Életem az SM-el

Szerző: Malu

A BLOG LEÍRÁSA

"Nem az az igazi fájdalom, amitől könnyes lesz a szem, hanem amit magunkban hordozunk titokban, csendesen.

Látogatás: 221945 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Ez már sok!

2008.09.17.
Megint zűrös az életem.Minden napra van valami.Mikor lesz már ennek vége?!Kezdődött azzal, hogy a fiam 3 napot töltött oviban és rögtön beteg lett.Az újrakezdés nem volt zökkenőmentes.Nem eszik, nem iszik, sőt még az asztalhoz is háttal ül le, nehogy rákelljen nézni az ebédre.Pepisilt, 3-an fogták le az átöltözéshez.Persze tudom, hogy ilyen, nem viseli el ha idegenek hozzáérnek.Nehezen oldódik.Jelenleg "türelmi időn" van, majd kiderül, hogy maradhat-e.Nagyon megviselt, mert tudom, hogy miattam van.Valamit nagyon elrontottam.Igyekszem helyrehozni.Közben a testvérem házassága is válságba került.Az egyetlen lelki támasz én vagyok.Sőt csak én tudok róla.Hosszú éjszakákon át beszélgettünk telefonon.Próbáltam segíteni, de mint kívülálló nem adhatok tanácsot.Nem lenne helyes.Gondoltam túl vagyok a nehezén.Lelkileg meggyötörten, fáradtan, azt gondoltam fellélegezhetek.A gyerek mintha kezdene beilleszkedni, a bátyjám is lenyugodott, sőt a festő is elment, az új konyhaszekrényem a helyén(mert persze ezek mellé még kellett egy házátalakítás)Újra tévedtem.A sorsnak még belém kellett rúgni.A leszázalékolásom visszavonták.Még segélyt sem kapok, nem, hogy rokkantsági nyúgdíjat.Azt hittem megőrülök.Tovább kell mennem másodfokon, ugyanis a rokkantságom mértéke nem 44%.Kibuktam.Ez már sok az idegrendszeremnek.Ez volt pénteken.Minden vágyam az volt, hogy aludjak.De a sors újra lecsapott.Édesanyám telefonált, hogy baj van.Az élettársa lelépett.15 mp alatt lerendezett 10 évet.Ilyenkor már semmit nem tud mondani az ember.Csak sírtam és sírok.Szeretnék könnyíteni a terhén, de tudom, hogy nem lehet.Csak azt tudom tenni, hogy türelemmel meghallgatom és tartom benne a lelket.Bár ez nagyon nehéz.Mardossa a szívem a fájdalom és ott sírok ahol senki sem lát.Az élet ezt a feladatot szánta nekem.Nem lehetek önző, és nem nyalogathatom a saját sebeimet.Hiszen a családomnak szüksége van rám.De a lelkemnek nagyon nehéz!!!

Csak 44%

2008.08.29.
Megkaptam a határozatot a leszázalékolásomról.44% Kicsit csalódott vagyok.Ennél azért többet vártam.Ez van.Az élet megy tovább.Gőzerővel munkát keresek.Csak a jövőhéten legyek már túl.Oviba szoktatás lesz.Remélem simán megy.Olyan gyorsan repül az idő.Jó lett volna még babázni egy kicsit.Fáj a lelkemnek, hogy most már nem lesz itt mellettem mindig.

Folyt.köv.4

2008.08.20.
Egyenlőre nincs nagyobb baj a szememmel.Még most is rángatózik , de elvselhető.Nagyon kimerült vagyok.A mai napot úgy terveztem, hogy pihenünk pacsálunk a medencében a gyerekkel.Erre már megnit vendégek vannak.Reggel óta.Hozzáteszem, hogy hajnali kettőkor is itt voltak.Csalódott vagyok.Ők kint dorbézolnak,én inkább ülök a gép előtt.Majd később kimegyek.Ennek a napnak is lőttek.Nem vagyok negatív, de most már aztán tényleg elég!!!

Folyt.köv.3

2008.08.17.
Újra kezdődik!A jobb szememre alig látok.Mikor lesz már ennek vége?!

Folyt .köv.2

2008.08.15.
Nem tudom, hogy a betegtársaim, hogy vannak vele, nekem vannak időszakok amikor nagyon nehezen viselem a betegséget.Többnyire nem szoktam foglalkozni vele.Vagyis nem ez a napi téma nálam.A kialakult szokásokat, fóbiákat már ösztönösen csinálom.Észre sem veszem.De időnként rámtör a félelem.Ilyenkor csak az jár a fejemben, hogy mi lesz később.Minden sejtemmel tiltakozom a betegség ellen.Ezeken a napokon nagyon nehéz.Sokat sírok.Tehetetlennek érzem magam.Jól esik, hogy a környezetem tisztel azért mert nem hagyom el magam, de ők csak a felszínt látják.Egyébként miért kellene elhagynom magam?Nem halálos betegégem van.De nehéz talpraállni egy-egy shub után,ami nálam sajnos elég gyakori.Igaz, időnként jól esne kitörni.De mire mennék vele?Úgy sem értenék, talán nem is akarják.Ami a lelkemet marcangolja azt szavakba önteni nem is lehet.

Folyt.köv.

2008.08.14.
Nagyon régen írtam.A szemem már renbe jött.Még a Szemklinkát is megjártam, de rendben van.Azt leszámítva, hogy szemüveges lettem.Ami az összes megmaradt energiámat kivette, az a kisfiam aprócska balesete.Mint minden gyerek, ő is esik-kel.Most viszont olyan szerencsétlenül sikerült, hogy szétcsapta az állát.Rohantunk vele a sebészetre.Na ami ott történt az felháborító.Az orvos azzal kezdte, hogy a gyermekem nem normális, pszichológushoz kellene vnni és miután pár másodperc alatt végig mért hozzátette, hogy a szülőknek sem ártana.Ennél a résznél még azt gondoltam, hogy igaza van, tényleg nagyon ordít a gyerek(nem is értettem miért, hiszen "alig vérzett")de amikor jött a vödör víz dumával kezdtem elveszíteni a türelmem.Fröcsögő megvwtéssel hozzátette, hogy ha nem nyugtatjuk le ad neki egy injekciót és összevarja.A dühből jövő ötletemnek hála, hogy rendben lefogom, varrja össze, kicsit visszafogott a lendületéből.Végül is skerült a sebet nagyjából ellátnia a hasonló kedvességű aszisztensnőivel.Uram bocsánat, nem rendelési hanem ügyeleti időben történt.Legközelebb majd gyekszem délelőttre tervezni ezeket a baleseteket.Nem is!Elvszem magánrendelésre, hogy fizethessek azért ami egyébként ingyen jár.Szivesen kiírnám az orvos nevét, de a személyiségi jogokra hivatkozva nem teszem.Tudom, hogy a fiamnak is vannak hibái.De az ő mentsége, hogy csak 3 éves.

Újra kezdődik

2008.07.22.
Napok óta szenvedek a szememmel.Tudtam, hogy baj lesz.Kezdődött a szokásos fáradékonysággal, majd ingerlékenység.Tegnap reggel még tudtam közlekedni,sőt este még bicikliztem is.Azt hittem, hogy ha kialszom magam rendbe jön.Ma reggel már csak úgy látok, hogy letekerom az egyik szemem.Ez nem a megszokott kettőslátás.Ilyen még nem volt.Bejelentkeztem a dokihoz.Délután megyek.Csak ne kapjak steroidot.Hétfőn mennem kell a bizottság elé.Ráadásul a kisfiamnak s szülnapja lesz.A sors ismétli önmagát.Három éve pont így kezdődött a kálváriám.Unom már!!!Remélem holnap látok még annyira, hogy írjak.Nagyom félek.

3 nehéz dolog

2008.07.17.
Szörnyen nehéz időszakon vagyok túl.Ideges, feszült vagyok.Annyi mnden kavarog a fejemben.Alig alszom és csak árnyéka vagyok önmagamnak.Szerencsére a családi helyzet rendbe jött.Ami az érzelmi részét illeti.Hamarosan a leszázalékolási bizottság elé kell állnom.Elképzelésem sincs, hogy mi vár ott rám.A pánk első jelei már mutatkoznak rajtam.A másik.29-én lejár a gyes.Na mi lesz velem?Ha le is százalékolnak, hova menjek dolgozni?Kinek kell egy olyan alkalmazott aki sosem tudja, hogy mi lesz holnap.Na ezért akarok belefogni egy vállalkozásba, amiben a magam ura vagyok.A terv jó, de hogyan valósítsam meg?!Sajnos a pénz nagy úr!És ha mindez még nem lenne elég, döntesem el, hogy megbocsátok-e a barátnőmnek aki nem először játsza el a bizalmamat vagy hadjam feledésbe merülni az elmúlt éveket?!A szívemre vagy az eszemre hallgassak?Talán az lenne a legjobb ha az elkövetkező 2 hétben nem gondolkoznék semmin.Ennek viszont csak két módja van.Vagy végigalszom ezt az időt, vagy végig iszom.Inkább az első.De hova tegyem a gyereket?Na mindegy!Rossz ötletek!A pozitív dolog az emúlt egy hónapban, hogy fogytam 7kg.Szuper!!!Még ugyan ennyi és mindent más szemmel látok!!!

Utolsó nap

2008.07.10.
Elegem van!!! Besokaltam!!!6 napja nem tudom elmondani amit akarok.A mai nap az utolsó.Ha most sem skerül befejeztem a házasságom.Áááááááá!!!Mellesleg jobbratekintéskor enyhe kettslátásom van.Lehet, hogy nem kellene idegeskednem.

Elveszítettem egy "barátot"

2008.07.05.
Fáradt vagyok!Miért mindig nálunk van a buli?Igaz nekem is szükségem van társaságra.Legalább van egy pár ember aki rámnyitja az ajtót.Inkább nem is panaszkodom.Mézy "barátnőm" hiába van itthon, egy üzenetet sem dob felém.Miért is gondoltam, hogy ha visszajön újra jó barátok leszünk.Én nyitott voltam rá.Nem vagyok haragtartó.De ha neki a régi baráti kör nem hiányzik nem erőltetem/erőltetjük.Barátot egy életre és nem egy évre választok.Biztos nagyot hibáztam.De ha valóban így van mondja meg, beszéljük meg, mert így szokták.Szomorú vagyok miatta.De jó is történz!Fogytam 6kg!Olyan jó érzés!Kváncsi vagyok, hogy észreveszik-e.