róla, amikor a csontvelő visszaadásakor kritikus állapotba került. Ám legyőzte, s most tessék. Miután azonnal útra keltem, megnyugodtam mert közölték, hogy keze és lába mozog.

Azonnali műtét, egésszégügyi karkötőt nem viselt, ám közölte az orvosokkal azt a gyógyszert amely műtét előtt kötelezően beadandó Neki, különben elvérzik. Egy csaj, aki már megélte a poklok poklát, most megélte mégegyszer. Mikor ma hajnalban felborultak egy kiugró vad miatt, eséskor azonnal érezte, hogy gerincsérülése van, s a mentőt a barátjával úgy hívatta, hogy erre utaló sérülést sejtenek. Majd megkérte Őt, hogy tartsa a hátát mozdulatlanul. Így a fiú addig támasztotta, míg a mentő ki nem ért. Ez volt a szerencse,  gerincvelő nem sérült. Megkapta a műtétet megelőző védő gyógyszereket, s ma estére a régi csigolya helyett egy fém van, de mozog kéz és láb. Rettegtem mi lesz, ha lebénul. Mégegyszer nem küzdi végig ezt tudom, sem egy ilyen sérülést, sem egy kiújúlt rákot.

A szobában láttam egy embert csöveken, folyamatosan görcsbe ránduló testtel, agyműtve. Bár anyu békésen feküdt, mégis újra átéltem. Majdnem megfulladtam, nem bírtam, átéreztem a halál súlyát ismét. Unokahugi jobban lett, örült, hogy mozognak a kezek lábak, így újságokat rendelt. Holnap már osztályon lesz, így nem kell a rémségekkel találkoznom többet. Nagyon esendőek vagyunk, s ez rossz. De mennyivel rosszabb ott és ilyen állapotban lenni, mint pánikbetegként élni az életet. Innét nézve ez nem is olyan súlyos állapot.

Pszichiátria

2008.09.04.

Rosszulléteim, s erős szorongásom okán a minap arra kényszerültem, hogy ismét megjelenjek a pszichiátrián, persze bejelentkezés nélkül.

Nos, a probléma csak fokozódott, már a fővárosba sem tudtam elmenni egy tárgyalásra egyedül, így koholt indokkal szereztem magamnak egy megbízhatónak tűnő kollégát aki jött velem. Nos, ekkor eldöntöttem, hogy nincs tovább valamit tenni kell.

Bementem, üzletiben és megkerestem régi dokimat, aki egy laza mozdulattal a Frontinomat lecserélte Rivotrilra, amit soha nem vennék be.További faggatásomra miként lehetne ezen segíteni, terápiát javasolt de sajnos nem tud segíteni ebben...majd egy 10-esért hirtelen két nevet is lefirkantott egy papírra, útra indítván azzal, hogy ne engedjem lecserélni a gyógyszereimet.

A két név tulajdonosa, egy szinttel feljebb rendelt nem meglepő módon, így hát az egyiket kihívattam. Első lépésként kérdezett, s szerinte is a nikotin megvonás miatt estem vissza, s terápiát javasolt, illetve azonnal lecserélte a gyógyszerem, a Rivotrilt szinte megtiltotta és Cipralexet írt fel a Citapram helyett. Kiváltottam, majd elolvastam a mellékhatásokat, hát....nem vettem be még egy szemet sem!! Rémísztő!! Jó lenne tudni vajon van-e valaki aki szedi folyamatosan és jól van, használ neki..két hét múlva megyek hozzá terápiára, addigra tudni szeretné, hatott-e? Hát nem tudom, hogy tudok-e majd véleményt nyilvánítani egy zárt dobozról? Ám abszolút a gyógyszer melletti terápiára és a gyógyszerek csökkentésére fókuszál és ez bíztató.

A folyosón, míg várakoztam beszédbe elegyedtem egy tanárral, ki 2 nap tanítás után kénytelen fizetés nélküli szabadságra menni, mert a szomszéd szobában rendelő orvos nem veszi fel táppénzre. Képtelen dolgozni, rosszul van és retteg már az iskola kapujában. Ebben az egy hónapban kénytelen máshol munkát keresni, ha nem gyógyul meg. Az orvos 3 hét korházi kezeléssel veszi csak táppénzre, ám a gyermekét egyedül neveli, ez megoldhatatlan. Sajnálom szegényt!

Szóval, Cipralex mi legyen veled????

csak nem akarok jobban lenni..

2008.08.29.

Az utóbbi két napban nem alszom, tetőzve a nappali szenvedéseimet. Hát igazán elegem van az egészből, valakivel olyan jó lenne megosztani ezt a sok küzdelmet. Persze olyannal aki ezt megérti, s nem hisztinek gondolja. Sógornőm, ki persze szintén nem tud bajomról mesélte egy közös ebéd során a héten, hogy milyen panaszai vannak mostanában annak okán, hogy megjegyeztem akkorákat nyel evés közben, hogy az már szinte meghökkentő, s láthatóan szinte tetű lassan fogyasztja az ételt. Az Ő problémái számomra ilyesztőek, s a pánikbetegség számomra egyik ismeretlen formája, ezzel nem szeretnék találkozni. Tehát egyik pillanatról a másikra nem tudott nyelni. Evés közben jött rá, s úgy érezte megfullad, begörcsöl a torka. Egy falatot sem mert egyedül enni, megvárta sógoromat amíg hazaért, de akkor is csak szinte pépesekkel próbálkozott. Még ma is retteg, hogy megfullad. Az orvos kihez elment, idegi alapon állapította meg a baj forrását. Másik tünete, hogy fulladásos rohamok jönnek rá, de nagyon erősen. Valamit azonban megfigyeltem: jó pár pohár bor után, az evés simán ment neki..szóval pánikbeteg Ő is. Ezek a tünetek örökké kerüljenek el, szörnyű lehet. Nálam a szívroham típúsú 170-es pulzussal jelentkező tünet, illetve lezsibbadt fél szám, arcom, melytől agyvérzés jeleit véltem felfedezni magamon, most pedig a nagyon erős szorongás és bizonytalanságérzés, mely ájulásszerű pánikrohamot vált ki nálam.

Ma ismét egyedül vagyok éjszaka és őszinte leszek félek. Alig várom, hogy reggel legyen..

Valaki feltalálhatná a pánik ellenszerét!

Szédülök

2008.08.27.

Nem tudom már tolerálni ezt a szédülést, vagyis bizonytalanságérzést. Nem tudom mi bajom, nem tudom az MRI mit fog mutatni, s azt sem tudom, képes leszek-e a vizsgálatot megcsinálni. Nyilván nehéz lesz, ha rám jön a bezártságtól a rettegés úgysem sikerül. Ma lifteztem, illetve lifttel megyek többször is, ám néha egy pillanat alatt meggondolom magam, s az ajtóból visszafordulok. Nos itt van még azaz állítólagos hízás 2 hónappal a cigaretta letétele után, ami nálam fogyás. Már 7 kg-nál tartok, bár az igaz, hogy valóban voltak erős elvonási tüneteim, amihez összeszorult gyomor társult minimális ételbevitellel, de már eszem annyit, hogy nem kellene híznom egy kicsit? Persze csak saját gondolatok ezek, melyeken néha elmélázok. Mostanában nem kellett a szekrényem pakolni elterelő hadműveletként, s csökkent a Frontin bevitelem is azt vettem észre, ez persze az elmúlt 4-5 napra vonatkozik. Koncentrációs készségem viszont eltűnt: - Nem tudok beszélni, néha akkora marhaságokat mondok, amelyektől a kollégáim megdöbbennek.- Nem tudják követni a gondolatmenetemet, mely idáig összeszedett volt, most egy egyszerű pénzügyi megoldást csapongva adok elő. - Hirtelen váltok támát, mely nem illik a szövegkörnyezetbe.- Összecserélem a szavakat, s egy mailt többször átírok, mint például ezt is, mert nem megfelelő.- Néha a munkatársaim nevét nem tudom hirtelen, s a jaj valamit nagyon akartam mondani, az szinte mindennapos. Szóval aggódom, a kollegáim észrevették, s jelezték. Ezt nehéz titkolni. Viszont aggódom, hisz emberekért vagyok fefelős, s az Ő döntésük, melyet segítek meghozni nekik, másokra vannak hatással. Férjem is észrevette csapongásaimat, illetve akaratlanul is hallja néha mikor telefonon kommunikálok, s látja a hanyatlást. Ezenkívül a nyavajás fejem is fájdogál, szinte mindennap. Egy bíztat: ez csak azóta van, mióta a cigarettát letettem. Bízva bízom abban, hogy nem betegség áll a háttérben! Sokat olvastam a nikotin elvonási tünetekről, de azt, hogy ilyen sokáig tartana a hatása azt nem láttam sehol. Ám az biztos, hogy két lányommal való várandóságot és szoptatási 3 hónapokat kivéve, közel 18 éve dohányzom, s az utóbbi 2 évben már napi 1,5 dobozzal.

Szóval lányaim erőt adnak, férjem bíztat a munka pőedig lefoglal. Jó lenne nem szédülni...

Visszatértem és folytatom

2008.08.20.

Hát, ismét írok. Hogy mi történt? A blogom új tulajdonosa Vica lett, feltételezem rendszerhiba miatt, s persze a jelszavam mit sem ért ezek után. Tulajdonképpen ettől a nyavajás pániktól szívesebben szabadultam volna meg, mint a blogomtól, melynek írására nagy nehezen rászántam magam. Na de nem adom fel, folytatom itt az írását, hisz talán valamit segít.

Nos, mióta nem jelentkeztem, voltam nyaralni a családdal belföldön. Idén nem mertem vállalni repülős utat, s jól tettem. Itthon is nagyon jó volt, imádták a lányiam és a férjem. Az idő és a vendéglátás kváló volt, tehát abszolút csúcs nyaralás volt,...csak nekem nem ment. Nagyon szorongtam, nagyon szédültem ami inkább állandó elájulok érzést jelentett, s ez visszatartva eltitkolva szenvedés volt. Jó pár ügyeleten voltam..fülészet, melynél hallójárat gyulladást állapítottak meg, urológia melynél hólyaghurutot állapítottak meg, strandon az orvos, ki 70-es vérnyomást mért..alig voltam roncs! A család nyaralt, férjem megértő volt ám nevetett már a végén, a lányaim pedig nem értették miért nem fürdök velük. Nos az a bizonyos női kiváltság sem maradt el, ami különlegesen felfokozott szorongással jár. Bár hihetetlenül hangzik, a nyaralás ettől eltekintve nagyon jó volt.

Majd hazajöttünk és belevetettem magam a munkába. Ez hiba volt, még pihennem kellett volna pár napot, hisz két icánkaficánka lányka mellett, azért nem tudtunk pihenni. Ugyanolyan kimerülten álltam a munkába, mint mielőtt elmentem szabadságra. Eredménye meglett, második munkanap vidéki város, tárgyalással végeztem. Majd jött az elájulok, nem látok, meghalok és remegés érzés. Korház ismét, bár már magam is tudom, hogy ez már túlzás, de helyi orvosom, 3 havonta kontrollt írt elő, illetve a leletre, hogy sürgős esetben azonnal és soronkívűli ellátás, ezenkívül előző nem éppen bíztató EKG-m is eszembe jutott. Nem volt más választás, mint a velem lévő leletekkel, melyet lustaság miatt még az autóban tarottam, ellátást kértem.

Nos, az EKG kitűnő, majd az eltekintve egy-két bagatell eltéréstől elhangzott a teljesen tökéletes a szíve diagnózis, s nem értette az ottani fantasztikus doki, ugyan miért kell kontrolálni az én szívemet, s miért ültették a kis agyamba a betegségtudatot. Csak a nem nagy baj, gyógyszerekkel karbantartható szövegelést hallottam egy full extrás orvosi irodában, miközben makk egészséges vagyok kardiológiailag. Mindezt persze tekintélyes összegért, hisz mégis csak a város legjobbja fogadta az embert soron kívül minden esetben. Így persze minden rosszullét számomra egy szívet féltő pánikreakcióvá lépett elő, melynek ilyedségétől majd elájultam. Persze a melléktünetek, fogyás és szédülés, fejfájás amik a leleteimen szerepelnek, az én doktoromat nem érdekelte,nikotin elvonási tünet, kész punktum. Mindezek mellett, a fülem kontrollt igényelt, hisz ugyanúgy fájt már a fél arcom, a diagnózis: soha nem volt semmilyen fülgyulladásom, a problémát a klíma okozta állkapocs gyulladás okozta. Na, persze bizalom elveszett! Szóval ez a legjobb egy pánikbeteg lelkének, az abszolút bizonytalanság. Vidéki város győzött, bár a körülmények a mi korházunkhoz képest katasztrófálisak, ám a betegekhez való viszony az csodálatos. Most vidéki város főorvosa az orvosom, aki nem engedte, hogy megháláljam. Hihetetlen!! Vérvizsgálat pajzsmirigyre, másnapra hívhattam őket.(negatív) Szédülésre, fejfájásra MR amire időpontot egyeztettek, elmondták pontosan egy neurológussal milyen a vizsgálat, zárt tér, nem fogom szeretni, ha nem sikerül mehetek nyitott MR vizsgálatra, de próbáljam meg. Adtak lehetőséget a választásra!! Melyik város legyen? A sajátom, vagy másik? Csináljuk meg Maja, mert Ön annyi idős mint a lányom, nem ártalmas, megnyugszunk, s azért mégis vannak a tünetek. Ezek 6 hét után már nem lehetnek elvonási tünetek. Elmondtam a pánikbetegséget, hátha átértékelik a vizsgálat fontosságát, nem tették! Nem kezeltek iodegbetegként, ki felnagyítja a tüneteit.

Szóval vannak még szuper orvosok, kis városban találtam rájuk. Hallottam más idős emberekkel való beszélgetést, nagyon emberséges és körültekintő, humoros és egyben határozott a diagnózisuk, nem kertelnek, s a keresztnevükön beszélgetnek velük. Jó orvosok!

Köszönöm..