Minimal change nephrosis syndroma

Kellene már írnom folytatást a két válasz után , de olyan fáradt vagyok, hogy most nem vagyok képes erre, úgyhogy majd máskor írok............

Szia Judit!

Elolvastam kislányod történetét.Az a véleményem, hogy sajnos még odakint is vannak felelőtlen és nem odafigyelő orvosok, de sajnos nekünk kell őket kiszűrni, mármint úgy értem, hogy ha csak egy kicsit felmerül benned, mint szülőben, hogy nem úgy foglalkozik az orvos a kislánnyal vagy akár veled is , azonnal lépni kell, mert utána egy elnézésttel nem sokra megyünk, ha már megvan a baj.Velem majdnem hasonló történt, engem 3 orvos is majdhogy nem elzavart..na mindegy ez most nem de tartozik!!Kérdésedre a válaszom, hogy szedem-e még a vérnyomáscsökkentöt, igen szedem, két fajtát is, egy fél prenessa-t reggel és egy fél nebiletet.A laboreredményekből a főorvos Úr a 24 órás fehérjeűrítést, a carbamidod nézi, ami a vesefunkciót mutatja,májfunkció, protein urina concentratum valamint ezenkívűl a cukrot,káliumot, calciumot, nátriumot és a cloridot.Utóbbiakat azért, hogy lássa van-e ioneltérés.

Szia Judit!

Örömmel fogadtam hozzászólásodat, természetesen megpróbálok segíteni, leírni egy két dolgot.

Már régen írtam.

Ott hagytam abba, amikor vittek ultrahangra.Felvittek...nagyon ari volt a Fődoki, mert jött utánam, hogy minden rendben van-e, persze minden oké volt, egészen másnapig, mert akkor vették észre, h haematomát találtak.Ez ugyan nem bevérzés , ez egy valami vérgóc azt hiszem.Én ebből hála semmit nem éreztem.

Tehát augusztus 25-e, reggel öt óra.Margit a takarítónő már jött és keltett, zuhanyoztam, vagyis készülődtem egy olyan dologra, amire soha nem szeretnék mégegyszer.Hatórakor megérkezett Édesanya is, láttam rajta is a stresszt, meg a fáradtságot.Na és persze még csak most kezdődött a java..:(

Megérkezett már mindenki szép lassan, a nővérek, a fődoki, és sajnos a patológus és az asszisztense is.Nyitva volt a szoba ajtóm amikor láttam, hogy a főbejáraton jön be egy fehér ruhás magas férfi egy fehér ruhás hölggyel.Egyből tudtam, hogy ő a patológus, természetesen a stressztől és a félelemtől azonnal elkezdtema sírást, de oda is jött hozzám , bemutatkozott és egy poén erejéig azt mondta, hogy kedves Zsanett, imádom ha a nők sírnak utánam, de nem ilyen esetekben....hehe..azért tudott egy kis mosolyt csalni az arcomra, már ha ez volt a célja:)

Tehát elkezdődött a kálváriám, sorozatos vizsgálatok.

Mikor felkerültem az itteni kórházba még mindig nagyon fel voltam dagadva, 61 kg -ot mértek a nővérek.És ez már elég jó volt ahhoz képest , mint amikor először bekerültem, akkor kb .lehettem olyan 70-75kg. Pontosan nem tudom mert ott nem mértek ,Egerben.

Szóval ott voltam Pesten és már nyugodtabb voltam, mert tudtam , hogy Édesanyámat is itt mentették meg...na mi baj lehet velem....semmi.. minden rendben lesz.

A doktor Úr nagyon alaposan megvizsgált mikor megérkeztem, átnézte a papírjaimat, zárójelentést.