A biopsziás tű alatt
Tehát augusztus 25-e, reggel öt óra.Margit a takarítónő már jött és keltett, zuhanyoztam, vagyis készülődtem egy olyan dologra, amire soha nem szeretnék mégegyszer.Hatórakor megérkezett Édesanya is, láttam rajta is a stresszt, meg a fáradtságot.Na és persze még csak most kezdődött a java..:(
Megérkezett már mindenki szép lassan, a nővérek, a fődoki, és sajnos a patológus és az asszisztense is.Nyitva volt a szoba ajtóm amikor láttam, hogy a főbejáraton jön be egy fehér ruhás magas férfi egy fehér ruhás hölggyel.Egyből tudtam, hogy ő a patológus, természetesen a stressztől és a félelemtől azonnal elkezdtema sírást, de oda is jött hozzám , bemutatkozott és egy poén erejéig azt mondta, hogy kedves Zsanett, imádom ha a nők sírnak utánam, de nem ilyen esetekben....hehe..azért tudott egy kis mosolyt csalni az arcomra, már ha ez volt a célja:)
Hét óra, elkezdődött.Nagyon részletekben nem akarok belemenni, de mindenesetre nem volt egy kellemes dolog.Mostmár azt is tudom, hogy miért nem lehet ezt altatásban csinálni, ugyanis közre kell működni az egészben.
A lidokain beadásával kezdődött, mármint kezdődött volna, mert nálam természetesen ez sem ment olyan egyszerűen, akarom mondani sehogy sem ment, ugyanis annyira be volt feszülve az izmom mindenhol, hogy nem sikerült rendesen beadnia.Na mondom jól kezdődik.Aztán elkezdődött.Drága fődoki Úr csak annyit mondott, hogy annyira engedjem el magam, mint a szoliba:):)na persze, ugy megy az.Nem is sikerült, meg persze a mintavétel sem, ugyhogy engem négyszer kellett megszúrni a kettő helyett.Na hát mit is írjak, nem volt egyszerű ezt átélni.De nem haltam bele. Kb. negyven percig tartott az egész, mire végeztek, bár azt mondták max tíz perc.Nem baj, túléltem.
Na, ami utána jött, na az volt csak a szenvedés.24 órán keresztül nem lehetett felkelni. Tehát ágytálazni kellett, kis műanyag edénybe mostam fogat. A beavatkozás után , olyan kettő óra körül vittek ultrahangra, hogy nem-e vérzett be a vesém.Szegény beteghordozók.Ugy emelgettek, hogy nehogy valami fájdalmat érezzek