Minimal change nephrosis syndroma

Szerző: Zsanibaba

A BLOG LEÍRÁSA

Egy Virágszál története.........

Látogatás: 27003 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Suliiiiiiiiiiiiiiiiiii:):)

2010.10.25.

Egy nagyon nagyon fontos dolog van most az életemben,az pedig nem más mint a suli.Ugyanis szeptemberben újra tudtam kezdeni az egyetemet.Most ez nekem olyan boldogság, mint amikor a gyerekek ajándékot kapnak karácsonyra....Nagyon jó újra suliba járni, bár igaz mivel évet kellett halasztanom új évfolyamtársaim lettek, de ez nem okoz problémát, mert majd ismerkedek, és ez már meg is történt, elég sok új ismertségre tettem szert ezalatt a pár hét alatt.

Na és az előadások, hát igen, én iszom a szavait az összes előadónak, de főleg a büntetőjog tanárnak.Ez a kedvenc tantárgyam.

Ez tölti ki most a mindennapjaimat:):):)

Nagyon rég:(:(

2010.10.25.

Sziasztok Mindenki!

Nagyon rég írtam, már sajnos a napját sem tudom, sajnálom is , pedig rengeteg dolgon mentem keresztül azóta.

Elsődlegesen, hogy véget ért 5 év az életemből....no comment!

De ennél vannak lényegesebb dolgok is, minthogy eljutottam arra a szintre, hogy mostmár nem kell minden honapban kontrollra járnom, elég kéthavonta felhivnom a kedvenc dokimat(aki mint már írtam , "életet mentett").

Elég jók az eredményeim mostanában, fehérjeűrítésem 0,120-0,400/die között ingadozik, ez természetesen nem jó eredmény, de az én állapotomban már ez is nagy előrelépés a 10 g-hoz képest:)Igazából én úgy gondolom, hogy ez nem is fog csökkenni, és a doki is ezt mondta egy pár hónappal ezelőtt, hogy lehet soha nem lesz normális fehérjeűrítésem, és ezzel nekem sajnos együtt kell majd élnem.Nem is ez a baj, hanem az, hogy állandóan dagad a lábam, legalább is 10-ből 8-szor mindig.Nem nagyon találok rá megoldást, meg persze nincs is, de valami olyan jó lenne ha csillapítaná:)Erre találták ki az orvosok azt a mondást:meg kell vele tanulni együttélni:(.Na ez az a mondat, amitől falramászok.

:):):):):)

2010.03.20.

Remek két napom volt!!!!!!Éjszakás voltam és egyik nap sem dagadt be a lábam:):)juhéjjjjjj!!!!!!!!!Annyira boldog voltam, hogy el sem tudom mondani.Egyszerűen fantasztikus érzés volt.Aki nincs benne el sem tudja azt képzelni, milyen az , amikor be van minden nap dagadva az ember lába.De most, most hihetetlen, nem is tudom leírni szavakkal.....Mindegy remélem, aki sorstársam, az most átérzi, azt amit én!!

Havi...

2010.03.14.

Mi nők minden hónapban szenvedünk mikor eljön az a nap, hogy menszeszelünk.Ez szörnyű...kibírhatatlan!

Főleg, hogy a fődoki azt mondta, hogy nem szedhetek fogamzásgátlót, vagy legalább is oldjam már meg máshogy , de hát nem is csak azért kellene az antibaby.....!Iszonyat, milyen két napot éltem meg megint.Jó ez az algoflex m tabletta, dehát ezt meg nem szedheti a vesebeteg, mert kaliumnövekedést eredményez, meg ödémásodást stb..Csupa jó dolgok, tehát akkor végül is semmit se lehet szedni, mert vesebajos vagyok:(:(

Na ezért kell inkább elmenni egy nőgyógyászhoz, nahát ez az , már megint orvos, lassan már nem a barátokkal találkozok , hanem többet az orvosokkal, tiszta vicc!:(

Dagad..

2010.03.11.

Már sajnos nincs egy nap sem, hogy ne dagadjon be a lábam, de úgy érzem hogy kezdek már ehhez hozzászokni.Igazából nem tudok vele mit tenni, ez van, vesebeteg vagyok és ez a mellékhatása.Csak ha dolgozom akkor szokott ez nagyon fájni is.Oh holnap mehetek is..dolgozni...nincs kedvem!Jó lenne már egy másik munkahely, valami a szakmámban, de hát sajna minimálbérért, hihetetlen, hogy ennyi pénzből élünk.

Jól vagyok

2010.03.11.

Jól vagyok, most......és jól is akarok lenni!

Nem akarok betegségtudattal élni.Érezd jól magad!!!Még ha beteg is vagy!!Két hete már voltam egyet bulizni is, tök jó volt, lehet megyek ezen a héten is....!

Függő????

2010.03.11.

Szerintem a doki sem akarja megmondani, de tuti, hogy már steroidfüggő vagyok.December óta nem akar javulni az ürítésem. Hol 0,288, hol meg 0,388.Na mindegy én nem vagyok orvos, de érzem, ezt meglehet érezni, mintahogy decemberben is megéreztem hogy nem jó valami.

Karácsony előtt

2010.03.11.

Decemberben mentem a dokihoz és úgy beszéltük meg anyuval, hogy majd karácsony előtt adunk neki egy ajándékkosarat, mármint anyum adja át, de az én szívem lelkem is benne van, de most hogyan néz már az ki, hogy én is megyek és....na szóval szerintem érthető...olyan fiatal a doki, inkább ez egy anyuka dolga.

Az eredmények elég jók lettek, itt már csak 0,288g volt a 24 órás fehérjeürítésem.Oh de örültem, bár amikor ott voltam a dokinál, ő azért mondott egy- két elszomorító dolgot, hogy lehet hogy steroidfüggő is lehetek, mert lehet, hogy soha nem lesz normális fehérjeürítésem.Na igazából nem akartam ezzel olyan nagyon foglalkozni mert csak az ürítés a lényeg (nekem)!Úgy engedett haza, hogy karácsony előtt csináltassak egy vizeletmintát és akkor lejjebb tudja vinni az adagot 16 mg-ról 12-re.Huhuhuhu de jó, gondoltam én, aztán nem volt ennyire boldogságos a helyzet amikor ennek meg is jött az eredménye, mert visszaesett 2 hét alatt 0,489-re az ürítés.Sírás-rívás, alig tudtam beszélni, csak kapkodtam a levegőt.Szegény anyut is csak felidegesítettem a telefonba, hogy csak sírok és nem hagyom abba, ő meg nem tudta., hogy most mi van.Na fel kellett hívni a dokit.. meg is tettem..azt mondta, hogy nyugodjak meg ez még nem olyan nagy visszaesés, marad a steroid 16mg-on....Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet Zsanett!!!Na köszönöm ez aztán a boldog kari!!Nem is mentem dolgozni, el voltam keseredve, nem voltam jól, dagadtam.....stb!Aztán csak eltelt a karácsony, végül is jó volt..Tamás itthon volt..elvoltunk.Érdekes még dolgoztam mi9ndig dagadtam, amikor itthon voltam akkor, nem...érdekes!!

Köszönet..........

2010.03.11.

Rég írtam, és az az igazság, hogy lehet is ám lelkiismeretfurdalásom, mert amikor a legnehezebb időszakomról írtam Nektek, kedves láthatatlan és ismeretlen barátaim és sosrtársaim, akkor megfeledkeztem valakiről, aki hozta nekem a chipset.Az éltető chipset mmmmmmmm...................imádom, de sajna nem lehetett volna enni, de ő csak hozta és hozta , csomagszámra.Pikáns paprikás, igen, ez az, Imádom.Na nem csigázom tovább, szóval a Nővéremről van szó, aki na igen, minden  sok rossz ellenére ott volt és ennyi, nincs mit erről írni. Szóval évekig volt, hogy nem is beszéltünk szinte, de egy ilyen dolog bármilyet rosszban lévő embereket is összehoz,oh.......családi szeretet:):)Persze nem feledkezem meg a kedves párjáról sem, aki szintén bejött egyszer kétszer hozzám, vagy legalább is remélem hogy hozzám mert hát ott volt.Na Rolcsi, köszi, mégha csak a nővéremet is hoztad be hozzám kocsival..hehe...

Tehát neki, a tesómnak egy külön fejezetet kellett szentelni itt az én kis ismeretlen de mégis ismert világomban.Mert hát abban azért egyet lehet érteni velem, hogy ez egy kis világ, ahol csak az van ami velünk történt, történik és minden kizárva a külvilágból.

Unalom..

2010.02.07.
Írtam , írtam pedig itt vagyok munkahelyen, de mostmár dolgozni is kéne, volt egy kis hólapátolás:):) Nagy az unalom.................

"Anya kezdődik"

2010.02.07.
Eltelt már egy pár hét , megvolt az első konzílium is a fődokival pesten.Aztán eltelt egy hónap is tán amikor már szépen látszódott a steroid hatása, azaz hörcsögarc, megdagadt felsőtest stb.Nagyon kellemetlen mellékhatások is voltak ám. A legkellemetlenebb az volt amikor otthon úgy gondoltam,hogy lepihenek egy kicsit, aztán hirtelen egy olyan lábgörcs kapott el, egészen fel a térdemig, azt hittem itt a vég, de ezt most halál komolyan gondolom, én még ilyen fájdalmat nem éreztem, tuti hamarabb feküdnék mégegyszer biopsziás pisztoly alá. Bőgve hívtam anyumat, hogy anya kezdődik megint(merthogy ilyen már volt,csak nem ennyire fájdalmasan), aztán mondtam neki hívja fel a fődokit, hogy most mi van, mert tuti meghalok.Az lett a vége, hogy hívtam az ügyeletet.Egy nagyon rendes doki jött ki, azonnal ellátott, adott ív-an calciumot, valamin t több kaliumot kellett szednem egy pár napig meg magnéziumot.A diagnózis: hypocalaemia.Ez az amikor a káliumszint annyira lecsökken a szervezetben, hogy izomgörcsöt okoz.Hát igen, a steroid és a vízhajtó elhajtja az összes ásványianyagot.Na de ezen is túlestem, bár másnap alig bírtam járni, szegény öregnéni hozta át a mankóját a szomszédból, ari volt, naon megvolt ijedve.Egyébként ö olyan mint a mamám lenne, pedig csak szomszédok.Eddig mindig én segítettem nekik, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én szorulok majd rá.Nagyon szeretem öket, ya és persze ök is engem:):)

Már otthon

2010.02.07.
Szóval hogyan is kezdjem...nem is tudom...jobb lenne ha nem kéne ilyenekről sem írni sem gondolkodni, de sajnos kell, egy harc ez az egész.Küzdelem minden egyes nap, óra, perc, másodperc.De ezt nem tudhatja senki és nem érzi senki csak önmagad!! Augusztus 29-én elkezdtem a steroidos kúrát, 48mg medrol kezdtem..uh ..na igen.. nem kevés.el is ájultam majdnem az elsőnél, én voltam a hibás, éhgyomorra vettem be.Tehát mi a tanúlság???Éhgyomorra semmit ne végy be!! Még két hétig voltam otthon táppénzen, addig nem mentem mert kellett még amíg teljesen jól leszek a biopszia után.Igazából az első két három hétben nem éreztem semmi különöset, mármint a gyógyszertől.Amúgy az általános tüneteim az állandó fáradtság, ájulás szintű rosszullétek.Azt hiszem ennyi volt még az elején. Aztán amikor visszamentem dolgozni, egészen pontosan szeptember 13-án, na akkor jöttek csak igazán a fájdalmak, és a rosszullétek, minthogy szintén az előbbik csak felfokozott értelemben valamint lábdagadás is.A vízhajtótól állandó mosdóba járás volt, még jó, hogy olyan kollégával dolgoztam, aki ezt tolerálta.Balu, köszönöm....ari vagy..na jó azért a többiekre sem lehet egy szavam sem Ricsi, Csabi, Pisti...köszi nektek!Sokat segítettek,ya Dóra apánkat sem hagyom ki:):) Szóval voltak rendes kollégák is.A főnököm sem szólt végül is, na jó egyszer csak ,amikor rosszul lettem, ki kellett állnom a kasszából, nem tetszett neki, de végül is elég türelmes, mert már ki is rúghatott volna, akár.És persze vannak említésre sem méltó kollégák, tehát no comment..................!!!!!!

Munka??

2010.02.07.
Munka??? Nagyon jó kérdés, amúgy csak az van, hogy most épp a munkahelyemen vagyok, dehát olyan kevesen vannak, hogy erre is van időm, írni...és írni, mert nagyon sokmindent kéne még leírnom ami mostanáig történt....érzések ,érzelmek, tapasztalatok, fájdalom, megbánás ...stb...!! Uh kicsit abbahagytam az írást, haha:):) havat lapátoltam:):)Jól megmozgat:) Szóval rátérve a lényegre, ott kéne folytatnom, hogy hazaértem a kórházból.Igen hazaértem, Tamásnak a fatherja hozott haza, rendes volt.De vele sajnos megszakadt a kapcsolat, mármint Tamással.Sok volt a szemrehányás, harag stb...Egyébként 4 éve vagyunk már együtt(azért írom hogy vagyunk, mert azóta hálistennek megint egymásra találtunk, s remélem ez így is marad egy életre)Úgy éreztem, cserben hagyott, nem volt ott amikor kellett volna. Amikor volt a biopszia nem volt ott, pedig nekem akkor nagy szükségem lett volna rá, de nem.Na mindegy, igazából nem kell ezen keseregni, mert amúgy tudom, hogy szeret, és hogy mennyire félt engem, csak nem tud helytállni ilyen helyzetekben.Ezen a téren még van mit fejlődnie, talán majd ha lesz egy baby..:):) Tehát a betegség elején ő nem volt ott, de lehet hogy így jobb is volt, mert így legalább nem hagytam el magam, nagyon erős voltam, én sem képzeltem volna.

Fáradtság....

2010.02.05.

Kellene már írnom folytatást a két válasz után , de olyan fáradt vagyok, hogy most nem vagyok képes erre, úgyhogy majd máskor írok............

Válasz 2

2010.02.05.

Szia Judit!

Elolvastam kislányod történetét.Az a véleményem, hogy sajnos még odakint is vannak felelőtlen és nem odafigyelő orvosok, de sajnos nekünk kell őket kiszűrni, mármint úgy értem, hogy ha csak egy kicsit felmerül benned, mint szülőben, hogy nem úgy foglalkozik az orvos a kislánnyal vagy akár veled is , azonnal lépni kell, mert utána egy elnézésttel nem sokra megyünk, ha már megvan a baj.Velem majdnem hasonló történt, engem 3 orvos is majdhogy nem elzavart..na mindegy ez most nem de tartozik!!Kérdésedre a válaszom, hogy szedem-e még a vérnyomáscsökkentöt, igen szedem, két fajtát is, egy fél prenessa-t reggel és egy fél nebiletet.A laboreredményekből a főorvos Úr a 24 órás fehérjeűrítést, a carbamidod nézi, ami a vesefunkciót mutatja,májfunkció, protein urina concentratum valamint ezenkívűl a cukrot,káliumot, calciumot, nátriumot és a cloridot.Utóbbiakat azért, hogy lássa van-e ioneltérés.

 

Válasz

2010.02.03.

Szia Judit!

Örömmel fogadtam hozzászólásodat, természetesen megpróbálok segíteni, leírni egy két dolgot.

Köszönöm én már most jobban vagyok, bár el kellet telnie egy két hónapnak.Az elején nagyon rosszul voltam- megéltem a változókort, ájulás, szédülés és minden egyéb még amit lehet olvasni a szteroid mellékhatásairól.Sajnos a rosszabbak is jöttek, mint pl. a szőrösödés, kezdeti izomsorvadás.Sajnosa kislányodnál ha ilyen fajta gyógyszereket kell majd szednie akkor nála még intenzívebben fognak ezek hatni, plusz még mivel ilyen fiatal, inkább gyerekről van szó, sajnos visszafogja a fejlődést stb..!Ez most buta szöveg lesz, de imádkozom a kislányodért , hogy elmúljanak ezek a tünetek , amiket felsoroltál.Egyébként ugyanezek a tünetek vannak nálam is, és ez volt az első kérdése a dokimnak is , hogy volt -e mandulaműtétem, vagy hogy van-e mandulám.Azt mondta, hogy a streptococcus fertőzés miatt kérdezi, mert abból is kialakulhat ez a fajta betegség.A biopsziáról csak annyit szeretnék írni, hogy remélem nem kell átélnie a kislányodnak, mert az...uh...szóval nem tudok semmi jót írni róla.A menete azonban csak annyi, hogy miután lefertőtlenítették azt a területet ahol megszúrják nagy levegőt kell venni és benttartani majd jön a szúrás..kétszer..ha minden jól megy.Na nálam ez négszer történt mert én elmozdultam, nagyon fájt, még a lidokain se odament ahova kellett volna, úgyhogy remélem nem kelle ezt megélnie.Ja és utána 24 óráig nem lehet felkelni, nyomókötést raknak rá, és azon kell feküdni egy teljes napot.Nekem ebből is a felépülés majd egy hét volt.Én ilyen kis penye voltam, csakhát sose voltam kórházban:(:(:(

Szóval ennyit tudok elmondani!!Remélem nagyon nem szörnyülködtél el, bár el lehet ezen.

Örülök, hogy írtál és szeretném ha írnál még hogy mi történik a kislánnyal. Ha gondolod egy két laboreredményt is küldhetsz, már nagyon kitanultam...:):)

Ha szeretnéd megnézni , hogy milyen egy biopsziás pisztoly, amivel szúrnak, akkor üsd be a google keresőbe, hogy biopsziás pisztoly és az első amit kihoz- Fast gun-arra rákattintasz és már láthatod is.Nem szép látvány:(:(

Remélem majd még írsz!Puszi

Úton haza felé

2010.01.22.

Már régen írtam.

Ott hagytam abba, amikor vittek ultrahangra.Felvittek...nagyon ari volt a Fődoki, mert jött utánam, hogy minden rendben van-e, persze minden oké volt, egészen másnapig, mert akkor vették észre, h haematomát találtak.Ez ugyan nem bevérzés , ez egy valami vérgóc azt hiszem.Én ebből hála semmit nem éreztem.

Szóval nagyon rossz napokat éltem meg a  beavatkozás után, nem bírtam járni csak begörnyedve, mint egy öregasszony, fájdalmaim voltak, nem is kicsik.Augusztus 28-án engedtek ki, péntek volt.

Elindultam haza, tele gyógyszerrel a táskámban, sorolhatnám, de azt hiszem , hogy ami a legfontosabb és ami talán az egész életemet meghatározza mostmár az egyetlen gyógyszer, ami nem más mint a medrol, a steroid.Mielőtt elindultam leültem még a kórház kertjénél és azon gondolkodtam, hogy most mi lesz??.Természetesen Édesanya ott volt és megakart nyugtatni, hogy semmi baj nem lesz, de nem sikerült neki sajna, mert tudtam, hogy igen is baj van, ha ezt a gyógyszert kell majd szednem.Nagyon szeretem, tudom, ezt az időszakot Ő is megszenvedte, velem együtt.

A biopsziás tű alatt

2009.12.26.

Tehát augusztus 25-e, reggel öt óra.Margit a takarítónő már jött és keltett, zuhanyoztam, vagyis készülődtem egy olyan dologra, amire soha nem szeretnék mégegyszer.Hatórakor megérkezett Édesanya is, láttam rajta is a stresszt, meg a fáradtságot.Na és persze még csak most kezdődött a java..:(

Megérkezett már mindenki szép lassan, a nővérek, a fődoki, és sajnos a patológus és az asszisztense is.Nyitva volt a szoba ajtóm amikor láttam, hogy a főbejáraton jön be egy fehér ruhás magas férfi egy fehér ruhás hölggyel.Egyből tudtam, hogy ő a patológus, természetesen a stressztől és a félelemtől azonnal elkezdtema sírást, de oda is jött hozzám , bemutatkozott és egy poén erejéig azt mondta, hogy kedves Zsanett, imádom ha a nők sírnak utánam, de nem ilyen esetekben....hehe..azért tudott egy kis mosolyt csalni az arcomra, már ha ez volt a célja:)

Hét óra, elkezdődött.Nagyon részletekben nem akarok belemenni, de mindenesetre nem volt egy kellemes dolog.Mostmár azt is tudom, hogy miért nem lehet ezt altatásban csinálni, ugyanis közre kell működni az egészben.

A lidokain beadásával kezdődött, mármint kezdődött volna, mert nálam természetesen ez sem ment olyan egyszerűen, akarom mondani sehogy sem ment, ugyanis annyira be volt feszülve az izmom mindenhol, hogy nem sikerült rendesen beadnia.Na mondom jól kezdődik.Aztán elkezdődött.Drága fődoki Úr csak annyit mondott, hogy annyira engedjem el magam, mint a szoliba:):)na persze, ugy megy az.Nem is sikerült, meg persze a mintavétel sem, ugyhogy engem négyszer kellett megszúrni a kettő helyett.Na hát mit is írjak, nem volt egyszerű ezt átélni.De nem haltam bele. Kb. negyven percig tartott az egész, mire végeztek, bár azt mondták max tíz perc.Nem baj, túléltem.

Na, ami utána jött, na az volt csak a szenvedés.24 órán keresztül nem lehetett felkelni. Tehát ágytálazni kellett, kis műanyag edénybe mostam fogat. A beavatkozás után , olyan kettő óra körül vittek ultrahangra, hogy nem-e vérzett be a vesém.Szegény beteghordozók.Ugy emelgettek, hogy nehogy valami fájdalmat érezzek

 

A kezdetek

2009.12.26.

Tehát elkezdődött a kálváriám, sorozatos vizsgálatok.

Mikor felkerültem az itteni kórházba még mindig nagyon fel voltam dagadva, 61 kg -ot mértek a nővérek.És ez már elég jó volt ahhoz képest , mint amikor először bekerültem, akkor kb .lehettem olyan 70-75kg. Pontosan nem tudom mert ott nem mértek ,Egerben.

Először is nagy mennyiségű vizhajtót kaptam, naponta hatot, reggel 3-at és délben 3-at. Emellé jött még egy fél hygroton a dagadásra szintén, egy fél vérnyomáscsökkentő, egy kalcium, kálium.Nagyon jó volt a vízhajtó hatása, komolyan mondom olyan volt vele pisilni menni, mint másnak egy hashajtóval.:):). Szó szerint dőlt belőlem a víz:). 3 nap ilyen mennyiségű vízhajtó után viszont sajnos rosszul lettem és le kellett állítaniuk róla, mert túl lettem vízhajtózva és már fájt a fejem , szédültem , hányingerem volt, szóval egyszerűen nagyon rosszul voltam.Viszont ez sem volt jó mert a hétvégére megint feldagadtam és gyarapodni kezdett megint a testsúlyom a víztől.Ezért mikor hétfőn jött a fődoki, visszaállítottak napi négy vízhajtóra és így már minden rendben volt.Viszont mivel nagy mennyiségű víz volt felhalmozódva rajtam, miután ezt lenyomták rólam, újra kellett tanulnom szinte járni.Nagyon rossz volt, mintha soha nem tudtam volna járni, teljesen szétnyomott mindent a víz.De sikerült, ez is.

Kedden engedtek ki augusztus 11-én.Ekkora megvolt a pontos diagnózis, nephrosis syndroma, társítva egy kis enyhe aanaemiával.Augusztus 24-re voltam visszarendelve, s már másnapra elő voltam jegyezve vesebiopsziára.

Hogy őszinte legyek , nagyon be voltam sz.rva, hogy mi lesz.Az az igazság, hogy az életbe nem voltam még kórházba, csak gyerekként ,de arra annyira nem emlékszik az ember.

Otthon voltam ezután majd két hetet, ami szörnyű volt.Mindennapos lábdagadás, fájdalmak...stb..Majd aug. 24-én mentem vissza.Megpróbáltak felkészíteni mindenre, de hát nem lehet erre. A főorvos Úr azt mondta, hogy ne izguljak, nem lesz rosszabb, mint egy szülés.Haha, nagyot nevettem, mert még nem szültem.Azt mondta, na jó, akkor nem lesz rosszabb, mint egy foghúzás-haha-erre még nagyobbat nevettem, mire közöltem vele, hogy még a fogamat se húzták soha.Ekkor sajnos rá kellett jönnie, velem nem lesz egyszerű dolga, amit persze mondott is.

Eljött az este és már nagyon izgultam, mondhatni már néha az ájulás szintjén voltam.Kaptam egy nyugtatót, hogy reggel vegyem be mielőtt elkezdődik, előtte egy órával.Késő este volt már, egyedül a kórteremben, és azon tanakodtam, hogy miért pont én.Mit követtem el az életben,hogy így ver a sors. Csak feküdtem és mint amikor valaki a halálán van, csak pörögtek előttem az események(mármint ezt mondják akik már voltak ebben az állapotban).A gyerekkorom, az érettségi, a családom, a kedvesem és még ezer olyan dolog, ami ilyenkor fontos az ember életében.Aztán nagyon korán reggel is lett, és eljött a pillanat.A pillanat, amit senkinek soha az életeben nem kívánnék.

Bajcsy

2009.12.26.

Szóval ott voltam Pesten és már nyugodtabb voltam, mert tudtam , hogy Édesanyámat is itt mentették meg...na mi baj lehet velem....semmi.. minden rendben lesz.

A doktor Úr nagyon alaposan megvizsgált mikor megérkeztem, átnézte a papírjaimat, zárójelentést.

Szóval elfoglaltam az ágyam, és ez is maradt még egy hétig meg utána még egy hétig , arról majd  a későbbiekben.

Az elözmények

2009.12.26.

2009.nyara

Jól indult a nyár, májusban elkezdődött a vizsgaidőszak (PPKE-JAK), minden jól ment. A tanulás, párkapcsolat, család, szóval minden.

Mindaddig, míg el nem jött az a bizonyos nap: Július 29., ami már csak a végkifejlett volt a betegségemnél, ugyanis rengeteg előjele volt, csak épp nemhogy én még az orvosok sem vettek tudomást róla.

Tehát valójában már 3 éve elkezdődött azzal, hogy munka után mindig be volt dagadva a lábam, feszült fájt már egy idő után. Az akkori háziorvosom azt tanácsolta, hogy váltsak munkahelyet....haha ..mindezt tette 300ft-ért, persze akkor még kellett fizetni érte.Hivatkozva arra, hogy a 12 órás munka nagyon megerőltető. Tény, az, de egy 23 éves, fiatal, elvileg egészséges embernek is vajon???Tettem fel a kérdést magamban.De én sem foglalkoztam tovább vele, mindaddig amíg már olyan szintre kerekedett ez az egész lábdagadás, hogy már alig akartak a nadrágok feljönni rám.

Úgy döntöttem elmegyek az ügyeletre, mert pont hétvégére esett ez a dolog. Onnan ugy zavartak el, hogy menjek el hétfőn a háziorvoshoz, mert ők ezzel nem tudnak mit kezdeni.

Én el is mentem,ahol szintén nem sok sikerrel jártam, mert a mostani háziorvosom meg a reumatologiára küldött. Reumatológia???Tettem fel a kérdést.De hát dagad a lábam????Igen, majd szerda reggel egy vérvétel és vizeletminta.Jó, végül is ő az orvos

Aznap este meg másnap is be kellett mennem éjszakára dolgozni, de akkora már olyannyira voltam megdagadva, hogy a munkaruhám is alig jött fel rám, meg a fejem is érdekesen duci volt.Majd eljött a szerda reggel és már nem tudtam járni sem szinte, csak sántítva.Műszak után a kollégám vitt be az orvoshoz, ahol miután levették a vért és megérkezett az orvos, bementem, majd megkérdeztem tőle, hogy biztos-e benne, hogy ez reumatologiai eset, azt mondta, hogy inkább hívna egy rohammentöt.

Trombózisra gyanakodtak, természetesen amint beértünk a kórházba, azonnal elláttak, vérvétel Ekg, szívultrahang, doppler- vizsgálat, stb...

Felkerültem osztályra, de sajnos csak a betegséget tudták megállapítani. mert rendes szakorvos nincs itt Egerben, úgyhogy Édesanyám intézkedett és Budapestre szállítottak még a következő hét elején a Bajcsy- Zsilinszky kórházba.

Nagyon kedvesen fogadtak a nővérek, na és persze a főorvos Úr is (Dr. Orosz Attila)

 

I