Pánikbeteg vagyok 2

Köszi Gaben79, már el is felejtettem panaszkodni. Jól esett a hozzászólás, bár bízom benne, hogy csak olvasója vagy és lövésed sincs mit érzek. Ellenkező esetben kívánom, hogy mihamarabb  felejts el minden nyavaját, legyen happy az életed!

Az enyém, hát érdekes..a Karácsony lement, a gazdasági válság még érezhető a saját területemen, mint a munkában mint idehaza, mint ahogy ünnepek után lenni szokott. A párom, már nem a társam, rezisztens mindenre ami itthon történik, vagyis én úgy érzem. Az üzleti bálok szuperek voltak, s szerintem szuper jól néztem ki. Az egyiken mikor a nagyvezír mondott köszöntőt, a rajtam lévő fűző miatt..talán..volt egy kis majdnem megfulladok pánik, ám természetesen ebben a helyzetben és helyen lehetetlen rosszul lenni kérem, így a titkos segítség ismét bevetésre került.

Szóval mióta nem írtam, a házasságom tekintetében változás nem állt be, férjnél vagyok. Azóta sok bálon és konferencián és hivatalos megjelenésen vagyunk túl mindketten, s még idáig mindez tolerálva volt mindkettőnk részéről. Majd meglátjuk a folytatást.. Egyéb dolgok, mint pánik enyhültek annak ellenére, hogy sok megrázó fiatal és értelmetlen elhalálozás történt lakóhelyünkön, mely azért megviselt bennünket. Rettegek a haláltól, ez mit sem változott az utóbbi időkhöz képest.

Munkahelyemen a munka nem csökkent, idehaza lassan a nagytakarítás végén tartok, amely bíztató. Vásárolnom még sokat kell, de remélhetőleg időben kész lesz minden. 

Azt hiszem betelt a pohár, nem hiszem, hogy sokáig leszek férjnél.

Tulajdonképpen olyan rendesen megromlott az utolsó időszakban a viszonyunk, hogy az már 12 év házasság után a folytatást kérdőjelezi meg. Nem csoda az ő részéről, ám semmi toleranciát nem tanúsít a munkám iránt, amit értek is meg nem is. A bevétel kieséstől aggódik, ám a túlmunka miatt ordít. Nem akarom folytatni, ezt már nehezen bírom. Minden kollégám elvált, a legtöbben 2X-esen, de a vezető társaim között egy sincs aki ne lenne elvált, kivéve én, aki azt hitte a házassága megingathatatlan. Soha semmilyen körülmények között nem estem kísértésbe a házasságom alatt, pedig folyamatos a próbálkozás. Határozottan elutasítom a gyanusítást,emiatt nem tudok ránézni sem, ebben a pillanatban elég volt.

Nem tudom miért teszem, hogy miért vállalom és miért akarom, ha nem bírom. Nem tudom mi kényszerít arra, hogy megállás nélkül tegyem a dolgom, mint a robot. Nem tudom miért nem tiltakozom. Azt tudom, hogy felelősséggel tartozom a családért a munkatársaimért. Szóval fáradt vagyok, nem kicsit. Nagyon várom a karácsonyt, kacsa és Süllő filé már a jégen. A madár egy vasi faluból a hal pedig a Tiszáról került a konyhámba. A sütit idén rendelem, kivéve a beiglit, szóval gondolatban már pihenek. A takarítás az viszont kemény dolog, még dec.21-én is vizsgázom, tehát szűkös lesz az idő, annak ellenére, hogy hamar végzek mert szinte folymatosan nagytakarítok hétvégén, erről a lányok gondoskodnak.

Pánik: mostanában megkímél, remélem nem kiabáltam el..szorongok, néha majdnem elájulok, de azaz igazi meghalok és megőrülök, most nincs jelen. Autópályán a héten ismét rám jött vezetés közben, no azért nem veszélyeztettem az úton közlekedőket, ám lekellett lassítanom míg létrejöttem. Na de viszont tudom miért volt! Az emlékek az előző autópályás rosszulétemről, melyek előjöttek, így egyből vesztesként indultam.  Na de majd megoldom, leküzdöm.

Hát, nem igazán volt időm írni, pedig akartam, de nagyon. Zsuzsanna köszönöm, s jelentkezni fogok!

Álmos, aluszékony hangulatom ismét az álmatlanságba csapott át. Napjaim mit sem változtak, reggeltől késő délutánig munka, majd itthon munka, hétvégén tanulás. A lányokkal sikerült moziba mennem hétvégén, nagyon jó volt. Apa itthon maradt, mert éjszakás volt, emiatt pihennie kellett. A multkori rosszullét elemi erővel csapott le rám, gyűlöletes. Azon gondolkodtam a mi nap, hogy az első pánikrohamba miért nem haltam bele? Az érzés indokolta volna a tettett. Emlékszem, ithhon voltam, s már napokkal előtte éreztem, hogy gyorsabban ver a szívem mint kellene. Szinte folyamatosan 100 fölötti pulzussal voltam, mikor épp rendelt a háziorvos, így elmentem hozzá. Talán 5percet sem várakoztam a rendelőben, amikor eszméletlen érzés tört rám. Bekopogtam és jeleztem, itt a vég. A doki elsőre vette, hogy ez pánikroham, de nem győzött meg, csak feküdtem és hiába adagolta belém a ritmusszabályzót és a nyugtatót, a harmadik adag hatástalansága után mentőt hívott. Szirénázó mentőautó és én, majd a kardiológiai intenzív, hogy miért a mai napig nem tudom, de ott tartottak megfigyelésre. Hiszen biztosan látták, hogy pánik. Ott nem féltem, vártam, hogy meghaljak mert az érzés és a helyszín megvolt. Hát hol máshol halna meg az ember leánya ha nem a kardiológiai intenzíven? Biztosan azért vitték oda.. Elképesztő volt az első és a második is. Aztán már sejtettem, hogy nem halok meg ám a mai napig nem tudom elviselni, olyan rossz.

Most rosszul vagyok, nagyon erősen és nagyon rossz! Úgy érzem végem van, elájulok, megfulladok! A szekrény pakolása, talán az ami segít amíg hat a gyógyszer. Kibírhatatlanul rossz!

Igen, régen írtam aminek több oka is van,volt. Például nem voltam jól, de nem pánik hanem megint az a francos álomkór formában. Több mázsás súly nehezedett a testemre, szédülésig aludtam a fejem. Már arra is volt példa, hogy a gyerekek körülöttem játszottak én pedig csak bólogattam és bólogattam. A főzésen kívűl mást tulajdonképpen nem tettem. Elképesztő!! Tegnap már aktív voltam, ma pedig mintha elmúlt volna az egész. Rossz kedvem, vagy egyéb problémám nem volt, egyéb kóros dolog nem történt. Csak egyszerűen pihentem és pihentem. A kialakult pénzügyi zűrzavar okozta állandó értekezlet, problémák megoldása és egyéb ezzel járó tenni való, kikezdte a szervezetem. Hízni nem híztam, de már nem fogyok, ez is bíztató bevallom! A cigarettát amióta letettem 4 hónapja nem kívánom, az elvonási tünetek enyhültek. Szorongani is kevésbé szorongok, eltekintve a mai értekezleten való titkos bogyó bekapáson, melyre úgy éreztem szükségem van. Rossz érzés, ami jött és nem akart enyhülni. Tulajdonképpen annyira szeretném ezeket a problémákat magam mögött tudni, de nem olyan egyszerű..Egyedül megoldani főleg nem. Valamikor majd mesélek róla valakinek, akiben megbízom, aki megérti. Kínos titkolózásnak lassan véget kell vetni.

Az elmúlt napok sajnos aggodalomra adnak okot számomra! Az elmúlt napok körülbelül a füllentések rekordhete volt, amivel próbáltam tisztára mosni magam folyamatosan. Igazából érdekes dolog volt, s nincs is rá magyarázat. Történt. hogy a konferencia utáni első munkanapokon nem tudtam dogozni, csak du. azt is csak pár órát...az oka, az alvás! egyszerűen képtelen voltam , vagyok felkelni reggel, valami beteges kényszer visszatart attól, hogy felkeljek. Reggel elrendezem a lányokat, ellódítom őket suliba, majd visszajövök és lefekszem. Alszom és alszom és alszom délig, 11-ig akármeddig, de alszom. Ma fél 2-ig du. Iszonyatosan nehéz felkelnem és bármit tennem. Amint azonban erőt veszek magamon, máris megy minden a maga módján, ám a reggelekkel kapcsolatban mindig tárgyalásra hivatkozva maradtam az ágyban. Elképesztő alvási kényszerem van, már-már fejfájásig alszom magam. Ezért minden feladatom csúszik, rengeteg munkatársat tettem át holnapra, majd ismét holnapra..ma már megkérdezték van-e valami baj ami miatt a délelőttjeim követhetetlenek, persze azt nem válaszolhatja egy vezető, hogy semmi csak aludtam a hét minden délelőttjén. Szóval remélem ennek vége, mindenesetre elhatároztam, hogy ez az álomkór végetér, s továbbra is ahogyan szoktam 8-kor munkába állok! Ha nem sikerül, akkor nagy gáz van, mindenesetre jó volt aludni sajnos...

Tulajdonképpen túléltem a konferenciát és a repülő utat is, de bevallom nem volt egyszerű. Ami segített, az végül is az azóta is vég nélkül tartó értekezletek, konferenciák, elemzések és egyebekből áll, melyet a mostani pénzpiaci helyzet eredményez. Próbáljuk az ügyfeleket a csatornákon keresztül tájékoztatni, ami nem kis feladat.

Pánik az van, de mindenhol. Ma például nem értem minek volt köszönhető ez az állandó szorongás, holott ismét jobban voltam az elmúlt napokban. Nem értem, ismét miért ébredek fel éjszaka, s miért vannak hőhullámaim. Na sebaj, valahogy majd csak jobb lesz ismét a helyzet, mert tulajdonképppen én ezt így szeretném, tehát így is lesz. Nagyon jól van már az a kollégám aki, rohamot kapott, végül azért írtak fel számára valami epilepsziás gyógyszert, amit szed. A másikat aki rosszul lett, pedig bejelentettem orvoshoz, remélem javít az állapotán. Annyi dolgom lenne, de annyi, hogy már rémísztő, mennyire nincs időm sem magamra, sem senkire, néha még az evésre sem-sőt-ritka az, ha időben jutunk a kollégáimmal étel közelébe délután előtt. Idehaza a család nem szenved hiányt semmiben, csak engem nem látnak olyan gyakran. Remélem nem tart sokáig ez a megfeszített munka. Ha hazaérek a gyerekek rám vetik magukat és beszélnek folyamatosan, így persze apa ismét hátrányt élvez. Majd vacsora és fürdés és bizony eltelt a nap.

Nos, ismét megpróbáltatásban volt ma részem! Egyik kolléganőm a tömegből, amelyet már említettem az előbbi bejegyzésben, ma rosszul lett, nem is kicsit.

Történt a következő: Ebédszünetre engedtem a kollégákat felválta a szokásos menet szerint. Mindig többen mennek egyszerre, hisz tolerálom, hogy kinek ki a legjobb barát kollégája, így mindig mindenki azzal megy ebédelni akivel akar, tudják, hogy mit várok Tőlük, de tulajdonképpen 1 óráért még sosem szóltam. Nos, ebéd megtörtént, mindenki visszajött így egy kollégámmal magam is ebédelni indultam. Ma senki nem sírt, nem volt pánikroham, sem semmi, így átadtam magam a munkának, s próbáltam ebéd közben arra gondolni, hogy nem kell rettegni a konferenciától, nem fogok belehalni(kop,kop,kop)mikor megcsörrent a céges telefonom, rémült tájékoztatás, hogy az egyik kolléga rohamot kapott ájulással és rángatózással, már elindult a mentő érte. Ebédem felénél rohantam vissza, s már pattantam is be a mentőautóba, hogy elkísérjem a lábán már járó, de össze-vissza beszélő kollégámat. Megvizsgálták, a fejét összevarták és hazaengedték, közölve, hogy amint mégegyszer ez előfordul a jogsija ugrik. Nos, bevallom őszintén nem értem az egészet:Mitől volt immár mint kderült 5. alkalommal rohama, miért nem vették el a jogosítványát ezidáig, s miért negatív minden lelete(MRI,EEG vizsgálatok két féle)miért csak altatót írnak számára, vagy ha idegi alapon van, miért nem irányították a pszichiátriai gondozóba? Nem tudom, egyben nem helyeslem! Mielőtt bárki azt gondolná,-nem én vagyok a bajok forrása, mint vezetőt szeretnek és elfogadnak, nincsenek túlterhelve, ebben biztos vagyok. Tudom ez olyan "nagy arcos" de valóban odafigyelek amennyire telik tőlem a munkatársaimra. Viszont otthoni problémákkal teli vannak, ez nem vitatott. A kolléga egyszerűen csak ült, jegyzetelt és letette a tollat, mivel kérdeztek valamit Tőle. Válasz helyett, egy pillanat alatt hátravágódott a másik kolléga asztalának és rohamot kapott. Szerencsére nem láttam, ilyen a sors, hisz ha látom pánikrohamot kapok, amelyet már nem tudtam volna titkolni.