Pánikbeteg vagyok 2

Szerző: Maja

A BLOG LEÍRÁSA

Folytatom a küzdelmet!

Látogatás: 126198 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Magamnak

2010.02.02.

Nem ártana, ha pihennél és többet lennél a családoddal! Nem lenne baj, ha a gyermeked nem mondaná azt, hogy "Anya olyan mintha nem is lennél, mert mikor belépsz az ajtón a telefon a füleden egyfolytában" Nem lenne baj, ha vasárnap nem aludnál délután szinte ájultan a fáradságtól és lenne erőd játszani velünk" Mindent megadsz a gyermekeidnek, de lemaradsz a fontos dolgokról. Mikor megszülettek, már gyermekágyasként tanultál és dolgoztál. Nincsenek szüleid, korán elhunytak talán vigyáznak rád, talán nem. Az idő véges az egészség törékeny, de nagyon. Kell változtatni a dolgok állásán, de nem tudod miként. Még két év és visszaveszel a tempóból ez az új évi fogadalmad. Pánikbeteg vagy és most gyenge, nagyon. A szervezetetd kibírná, ha tudnál aludni így hajnali fél kettő tájékában. Szörnyű kiállhatatlan lett a természeted, türelmetlen és figyelmetlen vagy. A munkatársaid szeretnek, a főnokeid kihasználnak.

Rettegsz! Rettenetesen! Lassan színt kell vallanod! Félsz, talán itt a karriered vége, nem tudod megcsinálni. Bár a cég lojális, viheted a gyermekeidet férjedet üzleti útra, de rettegsz. 13 óra repülő út! Képtelen vagy rá, képtelen!

Belel lehet halni a pánikrohamba egy repülőn? Vajon mikor jön rád? a 10 óránál őrülsz meg a gyerekeid és a partnerek előtt? 2-3 órát már bírsz, igaz totál nyugtatózva, de mondja meg valaki, hogy bír ki egy titkolt agrofóbiás és pánikbeteg egy ilyen cseszett hosszú utat az óceán felett?? Az már hab a tortán, hogy ha azt túl éled, 11 napot egy hajón kell töltened a nagy büdös semmi közepén.

Ha valaki tud olyan terapiás kezeést, ami ezen átsegít, hát aranyba foglalom a nevét. Rettegek!

Köszönöm

2009.10.26.

Nehéz rossz állapotban bármit is írni ami esetleg pozitív, de most csak annyit írnék ki magamból, hogy - köszönöm!

Köszönöm, hogy olvastátok s, hogy valahol itt vagytok! Ez jó! A titkaimat, csak Ti tudjátok, illetve végre már Ti is tudjátok, nem egyedül bírkózom meg minden átkozott pillanattal, amely épp pánikként tör rám.

Néha elcsitul, neha feltör elemibb erővel, mint előtte. Gyűlölöm, de itt vagyok. Magam soha nem teszem le a gyógyszert ez már biztos. Már 6 éve szedem. A máj hemangiómám vagy micsodám tuti ezért növekszik, mert ezt a rohadt mérget zabálom nap mint nap, alig túl a 30-on.

Na mindegy. Elképesztő mennyiségű munka vár még ma rám, melyet nem tudok tologatni, így neki látok. Tulajdonképpen, ma szembesültem azzal a ténnyel, hogy három munkahelyen dolgozom + család. Gályázok napi 14-16 órát, amely kicseszés de nagyon. Beetetik az emberrel a csak 3 hónapra vállald el egy vidéki iroda irányítását című dumát, mellyel éreztetik ha nem teszed, akkor húh meg hah. Mellette az eredeti feladatod egy másik városban elveszi a nap nagy részét, illetve az eredeti feladat és vállalt megbízás mellett egy cégben tulajdonostársként koordináljam a munkát. Ha haza jövök, tanulok a srácokkal persze ha még nem alszanak, vagy dolgozom mint most fogok, amennyiben már csak a jó éjt puszi jut részükre. A férjem..Ő egy csoda, nagyon szeretem.

Ja, s szerintem a világ legundorítóbb főnökségével vagyok körülvéve, kik folyamatosan kérdezik Te, hogyan csinálnád majd  országos szinten megjelentetik a körlevelet, amelyben az előző nap stratégiai lépését látom. Persze a sajátomat, a sajátjukként!

Szóval ezek előtt biztos, hogy soha nem hagyom el magam, ha kint állok heti összefoglalót tartani, ha csak ülök egy meatingen, ha beledöglök akkor sem. Na! Legalább van ami éltet! A dolog pikantériája, hogy a szinte megállás nélkül nyomulnak, zaklatnak sms-el azok az igazán férfiak a luxus autójukkal, beosztásukkal akikkel együtt dolgozom, nyilván annak tudatában, hogy ellenállhatatlanok. Undorító, ahogy viselkednek, s rém idegesek, hogy nem kapnak meg. Hányok Tőlük! Persze, nem sokat kezdhetnek velem mint munkatárssal, hisz nem tehet nekem keresztbe egyik sem, ám ma már nem néztem kivel beszélek, tét a tétre- elküldtem az egyiket a nagy büdös francba. Egy céges autóért nem vagyok megvehető, a többiért pedig bőséggel megdolgozom. Ez lenne a munkabér..

Idehaza persze erről mit sem tudnak, mert ha így lenne már nem ott dolgoznék. Nem kellemes idehaza nem mutatni, mekkora görényekkel vagyok körülvéve. A vicc egyébként az, hogy úgy ülünk egy meatingen, hogy egyik sem tud a másik rajongásáról, csak utálja egymást az a két vezető, illetve ellehetetlenítik azokat a kollégáimat persze hímneműeket, kik túlzottan kedvekik a fönöknőjüket.

Ha Amerikában lennék, multimilláim lehetnének emiatt az évek óta tartó szemét és görény férfi-vezetői zaklatástól. Hát erről sem tud senki, nem barátkozom senkivel, így kiírtam magamból, lesz ami lesz. Tudom - tudom, de nem tudok máshová menni, csak jövőre lesz lehetőségem elhúzni innét. Higyjétek el, próbáltam!

Pánik és pánik..

2009.10.25.

Hát, sajnos nem tudok elszakadni a pánik blogomtól, s nem tudok kezdeni egy- jaj de happy minden címmel rendelkezőt.

Nyomorult az egész élet, annyira tele van a hócipőm ezzel az egésszel. Természetesen a 160-as pulzus az megvolt ismét. Ha valaki átélte, hát tudja milyen érzés meghalni. Szörnyű, mikor arra ébredek, hogy remeg kezem - lábam, a szívem a torkomban s teljesen mindegy veszek-e be gyógyszert ez most biztos nem pánik, ez itt a vég. Rettenet az az érzés, hogy megőrülök..legfőképp azért, mert tudom most az utolsó perceimet élem, s egyáltalán nem szép a halál.

Szóval, gyűlölöm ezt átélni és nem tudni, hogy pánik vagy sem? Ha biztosan tudnám, nem pánikolnék. De nem tudom, mert olyan rohadtul meghalok mikor rám jön ez a franc.

A röhej még mindig az, hogy mellette emberek várnak tőlem megoldást minden problémájukra. Akik közvetlen velem, vagy nekem dolgoznak még mindig nem tudják, hogy egy rohadt roncs vagyok. Mostanában egy új korság is gyötör, miszerint nem tudok kommunikálni, mely nélkül hamar vége ama karriernek, mely felszínen tartja a családi költségvetést. Keverem a szavakat, tudom mit szeretnék mondani, de nem azt mondom. Nem jut eszembe egy közmondás sem, szóval mintha leállt volna az agyműködésem.

Aztán akkorákat tudok aludni nappal, hogy mesél(hétvégén)  s egyáltalán nem vagy alig alszom éjjel. A kollégáim azt hiszik, hogy szétvet a szorgalom, de leginkább az ideg, hogy éjjel dolgozom. Szóval mintha nem jól mennének a dolgok körülöttem, annak ellenére, hogy idehaza minden rendben van a srácokkal, a férjemmel.

Hát minden nem lehet tökéletes, pedig vágyom rá. Az biztos, hogy egyetérték azzal, hogy a legnagyobb kincs az egészség s bármit megtennék, ha visszakapnám.

elvagyok

2009.08.15.
Lassan véget ér a nyár, magam túl vagyok szerintem mindenen, amin lehet. Nem vagyok parádés állapotban, de elkeserítőben sem, a kettő között lavírozok. A repülést túléltem pánik nélkül, beleérte a külföldi tartózkodást is.Tulajdonképpen, kiemelkedő rosszullétem nem volt az elmúlt másfél hónapban, bár ez nem jelent semmit. Szeretném azt gondolni, hogy többé nem kell a pánikkal törődnöm, de ez sajnos nem így van. A környezetemben már szinte mindenki nyugtatókat szed, lassan már derogál nem szedni. Persze én nem mutogatom a gyenge pontom, így még mindig titokban szedem a napi adagom. Jobbulást mindenkinek, kisfiaim összevesztek, megyek rendet tenni.

folytatni kell..

2009.07.18.

Nos, nem olvastam el az előbbiekben írt bejegyzéseimet, sőt másokét is csak ezt az irományt követően fogom, mert nincs erőm.

Napok, hetek óta nem alszom ismét, s most ezelőtt 10 perccel ébredtem hasonló állapotban mint tegnap, amikor 160-as pulzus ébresztett. Persze egyedül voltam idehaza, a gyógyszerek ellenére éreztem, hogy itt a vég. Már sajnos a Frontint 8-asával szedem egy ilyen roham alkalmával. Nem tudom mit mondjak és mit gondoljak...valaminek történnie kell, mert megőrülök. Most sem hat ez a nyomorult gyógyszer, holnap folytatom most végem van...

remény

2009.06.01.

Talán jobban vagyok, mint ezelőtt pár héttel. Talán van valami, ami arra utal, hogy nem tölti ki minden percemet a pánik. Most hétvégén szinte alig vettem be nyugtatót, mondom ezt annak ellenére, hogy bizony jött rám roham nem is kicsi, de most nem tudott annyira elhatalmasodni, sikerült a figyelmem elterelni.

A munkahelyem szinte az őrületbe kerget. Olyan mértékű felelősséget toltak rám, amelyet nehezen tolerálok. Néha elképesztően hangosan kiabálok a férjemmel semmiségek miatt.

Nagyon nehéz most minden. Tanulunk, dolgozunk, tanulunk, dolgozunk. Nem is tudom megéri-e ez az egész. A gyermekem a héten átesett egy kisebb műtéten, hát nem mondom...Neki semmi, nekünk maga a vég volt az a pár óra amíg kihozták a műtőből. Egy idő után olyan félelem jött rám, hogy azt hittem meghülyülök. Nem tudnám elviselni, ha valamelyik családtagommal történne valami. Igazából normális agyműködéssel talán ez meg sem fordulna a fejemben..

Na tehát próbálom pozitívan szemlélni a világot, próbálok élni, próbálom mától kezdve minden percemet hasznosan tölteni, próbálom nem kritizálni az embereket és magamba nézve a hibáimat helyrehozni.

Ismét mentő

2009.05.20.

No, ennél rosszabb nem lehet már azt hiszem. Itt vagyok fiatalon, ám lassan minden eredményem rossz lesz az idegi azaz pszichés problémákon felül. Ma egész nap rettenetesen rosszul voltam, ám magam sem gondoltam, hogy nem pánik formájában. Bármíly hihetetlen egyszerűen csak nem éreztem jól magam. Nem kicsit, nagyon, Haza érkeztem este 9 körül, majd kicsit fulladtam. Bepakoltam a mosogatógépet, de éreztem, hogy fizikai rosszullét szédülés és gyengeség vesz erőt rajtam. Nem éreztem félelmet, vagy pánikot csak rosszullétet. Majd idővel alig vonszoltam magam gondoltam nem árt egy vérnyomás mérés. A pulzusom 160-al vert, a vérnyomásom 180 volt hát nem mondom, hogy jobban lettem a látványtól de nem is ijedtem meg küönösebben, azonban nagyon rosszul voltam, pánik félelem nélkül. Majd még rosszabbul, így mentő. A már idehaza bevett Frontin és Talliton szívrizmusszabályzó mellett, mire kijöttek 100 körül volt a pulzusom, az EKG nem a legjobb,de nem is komoly, a vércukrom 11 felett, a cérnyomásom még mindig magas, de nem tudom mennyi. Be szerettek volna vinni, de saját felelősségemre maradtam. Vannak nálam betegebbek sajnos, bárcsk üres lenne a kardiológia....Viszont a koleszterinem is magas, mindenre a stressz a fő ok, amely nem ér annyit. nem akarom, hogy rosszul legyek pánik nélkül. Érdekes, most egyáltalán nem féltem,,,meglepő! Ilyen valós problémám még nem volt. Nem vagyok boldog a tudattól, hogy a vezető és nyomás alatt lévő emberek ilyen szarul lesznek egészségileg. Egyébként ma rájöttem, hogy totál ki vagyok használva. Az összes ötletet és fejlesztés ellopják, eddig nem mondtam de van olyan vezetőm, aki néha öngyilokkal zsarol, miszerint nem ér semmit az élete, fedezi a biztosítása a költségeket, nincs értelme a létnek, ha nem dolgozhat itt és Velem és satöbbi. persze, ha jól űködő projekt jön, azonnak o.k. minden Vele és magáénak tud míinden profitálót. Őt rángattam ki az alkohol mámorából. A másik vezető szintén a Nélküled nem menne, Te erről mit gondolsz stb. majd pofátlanul sajátjaként mutatja be a vezérkarnak. Ezenkívül a képembe hazudik apró és nem apró dolgokban. Néha utálom az egészet, rohadt ez az egész történet. Az embereim fúrják egymást, s mivel mindegyoket párfogolom, néha magam vagyok a megtestesült gonosz. Ezek nem zavarnak már megszoktam, mert attól független mindenki számít rám, de néha fúj...Nem akarok elhasznált szívet 30 felett.

Pánik

2009.05.16.

Mostanában ismét volt egy-két rohamom, melyre nem számítottam. Volt kisebb és volt nagyobb. Volt megfulladós és szívrohamos, egy kis agyvérzést kaptam és lebénulok fajtájú is. Voltak jó napjaim is, volt, hogy 3 napig nem dolgoztam csak aludtam és volt, hogy 3 napig szinte nem aludtam csak dolgoztam. Őrület az egész! Szedem az új gyógyszert Cipralex-et, de csak zabálok tőle, igaz valamivel jobban is vagyok, de közel sem érte el a várt hatást.  Igazán nem gondoltam 5 évvel ezelőtt, hogy ennek az állapotnak se vége, se hossza. A minap egy értekezleten olyan állat rosszul lettem, hogy azt hittem vége mindennek. Vettem be titokban vagy 3 Frontint, aztán vártam ami rettenetes volt. A helyzet úgy adódott, hogy csak passzív résztvevője voltam a megbeszélésnek, így volt időm pánikra. Mert ugye erre már rájöttem, azaz arra, hogy ha aktív munkában vagyok nincs semmi bajom, de ha ülök vagy tv-zek, vagy csak figyelek már jön is ezerrel. Beszorultam abba a nyavajás liftbe is 1 másodpercre, amely nekem örökkévalóságnak tűnt..pillanat alatt kiment az erő belőlem és épp meghaltam volna, mikor egyszer csak kinyílt az ajtó, szőrnyű volt. Mennem kell Londonba a központba, egyszerűen rettegek. Tudom, hogy attól, hogy repülök ami évente többször adódik-fájdalmaim vannak. Szokás szerint, mikor emelkedik a gép akkor jön rám, a mivan ha most kapok ezt meg azt..majd elemi erővel tör rám. Olyan is van, hogy a gépen semmi bajom de az első este már halálos rettegés a pániktól. Jó lenne magam mögött tudni minden pánikkal kapcsolatos szenvedést, mert elegem van az egészből, elegem van!

Orvos

2009.04.27.

Voltam orvosnál! Tulajdonképpen segített, kicserélte a gyógyszerem cipralexre. Ez már valami..épp az előbb voltam túl egy fejfájásos-szédüléses pánikon egyedül, idehaza. Most ismét éjszakás a férjem, s ettől a frász kerülget. Az éjszaka az egy nagyon érzékeny pont az életemben. Most 3,5 db 0,25-ös Frontint toltam be, ez segített. Az új gyógyszer hatását már érzem, jobb mint az előző, azaz mintha hatásosabb lenne. Ennek ellenére jött a roham ez az igen rohadt dolog, ami egy ember életébe jöhet. Úgy érzem minden alkalommal a halállal küzdök, s nagyon remélem, hogy nem ilyen lesz a halálom nem ezt fogom érezni. Mindez azért lehetőség szerint tolódjon ki még kb 50 évre...

A munkahely: Hú! Mit ne mondjak, a saját munkám mellett más üzleti munkáját is vinnem kell, amely szinte biztos a gyógyulásom ellen van. Szóval, nem tudom mit gondolnak rólam, mi a franc vagyok én. Jelenleg anyagilag megsínylettem a válságot, mivel segítettem 7 ismerősömön, hogy a házuk ne kerüljön veszélybe, így lassan valakivel bekell hajtatnom a kinnlévőségeket. Biza a segítő összeg nem egy Ft, hanem épp annyi, hogy érdemes embert küldenem érte. Kamatot senkitől nem kértem és nem is kérek, de a telefont egyik nsem veszi fel. Nagyon csalódott és elkeseredett vagyok, s már közel sem lojális..

Könnyes Húsvét

2009.04.13.

Beismerem, hogy kiborultam és jobb ha pihenek egy kicsit. A Húsvét katasztrófális volt nekünk felnőtteknek. Mint család, leszerepeltünk. Kezdődött azzal, hogy az ünnepi dekorációra nem volt időm, így szinte sivár volt a ház. Nem sütöttem kalácsot, melyet mindig sütök, nem csináltam szinte semmit. Pénteken nem dolgoztam, nem volt erőm. Itthon voltunk mindenki az udvaron, magam pedig az ebéd elkészítése és tálalása előtt és után az ágyban, aludtam és aludtam kb. 18 órát. Szombaton már erőt vettem magamon és elvégeztem minden házimunkát, ragyogott a ház, főztem és egyebek, mindez közepes hangulatban. Legtöbbet a gyerekekkel voltunk, bár Ők szívesebben voltak az ünnepek alatt a kis barátaikkal kint a szabadban. Tavasztól- Télig szinte naphosszat kint vannak és játszanak az utcában a gyerekek, csak ebédelni megy be mindenki. Mivel egy nagyon csendes lakóövezetben vagyunk és kerítése senkinek sincs, így szabadon rohangásznak, bicajoznak, görkoriznak a gyerekek. A Vasárnap már nagyon nyomott hangulatban kezdődött, egyfolytában szorongtam. nem volt pánikrohamom de nagyon rosszul éreztem magam. Szóval misére csak hárman mentünk, amit nagyon nehezményeztem. A gyerekek még Szombaton fészket készítettek a nyuszinak,s miután összeszedték a tojásokat elindultunk misére. Mikor hazajöttünk, még jobban fokozódott a szorongásom és mindenre feszülten reagáltam, persze néha nem a leghalkabban. Szóval a vége az lett, hogy a férjemet fejbe vágtam a tojástaróval egy beszólására, melyet nem hagyott abba így összetört még egy cukortatró, a bárpult sérült, röpült a szemetes és a tojástartó, a konyhából a nappaliba mely szinte egy légtér. Szerintem idegileg nekem nyekk..A gyerekeket felmarkolta én pedig a romokat szedtem össze. Nem szokásunk így viselkedni, bocsánat szokásom de egyszerűen tombolnom kellett, azt hittem elvesztettem az eszem. Mikor megjöttek, persze azonnal kibékültünk én pedig sírta és nevettem 1,5 órán át, mígnem kaptam egy nyugtatót. Amikor eszembe jutott a tojástartó a férjem fején, szinte nevetőgörcs jött rám mely zokogásba csapott át, mert soha nem bántottuk még egymást, s riasztó, hogy elvesztettem az öuralmam ennyire egy beszólás miatt. Szóval röhögtem és zokogtam, de ez közel sem volt vicces és ha visszagondolok inkább csak siralmas. Rohadt nagy gondjaim vannak, ami a rohadt munkának köszönhető, a felelősségnek amit mindenki a nyakamba sóz, a napi 12-13 óra robotnak, ami egyben fizikai és szellemi megterhelés is. Változtatnom kell!

Kiborulás

2009.03.25.

Nos, ha lenne választási lehetőségem, valószínűleg nem a betegséget választanám, de sajnos nincs. Voltam ultrahangon, a májamon találtak még 1 éve egy érdaganatot, mely nőttön nődögél. Valójában nem műtik a kockázata miatt, ám nagyon féltsem a traumáktól. Igazából jól jött a pánik mellé egy kis riadalom, vajon mikor durran ki. Szóval, manapság nem kell a szomszédba menni egy kis bajért. Észre kellett vennem, hogy az étvágyam jelentősen nőtt, a szorongás pedig valamelyest csökkent, ám ez az utóbbi csak minimálisan. Ma olyan nagyon összevesztem a férjemmel, hogy még a szárítót is felrúgtam. Szörnyű volt..Egymást hibáztattuk mindenért. Olyan ordibálás volt, hogy zengett a ház. Volt sírás és a költözz el felszólítások tömkelege, megspékelve az elválok tényével. Katasztrófális volt, úgy vélem kezdjük ledobni a láncot..

Orvos

2009.03.19.

Hát köszönöm extraj, egy picit jobban vagyok, ám nem tudtam a reggeli ügyfélhez elmenni, nem tudtam felkelni. 11-ig aludtam és aludtam, miközben a férjem vitte a gyereket orvoshoz, aki egy rutin műtétre lett a mai nap előjegyezve. Kezd összeomlani körülöttem minden, mármint az anya, család, feleség státusz erős kopás alatt van jelenleg. Nem járok orvoshoz, 5 éve írták fel a gyógyszereimet, de kb. 2 éve nem voltam kontrolon, de azóta is szedem az akkoriban felírtakat folyamatosan, egy napot sem hagytam még ki. A Frontin 6db, csak akkor van, amikor kitör ez a nyavaja rajtam, egyébként rendszertelenül szedem legfőképp akkor, amikor eszembe jut de legalább egyet mindennap este lefekvéskor. Ma nem volt pánik szerencsére, de koncentrálni nehezen tudtam. Délre értem be az irodába, 7-re már itthon is voltam. Valamikor tavaszal útra kell kelnem Londonba, amitől szabályosan rettegek. Természetesen az utazás a fő oka a problémámnak és ezt senki és senki nem tudja..tolmáccsal megyek, mert a nyelvtudásom az nem kielégítő. Valószínű elviszem a férjem, akivel ma még egy szót sem váltottam pedig tőlem 20 cm-re ül... Mindketten a laptop előtt, némán. Ő az étkezőnél én a kanapén egymásnak háttal. Szóval nem vagyunk jóban ma, s ilyenkor nem beszélünk egymással egy szót sem, vagy üvöltünk mint a sakál...na mindegy, ez van!

Csak jön és jön!

2009.03.18.

Nyomorultul érzem magam, nagyon! Ma ismét rám jött, nem kímélt támadott! nem bírom tovább, nem akarok visszaesni az 5 évvel ezelőtti állapotba. Ma egyszerűen csak tárgyaltam egy cégnél, ahol semmi baj, semmi előzmény semmi szorongás vagy hasonló, majd elköszönés után, mint az állat támadott. A lábamból kiment az erő, a kezemből szintúgy. Be az autóba, majd az irodáig ami nincs 1 km-re sem, bekaptam ismét 6db 0,25 Frontint. Tele van a hócipőm az egésszel..az irodában már vártak, ahol a következő tárgyalás után elmentem egy 113km-el messzebb lévő városba, ahol ismét tárgyaltam délután 4-ig. Miután végeztem, visszajöttem saját városunkba 6-ra, ahol tárgyaltam 8-ig. Majd egy benzinkútnál átadtam egy-két munkát az egyik kollegámnak és haza jöttem, ahol a család már aludt-erre elsírtam magam. Tanulnom kell még ma este, ha vizsgázni akarok szombaton, de holnap 6 tárgyalás 3 városban, meg a többi. Nincs kiút és nincs kiút. Tegnap bemértek gyorshajtással, de nem tudom mennyivel mehettem, nagy az esélye, hogy ugrik a jogsim. Nem akartam gyorshajtani, de egyszerűen csak bámultam ki a fejemből, szinte észre sem vettem, hogy haladok, csak azt, hogy odaértem a célhoz. Gondolkodom, hogy a zero tolerancia mennyire igazságos a nyugtatókat használókkal szembeni toleranciával szemben. Nem tudom melyik veszélyesebb? Egy sör, vagy egy Xanax vagy Rivotril, vagy tán a Frontin? Tulajdonképpen ezeknél veszélyesebb a telefonálás, a GPS beállítgatás vezetés közben többek véleménye szerint.

Szőrnyű nap

2009.03.16.

A mai nap, amikor igazán nem kellett volna, rettenetesen rosszul lettem. Egyszerűen elemi erővel, vadul és eszelős erővel tört rám a pánik, egy pillanat alatt. Jött az a szörnyű nem tudk uralkodni rajta, a megőrülök és zsibbadt a szám, remegtem, vert a szívem, ment a hasam, szédültem. A leglehetetlenebb helyzet, amikor ülsz a géped előtt, készíted a prezentációt és felállsz..csak ennyi és véged. 6db 0,25-ös Frontin tudta csillapítani, de mire hatott majdnem futkozni kezdtem a folyosón, mentőt akartam magamnak hívni és egyebek. Az irodám pedig tele volt emberrel és remegtem. Jaj de rossz volt. Nem merek pár hete egyedül maradni éjjel, szerintem totál kitört rajtam ez a franc. Amikor apa dolgozik képes vagyok a kollégámmal hajnalig beszélgetni telefonon, hogy ne érezzem magam egyedül. Hál Isten neki hasonló problémái vannak, s azt hiszi én segítem Őt, holott nélküle elvinne a pánikroham reggelre. Rafináltam felajánlom számára, hogy szívesen beszélgetek vele, hogy jobban legyen... Valószínű, hogy lassan itt lenne az ideje egy orvosnak, aki segítene, ám tele a naptáram. De orvos, vagy kinyúlok ezt tudom, tehát itt az ideje egy kontrollnak.

Tulajdonképpen dolgozom mint a vadállat, aludni pedig ismét nem tudok, persze így sokáig nem lehet fizikailag top-on lenni. Egyszerűen félek aludni vagy mi a szösz? Nappal viszont, ha hétvége van a kötelező takarítás, főzés, mosás után alszom és alszom. A gyerekeim nem veszik hasznomat, pedig imádom Őket. a minap óriási düh töltött el amiatt, hogy hagytam tv előtt tölteni egy egész délutánt a gyerekeknek. Tulajdonképpen ez szombatonként szinte mindig így zajlik. Iskola, házimunka és alszom, a gyerekek a tv előtt, vagy xbox előtt leledzenek kb.6-ig, akkor feléledek és az anyjuk vagyok. Majd nem alszom. Vasárnap mise így megint korán kelünk...szóval nem alszom, pánikolok és nem alszom pánikolok és..........

Fiaim vannak

2009.03.04.

Igazából nem értem, honnét merítek fizikai erőt arra, hogy végezzem a munkám. Több napja ismét nem alszom, csak pár órát. Rohamok jönnek rám, minden fajta és forma. Nagyon nehéz. Most fél 2 van, mindjár ébredek, azaz pontban 6-kor és nem vagyok jól. Este 10-ig tárgyaltam de nem vagyok fáradt, inkább várom, hogy mikor leszek igazán rosszul. Mi a megveszekedett franc van velem, nem tudom.

Tulajdonképpen nincs is családi életem arra jöttem rá. A gyermekeim rafináltak és had valljam be őszintén, hogy fiúk. Tudom, nem helyes, ha metévesztek embereket, de mindenki nézze el nekem, nem akarok még csak véletlen sem így kitárulkozni ismerősöknek és munkatársaknak, ha felismernek a napi teendők kapcsán. Úgy gondolom elég kicsi a világ ahhoz, hogy előbb-utóbb valaki ne ismerne fel. De az az igazság, hogy így még csak említeni sem tudom őket, hisz amit tesznek és mondanak, azok mind legényes történések. S itt megjegyzem, rajongok értük!! Gyönyörűek és okosak, rafináltak és szemtelenek. Az egyik túl érzékeny, a másik kicsinek is terrorista, bújós és pofátlanul kihasznál. Nincsen nagymama és nagypapa, nicsen senki aki rajtunk kívül senki, aki 1 percre is vigyázna rájuk, nincs aki elvitte volna őket éjszakára, kivéve a nyári táborok, ahol már egyszer voltak az ő érdekükben. Mi eggyé váltunk mint család. Napközben emellett dolgozunk. A férjem egy multinál tehnikusként egyfolytában, szombat és vasárnap is, mellette fősulira jár. Én reggeltől dolgozom addig, amíg nem kell mennem a gyerekekért, ha apa itthon van a beosztása miatt mint ma is, akkor este 8-ig dolgozom, majd adminisztrálok itthon. Hétvégén főiskolára járok. Mindig az megy suliba, akinek fontosabbak az órái - a gyerekek miatt elhelyezése megoldhatatlan ezért találtuk ezt a megoldást. Ha itthon vagyok én, akkor dolgozom és tanulok a gyerekekkel, háztartást hétközben nem vezetek. Ha itthon van apa, akkor előtte nap gondoskodom kajáról, majd tanul a gyerekekkel és ő tanul. Nem bírjuk sokáig, ám mégis bírjuk 9 éve, annyi idős a nagyobbik fiam. Szerintem kezd az idegrendszerem tönkre menni.Apa és én csak a kilincset adjuk egymásnak, mintha valami váltott műszakban lennénk.

Elegem van. ha konferenciára kell mennem, akkor a szabi fogy apa részéről, ami viszont kell a fősulihoz. A fősuli kell ahhoz, hogy talpon maradjunk. Erre a gyereke miatt van szükség, a gyerekeknek viszont ránk. De nem kaphatnak meg minket. Nincs idő társasozni, együtt játszani...Beleőrülök és nem tudom mi a megoldás.

Remény

2009.02.23.

Az elmúlt hetekben azon erőlködtem, hogy átvészeljem a rosszulléteimet. Nos, több kevesebb sikerrel jártam. Nyomasztott sok dolog, próbálom túlélni ezt a nyomorult telet. A pánik sem kímélt, miért kímélt volna. A minap az irodában olyan elemi erővel tört rám egy égő meghalok és lebénulok érzés, hogy komolyan megijedtem. Régebben ez óriási szívveréssel társult, ma már ez elmarad, ennyivel talán könnyebb. Bárki bármit mond, ebből nem lehet kigyógyulni, csak együtt lehet vele élni, s ez szomorú. Most írok, mert évek óta először náthás vagyok, amelyet kihasználok. Itthon vagyok és kényeztetem magam. Fekszem, de nem a nátha miatt, hanem mert nincs kedvem felkelni.

Rosszul érint, hogy sok kolléga teljes munkaidejét 6 és 4 órára kellett levinnünk, illetve a vállalkozóinknak csökkentenünk kellett a jutalékát. Azonban így senkit nem kellett elküldeni. De most minden rosszul érint, bármi történik. Elég nehéz évnek tűnik ez az idei, remélem gyorsan megoldódnak a dolgok. Magammal nem tudom mit kezdjek. Lehet, hogy lassan valóban elmegyek dokihoz, ha lesz időm. A Frontint végleg le kell tennem, mert 5 éve szedem, ez nem jó. Ha idehaza marad, képes vagyok visszajönni érte bárhonnét, ezt a pszichés függőség jeleként fogom fel. Ha rosszul vagyok akkor meg úgy kapkodom mint a cukrot, ez meg a nem igazán egészséges része ennek a gyógyszer szedésnek.  

Marian Cosma

2009.02.09.

Miért? Embertelen cselekedet, melyet nem tudok felfogni. Ismertem egy nagy békés gyerek volt komoly célokkal, elhivatottsággal!

Sportoló volt és ember, valakinek a gyermeke! Nincs többé, megölték!

Nagyon szomorú vagyok, az amúgy sem pompás hangulatomban. Mikor a hírrel vasárnap hajnalban megcsörrent a telefonom, azt hittem nem hallok jól, majdnem megfulladtam és hányingerem volt. Nem hittem, hogy ilyen megtörténhet. Minek kell még történnie, hogy történjék valami!!! Miért kell nekünk rettegni az ilyen állatoktól? Nekem is vannak gyermekeim és féltem Őket!

Valaminek történnie kell- előző bejegyzésem címe- Káosz, szenvedés, szorongás! Te jó ég! Veszprém sokkos állapotban, sok ember nem tudja ezt feldolgozni. Nem lehet az időt visszapörgetni, nem lehet nem megtörténné tenni és nem lehet nem elítélni az elkövetőket.

 

Valaminek történnie kell

2009.02.05.

A nagy és kemény csaj megtört! Azt hiszem, most nem bírom, nem vagyok jól és ma ismét majdnem pánik volt este, melynek elkerülése végett 1mg Frontint benyeltem. Még csak álmos sem vagyok tőle, tehát ez már gáz, de nagyon! Egyébként 5 éve szedem a Citapram 20mg napi 1-et, s két éve nem voltam kontrollon. Nem orvos által jutok gyógyszerhez, hanem egy patikus segítségével. Megpróbáltam felezni legalább, de sajnos két nap és már rosszul is vagyok. Vagyis voltam dokinál, mikor a cigit letettem  berohantam egyhez. Ő akarta Cipralex-re és Rivotrilra cserélni a gyógyszereimet, amit kiváltottam de nem vettem be. Tulajdonképpen az igazi pánik ritkán jön, de a közérzetem nagyon rossz! 5 évvel ezelőtt azt mondták ebből kigyógyulok, mert magam kértem segítséget. Nem fogok kigyógyulni, maximum jó állapotban tudom tartani magam bizonyos ideig. Egyszerűen nagyon rossz ez a kilátástalanság. A héten rengeteget autóztam, mely néha könnyen ment, néha totális elgyengülés. Ma a nagy ködben a klausztrofóbia jött rám..nem látok, megfulladok, összenyom. Jaj és ezt ha hiszitek ha nem, senki nem érzékeli ami nagy mutatványra vall!!

Amit Ange írt, a barátnőjéről és az alkoholról azt megértem. Aki nem tudja a feszütséget levezetni az vagy iszik, vagy gyógyszerezi magát, vagy pánikrohamai vannak, vagy együtt mindez. Amit az interjúról írt, az pedig szégyennel tölt el  cselekedeteimet illetően. Hozzáteszem sokat segítek másoknak, ám magam annyit keresek, mellyel akaratlanul is visszaélek néha. Ahogy öltözködöm, az autóm, a beosztásom, mind olyan előnyökhöz juttat, mellyet nem kérek, de elfogadom. Az orvosnál, vagy bármely szolgáltatónál akaratlanul is kedveznek nekem és én hagyom, míg más a gyógyszerét sem tudja kiváltani. Néhányan annyit keresnek, mint amennyi a telefonszámlám. Másoknak a gyermekeiket kell útnak engedniük, hogy boldogulhassanak. Beteg vagyok, boldogtalan, sikeres és jómódú. Hiányzik az édesanyám, nincs senkim csak a közvetlen családom, akiket imádok. Alapjában véve kedvelnek, szeretnek, nincs haragosom, ellenségem de nem jó semmi és semmi. Szarul vagyok! Sok barátom van és egy sincs. Jó lenne mindent jól tenni. Jól szeretnék lenni.

Káosz

2009.02.01.

Hát, itt vagyok, de nem a legjobb formámban. Igazság szerint szeretnék kimenni a világból. A munkámban is adódott probléma, vagyis az egyik ügyfelem keményen megjárta a válság hatásait, s nem tudok neki segíteni. Beszorult egy meglehetősen komoly összeg, mellyel egyenlőre amíg a részvények itt állnak, ahol állnak, nincs mit tenni. Idehaza sem vagyok a helyzet magaslatán, bár elmentem fodrászhoz, hogy jobban érezzem magam, de nem segített semmit. Talán a lányok szépsége, akik szintén fodrászkodtak. Építettünk hóembert, takarítottam és főztem. Kedvem az semmi és semmi. Nem akarok semmit csinálni. Ma amíg a gyerekekkel, sétáltunk egy bevásárló központban, rettenet rosszul lettem, melyre nem számítottam. Nem gondoltam, hogy jöhet ismét ez a dög, de jött. Mindegy, nem terített le de nehezen győztem azt meg kell hagyni.. Na szóval ez van, nincs kedvem semmihez, s úgy érzem ez nem is fog változni mostanában. Tegnap moziban voltunk mind a négyen, egy édes mese volt terítéken, az egy pillanatra feledtette velem a rossz hangulatot. Vagy nem alszom, vagy egész nap alszom.

Az utolsó vizsgán elhasaltam a munkám mint tenger, -rossz, de nagyon!

Interjú

2009.01.25.

A múlt hét pénteken interjúztattam két hölgyet, akik a kismamák helyére jönnének, illetve valószínű, hogy e két utolsó hölgy nyeri meg a helyért vívott harcot. A lényeg nem is ez, hanem az, hogy a meséljen a családjáról erősségeiről és gyengeségeiről pontnál, mindét esetben őszintén beszéltek a pánikbetegségükről. Persze, hálásak voltak a megértésemért, nem tudván, hogy magam is ebben szenvedek. Nos, elgondolkodtatóan sok ember szenved ebben a fene egye meg..Olvastam egy cikket a top menedzser nők alkoholizmusáról, aminek oka a ne maradjon le semmiben férfi kollégáival szemben, így hivatalos és nem hivatalos alkalmakkor isznak. Erről tudnék mesélni. Több olyan rendezvényen voltam, ahol a Top mendzsment volt csak jelen, bátran állíthatom mindenki kúltúrált mennyiségű italt fogyasztott. Minden évben munkájuk elismeréseként rendezünk az összes munkatársnak(közel 2 ezer fő külsősökkel együtt) egy mega partyt teljes ellátással, szállással. Nos, erre a bulira neves előadókat hívunk meg, s tartunk egy kis évértékelőt. Az esti partyra korlátlan sör, bor, üdítő fogyasztás és reggelig folyamatos az étkezési lehetőség. Korlátozottan, általában 2 jegyet adunk égetett szeszre, a vad buli elkerülése végett. Mellette egyéb kényeztetés biztosított külsős szolgáltatókkal. Na ezeken a bulikon aztán van vadállat viselkedés, vannak akik nem bírják a korlátlan fogysztást nem szó szerint érteni. Ennek ellensúlyozására kb. éjjel 1-ig tartjuk csak...a termelői munkában résztvevők egyébként ezeken a partykon kúltúráltabban viselkednek mint a top menedzsment, akik a tömegbe bújva fordulnak ki önmagukból! Na sebaj, csak eszembe jutott a cikk nyomán..

Pánikilag minden o.k., most semmi extrém esemény nem történt velem, amiért igazán hálás tudok lenni. A szombati vizsgám szeégyenteljesre sikeredett, a fene sem gondolta volna, hogy ez így lesz. Az az igazság, azt mertem hinni, hogy a könyveléssel kapcsolatos tudnivalókkal kapcsolatban nem érhet meglepetés, s nem kell készülnöm. Ennek ellenére a vizsgán rájöttem, hogy a gyakorlat és az elmélet meg sem közelíti egymást. Ez lett volna az utolsó ebben a félévben, ám gyanítom ez olyan akadály volt, melynek ismét neki kell veselkedni.

szenvedés

2009.01.20.

Nos, ha egy pánikban szenvedő egyén valós betegséggel, kellemetlenséggel küzd akkor komoly erejébe kerül, hogy a tüneteit ne nagyítsa fel. Így vagyok én ezzel most. Szóval, az az igazság, hogy amióta pánik van, kb. 5 éve, azóta a normál embert érintő betegségeknek se híre se hamva, így elég régen éltem át olyan egyszerű dolgot, mint hányás és hasmenés, illetve láz. Kedves Zanami, hát ezzel küzdöttem és a sok elvetemült, munkával Mindezekrő már tegnap írtam, ám úgy elszállt az egész mint a Pinty vagy pinty?? Nem volt erőm újra klimpírozni. Ismét a nem tudok aludni korszakom élem meg, mely nagyon fárasztó.

KB 4x ennyit írtam, de csak ennyit mentett a weblap, így mára feladom!!!! Fél 1 van most, 10-kor jöttem meg, 6-kor indulok Budapestre értekezletre.

Holnap írok, most rohadt rosszul lettem, szekrény.. a francba ez nem jó és nem jó! Holnap---fáradt vagyok nagyon!

Szorongás

2009.01.14.

Ma elkerült ez a nyavaja, de szorongás és egy kis idegesség azért volt. Nem a legkedvesebb formámat hozom a mai nap, bár nagyon köszönöm zsik és zanami kedves szavait, jól estek, még munka előtt elolvastam. Jó volt így neki látni a munkának, tudva, hogy van egy anonim közeg, ahol tudnak a bajomról és még kedvesen bátorítanak is. Ez olyan titkos, mint lánykoromban az emlékkönyvem és a naplóm. Elképzelem, hogy egy virtuélis kv mellett beszélgetünk a virtuális bajainkról. Napközben dolgozgatok, jönnek az eredmények maguktól, a homlokomra biztos ki van írva valami, mert ismét vacsorára hívtak, egy olyan kellemesre. Rájöttem, hogy mindez azért van, mert mosolygok és kacarászok ezzel takarva a kínomat, s annak ellenére, hogy garbó és egy szolíd kösztüm általában a viseletem, mindez csak színben kombinálva változik, s 90%-ban fekete-fehér, lazább napokon élénkebb színű csak a cucc rajtam, de semmi hívalkodó vagy kivágott. Nem vagyok az az éríntgetős, simogatós és hízelgős sem, inkább tartózkodó. Gebe vagyok, nincs fenekem, sem mellem és még púposan is tartom magam. Na! Ezek viszont próbálkoznak. Üzletemberek, nősek és nőtlenek. Ma is! Holnaptól kevesebb vigyor, mert ez már vicc. Egész életemben lehet, hogy ez ciki - de 4 srác volt az életemben a férjemig. Nem egy nagy szám, de ez számomra elég tapasztalatot adott ahhoz, hogy elég is volt. Azért szegény feleségek és szegény én. Igen, szegény én mert ha valaki feltételezi, hogy vihető vagyok akkor nem sokra tart gondolom.. Bár, ugye említettem már, hogy a férjem a tárgyalásom sorozatait nehezen veszi, s volt már porondon bizalmatlansági tényező. Ő vajon tart valamire?? Hiába udvariasak a közeledések, számomra azért kellemetlenek. Ajaj! Egyre többet csacsogok magamról...s akkor mekkora ajaj lesz, ha éccsapa beleolvas a blogomba??

Már megint pánik

2009.01.13.

Elképzelhetetlen az amit érzek mikor rosszul vagyok! De miért vagyok rosszul? Semmi okom rá, semmi kínom, semmi bajom senkivel és semmivel. Gyűlölöm az egészet. Ismét jött. Előszőr csak enyhe szédülés érzet, vagyis a jojózik a szemem érzés, majd ismét szép lassan elkezd égni a mellkasom, s lezsibbad a szám széle, s a kezem. Tutira érzem, hogy agyvérzésem van. Persze mikor vége, tudom, hogy anyám agyvérzését produkálom aki abban halt meg. A vérnyomásom tökéletes a pulzusom 75 a roham alatt. Ezt sem értem!! Régen mindkettő az egekben, most úgy élem át a rohamot, hogy valósan nem ijedek meg ezek szerint, ám mégis rettegek Vagy mi van? Nem tudom! Az igazság az, hogy a szekrényben pakolás tökéletes figyelemelterelés számomra ebben a helyzetben, a másik ami bevállt, hogy azonnal felhívok egy olyan embert, aki fontos beosztású, vagy nem lehetek előtte gyenge, így a telefon alatt elterelem a figyelmet. Valóban nem tudom, miért jött vissza? Ma a tegnapi Frontin party miatt nem tudtam dolgozni menni, reggel fél 11-ig aludtam Ez katasztrófa, így nem jutok semmire. Igaz, hogy nem kér számon senki, na de mi az, hogy nem tudok felkelni, hogy a gyerekeim úgy mennek suliba, hogy az apjuk indítja útra Őket, hogy nem veszem fel a telefont fél 11-ig senkinek, s ami a legszőrnyűbb, hogy nem azt mondtam, hogy otthon voltam mert nem éreztem jól magam, hanem spontán rávágtam a kérdésre a tárgyaltam és levoltam némítva dumát.Miért? Pánikoló vezető! Nagyon hiteles! Óriási pénzekről hozok döntést, s közben nem bírok egyedül eltölteni egy éjszakát, néha az autópálya, a lift is gondot okoz. Nem vagyok erre alkalmas, még a gyerekeim nevelését sem tudom a kezemben tartani. Tele van a hócipőm mindennel! Holnap vajon feltudok-e kelni? Ja, ezek a pánikrohamok pedig nem is az igazi legalább egy órán át tartó pánikok, ahhoz képest időtartamban(nem intezitásban) csak pánikocskák. Szóval leértékelődtem magam előtt, legyőzött a vegetatív idegrendszerem!

Na ma aztán volt pánik

2009.01.12.

Mert olyan nagyon elhamarkodottan írtam, hogy hurrá nincs pánik. Én naív azt hittem, hogy nem jöhet, nem emlékszem milyen volt az érzés, az az igazán szorongató, fizikai meghalok érzés...Először csak a szemem, olyan bizonytalan majdnem szédülés érzés, majd adj neki, zsibbadás, égett a mellkasom egy kis fulladás, frankó! Ez kellett csak igazán, most lenne egy halom itthoni munkám, ennek ellenére a Frontin hatásától szenvedek, azaz szédölgök és aludnék. Az adag megközelíti a számomra brutális mennyiséget, tulajdonképpen ennyit egy hét alatt sem veszek be., mint most. Míg hatott szokás szerint a szekrény pakolása volt a fő elterelő cél azzal a különbséggel, hogy most nem dobáltam ki egyet sem. A férjem már tudja, ha a szekrény pakolása van terítéken, akkor nem vagyok jól, s a tudok valamit segíteni, vagy inkább menjek innét kérdésre, a most jobb ha egyedül vagyok a válsz. Tudom, hogy nagyon nem érzi érti, mi van velem, így felesleges dumálni róla. Na de mindegy, most jól vagyok, azaz túl vagyok a mai adagon, mely egyben remélem az évi adag is...

Hol lakom?

2009.01.08.

Szóval, hát azért sem alszom, s tegnap sem aludtam és egész jól bírom.De egész jól megismerkedtem a környezetemmel így éjszaka-hajnaltájt. Megfigyeltem, hogy a szomszéd például, kinek kamionos a férje, csintalankodik éjfél után. Osztán, a szembe szomszéd, mindig 1óra után jár haza(vendéglátós) és nem csak nálunk ég a lámpa hajnalban. Na mindegy, most éber korszak van. Egyébként, hogy hol lakom? Hát azt nem mondom meg, ám azt igen, hogy egy nyugati településen egy új lakóparkban egy kertes házban, melyhez 1db macska is tartozik. A hely jópofa, de számunkra semleges. Szeretünk itt és nem szeretünk itt. Nem vagyok egy szomszédolós típus, s kiváncsinak sem tartom magam, de a hajnali órákban olyan csend és nyugalom van az utcában, hogy szinte mindent hallani, így legalább ezt kiélvezem.

Ma egy 430km-es utam volt, mely többnyire autópályán zajlott, s megállapítottam, hogy semmi félelem vagy izgalom, vagy szorongás nem terrrorizált. Nem értem az egészet, de persze örülök neki.

A munkahelyen a következő a helyzet: Kirúgott kollégát visszavetettem egy alacsonyabb pozícióba, így legalább van munkája. Alkoholbeteg kollégának szeretnék dokit szerezni, a pénzem visszaszereztem, a PIN kód terminátor károkozását helyrehoztam, adtam egy kis támogatást két embernek fizetés előtt, ezenkívül pedig próbálom túlélni a nappalokat. Asszem ennyi volt most ami említésre méltó. Na szóval, ezek történnek mostanában itt nyugat felé...Rám férne egy jó buli hátha az kiütne!

 

.

Sziasztok

2009.01.07.

Nem alszom ám, nem nem! Még csak fél 1 és nem is vagyok ideges, de nem ám! Amiatt sem, hogy az extra hosszú előbb írt bejegyzésem elszállt! Nem nem! Most inkább nem írnék többet, mert......a fene egye meg!

Hajnali 1:15

2009.01.06.

Na ez már nagyon megy nekem, azt hiszem igaz, fadoboz - ott majd sokat szundítok, s ennek szellemében már szinte élvezem, hogy fent vagyok. Innét nézve boldog vagyok, hogy a lányaim szuszogását hallgathatom itt mellettem a mi ágyunkban. Na de ha a holnapi teendőket nézem, Zanami, hát valóban necces lesz. Egyébként dícséretes az empátiád, ritka ebben a rohanó világban. Holnap (ma) 6 órakor már kelek, s elrohanok egy kedves ügyféltől behajtani a nem kis összegű pénzt, mely nem érkezett meg a számlára a bankjától, mely egyben az én bankom is. Elfelejtette betenni az ügyintéző az átutalást, így ügyfelem ihaj csuhajozott karácsonykor, mert azt hitte megnyerte a lotto 5-öst. Na az ügyintéző biztosan nem! Oszt ugyanez a bank benyelte a kártyám, amely érvényes de nem hagyahattam, hogy kisemmizenek, így cselekednem kellett. Kiderült, az asszisztensem Pin kód party-t csapott az automatánál, hátha betalál alapon. Az ünnepek alatt elfelejtette, melyet egyébként folyamatosan Ő használt. Így ma pénzügyileg az év remélem utolsó legrosszabb napját éltem meg! A saját banki rendszerem tűzfala szintén letiltott, s mivel az ország osszes jelszava egyszerre járt le, így kb.11-ig csak vártam, hogy dolgozhassunk. Addig értekezletet tartottam, majd éveleji ebéd a kollégákkal, akik annyit híztak mint a fene az ünnepek alatt. Míg ettünk az egyik vezető társamat a központból hirtelen beállító vezérkar felmentette a beosztása alól, mely kicsit sokkolta az embereket, így engem is.

Különösebb ok nem volt rá, a helyére mást tettek, ennyi. Előnye, hogy alkohol betegségben szenvedő kollégám az elvonót, illetve az orvosi segítséget választotta, melyet a héten ki is választ. Nála jobb teljesítményű volt a 2008-as évben a ma felmentett kolléga.

Aztán mi volt még? Ja! Az a felszedett vicc kilógramm az sehol sincs már, eddig volt és már nincs! Elég görcs sovány vagyok, de ruhában azért elmegy na. Azért egy 5 kg elmenne szerintem. Emlékszem amikor anyu meghalt, figyeljetek!! 79 kg-ra híztam!- persze csak mikor a pánik kialakult s egy Remeron nevű bogyótól, mely abnormális mennyiségű kaját zabáltatott meg velem. Mindezt egy átlag 63kg-os csajjal tette. Na aztán bementem a dokihoz, aztán mondtam neki, hogy most már jól vagyok mert a nagy hasamtól fulladok, nem a pániktól, meg javaslom e gyógyszer kivonását, vagy az anorexia kezelérére fordítását. Így azóta Citapram20mg és én, így vagyunk mi kettecsként. Vagyis hármacskán, mert a Frontin esténként azért jöhet.

Na, holnap még egy értekezlet a vezérkar részéről ami miatt jó lenne aludni, de nem tudok. Ott még egy rejtett ásítás sem megengedett, mert az első szünetben a "Hogy tetszett eddig a prezentációm?" titkos fedő kérdés alatt jelzik, hogy nem tetszik?Unalmas? Vazze! Bocs a szlengért, de már azt hiszem húzom fel magam.

Aztán meg szorongok, de annyira nem, hogy pattognom kellene az ijedségtől, ám azért 0,75mg Frontin lecsúszott, amitől szinte mindig álomba esek, kivéve amikor ez nem történik meg -mint most.

Most megpróbálom Zanami javaslatát és valami szuper helyre viszem magam gondolatban, hátha segít. (a bárány projektet, most kihagyom...de csak azért mert egész nap a számok világában élek, így ez csak felhúzna!)

Miért?

2009.01.05.

Hajnali fél 2! Miért nem alszom, miért kell a pánik határán vergődnöm? Egyszerűen durva! Durva, hogy nem tudok uralkodni az elmém felett, hogy itt rettegek a nem létező testi tüneteim miatt! Olyan nagyon-nagyon akarom, hogy vége legyen, bármi áron!!!!!!

A nehéz nap

2009.01.04.

Holnap már dolgozom, s bevallom őszintén nem a legnagyobb lelkesedéssel tölt el, főként amiatt, hogy pálcát kell törnöm egy számomra kedves kolléga felett. Nagyon nehéz beszélgetés előtt állok, illetve nem is, azon a mai nap már túl vagyok, a választ várom Tőle miképp döntött.. A kolléga egy vezető, akinek szétcsúszott a team a kezei között, aki profi, de ennek már a gyakorlatban se híre sem hamva. Akit négy éve mentek meg mindentől, a kudarcoktól, az anyagi hanyatlástól, hogy beveszem egy-két profitáló üzletbe mikor látom, hogy lelassult, akinek a tekintélyét próbálom óvni a hozzátartozó kollégák előtt, s akiből elegem van mert alkoholista.

Alkoholista, de tagadja. A mai beszélgetés könyörtelen volt, a szemébe mondtam, hogy minden este iszik ez így van 4 éve, mióta én Vele dolgozom, s bizony előtte sem volt ez másként. Eddig nem szóltam, hisz miként tehettem volna, ám most az állását kell megmentenem, így döntenie kell. Beismeri, bevallja és orvoshoz fordul, vagy nem kívánok Vele együtt dolgozni. Persze ez azt jelenti, hogy leveszem róla a kezem, ami Számára a vég ennél a cégnél.

Tudattam, hogy nincs már tekintélye, hogy érzem rajt másnap reggel az alkoholt, s valószínű ezt más is érzi. Szóval várom a válaszát nagyon, s kedvezőtlen esetben kíméletlen leszek a saját érdekében. Amennyiben bevállalja a kezelést, végig támogatni fogom a legnehezebb időszakban, falazok ahogy eddig is tettem és támogatom a munkáját a talpra állását. Az epilepsziás rohamokkal küzdő kolléganőnél sikerre vittem az ilyen szintű beszélgetést, úgy szedi a gyógyszert mint a mese, s azóta többször megköszönte a segítséget. Igazából elmehetnék mások problémái felett, de nem tudok, mert szinte kivétel nélkül kiönti az összes kolléga a lelkét nekem. A családi, pénzügyi, egészségügyi, gyermeknevelési ügyek szakértője leszek lassan. Ám ez nagy teher, óriási. Egyszerre legyek megértő, következetes és határozott, empatikus és türelmes a problémák munkára való hatását tekintve. Néha sok, s ilyenkor szerintem bunkó vagyok mindenkivel. Mindegy, az én gondjaim meg magamban növekednek és szorítanak. Mint ma is, elég cefetül vagyok, erősen szorongok ami az agyamra megy komolyan!

B.U.É.K

2009.01.03.

Szóval a 2008-as év nincs többé! Az év utolsó napjának eltöltése, szigorúan családi környezetben történt, mely meglehetősen jól sikerült. A terv az volt, hogy útnak eredünk, vagy eleget teszünk egy meghívásnak, de inkább idehaza maradtunk. Az alkohol fogyasztása 1 kis pohár forralt borban kimerült még délután a városi forgatagban, amit odahaza sikerült kiraknom..Régen ittam alkoholt amikor arra alkalom adódott, ám 5 éve még a buli hevében is tartózkodom tőle, legfeljebb 1 pohár pezsgő az ami belefér. Igazából a gyógyszerek miatt nem merek inni, nem  az egészséges életmód fontosságát szajkózom itt vadul. Ha a kettő közül választhatnék, hát inkább a buli és a bulin fogyasztott pia, mint a pánik! Nem tudni mikor szorulok bogyóra, így inkább nem iszom. Na szóval, ezek miatt a forralt bor, ami elképesztően rossz volt, kikívánkozott. Szilveszter után ráálltam a mérlegre, 1,5 kg feljött, ami jó! Aki ismer, hihetetlennek tartaná azt a kaja arzenált, amelyet felsorakoztattam Mivel a szürke hétköznapokban, csak  éttermi és menza kaját eszünk többnyire, így most főztem vadul mindenfélét, melyből a kollégáknak is juttattam, kik juttattak a saját kajájukból. Mivel az ország több részéről verődtünk össze egy céghez, így mindenki a helyi specialitásokkal készült, ami csere-bere alapon került asztalról-asztalra, ezzel persze alkalmat adva arra, hogy legálisan is találkozhassunk az ünnepek alatt, egy kis szakmázásra...

Szóval, kaja az volt rengeteg. A pánik roham, az tulajdonképpen nincs! Az az igazi pánik, az mostanában elkerül. A szorongás az kísért, de azzal együtt lehet élni. Az az érzés számomra egy készenléti állapot, mellyel feszülten figyelek mindenre, ami rossz lehet. Egy negatív állapot, amikor kis problémából magamban nagy problémát csinálok, s általában az egészségi állapotunk az amelyet figyelemmel kísérek. Szóval fiatalok és egészségesek vagyunk én mégis félek a haláltól, ez nem változik. De hát ettől vagyok dilis, ezt már tudjuk.

 

Emlékeztető

2008.12.29.

Köszi Gaben79, már el is felejtettem panaszkodni. Jól esett a hozzászólás, bár bízom benne, hogy csak olvasója vagy és lövésed sincs mit érzek. Ellenkező esetben kívánom, hogy mihamarabb  felejts el minden nyavaját, legyen happy az életed!

Az enyém, hát érdekes..a Karácsony lement, a gazdasági válság még érezhető a saját területemen, mint a munkában mint idehaza, mint ahogy ünnepek után lenni szokott. A párom, már nem a társam, rezisztens mindenre ami itthon történik, vagyis én úgy érzem. Az üzleti bálok szuperek voltak, s szerintem szuper jól néztem ki. Az egyiken mikor a nagyvezír mondott köszöntőt, a rajtam lévő fűző miatt..talán..volt egy kis majdnem megfulladok pánik, ám természetesen ebben a helyzetben és helyen lehetetlen rosszul lenni kérem, így a titkos segítség ismét bevetésre került.

Ma már értekezleten voltam, melyen a jövő évi terv volt a központban, s bevallom őszintén ahogy néztem a kollégáimat, nagyon magányosnak éreztem magam. Talán a büszkeségem miatt küzdök egyedül, talán nem szeretnék sérülékenynek látszani, nem tudom. Mikor éjszaka nem érzem jól magam, vagy akár nappal jön rám ez a rettenet, nem szólok senkinek..sem idehaza, sem máshol. Egyedül küzdök meg vele. Amikor letettem a cigit, akkor hihetetlen rossz állapotba kerültem, állandóan a korházat látogatva, 6 kg-ot fogytam amúgy sem túlsúlyos helyzetemből és pánik pánik hátán errős elvonási tünetek miatt. Egyedül, de megcsináltam! Már jobban vagyok és nem dohányzom, sőt egy szálat sem szívtam azóta..

2008.év. ha egyenleget kellene vonnom az üzletben sikeres nő egzisztenciával, nagyon sok baráttal, családdal. -ez a látszat- valójában nem tudom, hogy siker-e amit tettem a munka terén, az életben. Nem tudom, hogy ha sok a barátom és van családom miért itt klimpírozok már megint. 

Egyébként valóban igaza van a férjemnek, ez az a szakma és beosztás, ahol simán el lehet kurvulni minden tekintetben. Ha akarod a hatalmad fitogtatod az emberek felett, ha akarod az üzletben leszel gátlástalan,  ha akarod egy nagyobb pozícióért magadat adod, vagy egyszerűen csak magadat adod a munkának, ezek miatt néha a méltóságod néha a párod veszik el mint társad. Ördögi kör, melynek rugója az a piszkos pénz, mely elkurvítja az embereket. Magam ezt látom a környezetemben és ez a látvány nem igazán tölt el örömmel. Fiatal vagyok nem vagyok prűd, de nehéz embernek maradni az üzleti világban, néha hányingerem van kik és miért kerülnek poziciókba egyes területen.

Ez történt

2008.12.14.

Szóval mióta nem írtam, a házasságom tekintetében változás nem állt be, férjnél vagyok. Azóta sok bálon és konferencián és hivatalos megjelenésen vagyunk túl mindketten, s még idáig mindez tolerálva volt mindkettőnk részéről. Majd meglátjuk a folytatást.. Egyéb dolgok, mint pánik enyhültek annak ellenére, hogy sok megrázó fiatal és értelmetlen elhalálozás történt lakóhelyünkön, mely azért megviselt bennünket. Rettegek a haláltól, ez mit sem változott az utóbbi időkhöz képest.

Munkahelyemen a munka nem csökkent, idehaza lassan a nagytakarítás végén tartok, amely bíztató. Vásárolnom még sokat kell, de remélhetőleg időben kész lesz minden. 

Olyan nehéz még mindig titkolni ezt a betegésget.. 

Tolerancia hiány

2008.11.28.

Azt hiszem betelt a pohár, nem hiszem, hogy sokáig leszek férjnél.

Tulajdonképpen olyan rendesen megromlott az utolsó időszakban a viszonyunk, hogy az már 12 év házasság után a folytatást kérdőjelezi meg. Nem csoda az ő részéről, ám semmi toleranciát nem tanúsít a munkám iránt, amit értek is meg nem is. A bevétel kieséstől aggódik, ám a túlmunka miatt ordít. Nem akarom folytatni, ezt már nehezen bírom. Minden kollégám elvált, a legtöbben 2X-esen, de a vezető társaim között egy sincs aki ne lenne elvált, kivéve én, aki azt hitte a házassága megingathatatlan. Soha semmilyen körülmények között nem estem kísértésbe a házasságom alatt, pedig folyamatos a próbálkozás. Határozottan elutasítom a gyanusítást,emiatt nem tudok ránézni sem, ebben a pillanatban elég volt.

Ez a házasság a végét járja úgy néz ki..lányok és a pánik marad a társam, látható jövőképként.

Gondok

2008.11.21.

Nem tudom miért teszem, hogy miért vállalom és miért akarom, ha nem bírom. Nem tudom mi kényszerít arra, hogy megállás nélkül tegyem a dolgom, mint a robot. Nem tudom miért nem tiltakozom. Azt tudom, hogy felelősséggel tartozom a családért a munkatársaimért. Szóval fáradt vagyok, nem kicsit. Nagyon várom a karácsonyt, kacsa és Süllő filé már a jégen. A madár egy vasi faluból a hal pedig a Tiszáról került a konyhámba. A sütit idén rendelem, kivéve a beiglit, szóval gondolatban már pihenek. A takarítás az viszont kemény dolog, még dec.21-én is vizsgázom, tehát szűkös lesz az idő, annak ellenére, hogy hamar végzek mert szinte folymatosan nagytakarítok hétvégén, erről a lányok gondoskodnak.

Pánik: mostanában megkímél, remélem nem kiabáltam el..szorongok, néha majdnem elájulok, de azaz igazi meghalok és megőrülök, most nincs jelen. Autópályán a héten ismét rám jött vezetés közben, no azért nem veszélyeztettem az úton közlekedőket, ám lekellett lassítanom míg létrejöttem. Na de viszont tudom miért volt! Az emlékek az előző autópályás rosszulétemről, melyek előjöttek, így egyből vesztesként indultam.  Na de majd megoldom, leküzdöm.

Jövőhét, az gyötrelem tenni valók tekintetében. Ismét értekezletek, ahogy lenni szokott + még kezdődnek a pénzügyi rendezvények évvégi értékelések a pénzintézetek részéről, ami elképesztő terhet ró az ember lányára, s ez minden évben így van. Bár nagyon jó bulik szoktak lenni, van amelyikre mindig szívesen megyek.

Holnap iskola, tanulnom kell gtehát nekilátok.

Ismét

2008.11.10.

Hát, nem igazán volt időm írni, pedig akartam, de nagyon. Zsuzsanna köszönöm, s jelentkezni fogok!

Álmos, aluszékony hangulatom ismét az álmatlanságba csapott át. Napjaim mit sem változtak, reggeltől késő délutánig munka, majd itthon munka, hétvégén tanulás. A lányokkal sikerült moziba mennem hétvégén, nagyon jó volt. Apa itthon maradt, mert éjszakás volt, emiatt pihennie kellett. A multkori rosszullét elemi erővel csapott le rám, gyűlöletes. Azon gondolkodtam a mi nap, hogy az első pánikrohamba miért nem haltam bele? Az érzés indokolta volna a tettett. Emlékszem, ithhon voltam, s már napokkal előtte éreztem, hogy gyorsabban ver a szívem mint kellene. Szinte folyamatosan 100 fölötti pulzussal voltam, mikor épp rendelt a háziorvos, így elmentem hozzá. Talán 5percet sem várakoztam a rendelőben, amikor eszméletlen érzés tört rám. Bekopogtam és jeleztem, itt a vég. A doki elsőre vette, hogy ez pánikroham, de nem győzött meg, csak feküdtem és hiába adagolta belém a ritmusszabályzót és a nyugtatót, a harmadik adag hatástalansága után mentőt hívott. Szirénázó mentőautó és én, majd a kardiológiai intenzív, hogy miért a mai napig nem tudom, de ott tartottak megfigyelésre. Hiszen biztosan látták, hogy pánik. Ott nem féltem, vártam, hogy meghaljak mert az érzés és a helyszín megvolt. Hát hol máshol halna meg az ember leánya ha nem a kardiológiai intenzíven? Biztosan azért vitték oda.. Elképesztő volt az első és a második is. Aztán már sejtettem, hogy nem halok meg ám a mai napig nem tudom elviselni, olyan rossz.

Most azon gondolkodtam, miből tudom megkülönböztetni, hogy haldoklom, vagy csak pánik? Tudni fogom-e, hogy nagy a baj? Baromság, tudom! De azért ez egy kardinális kérdés! Az biztos, hogy a nyugdíjas éveimet halálfélelemben fogom megélni, úgy 65 fölött.

Most sem vagyok jól, ez a kinevezés megöl! Mivel pénzügyben dolgozom, nem hátrálhatok meg. Izgalmas, ma 52 hívás érkezett be a telefonomra, s magam nem tudom mennyit kezdeményeztem. Ám azt tudom, hogy idehaza 15 e-mailt indítottam útjára és számoltalan mennyiség érkezett be. Tanulnom is kellene valamikor, és a lányaim, nos Velük ma nem voltam..a kicsi este 6-kor elaludt a kanapén, a nagyobbik lányom pedig 9-kor lepihent. Kincseim! Apa ismét éjszakás, szintén tanul és dolgozik. A piacon pedig válság van, hogy a fene egye meg! Elegem van az elemzésekből és a sok felelőségteljes döntéshozatalból, a titkolt Frontin evésből és a kibírhatatlan telefoncsörgésből, s nem utolsó sorban az értekezletek tömkelegéből.

Nagyon várom a karácsonyt, a készülődést, a hangulatát....már közeledik

Rosszul vagyok

2008.10.28.

Most rosszul vagyok, nagyon erősen és nagyon rossz! Úgy érzem végem van, elájulok, megfulladok! A szekrény pakolása, talán az ami segít amíg hat a gyógyszer. Kibírhatatlanul rossz!

Káosz

2008.10.27.

Igen, régen írtam aminek több oka is van,volt. Például nem voltam jól, de nem pánik hanem megint az a francos álomkór formában. Több mázsás súly nehezedett a testemre, szédülésig aludtam a fejem. Már arra is volt példa, hogy a gyerekek körülöttem játszottak én pedig csak bólogattam és bólogattam. A főzésen kívűl mást tulajdonképpen nem tettem. Elképesztő!! Tegnap már aktív voltam, ma pedig mintha elmúlt volna az egész. Rossz kedvem, vagy egyéb problémám nem volt, egyéb kóros dolog nem történt. Csak egyszerűen pihentem és pihentem. A kialakult pénzügyi zűrzavar okozta állandó értekezlet, problémák megoldása és egyéb ezzel járó tenni való, kikezdte a szervezetem. Hízni nem híztam, de már nem fogyok, ez is bíztató bevallom! A cigarettát amióta letettem 4 hónapja nem kívánom, az elvonási tünetek enyhültek. Szorongani is kevésbé szorongok, eltekintve a mai értekezleten való titkos bogyó bekapáson, melyre úgy éreztem szükségem van. Rossz érzés, ami jött és nem akart enyhülni. Tulajdonképpen annyira szeretném ezeket a problémákat magam mögött tudni, de nem olyan egyszerű..Egyedül megoldani főleg nem. Valamikor majd mesélek róla valakinek, akiben megbízom, aki megérti. Kínos titkolózásnak lassan véget kell vetni.

Valami nem stimmel

2008.10.18.

Az elmúlt napok sajnos aggodalomra adnak okot számomra! Az elmúlt napok körülbelül a füllentések rekordhete volt, amivel próbáltam tisztára mosni magam folyamatosan. Igazából érdekes dolog volt, s nincs is rá magyarázat. Történt. hogy a konferencia utáni első munkanapokon nem tudtam dogozni, csak du. azt is csak pár órát...az oka, az alvás! egyszerűen képtelen voltam , vagyok felkelni reggel, valami beteges kényszer visszatart attól, hogy felkeljek. Reggel elrendezem a lányokat, ellódítom őket suliba, majd visszajövök és lefekszem. Alszom és alszom és alszom délig, 11-ig akármeddig, de alszom. Ma fél 2-ig du. Iszonyatosan nehéz felkelnem és bármit tennem. Amint azonban erőt veszek magamon, máris megy minden a maga módján, ám a reggelekkel kapcsolatban mindig tárgyalásra hivatkozva maradtam az ágyban. Elképesztő alvási kényszerem van, már-már fejfájásig alszom magam. Ezért minden feladatom csúszik, rengeteg munkatársat tettem át holnapra, majd ismét holnapra..ma már megkérdezték van-e valami baj ami miatt a délelőttjeim követhetetlenek, persze azt nem válaszolhatja egy vezető, hogy semmi csak aludtam a hét minden délelőttjén. Szóval remélem ennek vége, mindenesetre elhatároztam, hogy ez az álomkór végetér, s továbbra is ahogyan szoktam 8-kor munkába állok! Ha nem sikerül, akkor nagy gáz van, mindenesetre jó volt aludni sajnos...

Az utazás..

2008.10.15.

Tulajdonképpen túléltem a konferenciát és a repülő utat is, de bevallom nem volt egyszerű. Ami segített, az végül is az azóta is vég nélkül tartó értekezletek, konferenciák, elemzések és egyebekből áll, melyet a mostani pénzpiaci helyzet eredményez. Próbáljuk az ügyfeleket a csatornákon keresztül tájékoztatni, ami nem kis feladat.

Pánik az van, de mindenhol. Ma például nem értem minek volt köszönhető ez az állandó szorongás, holott ismét jobban voltam az elmúlt napokban. Nem értem, ismét miért ébredek fel éjszaka, s miért vannak hőhullámaim. Na sebaj, valahogy majd csak jobb lesz ismét a helyzet, mert tulajdonképppen én ezt így szeretném, tehát így is lesz. Nagyon jól van már az a kollégám aki, rohamot kapott, végül azért írtak fel számára valami epilepsziás gyógyszert, amit szed. A másikat aki rosszul lett, pedig bejelentettem orvoshoz, remélem javít az állapotán. Annyi dolgom lenne, de annyi, hogy már rémísztő, mennyire nincs időm sem magamra, sem senkire, néha még az evésre sem-sőt-ritka az, ha időben jutunk a kollégáimmal étel közelébe délután előtt. Idehaza a család nem szenved hiányt semmiben, csak engem nem látnak olyan gyakran. Remélem nem tart sokáig ez a megfeszített munka. Ha hazaérek a gyerekek rám vetik magukat és beszélnek folyamatosan, így persze apa ismét hátrányt élvez. Majd vacsora és fürdés és bizony eltelt a nap.

Jó lenne pihenni és pihenni, csak pár napot..

Roham az irodában

2008.10.07.

Nos, ismét megpróbáltatásban volt ma részem! Egyik kolléganőm a tömegből, amelyet már említettem az előbbi bejegyzésben, ma rosszul lett, nem is kicsit.

Történt a következő: Ebédszünetre engedtem a kollégákat felválta a szokásos menet szerint. Mindig többen mennek egyszerre, hisz tolerálom, hogy kinek ki a legjobb barát kollégája, így mindig mindenki azzal megy ebédelni akivel akar, tudják, hogy mit várok Tőlük, de tulajdonképpen 1 óráért még sosem szóltam. Nos, ebéd megtörtént, mindenki visszajött így egy kollégámmal magam is ebédelni indultam. Ma senki nem sírt, nem volt pánikroham, sem semmi, így átadtam magam a munkának, s próbáltam ebéd közben arra gondolni, hogy nem kell rettegni a konferenciától, nem fogok belehalni(kop,kop,kop)mikor megcsörrent a céges telefonom, rémült tájékoztatás, hogy az egyik kolléga rohamot kapott ájulással és rángatózással, már elindult a mentő érte. Ebédem felénél rohantam vissza, s már pattantam is be a mentőautóba, hogy elkísérjem a lábán már járó, de össze-vissza beszélő kollégámat. Megvizsgálták, a fejét összevarták és hazaengedték, közölve, hogy amint mégegyszer ez előfordul a jogsija ugrik. Nos, bevallom őszintén nem értem az egészet:Mitől volt immár mint kderült 5. alkalommal rohama, miért nem vették el a jogosítványát ezidáig, s miért negatív minden lelete(MRI,EEG vizsgálatok két féle)miért csak altatót írnak számára, vagy ha idegi alapon van, miért nem irányították a pszichiátriai gondozóba? Nem tudom, egyben nem helyeslem! Mielőtt bárki azt gondolná,-nem én vagyok a bajok forrása, mint vezetőt szeretnek és elfogadnak, nincsenek túlterhelve, ebben biztos vagyok. Tudom ez olyan "nagy arcos" de valóban odafigyelek amennyire telik tőlem a munkatársaimra. Viszont otthoni problémákkal teli vannak, ez nem vitatott. A kolléga egyszerűen csak ült, jegyzetelt és letette a tollat, mivel kérdeztek valamit Tőle. Válasz helyett, egy pillanat alatt hátravágódott a másik kolléga asztalának és rohamot kapott. Szerencsére nem láttam, ilyen a sors, hisz ha látom pánikrohamot kapok, amelyet már nem tudtam volna titkolni.

Remélem valahogy megoldódik ez a problémája, csak van egy orvos aki kideríti mitől van? Ami pedig az utazásomat illeti, nagyon cidri...

Egyéb pánikhelyzet

2008.10.06.

Először is köszönöm Kriszti, sokat segítettél jó látni és tudni, hogy van aki figyelt rám, míg olvasta a soraimat. Most elég nagy pácban vagyok, először is gondolkodnom kell, hogy miért sír körülöttem mindenki, s miért segítettem az elmúlt pár napban több titkolt pánikosnak, miért hozzám fordultak segítségért? talán tudnak valami? Szóval a munkatársaim között a múlt héten három síró hölggyel sikerült beszélgetnem és lekitámaszt nyújtanom. Mindegyik előttem sírta el magát, s egy jó vezető eziránt nem közömbös és segít ahol tud. Nos, közel egy órát beszélgettem velük, bár semmi időm de meglátogattam őket, valóban jobban vannak-e, s egymástól függetlenek egyébként a munka területén.

Egyik sem tudja mi a sírása és rossz kedve oka, de mivel ilyen járványról nem tudok, feltételezem, hogy az ősz okozta ezt a hangulati változást. Na mindegy, ma már jobb kedvűek voltak.

A másik kolléganő aki az előbbiektől is független, a folyosón sétált fel s alá, ami feltűnő volt, hogy hófehéren. Mellette sem mentem el, s megfogtam a pulzusát-nem hazudok-170-el vert neki. Azonnal kivetettem a gyógyszereit a táskájából, ahol csak Frontint és Betaloc Zok volt. Persze egyből rájöttem mi baja és keményen feltettem a kérdést: Ön pánikbeteg? Igen az vagyok, már szóltam a férjemnek. Bevetettem vele fél Betalocot, amit bár felírtak számára, de azzal a szokással bírt, ha gyógyszert vett be, minden mellékhatását produkálta, így inkább hagyta a szívét pörögni. Nos tájékoztattam mekkora kárt okoz ezzel magának így bevette és jobban lett idővel. Megköszönte a támogatást és a segítséget a pár megértő szót, s a honnét jöttem rá kérdésre azt válaszoltam, hogy a családban jelen van. Nem szeretek hazudni, így inkább "vetítettem" válaszoltam is és nem is. Azonban elgondolkodtam., vajon biztosan tudom-e titkolni amikor saját magam élem át ezt a szenvedést? a sápadság remegés velejárója a tüneteknek. Lehet, hogy csak naív vagyok, de bízom benne, hogy az én titkom!

Megállapítom, hogy tömegbetegséggel van dolgunk, főként a menedzser világban. Nem találkozhatok hirtelen ennyi beteggel..sírásuk mellett egyébként változó egyéb tüneteket produkáltak. Szédülés, fulladás, szívszorítás. Meglepő és nem tesz boldoggá!

A nagy pánik pedig az a konferencia, mely kb 740 km-re kerül megrendezésre légvonalban. Egyszerűen rettegek, kibírom vagy sem? Mindent megpróbáltam, hogy ne legyek ott, de nem jutottam semmire. Gyűlölöm a pénzpiaci válságot, úgy ahogy van. Mindenesetre bevásárolok, minden földi jóból pánik ellen...

A roham

2008.10.01.

Elképzelni sem tudom, miként tudom a rohamot az időbeosztásomba besuvasztani, de sikerült. Tegnap éjjel, mivel éjfélig dolgoztam a prezentációmon így alattomosan várt..majd teljes erővel lecsapott. Először csak szédültem, majd erős hányinger. Ezután minden porcikám égett, majd fulladtam. Extra bogyó be, majd várakozás....túléltem, de közben többször meghaltam, legalábbis az érzés megvolt. Ma sima napom volt, bár most ismét szédülök. Ki sem látszom a munkából, zsongott körülöttem minden.

Azon gondolkodtam, hogy két évet lehúzok még ebben a szakmában, anyagilag nagyobb biztonságot teremtve magunknak, majd lazábbra veszem, aktívan nem veszek részt az üzletelésben. Nagyon kiborultam, nagyon fáradt vagyok.

Rájöttem, hogy e blogon kívül soha senkivel nem beszélek semmiről ami velem kapcsolatos,- ez nem jó. Talán nem akarom magam kiadni semmilyen körülmények között. Magam mindenki kínját bínját kezelem, a sajátomat pedig egymagam kezelem több kevesebb sikerrel. Még fiatal vagyok, előttem az élet, nem keseredem el, remélhetőleg változom és nyitottabb leszek a világ felé...

Álomkor

2008.09.28.

Nagyjából a hétvégével kapcsolatban talán csak annyit jegyeznék meg, hogy rekord több szempontból. Rekord az az alvás idő amelyet lenyomtam egyhuzamban, csekély 18 óra..már szombaton a suliban nem bírtam fent lenni, egyszerűen a kínok kínját álltam ki, hogy ne aludjak el ülve. Majd hazajöttem és aludtam fél 4-től fél 7-ig, majd 11-től másnap fél 12-ig, majd megfőztem és aludtam fél 2-től fél-5-ig vasárnap, s persze még most is megyek aludni. Lányaim a nővéremnél voltak, apa dolgozott, de nem ez volt az alvásom oka. Egyszerűen nem bírtam felkelni az ágyból, a kanapéról. A takarítás, mosás és vasalás ennek örömére este 9-órára lett kész. Majd belebetegedtem, hogy neki kell állnom. Tudtam, hogy a család jön haza, az ebéd vasárnapnak megfelelően kész, de a ház katasztrófális állapotban volt, mivel felrakták a kandallót. Minden vastagon poros volt. Még függönyt kell mosnom, mert hiába minden ha poros marad.

Rekord volt az elfogysztott étel tekintetében, mivel minden ébredés után púpra ettem magam. Rekord volt abból a szempontból is, mint pánik intenzitás..nem volt időm pánikolni az alvás miatt, nem is szorongtam, de azért elkondolkoztam, hogy depresszióra utal-e ez a halálos fáradság és álmosság? Azért csúszott le Frontin természetesen, mert a közérzetem néha súrolta az egészséges határt. A család már alszik, a lányok elrendezve, én pedig katasztrófálisan nézek ki. De nincs kedvem nem katasztrófálisan kinézni.

Nemsokára dolgozni kell, nem tudom, hogy akarok-e, vagy tudok-e? Annyira kimerültnek érzem magam.

Küzdeni kell..

2008.09.25.

Megint jön a szédülés, megint nem bírok jól lenni. Annyira bizonytalan minden körülöttem, hogy néha azon gondolkodom, most ájulok el. Ebben a pár napban nem kellett vidékre mennem, egész felüdülés volt, azonban rengeteg tárgyaláson vagyok túl. Nagyon fárasztó és nagyon pihennék már. Ismét felébredek éjjel arra, hogy rossz a közérzetem szorongok. Nem pihenem ki magam, így pedig kipurcanok. Jó hír viszont, hogy nem fogytam semmit, sőt! igaz, az a sőt kb fél kilónak szól, na de az is valami. Azért nem kell nagyon soványnak elképzelni, a 172 cm mellé 59,5 kg társul. Vannak nálam jóval soványabbak, csak nekem ez nem jön be, s kissé költséges mutatvány ha az ember ruházkodni akar ismét. Ma már elég kedvező áron lehet ruhához jutni, csak sok a kosztümöm, az pedig nagyon húzós mutatvány lenne csere tekintetében.

Gyermekecske jobban van, így kapott apró ajándékot ennek örömére. Nagyon szeretem őket, jó tartozni valakihez. Apácska kicsit hoppá, ugyanis kezdi határozottan a tudomásomra hozni, hogy a munka az egyetem, a gyerekek már sok neki is, de legfőképp az életvitelünk olyanná vált, mint egy váltott műszak, ennyi erővel külön is élhetnénk. Igaza van! Emiatt is szorongok, mi legyen? A szüleim is dolgoztak, a mi gyerekeink sem érzelmi, sem anyagi hátrányban nem szenvednek. Igaz, az idő kevesebb, nem játszom a baba házban mindennap, de foglalkozom velük. Utálom, ha a lelkemre akarnak hatni, okolnak dolgokért, ám a hátrányokból eredő előnyöket pedig élvezik, sőt elvárják.

Ma megint nem fogok éjjel aludni az biztos, de utálom a pánikrohamot és utálom a szorongást, a szédülést így pihennem kell.

Nos, veszek be valami homeopátiás altatót próbaképp és nem gondolok semmire.

Hajnalig

2008.09.23.

Szóval gyermek szinte reggelig, azaz hajnali kettőig felügyeletem alatt volt, hiszen mégiscsak annyira felszökött a láza, hogy hűtőfürdőre volt szüksége. Férjem a fülhőmérő helyett vett egy hagyományos hőmérőt ma mire megérkeztem, mert így legalább nem dugdosom a gyerek fülébe álmában és állandóan. Szerintem minden szülő aggódna a gyerek miatt, szerinte mi is voltunk lázasok gyerekkorunkban és nem lett semmi komoly következménye. Nos, ez a drága ember elvitte iskolába, hát persze, hogy haza kellett hozni. ebből kisebb vita kerekedett, számomra ez felelőtlenség volt. Nos probléma megoldódott, gyermeknek semmi komolyabb baja, se torok, se fül, sem semmi kézzel fogható tehát vírus, ám antibiotikumot kapott. Az orvos ezen lépését nem tudtam követni, hisz úgy tudom vírusra nem antibiotikumot, hanem semmit kapunk, no de az orvos szerint, a várható szövődmények elkerülése miatt.. hát biztos, ő tudja!

Szóval 4 órát aludtam és nagyon fáradtan indultam útnak, s meglehetősen sebesen is, így az autóm, mely nincs fél éves egyszerre produkált különös dolgokat. A felni, amiről nem is tudtam, hogy képes ilyenre elgörbült, miközben defektet kaptam egy kátyú miatt, közbe integetve a rohadt drága disztárcsámnak, mely elszállt a kukoricásba de annyira, hogy két kollégám és férjem kutatása sem járt eredménnyel. Viszont életemben először láttam dísztárcsát repülni, jó , magasan..nagy mutatvány volt. A kár, a kerékkel együtt csekély 65 e Ft. Ezenkívül a légzsák hibát jelez, azaz inaktív a védelem, autópályamatrica lemaradt a defekt okozta kár mérgelődése miatt ez csak 15e Ft, s a telefon miatt kapott 5e Ft büntetést, melyben próbáltam elnézést kérni a várható egy órás késés miatt a tárgyalópartneremtől már csak röhelyes volt számomra.

Most, mikor idehaza ezt összeadtam, rettenetes szorongás jött rám.

Ez őrűlt nagy összeg, nehéz megemészteni. Ráadásul, visszamentem a dísztárcsát keresni, s rámjött a majdnem pánik, amire a szokásos helyrőt vettem volna ki a Frontint, de csak a helyét láttam, amitől azonnal rámjött a rosszullét, távol mindenkitől. Férjem kipakolta az autót, a holnapi szervíz miatt!! Pszichikai függés, ezzel való szembesülés = nem kellemes érzés! Mire haza értem, úgy éreztem vége a világnak. Ám ismét azt tapasztalom, hogy még mindig nincs vége, idehaza vagyok, a gyerek nem lázas, s nem haltam bele a délutáni pánikba..Majd ebből a tudatból táplálkozom legközelebb, mikor rám jön a nyavaja.

Sokadszorra...

2008.09.22.

Csak így magyarosan! Legalább 4 alkalommal írtam le mi történt velem az elmúlt időben, ám mindig elszállt amit írtam. Bosszantó! Most ismét nekilátok, bízva, hogy megmarad a blogomban a bejegyzés.

Szóval, megvolt az MRI, mely a kibírható és kibírhatatlan érzéseket kelti az emberben egyszerre. A jelentős mennyiségű Frontinnak és a profi személyzetnek köszönhetően, a 25 perc bezártság elviselhető volt, kisebb ijedelmekkel a vége felé. Volt egy pillanat, amikor úgy éreztem elég, de nem adtam fel és sikerült. Az eredmény negatívabb már nem is lehetne, bár őszintén emiatt nem is aggódtam. Tehát a diagnózis generalizált szorongás, ala pánik. Ez sem gyengébb szerintem, s azok is osztják a véleményem gondolom, akik már átélték ezt a poklot. Jön, támad, gyilkol. Sokszor gondolkodom azon, hogy vajon mi pánikosok megtudjuk-e majd különböztetni, ha valóban komoly bajunk van? Mi van, ha elbagatelizálunk egy nagyobb bajt? Tulajdonképpen nekünk szervi bajunk, amely valós az nem volt, így az igazi rosszullét a pánikrosszulléttől, miben különbözik? Komolyan veszi-e a háziorvos egy köztudottan pánikbeteg rosszullétjét, vagy netán elbagatelizálja? Azért ezek a félelmeim közt vannak. Talán ha nem is most, de ha eltelik jó pár év, amikor már kialakulhatnak szervi bajok, vajon komolyan veszi majd valaki?

Na hát persze! Negatív lett a vizsgálat, akkor előre aggódjunk a folytatásért..hülyeség! Mostanában jóval kevesebb bogyót kapok be, mint amennyit szoktam. Persze ma ismét termeltem, ám mivel jelentősen javult az állapotom, a Cipralex és Rivotril marad becsomagolt állapotban.

Ma olyan nagyon szorongós, majdnem pánikos napom volt, de időben segített barátom Frontin. Új beosztásom kapcsán, jelentősen megnövekedett a km az autómban, folyamatosan jövök-megyek, legutóbb konferencián voltam mely 3 napos volt. Ha nem vagyok idehaza, vagy korház(város) közelében nem érzem magam biztonságban ez az új megfigyelésem. Tehát ez az útra vonatkozik.

Új fóbiám az autópálya..mi van ha ott leszek rosszul? Az M0-ás részemről egyedül kizárt, hogy megközelítésre kerüljön. Néha elbizonytalanodok egy egyenes útvonalon. Ha pörög a vezetés, azaz dinamikusan lehet vezetni, akkor nincs baj, ám ha csak tolni kell neki egyenesen, akkor egy idő után elbizonytalanodom néha..ilyenkor besorolok egy haladó jármű mögé és izzadó tenyérrel várom, hogy elmúljon a nem tudom mi..megmagyarázhatatlan. Persze nem okozok veszélyhelyzetet annyi eszem van, ha erősödne az első pihenőben megállnék és hívnék egy kollégát. 1 órán belül a segítségemre sietnének, ez megnyugtat. Egyébként főutakon a világvégére elmegyek, csak az autópálya told neki unalmas szakaszán jön rám néha...

Ennek ellenére, a minap egy patináns szálloda liftjébe szorultam be, gyenge 10 percre. Nos első érzés: most akkor mi van? Semmi pánik, csengetünk! A kezelő nekem beszélt, amit hallottam, ám Ő egy árva kukkot sem hallott abból, amit én mondtam neki egyre izgatottabb állapotban. Elég jól tűrtem mindaddig, amíg rá nem jöttem, hogy nem hallja amit mondok, kérdezgeti hányadik emeleten vagyok és hiába mondom, bekell látnom, mire megtalál megőrülök, elájulok és megfulladok. Ám mire átadtam magam a végnek, egyszer csak elindult aza nyomorult lift és kiszabadultam belőle. Állapotfelmérésem eredménye a következő: Szívritmus 75, tenyér száraz, kéz nem remeg. Nem értettem, hisz máskor a lift hívása után, elég volt csak az ajtónyitást megvárnom és már hátráltam is, nem voltam hajlandó liftbe szállni. Persze egy ilyen szállodában az ember türtőzteti magát..még egy perc és elkezdek sikítani, nem érdekelt volna ki mit gondol?? Szóval egyszer megy, egyszer nem megy!

Most már hat ez a drága bogyó, hajnalban indulok egy tárgyalásra, a gyermekem beteg, ami dráma számomra. 39,5 C volt a láza, persze minden hülye betegséget beképzelek mióta a nővérem lánya rákos volt.(Ő egyébként felépül, otthon van már) Ilyenkor higgadtan próbálok viselkedni, eltekintve attól a nem elhanyagolható zaklatástól, melyet a lányom füle áll ki, mikor a fülhőmérő számtalan alkalommal hatol a hallójáratba, mindez kb. 5 percenként, míg tart a láz. Ilyemkor egész éjjel őrzöm, mely holnapi fáradság, vezetés, vidék okozta pánikrohamként fog kijönni. Ha nem alszom, mindig így van, tehát előre élvezem a holnapi napot.

Szóval pánikmentes jó éjszakát kívánok mindenkinek!

Hétvége

2008.09.12.

Úgy érzem, kellően elfáradtam a héten. Már csak egy iskola látogatás, egy kis házimunka, egy kis falusi búcsú vasárnapra és a végére egy kis izgalom, hogy vajon sikerül-e majd  az MRI vizsgálat.

Az elmúlt 2 napban csökkent ismét a szorongás, ez az érzés lenyűgöz. Bár most ismét fáj a fejem, de valószínű front lesz, illetve szigorúan csak erre gondolok. Nagyon jó érzés nem szorongani, egészségesnek érezni a pszichém, ám persze amikor épp beleélem magam, akkor hirtelen jön, lopakodik és kínoz.

Mióta letettem a cigarettát, nem remeg a kezem. Mindig azt gondoltam, hogy a szorongásoldók miatt remegek, de nem. Ez legalább egy jó hatás, illetve a pulzusom normalizálódott 60-70 közé, az extrém kilengések után. Bár egészségesnek nyilvánították a szívem, azért a 6,25-ös Talliton felét reggelente beveszem. Valamit biztos segít a gyógyszer is.

Lassan az étvágyam is jön vissza, már képes vagyok akár 2 túrós palacsintát letolni egy leves után, sőt még este is eszem vacsit. Még nem híztam, de remélem pár kiló visszajön. Szükségem lenne a kosztümjeimre, amelyek jelenleg lötyögnek rajtam és nem szívesen vásárolnék újjakat. De nem bízom el magam, tudom, hogy ismét jönni fog a kibírhatatlan rosszullét...Jó lenne lemenni a térképről, kikapcsolni a telefont egy kicsit. Ám a felelősség, a nyomorult újabb munkakörrel csak fokozódik. Ma erősen gondolkoztam rajt, mikor teleírta az asszisztensem a határidőnaplómat decemberig, hogy akarom-e ezt csinálni, most még felállhatok. Nem tettem, pedig nics újabb teherre szükségem.

Na mindegy, jelenleg kevésbé szorongok és ez nagyon-nagyon jó. A többivel ráérek később foglalkozni..

Apa ledobta a láncot

2008.09.10.

Hát igen, nem fogadta a hírt kitörő örömmel, főként mikor ma egyik munkatársam a házunkban kérte, hogy oldjam meg egy problémáját.

Megértem, ez a magánszféránk, ám nem akartam illetlen lenni ha az ajtóm előtt áll..bár illett volna bejelentkezni, persze aztán tudattam, hogy ez egy nagyon ritka eset, idehaza  nincs helye sem ügyfélnek, sem kollégának munkaügyben. Feltételezem egyébként, hogy csak környezettanulmányra jött, bár lehet, hogy ez kicsit rosszindulatú gondolat.

Nos, férjem szerint nem ér ennyit az egész, sőt elfelejtettem, hogy szeptember van és elkezdődött a tanév, azaz folytatni kell a tanulmányokat mindkettőnknek. Mind a ketten úgy döntöttünk, másik diplomát is szerzünk nem lesz egyszerű dolog. A gyerekek nagyon fontosak számunkra, de valaki ebből a forgatagból vesztesen kerül ki attól félek.

Ma már ismét jött egy kis szorongás, de közel sem olyan vészes még, mint amire számítottam. Bár 6 óránként bedobom a Frontin nevű mérget. Ma a Rivotrilt is kiváltottam, csak 3 hétig fogom szedni, a második héttől csökkentve. Persze csak hétvégétől, mert van egy rossz szokásom: új gyógyszernél, az első szemnél mindig rám jön a pánik. Ja és a Cipralexet is szedni fogom, az célzottabb. Egyébként mindezt a patikusomnak köszönhetem, aki szintúgy pánikbeteg. Persze azt meg csak az MRI után, hogy hasson valami mikor bezárnak abba a szűk rettenetbe. A mellékhatások összes tünete jönni fog az első gyógyszernél, de sebaj, majd azt is hétvégére időzítem.

Meggyógyulok, ha a fene fenét eszik akkor is, s holnap bátran indulok el ismét a fővárosba értekezletre, bár bevallom viszek munkatársat..majd talán pár nap és ismét megy egyedül.

Meglepetés

2008.09.09.

Ma valami csoda folytán, legalábbis eddig a pillanatig, még egy pici szorongás sem volt rajtam, aminek nagyon örülök. Semmivel sem volt más a mai napom mint a többi, csak talán ma senki nem kínzott a saját betegségével. Éjszaka, hajnali 1-től csak negyed 3-ig tudtam aludni, majd sikerrel sikerült 4-6-ig még bólintanom. Így mivel ma a MNB egyik vezetőjének előadásásra siettem egy fővárosi hotelba,nagyon kimerült voltam, de mégsem jött rám az őrület és ez nagyon jó.

Ma más is történt, amire nem számítottam..Kineveztek, melyet örömmel kellett volna fogadnom, hisz próbálták ünnepélyessé tenni, de őszinte leszek úgy érzem már így is erőn felül vállalok, így nem sikongattam a hírtől.

Nem vágyom magasabb pozícióra, persze a pénz sosem jön rosszul, de most már tudom, hogy igaz a mondás,- a pénz nem boldogít. Visszautasítani nem lehet, de lassan elvált leszek ha így folytatom,

Konferencia, szakmai nap, plenáris értekezlet, stratégiai értekezlet, vezetői értekezlet, előadások mellette tárgyalások, a kollégák, az új projekt beindítása, stb..általában reggel fél 9-től este 7-ig az irodában dolgozom, majd itthon folytatom a munkát. A gyerekekre hétköznap napi 2 óra jut, a férjemmel egymásra semmi. Hétvége viszont tabu! Senkinek nem veszem fel a telefont aki nem rokon, annak is nehezen. Nem akarom, hogy úgy nőjenek fel a lányaim, hogy észre sem veszem. Nos, más választásom most nincs, dolgozom. A férjem még nem tudja, de kétlem, hogy lelkes lesz.

Szeretném egyszer végig aludni az éjszakát, most erre vágyom leginkább. A munkahelyem számít rám, a családommal együtt.- erről fogok álmodni, miként oldjam ezt meg?!

Szenvedés

2008.09.08.

Immáron több mint két hete fáj a fejem és bolyongok. Nem adom fel, dolgozom. Ma nem voltam unokahuginál látogatóban, mert a tegnapi szobatársat nem tudtam kiheverni. Telefonon azt mondta, ma már gyógytornász volt nála, reménykedem, hogy hamar felépül. Amint kijön az intenzívről, megyek hozzá, de addig nincs az az Isten. Érdekes, apósom idén halt meg, az agonizálás utlosó óráiban láttam, tüdőrákos állapotban, de azt valahogy elhessegettem magamtól, ugyanígy volt anyám látványa, persze nem a halála, de a mostani állapotomban mára rosszabbodott minden.

Nővérem telefonja után, szó szerint az agyvérzés tüneteit produkáltam, még a lábaim is zsibbadtak. Most tudtam meg, hogy mindkét nővéremnek volt már kisebb stroke-ja, vérhigítót szednek, csak nekem nem mondták, mert tudják nehezen viselem ha a rokonaim betegek. Nos, miután letettem a telefont pikk-pakk jött az agyvérzés pár tünete, ezt már nem tudtam a szekrények pakolásával elterelni, így Frontin be,(nem kevés) család észre sem vette. Adtam 20 percet magamnak, miszerint ha addig nem hat, akkor tuti stroke..hát persze, hogy már nincs agyvérzésem. Bocs, de csessze meg az élet ezt a kínt, miért kell ennyit küzdeni.

Most változott a helyzet, munkaidőben no para, itthon szorongás és az elvetemült fejfájás. Koncentrációs problémáim megszűntek ez viszont jó, vagy legalábbis enyhültek.

Most itt ülök a kanapén, ami helyett rendeltem egy másikat, hátha a változatosság, új környezet segít. Rakatok egy kandallót is, a komorú és elképesztő drága tél kivédésére. gyerekeim boldogok, fogalmuk sincs milyen rosszul van az anyjuk, még csak ingerült sem vagyok. Házimunkát is ellátom, a gyerekeket is, reggel felkelek és jókedvű vagyok, a munka megy, tehát a környezet és hozzáállás nem indokolja a rosszulléteket, depressziónk nyoma sincs.

Az agyam azonban nem akar helyesen reagálni és működni, most pihenő állapotban. Az éjszaka gyűlöletes, éjjel 2X2 órát alszom, nem bírom átaludni. Lehet, hogy megőrülök???

Ki vagyok én?

2008.09.07.

Ma reggel 8-tól csörgött a telefonom, s dühös voltam, mert vasárnap van. Átgondoltam, lehet-e baj a rokonaimmal, majd arra jutottam, hogy kizárt, senki sem beteg rajtam kívül, így nyugodtan aludtam tovább, főként kihasználva, hogy lányaim is aludtak még.

Szóval, én gyerekkoromat tekintve egy szomorú sorsú kislány voltam egy alkoholista apával, egy tönkrement anyával, aki mindezt próbálta kezelni a munkája mellett. Apám többször feküdt az árokban, mint a saját ágyában. Gyerekként megélni, szőrnyű volt és szégyeltem a családom. Ennek több oka is volt, például sosem vittem kaját az iskolába, mert nem volt pénzünk, apu mindig gondoskodott róla. Apám, hogy ihasson az állatok eledelét is eladta. Ennek ellenére, szerettem apámat, mert hihetetlen de békés és kedves természet volt. Józanul csak felnőtt koromban láttam, amikor már kezdte elhagyni az ereje, de akkor már késő volt, 65 évesen meghalt. Gyerekként dadogtam, szorongtam és szédültem, 3 lépcsőfokot sokáig csak fenéken ülve mertem megtenni, s soha nem mosolyogtam. Számtalan kép készült rólam, mindegyiken csak a megvetésszerű  pofavágás látszik, mosolygós kép nincs. Néha ok nélkül az udvaron üvölteni kezdtem, úgymond hisztrériás rohamot kaptam. Erre még 8.-as koromban is volt példa. Anyámat ott provokáltam, ahol tudtam, de imádtam, ami miatt szenvedtem. Tisztában voltam vele, hogy nővéreimet jobban szereti mint engem a késői nem kívánt gyereket. Nővéreimnek már unokáik vannak, míg az én lányaim még 9 év alattiak. Munkájuk miatt mindig ide-oda dobáltak általában öreg rokonokhoz, akikkel megutáltattam magam, hogy ne vállaljanak el. Azt hittem nem kellettem nekik. Egyszer egy amerikai gyermektelen házaspár örökbe akart fogadni, az egyik öreg rokon által aki vigyázott rám, ám anyám nem adott. Emiatt is megkeresítettem az életüket. Amikor beteg voltam, s anyám bejött az egyik matróna bébiszitterrel látogatni, anyámat semmibe vettem, hogy bosszút álljak rajta. MÍindezt azért, mert azt hittem csak a nővéreim számítanak neki.

Majd felnőttem, s a középiskola alatt már határozott ember lettem, jó tanulmányi eredményekkel, majd egyetemi végzettséggel zártam a sort. Anyám 14 évvel élte túl apámat, 63 évesen ment el. A suli után egy multi cég vett fel, majd átmentem egy másikhoz, melynél 12 évig voltam, közben szültem 2 lányt, tehát férjhez is mentem. Ma 32 éves vagyok. Az első 5 évben anyámnál laktam, aki rájött az utolsó 2 évben, hogy akire számíthat az igazán csak én vagyok. kezdtünk egymásra találni, tudat alatt rajongtam érte, ám továbbra is provokáltam. Ott lakott még nővérem, másik nővérem nagyobbik lánya, lányom, férjem én, és persze anyám. Nagyon élveztem, ám közben épült a házunk, s amikor az unoka a férjhez ment és a férj is odaköltözött, akkor besokalltam. Addigra anyám kezdte kimutatni érzelmeit, s Ő is szerette a nyüzsgést, s mivel magasvérnyomásos és szívbeteg volt(nagyon súlyos) így biztonságban érezte magát. Ragaszkodott az unokájához és hozzám. Ám a sors úgy hozta, hogy egyszerre adódótt lehetősége mindenkinek tovább lépni. Nekünk elkészült a ház, a nővérem összeköltözött a férjével ismét, az unokának pedig kilátás nyílt egy rokoni házba átmenetileg elköltözni.

Anyám megijedt, nem akart egyedül maradni, mi pedig nem vettük észre. Mindennap hívtam, Ő főzött ránk, ám egy nap a szokásos időben, nem az ebéd miatt telefonált az ott tartózkodó unoka, s én ezt megéreztem.. Nem vettem fel a telefont, hanem a férjem kezébe nyomtam, majd a szobában térdre esve vártam mi történt. Valóban nem az ebéd főtt, anyám összeesett és még otthon kómába esett. Nem mentem át, nem bírtam.. csak a korházban láttam gépre kötve, becsövezve. 24 óra és elment. 1 év, majd összeroppantam-pánikbeteg lettem. Nap mint nap átéltem, hogy mit érezhetett, az összes gonoszságom, mely nem nyert bocsánatot Tőle, s a tudat, hogy nem mentem át, csak otthonról hívogattam a mentőket, ráadásul rosszul. Először betegszállító jött a bejelentésem alapján, mivel csak annyit közöltem, hogy anyám a fürdőben összeesett, s nem tudjuk rátörni az ajtót. A férjemnek sikerült, Ő még beszélt vele. Majd másik mentő, de már későn, tüdőre ment a hányadéka, a vérhigító melyet a számos gyógyszer mellett szedett, megtette hatását. Fél agyát elöntöte a vér. Csak az önvád..mi van ha jól jelentem be, ha megjegyzem az agyvérzést amitől mindig is féltettem. Gondolhattam volna, hisz nem tudott felállni.

Egy év mely minden nap ezzel telt, mit tettem, mért nem mentem át előző nap, miért nem értem be látogatni másnap fél 12-re. Az orvosok azt mondták akkor lehet látogatni. Késtem, fél 12 után pár perccel halt meg. Már majdnem ott voltam, mikor hívtak a nővéreim.

Belebetegedtem és ma is így van nem tudom feldolgozni, talán csak könnyebb. Ma vezetőként dolgozom egy komoly területen, ahol ez a betegség nem megengedhető, s titkolni kell. Egész jó színész lettem, azt meg kell hagyni..

Ma mindez eszembe jutott, s nagyon rosszul lettem..az a telefon amit nem vettem fel, az egy rossz hírt közölt. Kedvenc unokahúgom, úgymond diszkóbalesetet szenvedett, eltört a gerincében a hármas csigolya. Nem hajtottak gyorsan, egy korty alkoholt sem ittak, de megtörtént, a biztonsági öv miatt tört el a csigolya. Ezt szerette volna a nővérem közölni velem. Halálra réműltem, nem akartam ezt hallani. Unokahúgom már túl van egy Hodking kórón, amely miatt 2 éven keresztül a legerősebb gyógyszereket kapta eredménytelenül. Illetve lett eredménye, mint a csontsűrűség minimalitása a mai napig a kezelésektől, ami miatt nem tudta megúszni a komolyabb sérülést(csigolya törést) és egy szívrendellenesség szintén a rengeteg kemótól. Már egyszer lemondtunk Róla, amikor a csontvelő visszaadásakor kritikus állapotba került. Ám legyőzte, s most tessék. Miután azonnal útra keltem, megnyugodtam mert közölték, hogy keze és lába mozog.

Azonnali műtét, egésszégügyi karkötőt nem viselt, ám közölte az orvosokkal azt a gyógyszert amely műtét előtt kötelezően beadandó Neki, különben elvérzik. Egy csaj, aki már megélte a poklok poklát, most megélte mégegyszer. Mikor ma hajnalban felborultak egy kiugró vad miatt, eséskor azonnal érezte, hogy gerincsérülése van, s a mentőt a barátjával úgy hívatta, hogy erre utaló sérülést sejtenek. Majd megkérte Őt, hogy tartsa a hátát mozdulatlanul. Így a fiú addig támasztotta, míg a mentő ki nem ért. Ez volt a szerencse,  gerincvelő nem sérült. Megkapta a műtétet megelőző védő gyógyszereket, s ma estére a régi csigolya helyett egy fém van, de mozog kéz és láb. Rettegtem mi lesz, ha lebénul. Mégegyszer nem küzdi végig ezt tudom, sem egy ilyen sérülést, sem egy kiújúlt rákot.

A szobában láttam egy embert csöveken, folyamatosan görcsbe ránduló testtel, agyműtve. Bár anyu békésen feküdt, mégis újra átéltem. Majdnem megfulladtam, nem bírtam, átéreztem a halál súlyát ismét. Unokahugi jobban lett, örült, hogy mozognak a kezek lábak, így újságokat rendelt. Holnap már osztályon lesz, így nem kell a rémségekkel találkoznom többet. Nagyon esendőek vagyunk, s ez rossz. De mennyivel rosszabb ott és ilyen állapotban lenni, mint pánikbetegként élni az életet. Innét nézve ez nem is olyan súlyos állapot.

Pszichiátria

2008.09.04.

Rosszulléteim, s erős szorongásom okán a minap arra kényszerültem, hogy ismét megjelenjek a pszichiátrián, persze bejelentkezés nélkül.

Nos, a probléma csak fokozódott, már a fővárosba sem tudtam elmenni egy tárgyalásra egyedül, így koholt indokkal szereztem magamnak egy megbízhatónak tűnő kollégát aki jött velem. Nos, ekkor eldöntöttem, hogy nincs tovább valamit tenni kell.

Bementem, üzletiben és megkerestem régi dokimat, aki egy laza mozdulattal a Frontinomat lecserélte Rivotrilra, amit soha nem vennék be.További faggatásomra miként lehetne ezen segíteni, terápiát javasolt de sajnos nem tud segíteni ebben...majd egy 10-esért hirtelen két nevet is lefirkantott egy papírra, útra indítván azzal, hogy ne engedjem lecserélni a gyógyszereimet.

A két név tulajdonosa, egy szinttel feljebb rendelt nem meglepő módon, így hát az egyiket kihívattam. Első lépésként kérdezett, s szerinte is a nikotin megvonás miatt estem vissza, s terápiát javasolt, illetve azonnal lecserélte a gyógyszerem, a Rivotrilt szinte megtiltotta és Cipralexet írt fel a Citapram helyett. Kiváltottam, majd elolvastam a mellékhatásokat, hát....nem vettem be még egy szemet sem!! Rémísztő!! Jó lenne tudni vajon van-e valaki aki szedi folyamatosan és jól van, használ neki..két hét múlva megyek hozzá terápiára, addigra tudni szeretné, hatott-e? Hát nem tudom, hogy tudok-e majd véleményt nyilvánítani egy zárt dobozról? Ám abszolút a gyógyszer melletti terápiára és a gyógyszerek csökkentésére fókuszál és ez bíztató.

A folyosón, míg várakoztam beszédbe elegyedtem egy tanárral, ki 2 nap tanítás után kénytelen fizetés nélküli szabadságra menni, mert a szomszéd szobában rendelő orvos nem veszi fel táppénzre. Képtelen dolgozni, rosszul van és retteg már az iskola kapujában. Ebben az egy hónapban kénytelen máshol munkát keresni, ha nem gyógyul meg. Az orvos 3 hét korházi kezeléssel veszi csak táppénzre, ám a gyermekét egyedül neveli, ez megoldhatatlan. Sajnálom szegényt!

Szóval, Cipralex mi legyen veled????

csak nem akarok jobban lenni..

2008.08.29.

Az utóbbi két napban nem alszom, tetőzve a nappali szenvedéseimet. Hát igazán elegem van az egészből, valakivel olyan jó lenne megosztani ezt a sok küzdelmet. Persze olyannal aki ezt megérti, s nem hisztinek gondolja. Sógornőm, ki persze szintén nem tud bajomról mesélte egy közös ebéd során a héten, hogy milyen panaszai vannak mostanában annak okán, hogy megjegyeztem akkorákat nyel evés közben, hogy az már szinte meghökkentő, s láthatóan szinte tetű lassan fogyasztja az ételt. Az Ő problémái számomra ilyesztőek, s a pánikbetegség számomra egyik ismeretlen formája, ezzel nem szeretnék találkozni. Tehát egyik pillanatról a másikra nem tudott nyelni. Evés közben jött rá, s úgy érezte megfullad, begörcsöl a torka. Egy falatot sem mert egyedül enni, megvárta sógoromat amíg hazaért, de akkor is csak szinte pépesekkel próbálkozott. Még ma is retteg, hogy megfullad. Az orvos kihez elment, idegi alapon állapította meg a baj forrását. Másik tünete, hogy fulladásos rohamok jönnek rá, de nagyon erősen. Valamit azonban megfigyeltem: jó pár pohár bor után, az evés simán ment neki..szóval pánikbeteg Ő is. Ezek a tünetek örökké kerüljenek el, szörnyű lehet. Nálam a szívroham típúsú 170-es pulzussal jelentkező tünet, illetve lezsibbadt fél szám, arcom, melytől agyvérzés jeleit véltem felfedezni magamon, most pedig a nagyon erős szorongás és bizonytalanságérzés, mely ájulásszerű pánikrohamot vált ki nálam.

Ma ismét egyedül vagyok éjszaka és őszinte leszek félek. Alig várom, hogy reggel legyen..

Valaki feltalálhatná a pánik ellenszerét!

Szédülök

2008.08.27.

Nem tudom már tolerálni ezt a szédülést, vagyis bizonytalanságérzést. Nem tudom mi bajom, nem tudom az MRI mit fog mutatni, s azt sem tudom, képes leszek-e a vizsgálatot megcsinálni. Nyilván nehéz lesz, ha rám jön a bezártságtól a rettegés úgysem sikerül. Ma lifteztem, illetve lifttel megyek többször is, ám néha egy pillanat alatt meggondolom magam, s az ajtóból visszafordulok. Nos itt van még azaz állítólagos hízás 2 hónappal a cigaretta letétele után, ami nálam fogyás. Már 7 kg-nál tartok, bár az igaz, hogy valóban voltak erős elvonási tüneteim, amihez összeszorult gyomor társult minimális ételbevitellel, de már eszem annyit, hogy nem kellene híznom egy kicsit? Persze csak saját gondolatok ezek, melyeken néha elmélázok. Mostanában nem kellett a szekrényem pakolni elterelő hadműveletként, s csökkent a Frontin bevitelem is azt vettem észre, ez persze az elmúlt 4-5 napra vonatkozik. Koncentrációs készségem viszont eltűnt: - Nem tudok beszélni, néha akkora marhaságokat mondok, amelyektől a kollégáim megdöbbennek.- Nem tudják követni a gondolatmenetemet, mely idáig összeszedett volt, most egy egyszerű pénzügyi megoldást csapongva adok elő. - Hirtelen váltok támát, mely nem illik a szövegkörnyezetbe.- Összecserélem a szavakat, s egy mailt többször átírok, mint például ezt is, mert nem megfelelő.- Néha a munkatársaim nevét nem tudom hirtelen, s a jaj valamit nagyon akartam mondani, az szinte mindennapos. Szóval aggódom, a kollegáim észrevették, s jelezték. Ezt nehéz titkolni. Viszont aggódom, hisz emberekért vagyok fefelős, s az Ő döntésük, melyet segítek meghozni nekik, másokra vannak hatással. Férjem is észrevette csapongásaimat, illetve akaratlanul is hallja néha mikor telefonon kommunikálok, s látja a hanyatlást. Ezenkívül a nyavajás fejem is fájdogál, szinte mindennap. Egy bíztat: ez csak azóta van, mióta a cigarettát letettem. Bízva bízom abban, hogy nem betegség áll a háttérben! Sokat olvastam a nikotin elvonási tünetekről, de azt, hogy ilyen sokáig tartana a hatása azt nem láttam sehol. Ám az biztos, hogy két lányommal való várandóságot és szoptatási 3 hónapokat kivéve, közel 18 éve dohányzom, s az utóbbi 2 évben már napi 1,5 dobozzal.

Szóval lányaim erőt adnak, férjem bíztat a munka pőedig lefoglal. Jó lenne nem szédülni...

Visszatértem és folytatom

2008.08.20.

Hát, ismét írok. Hogy mi történt? A blogom új tulajdonosa Vica lett, feltételezem rendszerhiba miatt, s persze a jelszavam mit sem ért ezek után. Tulajdonképpen ettől a nyavajás pániktól szívesebben szabadultam volna meg, mint a blogomtól, melynek írására nagy nehezen rászántam magam. Na de nem adom fel, folytatom itt az írását, hisz talán valamit segít.

Nos, mióta nem jelentkeztem, voltam nyaralni a családdal belföldön. Idén nem mertem vállalni repülős utat, s jól tettem. Itthon is nagyon jó volt, imádták a lányiam és a férjem. Az idő és a vendéglátás kváló volt, tehát abszolút csúcs nyaralás volt,...csak nekem nem ment. Nagyon szorongtam, nagyon szédültem ami inkább állandó elájulok érzést jelentett, s ez visszatartva eltitkolva szenvedés volt. Jó pár ügyeleten voltam..fülészet, melynél hallójárat gyulladást állapítottak meg, urológia melynél hólyaghurutot állapítottak meg, strandon az orvos, ki 70-es vérnyomást mért..alig voltam roncs! A család nyaralt, férjem megértő volt ám nevetett már a végén, a lányaim pedig nem értették miért nem fürdök velük. Nos az a bizonyos női kiváltság sem maradt el, ami különlegesen felfokozott szorongással jár. Bár hihetetlenül hangzik, a nyaralás ettől eltekintve nagyon jó volt.

Majd hazajöttünk és belevetettem magam a munkába. Ez hiba volt, még pihennem kellett volna pár napot, hisz két icánkaficánka lányka mellett, azért nem tudtunk pihenni. Ugyanolyan kimerülten álltam a munkába, mint mielőtt elmentem szabadságra. Eredménye meglett, második munkanap vidéki város, tárgyalással végeztem. Majd jött az elájulok, nem látok, meghalok és remegés érzés. Korház ismét, bár már magam is tudom, hogy ez már túlzás, de helyi orvosom, 3 havonta kontrollt írt elő, illetve a leletre, hogy sürgős esetben azonnal és soronkívűli ellátás, ezenkívül előző nem éppen bíztató EKG-m is eszembe jutott. Nem volt más választás, mint a velem lévő leletekkel, melyet lustaság miatt még az autóban tarottam, ellátást kértem.

Nos, az EKG kitűnő, majd az eltekintve egy-két bagatell eltéréstől elhangzott a teljesen tökéletes a szíve diagnózis, s nem értette az ottani fantasztikus doki, ugyan miért kell kontrolálni az én szívemet, s miért ültették a kis agyamba a betegségtudatot. Csak a nem nagy baj, gyógyszerekkel karbantartható szövegelést hallottam egy full extrás orvosi irodában, miközben makk egészséges vagyok kardiológiailag. Mindezt persze tekintélyes összegért, hisz mégis csak a város legjobbja fogadta az embert soron kívül minden esetben. Így persze minden rosszullét számomra egy szívet féltő pánikreakcióvá lépett elő, melynek ilyedségétől majd elájultam. Persze a melléktünetek, fogyás és szédülés, fejfájás amik a leleteimen szerepelnek, az én doktoromat nem érdekelte,nikotin elvonási tünet, kész punktum. Mindezek mellett, a fülem kontrollt igényelt, hisz ugyanúgy fájt már a fél arcom, a diagnózis: soha nem volt semmilyen fülgyulladásom, a problémát a klíma okozta állkapocs gyulladás okozta. Na, persze bizalom elveszett! Szóval ez a legjobb egy pánikbeteg lelkének, az abszolút bizonytalanság. Vidéki város győzött, bár a körülmények a mi korházunkhoz képest katasztrófálisak, ám a betegekhez való viszony az csodálatos. Most vidéki város főorvosa az orvosom, aki nem engedte, hogy megháláljam. Hihetetlen!! Vérvizsgálat pajzsmirigyre, másnapra hívhattam őket.(negatív) Szédülésre, fejfájásra MR amire időpontot egyeztettek, elmondták pontosan egy neurológussal milyen a vizsgálat, zárt tér, nem fogom szeretni, ha nem sikerül mehetek nyitott MR vizsgálatra, de próbáljam meg. Adtak lehetőséget a választásra!! Melyik város legyen? A sajátom, vagy másik? Csináljuk meg Maja, mert Ön annyi idős mint a lányom, nem ártalmas, megnyugszunk, s azért mégis vannak a tünetek. Ezek 6 hét után már nem lehetnek elvonási tünetek. Elmondtam a pánikbetegséget, hátha átértékelik a vizsgálat fontosságát, nem tették! Nem kezeltek iodegbetegként, ki felnagyítja a tüneteit.

Szóval vannak még szuper orvosok, kis városban találtam rájuk. Hallottam más idős emberekkel való beszélgetést, nagyon emberséges és körültekintő, humoros és egyben határozott a diagnózisuk, nem kertelnek, s a keresztnevükön beszélgetnek velük. Jó orvosok!

Köszönöm..