• Évszázados tanácsok

        WEBBeteg blogja

           "... Épp ugy hatékony tényezője szervezeti létünknek az elektromosság, mint az előbb emlitett tényezők, de a villamosság jelenlétét és szerepét a tudatunkkal összekapcsolt érzékeink jelenlegi eszközeivel leolvasni, felmérni nem tudjuk kellőképpen. Mindazonáltal az elektromosság durva hatásait nagyjában ismerjük és se szeri, se száma ama készülékeknek, melyek segítségével az elektromosságot testi életünk és szellemvilágunk nagyobb erőkifejtései javára igénybe veszünk.

           A különböző természetű elektromos és mágneses befolyásoknak a leg-különbözőbb mozgási és kémiai, valamint működési befolyása tapasztalható, de se szeri, se száma ama lehetőségeknek, amelyek az elektrotechnika fejlődésével és élettani hatásainak módszeres megfigyelésével és megállapításával még előttünk állanak.

           Az elektromosság hatásának tudományos megfigyeléséből és élettani alkalmazásából eddig is igen nagybecsű eredmények állottak elő. A testen átható Röntgen-sugár, a galvanizáló és faradizáló gép gyógyáramai, a magas frekvenciájú villanyáram hőhatásai, az elektromágnes csodálatos idegmegnyugtató, altató kisugárzása mind megannyi dokumentumai az elektromosság rendkívül nagy gyógytudományi jelentőségének.

           Gyógymechanika. A test formaváltozásainál, vagy működési zavarainál rendkívül lényeges, hogy valamely tartós formai, vagy működési állapot megváltozása érdekében tartósan azonos természetű mechanikai hatások kifejtessenek. Pl. valamely testrész túlságos zsirpárnázottsága esetén igen lényeges, hogy a formailag elégtelenített területen állandó és enyhe erőhatások előidéztessenek, melyek folytán a felgyülemlett zsír eltávolittatik. Valamely bénult, vagy elgyengült, esetleg sérült izom mozgó és erőkifejtő képességének felfokozása érdekében, de a testfejlesztés általános érdekeinek szempontjából is bizonyos izomterületek, vagy a test egésze is állandó és célszerű erőbehatások alá vonandó, mozgatandó. De eme mozgások csak bizonyos határig terjedhetnek és az alkalmazott erő is csak meghatározott fokot érhet el. Eme speciális és általános szempontok szolgálatában ősidők óta több-kevesebb bölcseséggel és eredménnyel a gyógyítással foglalkozók eljárásokat alkalmaztak, melyek kivitelénél a gyógyító személy maga jelen lenni kényszerült, sőt a műveleteket, vagy maga végezte, vagy saját izmainak ellenállásával ellenőrizte s a mozgások kiterjedését, mérvét önmaga szabta meg.

           Természetes, hogy ilyképen a gyógyító egyén rátermettsége tekintetében is már igen sok feltétel jelenléte szükségeltetett. De különösképen nyilvánvaló, hogy egy-egy gyógyérő egyszerre csak egy beteggel és a nap folyamán az emberi erő végességénél fogva csak nagyon kevés számú beteggel foglalkozhatott.

           A svéd testfejlesztők és testegyenesitők egyik legkiválóbbika Prof. Gustav Zander, tehát gépeket konstruált, amelyeken az emberi test leglényegesebb mozgásai olyformán végezhetők el, hogy a mozgások kiterjedése, mérve és a munka, vagyis az erőkifejtés foka pontosan meghatározható, adagolható.
        Gépei két csoportozatot alkottak.

           Az egyik csoportozaton a beteg maga végezte el saját izomerejének felhasználásával a mozgást, a másiknál a gépben, megszabott, szenvedő helyet foglaló beteggel a gép végezte el a mozgásokat. E géprendszer segélyével, mint ahogy emlitettük, a mozgások mérve és a munka mennyisége adagolható.

           Az általa konstruált gépek remekei az orvosi és a mechanikai tudomány házasságának. Általuk és velük a test formáinak megváltoztatása megoldott kérdéssé vált, de legkülönösebb jelentőségét a Zander gépgyógyitás azzal nyerte, hogy az ipari balesetek kapcsán elszerencsétlenült ipari munkások, általában baleset szenvedetteknek sokasága a sérülésekből kifolyólagosan előállott mozgási korlátozottságuk azelőtt végleges állapotából ma hetek, legkésőbb hónapok alatt legtöbbnyire a teljes munkaképesség állapotába visszavezettetnek és épkézláb teljes értékű termelő és kereső elemekké válnak.

           A fizikai gyógyitással foglalkozók általános szokásának és talán gyakorlati szempontoknak is megfelelek akkor, amidőn első helyen a leginkább alkalmazott fizikai gyógyitási móddal, a masszázzsal foglalkozom. ..."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Melha Armand főorvos)


           "... A levegőhöz hasonlóan fontos fizikai élettényező és gyógytényező a viz.

           Testünk vizbe jutván, annyit veszit súlyából, mint bármely más hasonló térfogatú test, vagyis annyit, mint a helyéből kiszorult viznek súlya. Eme sulyveszteség folytán nyeri a fürdő egyik legjelentékenyebb befolyását testi életünkre. De megváltoznak a vizben a nyomási viszonyok is. Ami a lég­nyomásra állt, az fokozatosan áll a viznyomásra is, hiszen a viznek súlya a levegő súlyának többszöröse. Hatása is ehhez mérten fokozott.

           Amiképpen a mozgó levegő, a szél váltakozó nyomási hatásokat gya­korol a bőrre és a bőr alatti sejttömegekre, olyképpen a folyó- vagy hul­lámzó viz egészen különleges és értékesen felhasználható, de sokkal szembeötlőbb nyomási hatásokat idéz elő.

           Ugy a légfürdő, mint a vízfürdő a hajszálerek és az ezeknél sokkalta kisebb úgynevezett kapilláris testnedv-rendszerre felbecsülhetet­len és alig lemérhető anyagcserefokozó hatást gyakorolnak. De mennyivel sokszorozódik és megváltozik eme tényezőknek, a levegőnek és a viznek, a gázoknak, gőzöknek és a folyadékoknak fizikai hatása szervezetünkre akkor, hogyha ezeknek változik a hőmérséklete.

           A hőmérsékletről ugyanaz mondható, hiszen ösztönösen tudjuk, hogy annak változása és hatása nem közömbös szervezetünkre.

           Létünket csakis mintegy száz Celsius foknyi hőmérséklet-ingadozás keretén belül tarthatjuk fenn.

           Természetes, hogy a hideg és a meleg, mielőtt az életre nézve vég­zetes hatásaikat kifejtik, testünkön máris lényeges elváltozásokat hoznak létre. Eme elváltozások vagy muló, vagy végleges jellegűek. A szélsőséges hőmérsékletek, meleg és hideg, fájdalmat váltanak ki s a sejtek összehúzó­dását idézik elő. Ezért alkalmaztatik pl. a hideg és meleg viz vérzéscsillapitásra. De a hideg vagy meleg tartós hatása hamarosan értágitó, elernyesztő természetű. A hideg vagy meleg magasabb foka az izomzat és a vér anya­gának megszilárdulását, megfagyását idézheti elő. A közömbös hőmérsék­letű viz vagy levegő az anyagcserét normális irányban kedvezően befolyá­solja s az idegrendszerre rendkívül megnyugtatóan hat.

           A mozgások. A levegő és a viz mozgó állapotban másként hatottak. Ter­mészetes, hogy a mozgás maga szervezetünkre lényeges befolyást gyakorol akár külső erők idézik elő, akár maguk által kezdeményeztetett és indítta­tott, vagy hajtatott végre. A mozgásnak a forrása is és a következménye is az anyagcsere és a meleg. A testünkben folyó lassú égés meleget termel, mozgást idéz elő. A mozgás az égést fokozza, miáltal szaporodik a hő és fokozódik az anyagcsere. Nyilvánvaló, hogy bizonyos mérvű mozgás hiánya, másrészről a mozgásoknak vagy mozgatásoknak túlzott mérve a hőtermelés és az anyagcsere terén deficitet, hiányt, vagy felesleget termel. A mozgás éppen ezért lényeges eszköze a test jólétének vagy betegségeinek. Ott szere­pel tehát épugy a kórokozók, mint a fizikai gyógytényezők sorában. Moz­gást azonban és anyagcserét nemcsak a hő idéz elő, hanem a fény is.

           A fény lényeges energiaforrás. Nyilvánvaló ismeretkincsünk a fizikából, hogy a földi szerves életben, annak fejlődésében nemcsak a nap és a föld hőmérséklete, hanem a hőhatásokkal kapcsolatos, vagy azoktól független fényhatások is igen lényeges szerepet visznek. A tavaszi napsugárnak nem­csak a melege, hanem felfokozott fényessége és ragyogásának hosszabb tar­tama is tényezője az élet nyüzsgő ébredésének.

           De az önálló földi fényforrásokkal előidézett mesterséges fény is, akár mesterséges napfény, vagy ultraviolett, ibolyán tuli sugarak legyenek, erejük fokához mérten az élő szervezetre jelentékeny átalakító hatással birnak. Az anyagcserefokozás mellett nagymérvű befolyásuk a szervezetre époly káros, mint a fokozott meleg, mely perzsel és éget, vagy a nagy hideg, amely fagyaszt és dermeszt.

           Az erőteljes fény elbontja, roncsolja a finom idegszerkezeteket. A szem tőle megvakul, a bőr hólyagos égésig megég, hiánya mellett pedig a testi élet rövid idő alatt elsorvad, elerőtlenedik, az anyagcsere természetes egyen­súlya mihamar felborul. ..."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Melha Armand főorvos)


           "A fizikai gyógyeljárások gyűjtőneve alatt ama gyógytényezőknek alkal­mazási módját értjük, amely gyógy tényezők nem szervezetünk valamely részével való vegyi összeköttetés utján hatnak, hanem kézzel fogható, vagy érzékelhető eszközök utján fejtik ki hatásukat s általában a fizika világá­ban ismert tényezőknek túlnyomórészt külső alkalmazásával vitetnek vég­hez. A fizikai gyógyeljárások tényezői tehát: a levegő, a viz, illetve gázok és folyadékok; a , vagyis a hideg, a meleg; a fény, illetve az érzékelhető szineken inneni és tuli éther-rezgések; fizikai dolgok, tárgyak, eszközök, továbbá kombinált gépezetek s ezek segítségével előidézett, vagy ezektől független mozgásoknak és mozgatásoknak különböző módja és mérve; az elektromos áramok különböző fajai.

           A tágabban vett fizikai gyógyeljárások sorába ama gyógyitótermészetü műveleteket is sorolhatjuk, amelyek a tápcsatorna, a nemirészek külső terü­leteinek, valamint az érzékszervek egészségápolásának céljaira szolgálnak mindazonáltal szorosan véve nem a fizikai gyógyeljárások körében tárgyal­tatnak. Ilyenek: a fül, a száj, az orr, a külső nemirészek és a végbél öblitései, magas beöntések; a látás és hallás gyógytanának körébe tartozó fizikai eszközök és tényezők alkalmazása.

           Általában a fizikai gyógy tényezők felismerése ősidők óta inkább tapasz­talati, mint kombinativ uton történt. Amint a kombinativ, a következtető szellemi művelet a gyógytényezők igénybevételénél komolyabb szerephez jutott, egyúttal a babonáknak és tévedéseknek egész áradata is betört a pri­mitív ember gyógyitó rendszerébe.

           A művelt világ és a tudományos világ együttes feladata, hogy amikor gyógytényezőket alkalmaz, ezt az alkalmazást tudományos ellenőrzés és kritika felhasználása mellett tegye. Arra kell törekednünk, hogy mindenki egyaránt azt a meggyőződést merítse írásunkból, hogy abban a babonától és költészettől, fantáziától ment, gyarkorlatian alkalmazható igazi tudomány, a vitán felül álló ismeret foglaltatik.

        A fizikai tényezők általános hatásai

           Nem lehet célszerűtlen, hogyha a fizikai gyógyitás tényezőivel és módjaival való részletes foglalkozás előtt a fizikai dolgoknak a szervezetre való élettani hatásaival általában foglalkozunk.

           A levegő. Természetesen nem foglalkozunk azzal a problémával, hogy csakis levegőben élhetünk, viszont más légnemű anyagok, gőzök, gázok szervezetünkre pusztitólag hatnak. Igen természetes, hogy nem kell ebből kifolyólag megállapítanunk, hogy légüres térben nem élhetünk, sem azt, hogy szénsavban vagy kénhidrogénben époly kevéssé élhetünk, ellenben nagyon fontos tudni, hogy eme gázokkal kevert levegő a benne foglalt gázok mennyisége és mérgezési foka szerint többé vagy kevésbé ártalmas. Nagyon jó tudnunk, hogy a levegő sűrűsége s az általa sejtjeinkre, idegrendszerünkre, mellkasunkra és tüdőnkre gyakorolt nyomás ránk nézve nem közömbös. Nagyon hasznos dolog tudni, hogy a tenger szinén a légnyomás nagyobb, mint a magasban, tehát a tengeri levegő és a magaslati levegő nem mozgó állapotban is más és más hatást gyakorol szervezetünkre.

           Lényeges tudnunk, hogy a levegő páratartalma, vízgőzzel való telítettségi foka ugyancsak más és más élettani hatásokat vált ki. De jelentőségteljes befolyással bír testi és kedélyállapotunkra az is, ha ugyanazon magaslati helyen a páratartalom által megváltozott sulyu levegő hat reánk. Innen az időváltozások rendkívüli hatása az emberi szervezetre, de különösen a kedélyvilágra. ..."

        (Az egészség enciklopédiája - Dr. Melha Armand főorvos)


           " ...Delsarte hirdette először, hogy a gerincnek kell szolgálnia az egész test támasztékául. Találó kifejezése a magyar nyelvnek a „gerinces ember", mert valóban fontos és lelkileg is nagy kihatásokkal jár az egyenes gerinc. A test beállításánál azonban mindenekelőtt a következőkre kell vigyáznunk: Az iskolai torna rászoktat bennünket a szögállásra, melynél a sarkak össze­érnek s a két lábfej kifelé néz. Ebben az állásban helytelenül a sarokra tá­maszkodunk s a láb ilyen tartása sok egyéb mellett még azzal a hátránnyal is jár, hogy a járásban rávisz bennünket a lábak kifelé rakására, mely, mint látni fogjuk, csúnya és helytelen. A tornánál mindig olyan állásból kell kiindulnunk, melynél a lábak egymással párhuzamosan vannak föl­állítva. A test súlyának pedig mindig a lábujjpárnán kell nyugodnia, sem a sarkakra, sem a lábak külső oldalára támaszkodnunk nem szabad. Igen sok esetben az az oka a combok elszélesedésének, hogy a nők járás közben is hibásan a comb külső izmaira támaszkodnak, igy aztán lassan még ruhát­lanul is ugy néznek ki, mintha bricsesz volna rajtuk. Az iskolában tanított svéd torna további hibája a már emlitett homorú testtartás. Mikor igy állunk fel, azt tapasztaljuk, hogy a keresztcsont és a glutaeus felemelkedik, a medence előredől és a hasüreg egész tartalma a hasfalra támaszkodik. Ha azonban kinyomjuk hátul az ágyékcsigolyákat, a glutaeus leszáll, a medence helyrebillen és a hasüreg szervei mint egy kosárban, helyesen ülnek a medencében. Most az egyenesen beállított gerinc alkotja az egész test támasztékát. Elől a mellet nem szabad besüppesztenünk, a mellcsont­nak magasan kell állania, a lapockákat szépen össze kell zárnunk, a válla­kat felhúznunk nem szabad. A fej, illetőleg a nyak tartásánál mindig arra vigyázzunk, hogy sohasem támaszkodjunk a gégére és az elülső nyak-izmokra, mert igy a nyakat teljesen elcsúfíthatjuk. Mindig az arra rendelt tarkóizmokal kell tartani a fejet.

           Ez a célszerű testtartás, amit jól be kell gyakorolnunk. A tornánál mindig ebből az alapállásból kell kiindulnunk. Nem kevésbé fontos azonban a helyes járás elsajátítása. Az aszfalton jobbra-balra döcögünk, tipegünk a magassarku cipőkben. Nézzük csak meg a színházban: a páholyok leg­szebb asszonyai egy-kettőre levizsgáznak a gráciából, ha a szünetben pár lépésnyi távolságot végig kacsáznak. Hogy járásunk biztos és könnyed legyen, a gerinc helyes tartásán kivül meg kell tanulnunk a három izületet: a csipő-, térd- és bokaizületet mindig egy sikban mozgatni előre, nehogy a medence himbálódzék és a test súlyát járás közben egyenletesen vinni át az egész testen, egyik lábról a másikra, simán, mindig a lábujj párnáira tá­maszkodva. Nemcsak esztétikai követelmények ezek; a helytelen testsúly­eloszlás és a rossz járás a legkárosabb elferdülésekre vezethet.

           Mindezekből most már világos képet alkothatunk magunknak arról, hogyan történik a test tökéletesitése és a deformációk szakszerű kezelése, speciális láb-, csipő, hát-, lapocka-, has-, mellkas-, nyakgyakorlatokkal, járó-, ugró-, könnyedség-, egyensúly gyakorlatokkal stb. A testkultúrában napról­-napra bámulatos sikereket tudunk elérni még a gerincoszlop súlyos elferdüléseinél is. A gerincoszlopot újra mozgékonnyá tudjuk tenni és vissza tudjuk adni normális állását a torna által, a négykézláb történő kuszó-gyakorlatok segítségével. Ezek a fölfedezések főleg Klapp berlini professzor nevéhez fűződnek, aki a támasztó fűző és egyéb gépek helyett a szabad tornát vezeti be a gyógykezelésbe. A lúdtalpak, talpsülyedéseses esetek gyógytornáját pedig Spitzy honosítja meg. Mindegyre jobban tért hódit az a felfogás, hogy a beteg testrészek alá nem mankót kell adni, hanem aktiv módon ki kell képezni őket s ez az esetek túlnyomó részében lehetségessé is vált.

           Külön szerep jut a testkultúrának a művészetekben. Mert a testkultúra ábcéje kell hogy legyen a táncnak, éneknek, színpadi előadásnak. Az ének­tanulásnak a tüdő képzésén kell alapulnia, művészi mozgásokat nem tanul­hatunk addig, mig az anatómiai mozgásokat nem gyakoroltuk. Énekesek, akik elvesztik a hangjukat, színésznők, akik végérvérnyesen berekednek vagy monstrumokká válnak, fiatal leányok, akik kiképzetlen testtel kezdve a mű­vészi táncok tanulását, mindenféle deformációkat szerezhetnek - és sok más intő példa mutatja, mennyire fontos, hogy mindenekelőtt elsajátitisuk a helyes légzést, beszédtechnikát, izmaink kormányzását, a női testkultúra ideálja szerint való testmodellálás egyéb eszközeit. Csak igy tehetünk szert a művészetben egyéni fejlődésre, merészségre és szuggesztivitásra.

           Testünk nem marad adós a szeretetért és munkáért, amit ráfordítunk. Meghálálja, ha törődünk vele, megbecsüljük. Munkabírásunk gyarapodik, a ránk nehezedő belső nyűgök könnyebben megoldódnak. Más lesz a szerelmi életünk, családi életünk is. Gondoljuk meg: a férfi feleségül vesz egy nyú­lánk, fiatal nőt és pár év múlva a bájos leányból egy széjjelment, lomha, kel­lemetlen hangú, lelkileg is elhájasodott asszony lesz. Az ilyen esetek szám­talan házaséletet tönkretesznek. A test fegyelmezettsége és tisztasága azonban a legszebb örömök forrása. Hozzájuttatja a nőt ahhoz, hogy anyai feladatának mennél hívebben tudjon megfelelni, hozzásegíti, hogy a maga életét termékenyen alakítsa s a férfi életében és munkájában is minél ösztönzőbb szerepet tölthessen be. "

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Madzsar Józsefné)


           "... Nézzük most már közelebbről, nagyobb részletességgel, milyen mód­szerrel dolgozik a testkultúra. Mint emlitettem, a legelső a tüdő edzése, a mellkas izmainak fejlesztése, egyszóval a légzőkultura. A légzés tudománya Európában teljesen feledésbe ment, olyannyira, hogy csak a mult század végefelé fedezik fel újra, mikor a tuberkulózis pusztító hatása és az ének­művészet csenevész állapota az orvosok és énekesek figyelmét a tüdőre irá­nyítja. Főleg Leo Koflernek, a Tirolból Amerikába származott énekmester­nek tudományos alapon végzett kísérletei vetik meg a modern légzés funda­mentumát s ma már képesek vagyunk légzőszerveinket is kellően edzeni, óvni.

           Erre alapos szükségünk van, mert a modern városi embernek a tüdő a legmostohább testrésze. Pedig a tüdő gondozásának s a helyes légzésnek óriási szerepe van a test felépítésében, az egészség megtartásában és a szel­lemi képességek fokozásában. A tüdő adja meg a vér tisztaságát és meleg­ségét, elsősorban a tüdő őrködik az emésztőszerveknek s az egész testnek munkaképessége felett. Jól tudták ezt azok a népek, amelyek vallásos szer­tartásaikba beleolvasztották a légzés művészetét. A tüdő választja ki a szervezetből a szénsavat s szolgáltatja az oxigént a vérkeringés számára. Azonkívül a légzés tempója erősiti a vérkeringést és könnyíti a sziv mun­káját. A tüdő két rugalmas zacskója sokmillió hólyagocskából áll, melyek a belélegzésnél kitágulnak, felduzzadnak s a levegő kiadásánál összehúzód­nak. A légzés a megfelelő izmok segítségével történik. A légzőgimnasztika feladata, hogy megtanuljuk, milyen izmokat kell működtetnünk, hogy a leg­kisebb fáradsággal a lehető legnagyobb levegőmennyiséget tudjuk felvenni, megtanuljuk az elhasznált levegőt mennél teljesebb mértékben kiadni és megtanuljuk a légzésben résztvevő izmokat fejleszteni. A bordákat a borda­izmok és mellizmok fedik, a bordák között vannak a bordaközti izmok, melyek mind dolgoznak, a főszerep azonban a mellkast a hasüregtől elvá­lasztó rekeszizomnak jut.

           A belélegzésnek mindig az orron keresztül kell történnie, hogy a levegő portól és piszoktól megtisztulva és felmelegedve jusson a tüdőbe. A lélegzést többféle módon bonyolíthatjuk le. Lélegezhetünk a tüdőcsucsokkal, a borda­közti izmok segélyével és a rekeszizommal. Legegészségtelenebb az első mód, mert ilyenkor a tüdőnek csak kis része dolgozik. A második célszerűbb, a harmadik még jobb, mert ezzel a metódussal már tetemesebb levegő­mennyiséget szívhatunk be, de mind a három módszer egyoldalú. Már pedig szükséges, hogy a tüdő alsó, felső és középső részét egyaránt szellőztessük. A nők hevesen hullámzó keble és szerelmi zihálása lehet, hogy méltó a költők tollára, de helyesnek éppen nem mondható, mert a heves, gyors lélegzetvétel azt mutatja, hogy tüdőnknek csak igen csekély részét használ­juk, a zihálás, fujtatás pedig a felesleges izomerőltetés jele, igy tehát sem a szerelemben nincs rá szükség, sem a színpadon, ahol, sajnos, szintén gyak­ran megfigyelhetjük, mert művésznőink bizony nem valami jól értik a lég­zés művészetét. A nő épannyira foglalkoztathatja rekeszizmát, mint a férfi (persze csak ugy, ha nincsen helytelen ruhákba szorítva), még a más­állapot alatt is, - sőt a terhesség idején még fontosabb az intenzív légzés, azért csinálhatunk erőteljes tüdőgimnasztikát az állapotos asszonyokkal. Legegészségesebb a negyedik módszer: ha mindig az összes légzőizmokkal dolgozunk. Ilyenkor a tüdő minden része egyformán tágul s aránylag kis munkával a lehető legnagyobb levegőkvantumot tudjuk beszívni.

           Természetes: ennek a légzésnek az elsajátítására egyenként munkába kell vennünk az elhanyagolt részeket, külön-külön meg kell edzenünk a csenevész izmokat, speciális gyakorlatokkal mozgékonnyá kell tennünk az egész tüdőt az összmüködésre, - ezáltal kiképezzük a mellkast is, eltünnek a vállon a sótartók, a helyes légzés megszerzi a helyes és szép beszédet stb., igy találkozik ismét a szépség és az egészség utja.

           A légzőmozgásokhoz kapcsolódnak aztán az egyéb mozgások, melyeknek kettős céljuk van. Az egyik, hogy a helyes testtartásból és testsúly-elosztásból kiindulva ráneveljenek bennünket a célszerű és artisztikus moz­gásra, járásra és minden fizikai munkának gazdaságos izomtechnikával való végzésére. A másik, hogy minden egyes izmot külön-külön fejlesztve, végül az egész testet megreparálják és mindennemű káros hatás ellen fölvér­tezzék. A test izomtudatra kezeléséről, az izmok tudatos megfeszitéséről és elernyesztéséről már előbb volt szó. Ezzel foglalkoznak az alapvető gya­korlatok, hogy minden testrészünket tetszőlegesen tudjuk aktiv és passzív állapotba hozni. Azután következik a hibák javítása, a gyönge részek edzése és az egész fizikum rendszeres kiépítése. Fontos, hogy állandóan az egész testtel dolgozzunk, bár legrősebben mindig azokra az izomcsoportokra kell fordítanunk a figyelmet, amelyek vagy túlságosan soványak, vagy tul sok zsírlerakódás betegiti őket.

           Hogy testünknek ilyen speciális tornára van szüksége, ez a fölfedezés Európában Francois Delsarte nevéhez fűződik. Delsarte ugyan művészi szempontból foglalkozott a testtel, arra a meggyőződésre jutott, hogy minden művészi mozgásnak a föntebb kifejtett anatómiai alapokon kell fölépülnie. Bess M. Mensendick, egy amerikai orvosnő volt aztán az, aki a Delsarte-féle alapelvekből kiindulva, lerakta alapjait egy külön uj tudománynak, a női testkultúrának. ..."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Madzsar Józsefné)


           "... A gyermekekkel persze nem ugy tornázunk, mint a felnőttekkel. Ezt egy-kettőre halálosan megunnák. A tornagyakorlatokat játék formájában végeztetjük velük. Hogy a játék jól menjen, szükséges, hogy a gyermek mindig azt az izmát használja, melyet éppen dolgoztatni akarunk. És még sem fárasztja ki a dolog, sőt elszórakoztatja, igy aztán alig várja a játékórát. A kisgyerek legtöbbször nem képes kellő figyelemmel végigcsinálni a gyakorlatokat. De ha meg tudom mozgatni a fantáziáját, ha be tudom kapcsolni a tornába a tárgyak, masinák, állatok iránti rokonszenvét, ha mesékbe, történetekbe viszem bele, akkor pontosan végzi a mozgásokat, mert hiszen a játék lendülete viszi előre.

           A szélmalom, a bohóc, a cseresznyelopás, a részeg gólyanéni és más számtalan játék nagyszerűen leköti érdeklődését. Ha csörgőkigyót játszik vagy dakszlijárást csinál, akkor nem fog a hátát egyenesítő kúszás helyes mozdulataiból olyan könnyen kizökkenni. Ha egy keskeny hidon vagy szűk ösvényen halad keresztül, akkor nagyon vigyázni fog, hogy félre ne lépjen, ha farkasok ólálkodnak a közelben, akkor egész lábujjhegyen fog lépkedni, hogy a farkasok meg ne hallják s igy kitűnően végzi a ludtalpgyakorlatot. Ha egy kis szamarat játszik, mely egy zsák lisztet visz haza a szegény embernek, akkor szép lapos háttal előrehajolva fog szaladni, nem emeli fel a hátát, mert hiszen igy leesne a zsák és miből sütne kenyeret a szegény ember? Ugyanígy mennek a légzőgyakorlatok a gőzgéppel stb.

           Ahogy aztán a gyermek fejlődik, okosodik, lassanként megmagyarázzuk neki az egyes gyakorlatok értelmét, hasznát, tudományos alapjait; és ráneveljük, hogy képes legyen tudatos izommunkát végezni. Vajmi kevesen születünk helyes izomérzéssel. A legtöbb ember még arra az egyszerű dologra sem képes, hogy próbálgatás nélkül, könnyen megcsinálja, ha azt mondjuk: tegye össze a mutató- és hüvelykujját és húzza el a másik három ujjától, ugy hogy azok is együtt maradjanak. Izmaink fölött nincs meg a kellő uralmunk, nem tudjuk őket fegyelmezni, megfelelően mozgásba hozni, nem tudjuk őket célszerű erőkiméléssel a szükséges sorrendben használni, nincs meg hozzá a képességünk, hogy minden mozdulatnál azt az izmot állitsuk munkába, mely erre hivatva van. Izomtudatra kell ébresztenünk a testet, hogy a helyes mozgás átmenjen a vérünkbe és minden izmunk fölött rendelkezni tudjunk.

           A nagyobbacska gyermeket tehát lassan rávezetjük, hogy miképen kell a munkát tudatositani, hogyan kell teljes figyelmünket összpontositani mindig arra az izomra, amelyet dolgoztatni akarunk. Mert a sematikusan és unottan csinált vagy elsietett torna semmit sem ér, egész fantáziánkkal és ligyelmünkkel át kell adni magunkat annak a feladatnak, hogy testünknek ezt vagy azt a részét kidolgozzuk, edzük, megjavítsuk. Tudatosan energiával kell tudnunk megtölteni az izmokat és meg kell szereznünk azt a képességet is, hogy tetszés szerint tudjuk őket meglazítani s a munkából kikapcsolni, mint az ázsiai népek. Mert mi, sajnos, sokszor még pihenés közben vagy álomban is feszitjük, erőltetjük izmainkat, főleg azokat, melyek a nappali munkában is leginkább igénybe vannak véve.

           A tornát minden gyermek és minden szülő ugy kellene hogy tekintse, mint a mindennapi tisztálkodást, hogy a testkultúra valóságos természetünkké váljon s erős, szép fizikummal induljunk neki a világnak.

           Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a testi és lelki nevelés szorosan összetartozó, egymástól elválaszthatatlan valami. Ahogyan nem fog célt érni a torna sem a felnőtteknél, sem a gyermekeknél az összes rossz szokások megtartása mellett, épugy szitával hordjuk a vizet, ha a lelki helytelenségek, lelki hibák megmaradnak. Ismét hangsúlyozom, hogy minden gyermek külön egyéniség és éppen ezért mindenkivel családi vagy egyéni diszpozíciói szerint kell foglalkozni, ha azt akarjuk, hogy a legéletképesebb individuumot fejlessze ki magából. Azonkívül mindig arra gondoljunk, hogy életünk a testi és lelki folyamatok szakadatlan egymásrahatása. A lelki élet pontos nyomokat hágy a testen, ha a mi szemünk nem is mindig tudja ezeket felfedezni. Az arcból gyakran olvasunk, pedig az arcot könnyebb fegyelmezni, a test még sokkal árulóbb. Nem követhetünk el bensőnk ellen semmit, amit meg ne sinylene a test is. A mai gyermeknevelés nagy vétke, hogy ezekre a dolgokra nincsen elég tekintettel. Hogy valaki egészséges és harmonikus külsejű legyen, ahhoz kicsi gyermekkorától egészséges életet kell élnie. Nem szabad soha gátakat állítanunk. A gyermekben megvan a dolgok eredeti telítettsége és szépsége, a mi feladatunk az, hogy elősegítsük jellemének és kedélyének minél őszintébb és természetesebb kibontakozását.

           Ahogyan a test betegsége vagy szabadulása jelentős kihatással van szellemi és érzelmi életünkre, épugy követik a betegségek a lelki megoldatlanságot, nyomást, kuszaságot. Ha a testkultúra a lelki motívumokra való tekintet nélkül akarná feladatát megoldani, könnyen kudarcot vallana. Fantáziánk, akaratunk, hitünk vagy félelmünk és depressziónk óriási szerepet játszik tehát a test romlásában vagy javulásában. Tudjuk, hogy a tüdővész vagy egyéb betegségek fellépése és gyógyulása milyen nagy mértékben visszavezethető lelki okokra. Ázsiában ősidők óta ismerik a lelki tényezők hatalmas jelentőségét, de a mi számunkra csodálatos valami a jogi tudománya, nálunk, sajnos, csak legújabban próbálgatják a belső energiákat tudatosan a fizikai regenerálódás szolgálatába állítani.

           A testkultúra be kell hogy kapcsolja munkájába a léleknek ezt a hatalmas erejét. Mert a siker főleg az összeszedettségtől, az akaraterőtől, a bizalomtól függ. Azért szükséges a tornát, mint mondtam, teljes figyelemmel, teljes koncentrációval végezni és azért szükséges, hogy a szülő vagy a tanár jó pszichológus legyen, hogy a gyengeakaratuakba is hitet és kedvet tudjon önteni és kellő lendületbe tudja hozni őket. Ha nem bízunk a javulásban, az nem is fog kellőképen bekövetkezni. Ha csak immel-ámmal tornázunk, hiába strapáljuk magunkat. De ha egész lélekkel dolgozunk és szilárdan hiszünk a sikerben, az egész biztosan el is fog érkezni. ..."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Madzsar Józsefné)


           "... A női testet szinte már a születés első percétől elő kell készíteni speciális életműködésének zavartalan lebonyolítására. Rá kell szoktatni a nőket a helyes járásra és a gerincoszlop helyes tartására. Célszerű testtartásnál a súlypont hátraesik az ágyékcsigolyák tájára, a gerinc nem homorít, hanem egyenesen áll és az egész test támasztékául szolgál. Igy a másállapot alatt a méh nem nyomja feleslegesen a hasfalat, hanem az alátámasztott meden­cében pihen. Ezenkivül az izmok fejlesztésével, a zsir eltávolításával növelni kell a hasfal alkalmasságát a mennél rugalmasabb tágulásra és össze­húzódásra. Továbbá igen nagy gondot kell fordítanunk a mell ápolására: a mellizmok fejlesztésére és a mell bőrének edzésére. Ma már a nőorvosok még a terhesség alatt is tornáztatják az asszonyokat és pedig minden tekin­tetben a legjobb eredménnyel. Végérvényesen ki kellene irtani a köztudat­ból azt a téves felfogást, hogy a gravid nő olyan monstrum, melynek való­sággal téli álomra van szüksége. A terhességet ugy tekintik, mint abszolút pihenést és tétlenséget követelő betegséget, holott a szervezetnek épp ebben az időben van a legtöbb mozgásra szüksége.

           De még más is van, ami szükségessé teszi a különleges női tornát. A női testet nem modellálhatjuk egyszerűen a férfi szépségideál mintájára. Senki sem fog szépnek találni egy dragonyos termetű nőt vagy egy hatal­mas atléta-izmokkal dudorodó asszonyi testet. A női fizikum részére fenn kell tartanunk a harmonikus, enyhébb formákat, a mozgásban pedig a könnyűséget, a bájt és gráciát. Sohasem szabad olyan sportokat folytat­nunk és olyan mozgásokat végeznünk, melyekről nem tudjuk, vajjon meg­felelnek-e a női testalkatnak és a célba vett ideálnak. Csak azok a mozgá­sok hasznosak-e és csak azok lehetnek szépek, melyek anatómiai szem­pontból is megállják a helyüket.

           Mint említettem, a testnevelést már egész kicsi gyermekkorban el kell kezdenünk, mert jóval nehezebb regenerálódni, mint elejétől fogva dolgozni a test edzésén és harmonikus felépítésén. A kisbabánál a nagy tisztaság, a friss levegő bősége és az időhöz kötött, helyes táplálkozás a legelső. A fiatal anyákat rá kell nevelni, hogy az elválasztás után ne akarják a babát agyon­etetni. A gyerek egész helyes ösztönnel sokáig rágja, forgatja a szájában az ételt, a mamák azonban aggódnak, hogy igy nem fog eleget enni, sür­getik, s ezáltal megakadályozzák, hogy a pép jól elvegyüljön a szájban a nyállal s igy az emésztés meg legyen könnyítve. Aztán pedig sehogyan se akarnak belenyugodni, ha a gyerek már nem akar többet enni és unszol­ják, - szegény hiába utasítja vissza az ételt. És később is: minden anya büszke rá, hogy a gyermeke milyen szép kövér. Igy tágítjuk ki a beleket szükségtelenül már gyermekkorban s igy terheljük felesleges munkával a szervezetet, melynek elég volna negyedrésznyi táplálék is. Az, amit feles­legesen megeszünk, zsir formájában rakódik le a testben s a bőrt meg az izmokat terheli és betegiti. A tökéletlenül elégett anyagokból pedig az izületekben csúzos lerakódások támadnak. Igy leszünk idő előtt vénné és nehézkessé a helytelen táplálkozás következtében.

           A gyermeket mennél korábban hozzá kell szoktatni a friss levegőhöz. Ez azonban nemcsak a tüdő számára fontos, a bőr is megkívánja, hogy levegőzzön. Aki gyermekkorában megszokta, az később se tud el lenni a nyitott ablak, a friss levegőjű hálószoba nélkül.

           A testkultúra fontos eszközei a viz és a napfény. A viz nemcsak tisztálkodás szempontjából fontos, hanem annyiból is, hogy a hideg és meleg viz visszaadja a bőr alkalmazkodóképességét a hőmérsékleti változásokkal szemben, amit a ruházkodás letompitott. A napsugarak hatása a vérkerin­gést elősegiti, az anyagcserét élénkiti. A gyerekek sokat fürödjenek, sokat legyenek a szabadban és a napon. Nem lehet velük elég korán megkedvel­tetni a sportokat és elsősorban a tornát. A legkitűnőbb sport is többé-kevésbé egyoldalúan fejleszti a test izmait, csak a helyes torna az, mely az összes izmokat kidolgozza.

           Itt az első dolog, hogy a test felépítését belülről kell kezdenünk, légző-gimnasztikával. Azután igen fontos dolog, hogy a gyermekeket individuáli­san, egyéniségüknek megfelelően tornáztassuk. Elsősorban azért vallanak kudarcot az iskolai sematikus tornarendszerek is, mert erre a szempontra nincsenek figyelemmel. Azonkívül pedig: egyszerre nem foglalkozhatunk becsületesen egy egész csomó gyerekkel, mert a testmozgásnál mindig kontrollálnunk kell az izmok munkáját. Éppen ezért a tornának mindig ruha nélkül kell folynia vagy legalább is a felső test szabad legyen. Az átizzadt tornaruha különben is egészségtelen, mert a bőr transzpirációját akadályozza. Szükséges, hogy a torna a szabadban vagy nyitott ablaknál történjen. Nem kell félnünk a meghűléstől! Utána lemosásokat végzünk és ledörzsöléseket. A testet tetőtől-talpig lekeféljük, ez a pórusokat tisztítja és a bőrt üdévé, bársonyossá teszi. .."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Madzsar Józsefné)


           "... A női szépségideál gyökeresen megváltozott. A férfi, aki csak háremhölgyet látott és csak szerelmi élvezetet keresett az asszonyban, női szépségideálját a múltban kizárólag az érzéki motívumok kidomboritásával alkotta meg s eszerint formálódott az asszonyi test, a férfiak irányító szekszualitásának hatása alatt. Manapság a szellemileg és testileg mindjobban felszabaduló nőben a férfi lelkileg is egyenrangú felet keres és szépségideáljában nemcsak a nemi vonásokat hangsúlyozza, hanem az emberi vonásokat is. A nő tehát attól a pillanattól fogva, amint a maga lábán kezd járni, sokkal inkább önmaga kezdi alakítani testét; ami egyúttal azt jelenti, hogy sokkal inkább törekszünk egyéni külsőre és ruganyos, edzett tagokra, melyek a fizikai-szellemi munkára és a sportokra egyaránt alkalmasak. Igy szorulnak háttérbe a rubensi mellek és csípők, a gödrös, gömbölyded, sablonos babaarcok s igy lépnek előtérbe a hajlékony, kidolgozott lábak, mozgékony csipők és az egyéni lelket tükröző egyéni arcvonások. íme: a kozmetika is a Pierrot-stilusban kikészített ábrázatok helyett mind gyakrabban egészséges, napbarnított arcszint kreál; az öltözködés egészségtelen mesterkedései is a karcsú bokák, a zsírtalan, könnyű termet illúzióját akarják kelteni.

           A nők helyzetében legutóbb bekövetkezett változások ilyenformán sok tekintetben egyengetik a testkultúra útját. Fájdalom, az alsóbb néposztályok asszonyának helyzete változatlanul nehéz; de azok a nők, akik a jobb-módu középosztályból kénytelenek voltak önálló foglalkozáshoz látni, azáltal, hogy érdeklődési körük bővült s életük komolyabb tartalmat nyert és azáltal, hogy többé-kevésbé függetlenekké váltak: testileg-lelkileg sokkal kedvezőbb életviszonyok közé jutottak.
        Ahogy általánossá válik a nők taníttatása, a torna bevonul a leányiskolákba s a nagyobb szabadságban és nagyobb önállóságban nevelkedő lányok körében egyre inkább tért hódítanak a társas sportok: a tennisz, az úszás, az evezés, a hegymászás, a ródli, korcsolya és a többi. Mindezt azonban a nők a férfiaktól veszik át, az iskolai tornától kezdve a kerékpáros sportig, tekintet nélkül arra, hogy ezek a testmozgások megfelelnek-e a női nem természetének és fiziológiai adottságainak. Már pedig a férfi és nő fizikuma között olyan lényeges eltéréseket találunk, melyek a női test fejlesztésére és modellálására speciális női testkultúrát kivannak.

           Más a két nem testi szerkezete és élettani működése, más a nemi szervek funkciója. A havonta visszatérő menstruáció, azonkívül pedig a szaporodás egész különleges terheket jelent a női fizikum számára. A női testnevelés egyik legfontosabb feladata tehát, hogy az anyaság mennél zavartalanabb és egészségesebb lefolyását biztosítsa. Azonkívül pedig, hogy amennyire csak lehet, erősítse a fizikum rugalmasságát és regenerációs képességét, hogy a szülés és szoptatás végeztével ne maradjanak vissza olyan nyomok, melyek a termetet elcsúfítják és problematikussá teszik a későbbi anyaság bajnélküli elviselését.

           Mert ne higyjük, hogy az anyaság bélyegei: a csüngő has és mellek, a szülési hegek a hason és az emlőkön, a combok kitágult viszerei természetes jelenségek az asszonyi testen. Figyeljük meg az állatokat: a nőstény teste gyors regenerációval visszanyeri szaporodáselőtti formáját, a kitágult hasfalak összehúzódnak, a szoptatás befejeztével az emlők visszanyerik eredeti térfogatukat. Az embernél se volna szabad, hogy máskép legyen. Csakhogy a rugalmasságot megőrlő helytelen kulturszokások folytán egyre ritkábban látunk egészséges, könnyű szüléseket, s olyan asszonyokat, akik ne volnának kénytelenek szépségükkel és fiatalságukkal fizetni az anyaságért.

           A szaporodás alkalmával ugyanis olyan változások jelentkeznek a női testben, melyek meglehetősen próbára teszik a nem egészen egészséges szervezetet. A rendes körülmények között ökölnagyságu méh a terhesség ideje alatt megnagyobbodik és a másállapot végén a magzattal és magzatvízzel mintegy négy-öt kg. sulyu tojásdadalaku testté duzzad. Nyilvánvaló, hogy ilyenformán csak ugy fér el a hasüregben, ha annak falát, mely izomrétegből áll, lassanként kitágítja. Az izmok rugalmasan engednek s a has bőre ennek megfelelően szintén erősen tágul. Ha azonban a bőr mélyebb rétegeiben zsír rakódott le, akkor már ez nem tudja kellőképen követni a húzódás tempóját. így keletkeznek azután azok a hézagok, melyek mint szülési hegek maradnak vissza, mikor a szülés megtörténtével a hasüreg hirtelen kiürül. Ugyanez történhetik az emlők bőrén, mikor a szoptatás idején az emlőmirigyek hirtelen megduzzadnak. A bőr petyhüdtsége és hasonló hegek bármikor a test más részein is mutatkozhatnak (pl. a combokon), mikor gyors fogyásnál a zsírpárna hirtelen eltűnik. Ezek tehát nem szükségszerű deformációk; ha a szülés alkalmával megvan az izmok és a bőr kellő rugalmassága, akkor nem is következnek be. Ezért szükséges hát, hogy a hasizomzatot speciális női tornával kidolgozzuk. Annál is inkább, mert a más-állapot alkalmával még egyéb jelenségeket is észlelünk.

           A méh súlyban való növekedése megbolygatja az egész test egyensúlyát. A súlypont előrekerül, ami a másállapotos nők ismeretes furcsa testtartását eredményezi. Ebben a homorított testtartásban a medence előredől s a méhet előreejti, mely igy, ahelyett, hogy a medencében biztosan nyugodna, egész súlyával a hasfalra támaszkodik és azt nyomja, azt tágitja feleslegesen. Az innen származó elváltozások nemcsak hogy csúnyák, de nagymértékben károsak is, mert különböző bajokat okozhatnak azokban a szervekben, melyek a hasfal túlságos kitágulásával normális támaszték nélkül maradtak. ..."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Madzsar Józsefné)


           "... A test megóvása nem kis dolog. Nehéz feladat, de megéri a fáradságot, mert boldogulásunk vagy boldogtalanságunk sorsa van hozzákötve. Szeret­nünk kell a testet. Meg kell, hogy tudjuk becsülni, ugy ahogy megérdemli. Rossz mesterember az, aki szerszámait elhanyagolja. Rossz mesteremberek vagyunk, ha életünk szerszámát, a testet nem gondozzuk, hanem berozs­dásodni és elkopni hagyjuk.

           De hogyan vigyázzunk a testre? Hogyan óvjuk ennyi veszedelem között? Ha a munkában, a kényszerű életmódban, a gazdasági viszonyok ridegségében veszedelem leskelődik, annál inkább résen kell lennünk. Ha a megélhetés gondja csaknem minden erőnket igénybeveszi, annál inkább rá kell kényszeríteni magunkat arra az áldozatra, amit a testkultúra kiván tőlünk; hamarosan észre fogjuk venni, hogy nem áldozatot hoztunk, hanem jól gyümölcsöző befektetést csináltunk. Senki se mondhatja, hogy az ő egészségtelen foglalkozása mellett úgyis hiábavaló minden. Mert nincsen olyan egészségtelen foglalkozás, melynek hátrányait ne lehetne nagy fok­ban ellensúlyozni megfelelő testmozgással, tüdőgimnasztikával és egyálta­lában okszerű életmóddal. Ha pedig azok számára nem elérhetetlen a test­kultúra, akiket a család és megélhetés gondja szorongat, mit mondjunk azoknak, akiknek megvan a módjuk, hogy helyzetükön változtassanak?

          Istenem, hiszen ki ne akarna szép lenni és egészséges? Csakhogy komolyan dolgozni érte már kevesebben hajlandók. Mert a szépséghez nem a divat raffinalt szerszámain keresztül vezet az ut. Aki ehhez a módhoz folyamodik, az megelégszik pusztán azzal, hogy szépnek lássék, meg­elégszik azzal a kétes sikerrel, amit a férfiaknál elér, de lemond mindarról a mérhetetlen előnyről, amit neki a kidolgozott, kulturált fizikum nyújtana. Pedig ha a divatdámák a testnevelésnek szentelnék csak a felét annak a sok időnek és lázas energiának, amit kosztümjeik beszerzésére és barátnőik pukkasztására forditanak, amit ebben a kimeritő versenyben elfecsérelnek, egész más emberekké válnának testileg-lelkileg és egész más gyermekeket hoznának a világra.

           Szilárdan hinnünk kell, hogy mindnyájan szépségre és egészségre vagyunk teremtve. A gépirólánynak nem szükséges beesettmellünek és görnyedthátunak lennie. A nyelvtanárnőnek nem muszáj a házhozjárásban lúdtalpakat szereznie. A méltóságos asszonynak nem muszáj kilencven kiló alatt roskadoznia. A kacsázó ifjú leányzók előtt nyitva az ut a leglebegőbb, legtüneményesebb járás elsajátítására. Mért nyugodjunk bele abba, hogy foglalkozásunk lassan felőröljön bennünket? Mért vegyük ugy a csúnya­ságot, kövérséget, öregséget, mint valami istencsapást, amit leplezni, ken­dőzni kell, de amit nem lehet kikerülni s amin nem lehet változtatni?

           Akinek színtelen az arcbőre, az igyekezzen kedvezőbb anyagcserére, intenzivebb légzésre, jobb vérkeringésre szert tenni - és nem lesz szüksége pirositóra. Aki észreveszi, hogy hájasodik, gondoljon utána: biztosan túl­ságos bőven táplálkozik, keveset mozog. Próbáljon az életmódján változ­tatni, menjen úszni, menjen hegyet mászni - és nem lesz szüksége ban­dázsokra. Aki sokat van a szobára kárhoztatva, minden ráérő idejét a szabad levegőn töltse. És igy tovább. Ezek azonban még csak a legáltalá­nosabb és legalapvetőbb dolgok. A hibák végleges eltüntetése és a test keresztüldolgozása rendszeres és komoly tornát kiván, ami bizony fárad­ságos, de aminek a segítségével majdnem ugy formálhatjuk a testet, mintha agyagból volna.

           Senki sem okolhatja rútságáért a sorsot, hanem elsősorban önmagát és a segítséget sem várhatja máshonnan, mint önmagától. Ha a nők a kor­ral egy-kettőre megcsunyulnak, ez nem a természet rendelése, hanem sekélyes, vizenyős életük következménye. Nem a szenvedések rútítják el a testet és az arcot, hanem a visszaélések meg a kicsinyes érzések és gondo­latok. Aki a gyomrának él, harmincéves korára tökéletesen öregre és betegre eheti magát; aki harmonikusan, kellő testkultúrában nő fel, az bámulatosan soká megőrizheti frisseségét és testének báját, mert a korral csak uj tartalom és mélység váltja fel vonásaiban az ifjúság üdeséget.

           A testkultúra nem valami uj dolog, Kelet ősi kultúrájában a vallási és erkölcsi rendszerek sarkalatos pontja évezredek óta. Nálunk Európában azonban csak az utóbbi idők vívmánya. Főleg a nőkre vonatkozólag. Hiszen a testmozgás, a torna nemrégen még egyedül a férfiak kiváltsága volt, a női nem ki volt belőle zárva. Az egyetlen testmozgást az jelentette számára, amit a háztartás körül vagy a báli táncokban kifejtett, - ruházata sem volt olyan, hogy a szabadabb mozgást megengedte volna.

           Az utóbbi évtizedekben azonban némi javulást tapasztalunk a nők életmódjában. A lányok és asszonyok résztvesznek a sportokban, érdeklő­dési körük túlnőtt a háztartás és a család szük területén, részt kérnek a szellemi munkából; és öltözködésük is praktikusabb, egészségesebb lett, bár még mindig sok kívánnivalót hagy hátra. A hosszú, porseprő szoknyát, halcsontos derekat, magas nyakat, tornyos frizurát higiénikusabb viselet, szellős, rövid ruha, rövid haj váltotta fel. A mai nő szellemileg és testileg sokkal mozgékonyabb életet él, mint az előző nemzedék s máris sokkal tovább marad fiatal, mint anyáink és nagyanyáink, akik negyvenéves korukra végkép berozsdásodtak és elfonnyadtak. ..."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Madzsar Józsefné)


           "A mai világban ritka az egészséges szép test, mint a fehér holló. Szemünk gyakorlatlansága és a divat raffináltsága alaposan tévútra visz bennünket olyankor, mikor a színházban, a Dunaparton vagy a bálban ugy találjuk: ni, mennyi a szép nő! Ha ezeket a szép nőket kihámoznánk a has­övekből, a festékből, a frizurából, a ravaszul megszerkesztett toalettekből, bizony hamarosan odalenne minden illúziónk. Nem tudom, akadna-e tiz lány vagy asszony közül kettő, akinél alaposabb vizsgálat után ki ne derülne valami szomorú hiba, akinek a bokája nem vastag, akinek nincs ó-lába, nincs x-lába, sem a melle nem csüng, sem a gerince nem görbe. Az eper­ajkak csak a rúzs kitűnőségét bizonyítják, a fius csipők a párisi vagy svájci céget dicsérik, mely az újfajta gummifüzőt szállította. Az arc rózsái szin­telén vagy petyhüdt, pergamenszerü bőrt takarnak, a finom topánkák lúd­talpat rejtegetnek, a selyemharisnyák viszereket vagy csenevész izmokat, - épugy, mint a durva  pamutharisnyák  vagy  félretaposott  sarkú cipők.

           A mi egészségtelen életünk kivétel nélkül mindenkire rányomja a maga bélyegét. Természetellenes és erőszakos a nevelés, természetellenes és meddő a mai kor egész hajszája, természetellenes és kusza az élete minden osztály asszonyának. Már pedig nem lehet büntetlenül sekélyes, munkátlan életet élni felületes szórakozásoknak, henye társadalmi szokásoknak hódolni, egészségtelenül öltözködni, mértéktelenül táplálkozni. És épigy nem lehet megőrizni a test frisseségét és rugalmasságát korán kezdett és későig tartó nehéz munka mellett, szükségben, a pihenés minden lehetősége és a higiéné szeretete nélkül. A jómódúak és a szegények asszonyai egyaránt megsínylik életük fizikai és lelki helytelenségeit: egyformán jelentkezik náluk a korai hervadás, az izmok petyhüdtsége, csúnya ráncok az arc és az egész test bőrén és a legkülönbözőbb deformációk a termetben. A fiatal asszonyokon egy-kettőre meglátszanak asszonyságuk eltörölhetetlen nyomai, a lógó has, lógó mellek stb; az anyaság funkcióit pedig a rugalmatlanná vált és hibák­kal teli fizikummal egyre nehezebben tudják elvégezni.

           De hogyisne menne tönkre az a szegény test, mely már a gyermekkorban fülledt, rosszlevegőjü tantermekben görnyed és itt a városban, a ter­mészettől elszakitva, alig-alig jut hozzá, hogy egy kis friss levegőt szívjon vagy hogy egy kis mozgással izmait gyarapitsa. Az iskolai torna, sajnos, jobbára csak szentelt viz, mert hiszen a testnevelésre szánt idő elenyészően csekély, a szellemi tanulmányok majdnem minden időt lefoglalnak.

           Rossz levegő az iskolában, rossz levegő odahaza, a helytelenül épített, nedves, napfénytelen bérkaszárnyában, a kiszellőzhetetlen és portól soha meg nem tisztitható lakásban. Így lakik a városi emberek zöme, híjával a higiéné legszükségesebb feltételeinek is. Innen jár a hivatalba, a gyárba, az üzletbe az önálló kenyérkeresetre kényszerült asszony, hogy mint az a kulturemberhez illik, valósággal leülje az életét a négy fal között, mint egy börtönben: az irodában vagy a munkaasztal mellett. Az állandó és hely­telen ülés átka hamarosan kiütközik a gépirólányokon, hivatalnoknőkön, gyárilányokon: az arra prediszponáltak gerincferdüléseket, hajlott hátat szereznek, szük, beesett mellkast, elálló lapockát, ugyanígy a tanítónők vagy a könyvtárakban görnyedők.

           Az elárusítónő vagy más, aki sokat ácsorog és talpal, lúdtalpat kap, mert a nagy megerőltetés következtében a talpon sülyedés áll be vagy pedig a viszerei betegednek meg, - és époly kevéssé tud helyesen járni, mint az a divathölgy, akit az anyagi jólét tunyaságra visz és nem mozog eleget, ugy hogy alig tudja vonszolni elhízott testét, vagy pedig lábbandázsokkal és magassarku cipőkkel nyomorította el a lábát. A keskeny francia cipő lehetetlenné teszi a megfelelő testsulyelosztást, ez pedig előfeltétele a helyes járásnak. Éppenilyen kegyetlen hátráltató a mozgásban a csípőt és a combokat leszorító gummifüző, mely a régi, levitézlett halcsontos mieder valamivel civilizáltabb utóda lett, de époly kevéssé képes tartósan és hazugság nélkül megadni az óhajtott karcsúságot, mint néhai elődje. A vér­keringést, a lélegzést és a csipők szabad mozgását azonban hasonló mérték­ben akadályozza.

           Nemkevésbé károsak a divat egyéb követelményei: a púder, az arc­festékek, melyek korán sirba viszik az arcbőr rugalmasságát és természetes üdeséget. Így hát a szépitőszerek reakciója, az öltözködéssel elkövetett visszaélések, a sok felületes izgalommal járó hajsza, amit a divat bálványa parancsol, a komoly tartalom- és célnélküli élet, a túlságos élvezetek ép­oly hamar megőrlik a test szépségét és fiatalságát, mint a másik oldalon a munka és a nélkülözés, a kenyér gondja és a kulturigények hiánya.

           Ha megfigyeljük a gyermekeket és a felnőtteket a fürdőben, mikor többé-kevésbé ruhátlanok, azt fogjuk látni, hogy a gyermekek között sok­kalta több a szép és egészséges testű, mint a felnőttek között. Érthető: hiszen a gyermekek élete mégis csak természetesebb és kevesebb hazug­sággal van átfütve, mint a felnőtteké, őrájuk nem nehezedik olyan súlyosan a viszonyok mostohasága és a társadalmi konvenciók tisztelete, hibás élet­móddal nem pazarolták el fiatalságukat és ruganyosságukat. Bizonyos, hogy igen, sokszor már magunkkal hozzuk a gyönge, rosszul megépitett fiziku­mot, a különböző betegségekre, testi defektusokra való prediszpoziciót. De bizonyos az is, hogy ezt megfelelő életberendezkedéssel igen nagy mérték­ben ellensúlyozhatjuk. A viszonyokat máról holnapra nem tehetjük jobbá, de okszerű intézmények bevezetésével és egészségesebb szokások felvételével sokat segithetnénk a lakás, az iskola, a hivatal egészségügyi bajain - és még a mai nehéz viszonyok között is visszaszerezhetjük és megőrizhet­jük testünk szépségét és egészségét, ha résen vagyunk, higiénikus, termé­szetes életmóddal és a komoly testkultúra kitartó munkájával. ..."

        (Az egészség enciklopédiája – Dr. Madzsar Józsefné)


        A lista folytatódik a következő oldalon, kérjük lapozzon!

      • Blog leírása

        Hol tartott az orvostudomány az 1800-as években? Mennyit tudtak az emberi testről, az egészséges életmódról, a gyermek fejlődéséről? Mi volt a gyakorlat a betegségek megelőzésében, gyógyításában? Mik voltak a leggyakoribb betegségek és az elsősegélynyújtás irányelvei? Ezekre és még sok egyéb kérdésre kaphatunk választ sorozatunkban.
        Látogatás: 632382 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés