Pánikbeteg vagyok 2

Szerző: Maja

A BLOG LEÍRÁSA

Folytatom a küzdelmet!

Látogatás: 129157 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Kiborulás

2009.03.25.

Nos, ha lenne választási lehetőségem, valószínűleg nem a betegséget választanám, de sajnos nincs. Voltam ultrahangon, a májamon találtak még 1 éve egy érdaganatot, mely nőttön nődögél. Valójában nem műtik a kockázata miatt, ám nagyon féltsem a traumáktól. Igazából jól jött a pánik mellé egy kis riadalom, vajon mikor durran ki. Szóval, manapság nem kell a szomszédba menni egy kis bajért. Észre kellett vennem, hogy az étvágyam jelentősen nőtt, a szorongás pedig valamelyest csökkent, ám ez az utóbbi csak minimálisan. Ma olyan nagyon összevesztem a férjemmel, hogy még a szárítót is felrúgtam. Szörnyű volt..Egymást hibáztattuk mindenért. Olyan ordibálás volt, hogy zengett a ház. Volt sírás és a költözz el felszólítások tömkelege, megspékelve az elválok tényével. Katasztrófális volt, úgy vélem kezdjük ledobni a láncot..

Orvos

2009.03.19.

Hát köszönöm extraj, egy picit jobban vagyok, ám nem tudtam a reggeli ügyfélhez elmenni, nem tudtam felkelni. 11-ig aludtam és aludtam, miközben a férjem vitte a gyereket orvoshoz, aki egy rutin műtétre lett a mai nap előjegyezve. Kezd összeomlani körülöttem minden, mármint az anya, család, feleség státusz erős kopás alatt van jelenleg. Nem járok orvoshoz, 5 éve írták fel a gyógyszereimet, de kb. 2 éve nem voltam kontrolon, de azóta is szedem az akkoriban felírtakat folyamatosan, egy napot sem hagytam még ki. A Frontin 6db, csak akkor van, amikor kitör ez a nyavaja rajtam, egyébként rendszertelenül szedem legfőképp akkor, amikor eszembe jut de legalább egyet mindennap este lefekvéskor. Ma nem volt pánik szerencsére, de koncentrálni nehezen tudtam. Délre értem be az irodába, 7-re már itthon is voltam. Valamikor tavaszal útra kell kelnem Londonba, amitől szabályosan rettegek. Természetesen az utazás a fő oka a problémámnak és ezt senki és senki nem tudja..tolmáccsal megyek, mert a nyelvtudásom az nem kielégítő. Valószínű elviszem a férjem, akivel ma még egy szót sem váltottam pedig tőlem 20 cm-re ül... Mindketten a laptop előtt, némán. Ő az étkezőnél én a kanapén egymásnak háttal. Szóval nem vagyunk jóban ma, s ilyenkor nem beszélünk egymással egy szót sem, vagy üvöltünk mint a sakál...na mindegy, ez van!

Csak jön és jön!

2009.03.18.

Nyomorultul érzem magam, nagyon! Ma ismét rám jött, nem kímélt támadott! nem bírom tovább, nem akarok visszaesni az 5 évvel ezelőtti állapotba. Ma egyszerűen csak tárgyaltam egy cégnél, ahol semmi baj, semmi előzmény semmi szorongás vagy hasonló, majd elköszönés után, mint az állat támadott. A lábamból kiment az erő, a kezemből szintúgy. Be az autóba, majd az irodáig ami nincs 1 km-re sem, bekaptam ismét 6db 0,25 Frontint. Tele van a hócipőm az egésszel..az irodában már vártak, ahol a következő tárgyalás után elmentem egy 113km-el messzebb lévő városba, ahol ismét tárgyaltam délután 4-ig. Miután végeztem, visszajöttem saját városunkba 6-ra, ahol tárgyaltam 8-ig. Majd egy benzinkútnál átadtam egy-két munkát az egyik kollegámnak és haza jöttem, ahol a család már aludt-erre elsírtam magam. Tanulnom kell még ma este, ha vizsgázni akarok szombaton, de holnap 6 tárgyalás 3 városban, meg a többi. Nincs kiút és nincs kiút. Tegnap bemértek gyorshajtással, de nem tudom mennyivel mehettem, nagy az esélye, hogy ugrik a jogsim. Nem akartam gyorshajtani, de egyszerűen csak bámultam ki a fejemből, szinte észre sem vettem, hogy haladok, csak azt, hogy odaértem a célhoz. Gondolkodom, hogy a zero tolerancia mennyire igazságos a nyugtatókat használókkal szembeni toleranciával szemben. Nem tudom melyik veszélyesebb? Egy sör, vagy egy Xanax vagy Rivotril, vagy tán a Frontin? Tulajdonképpen ezeknél veszélyesebb a telefonálás, a GPS beállítgatás vezetés közben többek véleménye szerint.

Szőrnyű nap

2009.03.16.

A mai nap, amikor igazán nem kellett volna, rettenetesen rosszul lettem. Egyszerűen elemi erővel, vadul és eszelős erővel tört rám a pánik, egy pillanat alatt. Jött az a szörnyű nem tudk uralkodni rajta, a megőrülök és zsibbadt a szám, remegtem, vert a szívem, ment a hasam, szédültem. A leglehetetlenebb helyzet, amikor ülsz a géped előtt, készíted a prezentációt és felállsz..csak ennyi és véged. 6db 0,25-ös Frontin tudta csillapítani, de mire hatott majdnem futkozni kezdtem a folyosón, mentőt akartam magamnak hívni és egyebek. Az irodám pedig tele volt emberrel és remegtem. Jaj de rossz volt. Nem merek pár hete egyedül maradni éjjel, szerintem totál kitört rajtam ez a franc. Amikor apa dolgozik képes vagyok a kollégámmal hajnalig beszélgetni telefonon, hogy ne érezzem magam egyedül. Hál Isten neki hasonló problémái vannak, s azt hiszi én segítem Őt, holott nélküle elvinne a pánikroham reggelre. Rafináltam felajánlom számára, hogy szívesen beszélgetek vele, hogy jobban legyen... Valószínű, hogy lassan itt lenne az ideje egy orvosnak, aki segítene, ám tele a naptáram. De orvos, vagy kinyúlok ezt tudom, tehát itt az ideje egy kontrollnak.

Tulajdonképpen dolgozom mint a vadállat, aludni pedig ismét nem tudok, persze így sokáig nem lehet fizikailag top-on lenni. Egyszerűen félek aludni vagy mi a szösz? Nappal viszont, ha hétvége van a kötelező takarítás, főzés, mosás után alszom és alszom. A gyerekeim nem veszik hasznomat, pedig imádom Őket. a minap óriási düh töltött el amiatt, hogy hagytam tv előtt tölteni egy egész délutánt a gyerekeknek. Tulajdonképpen ez szombatonként szinte mindig így zajlik. Iskola, házimunka és alszom, a gyerekek a tv előtt, vagy xbox előtt leledzenek kb.6-ig, akkor feléledek és az anyjuk vagyok. Majd nem alszom. Vasárnap mise így megint korán kelünk...szóval nem alszom, pánikolok és nem alszom pánikolok és..........

Fiaim vannak

2009.03.04.

Igazából nem értem, honnét merítek fizikai erőt arra, hogy végezzem a munkám. Több napja ismét nem alszom, csak pár órát. Rohamok jönnek rám, minden fajta és forma. Nagyon nehéz. Most fél 2 van, mindjár ébredek, azaz pontban 6-kor és nem vagyok jól. Este 10-ig tárgyaltam de nem vagyok fáradt, inkább várom, hogy mikor leszek igazán rosszul. Mi a megveszekedett franc van velem, nem tudom.

Tulajdonképpen nincs is családi életem arra jöttem rá. A gyermekeim rafináltak és had valljam be őszintén, hogy fiúk. Tudom, nem helyes, ha metévesztek embereket, de mindenki nézze el nekem, nem akarok még csak véletlen sem így kitárulkozni ismerősöknek és munkatársaknak, ha felismernek a napi teendők kapcsán. Úgy gondolom elég kicsi a világ ahhoz, hogy előbb-utóbb valaki ne ismerne fel. De az az igazság, hogy így még csak említeni sem tudom őket, hisz amit tesznek és mondanak, azok mind legényes történések. S itt megjegyzem, rajongok értük!! Gyönyörűek és okosak, rafináltak és szemtelenek. Az egyik túl érzékeny, a másik kicsinek is terrorista, bújós és pofátlanul kihasznál. Nincsen nagymama és nagypapa, nicsen senki aki rajtunk kívül senki, aki 1 percre is vigyázna rájuk, nincs aki elvitte volna őket éjszakára, kivéve a nyári táborok, ahol már egyszer voltak az ő érdekükben. Mi eggyé váltunk mint család. Napközben emellett dolgozunk. A férjem egy multinál tehnikusként egyfolytában, szombat és vasárnap is, mellette fősulira jár. Én reggeltől dolgozom addig, amíg nem kell mennem a gyerekekért, ha apa itthon van a beosztása miatt mint ma is, akkor este 8-ig dolgozom, majd adminisztrálok itthon. Hétvégén főiskolára járok. Mindig az megy suliba, akinek fontosabbak az órái - a gyerekek miatt elhelyezése megoldhatatlan ezért találtuk ezt a megoldást. Ha itthon vagyok én, akkor dolgozom és tanulok a gyerekekkel, háztartást hétközben nem vezetek. Ha itthon van apa, akkor előtte nap gondoskodom kajáról, majd tanul a gyerekekkel és ő tanul. Nem bírjuk sokáig, ám mégis bírjuk 9 éve, annyi idős a nagyobbik fiam. Szerintem kezd az idegrendszerem tönkre menni.Apa és én csak a kilincset adjuk egymásnak, mintha valami váltott műszakban lennénk.

Elegem van. ha konferenciára kell mennem, akkor a szabi fogy apa részéről, ami viszont kell a fősulihoz. A fősuli kell ahhoz, hogy talpon maradjunk. Erre a gyereke miatt van szükség, a gyerekeknek viszont ránk. De nem kaphatnak meg minket. Nincs idő társasozni, együtt játszani...Beleőrülök és nem tudom mi a megoldás.

Remény

2009.02.23.

Az elmúlt hetekben azon erőlködtem, hogy átvészeljem a rosszulléteimet. Nos, több kevesebb sikerrel jártam. Nyomasztott sok dolog, próbálom túlélni ezt a nyomorult telet. A pánik sem kímélt, miért kímélt volna. A minap az irodában olyan elemi erővel tört rám egy égő meghalok és lebénulok érzés, hogy komolyan megijedtem. Régebben ez óriási szívveréssel társult, ma már ez elmarad, ennyivel talán könnyebb. Bárki bármit mond, ebből nem lehet kigyógyulni, csak együtt lehet vele élni, s ez szomorú. Most írok, mert évek óta először náthás vagyok, amelyet kihasználok. Itthon vagyok és kényeztetem magam. Fekszem, de nem a nátha miatt, hanem mert nincs kedvem felkelni.

Rosszul érint, hogy sok kolléga teljes munkaidejét 6 és 4 órára kellett levinnünk, illetve a vállalkozóinknak csökkentenünk kellett a jutalékát. Azonban így senkit nem kellett elküldeni. De most minden rosszul érint, bármi történik. Elég nehéz évnek tűnik ez az idei, remélem gyorsan megoldódnak a dolgok. Magammal nem tudom mit kezdjek. Lehet, hogy lassan valóban elmegyek dokihoz, ha lesz időm. A Frontint végleg le kell tennem, mert 5 éve szedem, ez nem jó. Ha idehaza marad, képes vagyok visszajönni érte bárhonnét, ezt a pszichés függőség jeleként fogom fel. Ha rosszul vagyok akkor meg úgy kapkodom mint a cukrot, ez meg a nem igazán egészséges része ennek a gyógyszer szedésnek.  

Marian Cosma

2009.02.09.

Miért? Embertelen cselekedet, melyet nem tudok felfogni. Ismertem egy nagy békés gyerek volt komoly célokkal, elhivatottsággal!

Sportoló volt és ember, valakinek a gyermeke! Nincs többé, megölték!

Nagyon szomorú vagyok, az amúgy sem pompás hangulatomban. Mikor a hírrel vasárnap hajnalban megcsörrent a telefonom, azt hittem nem hallok jól, majdnem megfulladtam és hányingerem volt. Nem hittem, hogy ilyen megtörténhet. Minek kell még történnie, hogy történjék valami!!! Miért kell nekünk rettegni az ilyen állatoktól? Nekem is vannak gyermekeim és féltem Őket!

Valaminek történnie kell- előző bejegyzésem címe- Káosz, szenvedés, szorongás! Te jó ég! Veszprém sokkos állapotban, sok ember nem tudja ezt feldolgozni. Nem lehet az időt visszapörgetni, nem lehet nem megtörténné tenni és nem lehet nem elítélni az elkövetőket.

Valaminek történnie kell

2009.02.05.

A nagy és kemény csaj megtört! Azt hiszem, most nem bírom, nem vagyok jól és ma ismét majdnem pánik volt este, melynek elkerülése végett 1mg Frontint benyeltem. Még csak álmos sem vagyok tőle, tehát ez már gáz, de nagyon! Egyébként 5 éve szedem a Citapram 20mg napi 1-et, s két éve nem voltam kontrollon. Nem orvos által jutok gyógyszerhez, hanem egy patikus segítségével. Megpróbáltam felezni legalább, de sajnos két nap és már rosszul is vagyok. Vagyis voltam dokinál, mikor a cigit letettem  berohantam egyhez. Ő akarta Cipralex-re és Rivotrilra cserélni a gyógyszereimet, amit kiváltottam de nem vettem be. Tulajdonképpen az igazi pánik ritkán jön, de a közérzetem nagyon rossz! 5 évvel ezelőtt azt mondták ebből kigyógyulok, mert magam kértem segítséget. Nem fogok kigyógyulni, maximum jó állapotban tudom tartani magam bizonyos ideig. Egyszerűen nagyon rossz ez a kilátástalanság. A héten rengeteget autóztam, mely néha könnyen ment, néha totális elgyengülés. Ma a nagy ködben a klausztrofóbia jött rám..nem látok, megfulladok, összenyom. Jaj és ezt ha hiszitek ha nem, senki nem érzékeli ami nagy mutatványra vall!!

Amit Ange írt, a barátnőjéről és az alkoholról azt megértem. Aki nem tudja a feszütséget levezetni az vagy iszik, vagy gyógyszerezi magát, vagy pánikrohamai vannak, vagy együtt mindez. Amit az interjúról írt, az pedig szégyennel tölt el  cselekedeteimet illetően. Hozzáteszem sokat segítek másoknak, ám magam annyit keresek, mellyel akaratlanul is visszaélek néha. Ahogy öltözködöm, az autóm, a beosztásom, mind olyan előnyökhöz juttat, mellyet nem kérek, de elfogadom. Az orvosnál, vagy bármely szolgáltatónál akaratlanul is kedveznek nekem és én hagyom, míg más a gyógyszerét sem tudja kiváltani. Néhányan annyit keresnek, mint amennyi a telefonszámlám. Másoknak a gyermekeiket kell útnak engedniük, hogy boldogulhassanak. Beteg vagyok, boldogtalan, sikeres és jómódú. Hiányzik az édesanyám, nincs senkim csak a közvetlen családom, akiket imádok. Alapjában véve kedvelnek, szeretnek, nincs haragosom, ellenségem de nem jó semmi és semmi. Szarul vagyok! Sok barátom van és egy sincs. Jó lenne mindent jól tenni. Jól szeretnék lenni.

Káosz

2009.02.01.

Hát, itt vagyok, de nem a legjobb formámban. Igazság szerint szeretnék kimenni a világból. A munkámban is adódott probléma, vagyis az egyik ügyfelem keményen megjárta a válság hatásait, s nem tudok neki segíteni. Beszorult egy meglehetősen komoly összeg, mellyel egyenlőre amíg a részvények itt állnak, ahol állnak, nincs mit tenni. Idehaza sem vagyok a helyzet magaslatán, bár elmentem fodrászhoz, hogy jobban érezzem magam, de nem segített semmit. Talán a lányok szépsége, akik szintén fodrászkodtak. Építettünk hóembert, takarítottam és főztem. Kedvem az semmi és semmi. Nem akarok semmit csinálni. Ma amíg a gyerekekkel, sétáltunk egy bevásárló központban, rettenet rosszul lettem, melyre nem számítottam. Nem gondoltam, hogy jöhet ismét ez a dög, de jött. Mindegy, nem terített le de nehezen győztem azt meg kell hagyni.. Na szóval ez van, nincs kedvem semmihez, s úgy érzem ez nem is fog változni mostanában. Tegnap moziban voltunk mind a négyen, egy édes mese volt terítéken, az egy pillanatra feledtette velem a rossz hangulatot. Vagy nem alszom, vagy egész nap alszom.

Az utolsó vizsgán elhasaltam a munkám mint tenger, -rossz, de nagyon!

Interjú

2009.01.25.

A múlt hét pénteken interjúztattam két hölgyet, akik a kismamák helyére jönnének, illetve valószínű, hogy e két utolsó hölgy nyeri meg a helyért vívott harcot. A lényeg nem is ez, hanem az, hogy a meséljen a családjáról erősségeiről és gyengeségeiről pontnál, mindét esetben őszintén beszéltek a pánikbetegségükről. Persze, hálásak voltak a megértésemért, nem tudván, hogy magam is ebben szenvedek. Nos, elgondolkodtatóan sok ember szenved ebben a fene egye meg..Olvastam egy cikket a top menedzser nők alkoholizmusáról, aminek oka a ne maradjon le semmiben férfi kollégáival szemben, így hivatalos és nem hivatalos alkalmakkor isznak. Erről tudnék mesélni. Több olyan rendezvényen voltam, ahol a Top mendzsment volt csak jelen, bátran állíthatom mindenki kúltúrált mennyiségű italt fogyasztott. Minden évben munkájuk elismeréseként rendezünk az összes munkatársnak(közel 2 ezer fő külsősökkel együtt) egy mega partyt teljes ellátással, szállással. Nos, erre a bulira neves előadókat hívunk meg, s tartunk egy kis évértékelőt. Az esti partyra korlátlan sör, bor, üdítő fogyasztás és reggelig folyamatos az étkezési lehetőség. Korlátozottan, általában 2 jegyet adunk égetett szeszre, a vad buli elkerülése végett. Mellette egyéb kényeztetés biztosított külsős szolgáltatókkal. Na ezeken a bulikon aztán van vadállat viselkedés, vannak akik nem bírják a korlátlan fogysztást nem szó szerint érteni. Ennek ellensúlyozására kb. éjjel 1-ig tartjuk csak...a termelői munkában résztvevők egyébként ezeken a partykon kúltúráltabban viselkednek mint a top menedzsment, akik a tömegbe bújva fordulnak ki önmagukból! Na sebaj, csak eszembe jutott a cikk nyomán..

Pánikilag minden o.k., most semmi extrém esemény nem történt velem, amiért igazán hálás tudok lenni. A szombati vizsgám szeégyenteljesre sikeredett, a fene sem gondolta volna, hogy ez így lesz. Az az igazság, azt mertem hinni, hogy a könyveléssel kapcsolatos tudnivalókkal kapcsolatban nem érhet meglepetés, s nem kell készülnöm. Ennek ellenére a vizsgán rájöttem, hogy a gyakorlat és az elmélet meg sem közelíti egymást. Ez lett volna az utolsó ebben a félévben, ám gyanítom ez olyan akadály volt, melynek ismét neki kell veselkedni.