Életem az SM-el

Szerző: Malu

A BLOG LEÍRÁSA

"Nem az az igazi fájdalom, amitől könnyes lesz a szem, hanem amit magunkban hordozunk titokban, csendesen.

Látogatás: 213790 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Tanácstalanság

2012.05.21.

 Megint rosszul vagyok.Most már egy hete nagyon erősen szédülök,és időnként már kettős látásom is van.Rég nem éreztem azt,hogy orvosra van szükségem,de most igen.Persze most is mint mindig,senkit nem érdekel.Kértem az orvost,hogy ne adjon több steroidot.Azt mondta megpróbáljuk a plazmafelezést.De semmit nem tudok róla.Meddig tart,milyen mellékhatása van,mennyi idő alatt hat,meddig kell kórházban lennem stb...A neten semmit nem találtam erről.Most nem akarok kórházban lenni.Nem érek rá.Kisfiam ballag az oviból.Mellette akarok lenni.Túl sokszor hanyagoltam már el ez a szemét betegség miatt!Fogalmam sincs,hogy mit tegyek...

Megbocsátani?!

2010.02.23.

Az anyám azt mondta, hogy bocsássak meg.Nem tudok.Most még nem.A nagyapám, akit inkább apámként szerettem, most megmutatta az igazi arcát.Már nem tudom, hogy mit gondoljak róla.30 évnyi tisztelet és csodálat eltünt a szívemből, és nagyon hiányzik.Keresem, de még nem találom.A nagymamámra már nem haragszom.Kezdek rájönni, hogy mit él át már 53 éve.Sajnálom.Egyszer talán el is modom neki.Remélem még sok időm lesz rá.

Csalódás

2010.02.23.

A sírástól bedagadt a szemem.Mindig azt hittem, hogy a családom összetartó, és mindig számíthatunk a másikra.Csalódnom kellett.Ráadásul olyan emberekben, akikről soha nem feltételeztem rosszindulatot.Konkrétan nem ellenem irányult, de így talán még jobban fáj.Ugyanis az anyámat tiporták sárba.Hogy taszíthatja el magától egy szülő a saját gyerekét.Hogy lehet annyira kegyetlen?Mit tud tenni egy gyerek ami miatt semmibe veszik?Mert az én anyám semmi olyat nem tett.Magmból kiindulva, úgy gondolom, hogy ha a fiam valaha rosszul dönt, arról legalább annyira tehetek majd én is .A szülő felelősége, hogy milyen irányban terelgeti a gyermekét.A nagyszüleim gonoszak.Hogy mondhatnak olyan a saját vérüknek, hogy nem jó semmire és hasonló ettől aljasabb dolgokat.A szívem megszakad.Széthullik egy család és nem tudok ellene tenni.Segítenék de nem tudom hogyan.A haragtól még borús az elmém...Az én anyám olyan mint Várnai Zsenié.

Oltás!

2009.11.27.

Bejelentkeztem az orvoshoz.Egy hét múlva már én is az oltottak közé tartozom.Bár tudom, hogy lehet shubom (ezt azorvos is megerősítette), de a vírustól sokkal jobban félek.

Kedves Pizsipanni!

Köszönöm a biztatás. Rendszeresen olvasom a blogod.Nagyon sok kitartást, és jobbulást  kívánok Neked!

Oltás vagy nem oltás?

2009.11.25.

Velem mindig történik valami.Jelenleg csonthártya gyulladásom van.Már nem fáj, de az elmúlt napok probára tették a türőképességem.Azt hittem soha nem lesz vége.De ezt is legyőztem.

Múlt héten voltam injekciót íratni.A doktornő azt mondta, hogy mégis oltassam be magam.A döntés nehéz.Félek a vírustól, de az oltástól még jobban.Amilyen szerencsétlen vagyok az utóbbi időben...Ami a legrosszabb, hogy mindenki mást mond.Ma reggel úgy keltem föl, hogy fölhívom a dokit, hogy adja be.De valahogy elmúlt a lelkesedés.A másik nagy gondom a kisfiam.Határozottan kijelentettem, hogy nem.Megkapta a tüdőgyulladás elleni védőoltást és kész.De most már bánom, hogy nem adattam be neki.A párom megkapta és semmi baja.

Segítsen már valaki dönteni!!!

Elnézést

2009.11.03.

Az oltóanyagra vosszatérve.Nem vagyok ellene, ha valaki ezt szürte volna le.Csak a médiában elhangzottakkal egyenes arányban kellene biztosítani az emberek számára!

Hahó!

2009.11.03.

Azt hiszem, hogy egy kicsit gyakrabban kellene írnom.Annyi minden történik napról-napra, hogy mire eljutok az írásig, el is felejtem, hogy mit akartam.Most is így vagyok.Próbálok visszaemlákezni...Voltunk nyaralni.Erről ennyit.:-) Járok edzőterembe kb. augusztus óta.Heti 3x.Szuper jó!Egyrészt egy mérettel kisebb vagyok, másrész remek a közérzetem.Na jó, jelen pillanatban nem,mert beteg vagyok, de ezt leszámítna.Szerencsére tünetmentes vagyok.Bár ez senkit nem érdekel a környezetemben, de az a fontos, hogy én tudom és érzem.

A családon belüli viszályok továbbra is dúlnak.De már magamban röhögök a mások szánalmas hatalmi harcán.(Csak súgom;akinek anyósa van az tudja miről van szó.psszt!)Nem értem azt sem, hogy egyes emberek miért nem tudják fölfogni, hogy 30-on felül már mindenki a saját belátása és igényei szerint éli az életét.Megfogadtam, nem nem szólok bele ha engem nagy mértékben nem érint.Időnként már észre sem veszem, hogy kimondtam amit gondolok.Túl sokat lennék egyedül?Föl sem tünik, hogy magamban beszélek?Áá!Nem érdemes ezen rágódni.Elvagyok a saját kis világomban.Azt is mondhatnám, hogy zárkózott vagyok.Az gondolkozzon el rajta aki pálcát tör/tört fölöttem.
Arra neveltek, hogy legyek őszinte.Ez többnyire csak azt zavarja, aki nem az, még saját magával szemben sem.Szóval ilyen gondolatok kavarognak a fejemben.Persze nem állandóan.Vannak ennél aktuálisabb problémák is.

Itt van mindjárt az új influenza.Szerencsére én nem kapok védöoltást.Ha akarnám sem tudnám beadatni.Történt ugyanis, hogy "életem párja" fölíratta magának az oltást, mert hát sosem lehet tudni.Büszkén el is ment a gyógyszertárba.Láss csodát, nincs oltóanyag.Ahol lakom, több tucat patika üzemel.Egyikben sem volt.De meg lehet rendelni!!!Nem vicces?A médiából ömlik a felszólítás.Jó az oltóanyag mindenki adassa be, és ehhez hasonló dolgok, de hát nincs is oltóanyag.El is megy az emberek kedve, ha több mint egy hetet várni kell rá.Aztán meg  sajnálkoznak, hogy a lakosság csak csekély százaléka adatta be.A lényeg, hogy valaki majd jól jár ezzel is.Ennyit tudok hozzászólni.

 

Itt a nyár

2009.07.09.

Holnap végre elutazunk.Már alig várom.3 nap pihenés és szórakozás.

Folyt.köv.

2009.07.04.
Norbi és Dugó.A hódító hódok.Tölük mindig jó lesz a kedvem!...Ott tartottam, hogy kezdődő kettőslátásom van.Még csak időnként jelentkezik,többnyire amikor nagyon meleg van.Szóval nem valószínü, hogy a kimerültség miatt.Már korábban is észrevettem, hogy zavar az erős fény.Ilyenkor az orromig sem látok és szörnyen elveszettnek érzem magam.Nem találok rá megolást.Csináltattam szemüveget, de nyáron ez sem segít.Kezdek újra begubózni.Tudom, hogy nem szabad, mert szép lassan átmegy depresszióba.Utálom ezt a betegséget.Soha nem tudom, hogy mire számítsak.Szeretnék napozni, vagy legalább szoliba járni.Stradra menni mint a többi ember.Élvezni a nyarat.De sajnos már ki kellett tapasztalnom, hogy a nyár nem az én évszakom.Pedig gyerekkoromban imádtam.Ki sem szálltam a vízből ha strandon voltunk és ha horgászni mentünk nem érdekelt, hogy a napon kell ülni.De most!Nem tudom megérteni, hogy mi történik a testemmel.Rájöttem, hogy nem lehet magyarázatot találni a betegségre.A miértekbe pedig semmi esetre sem szabad belemerülni.Mai napig keresem azokot amiért a sors ezzel büntetett.Ilyenkor szomorú leszek és legszivesebben kirohannék a világból.(Nem,nem akarok öngyilkos lenni)Ilyenkor a kisfiamban találom meg a vigaszt.Miatta bármit megtennék.Na és persze "Winetou".Őt se hagyjam ki.Hiszen tíz év után is ugyan úgy szeretem.Tényleg!Nagyon hiányzik.Szegény még most is dolgozik.....................................................................Ez a sok pont annyit jelent , hogy folyamatosan csörög a telefonom.Kb pontonként lehet egy percet számolni.Ennyit beszéltem amióta elkezdtem írni.De jó, mert eltünt a depis hangulatom.Már azt sem tudom, hogy mit akartam írni.Pedig tuti, hogy fontos dolgot, mert reggel erre ébredtem.Na mindegy.Majd legközelebb.Addig is Carpe Diem!!!

Beteg a gyerek

2009.07.03.

Jó ég!Megint eltelt egy hónap.Pedig megfogadtam,hogy gyakrabban írok.De sajnos mindig közbejön valami.Próbálok visszaemlékezni, hogy mi is történt mostanában.Májusban voltam dokinál, receptet írattam és jól kipanaszkodtam magam.Itthon nem túl kiváncsiak a nyügjeimre.Ha kimondom, hogy fáradt vagyok, két nap múlva a fejemhez vágják, hogy mindig panaszkodom.Ezért nem szólok.Csak a drága nagymamámnak síránkozom, mert hát picit "hipohonder" és mindig kapható egy kis közös nyafira.Imádom!De visszatérve, kár volt a dokinak bármit is mondanom.Ebben az évben már másodszor akart steroidot adni.Persze megértem, tudja mit csinál.(remélem)A változatosság kedvéért, elutasítottam.Hiszen ki vigyázna a gyerekre és az igazat megvellva semmi kedvem úgy mászkálni egész nyáron mint egy megtöltött lufi.Bár túl sokat nem rontana a jelenlegi külsömön.A másik dolog pedig, hogy nagyon félek a mellékhatásoktól.Ezért megígértem, hogy megoldom, hogy tudjak pihenni.Be is tartottam.Jobban vagyok.De ennek köszönhetően elég csúfosan néz ki a háztartásom.Persze ez nem jelenti azt, hogy megesz a kosz.Csupán nincs vasalt ruhánk,és a családom nem evett rendes ételt immár 5 hete.Azért nem hallnak éhen.Szóval jót tett a pihenés.

Mire helyrerázódtam testileg lelkileg a gyerek megint beteg lett.Kb. egy hónapja szóltam, hogy nem hall rendesen.Persze apukája ebben is nagyon okos. (nem hiába kapta a Winetou becenevet, szerinte mindig neki van igaza)Megmagyarázta, hogy a gyerek dekoncentrált ezért nem fogad szót.Mivel én vagyok vele egész nap, tudtam, hogy marhaságot beszél, de egye fene, majd lesz valami.Lett is.Három hét elteltével belátta, hogy igazam van és elcibált minket az orvoshoz.És kinek lett igaza?A gyereknek arcüreggyulladása van és ráhúzódott a fülére.Tényleg nem hall.Fölszúrták a füleit és az arcát is.Szegény!Nagyon fájt neki.Meg is vislt lelkileg mindkettönket.(hármunkat)Majd egy hét múlva amikor azt mondták minden rendben, rettenetesen belázasodott.39 alá nem tudtam vinni a lázát.Hütő fürdö, lázcsillapító stb.Nem használt.Jelenleg is lázas.Azt mondja, fáj valamije, de nem tudja, hogy mi.Tanácstalan vagyok.Napok óta nem alszok rendesen, és borzalmasan kimerült vagyok.Aggódom!És, hogy magamról is írjak, megint kezdődő kettőslátásom van.Folyt. köv. (Jött valaki)

Zsuzsinak

2009.06.05.
Kedves Zsuzsi! Én csak támogatni tudom a gyermekvállalásod még ismeretlenül is.De ha olvastad a blogom, akkor tudod, hogy amikor terhes lettem, még nem tudtam ,hogy mi a bajom.Persze ha tudom, akkor sem döntöttem volna másképp.A terhességem első hónapjában volt shubom.Az kezelés nélkül elmúlt.Az ezt követő időszak tünetmentes volt, és tele voltam energával.Nem is értettem, hogy mások mitől vannak annyira kikészülve.A szülés után azonban rögtön kezdődtek a súlyosabb tünetek.Látás vesztés, kettőslátás, izomgyengeség stb.Viszont!Hozzá kell tennem, császármetszéssel szültem, majd elkaptam a kórházban egy fertőzést.Ezek után jöttek csak a tünetek.Azóta utána jártam a dolgoknak és úgy gondolom, ha rendesen megszülök és nem kapok el semmit, lehet, hogy tovább lappangot volna bennem a betegség.De sajnos ez már soha nem derül ki.Viszont kaptam az élettől cserébe egy gyönyörű kisfiút, az én "Ajándékomat".Ez a legfontosabb.Mivel nem ismerlek, nem tudom, hogy a Te álapotod milyen sem a korod, de a szakirodalom és az orvosok elmondása alapján annyit tudok, hogy a terhesség jó hatással van a betegségre.Ez dő alatt nem szoktak tünetek jelentkezni.De az orvosod is elmondja ezt!Utólag én is megbeszéltem az enyémmel.A másik nagyon fontos dolog szerintem, hogy a családod és a környezeted tartsa tiszteletben az igényeid.Menjetek el együtt a férjeddel a kezelőorvosodhoz és beszéljétek meg.Az én ismerettség körömben is vannak olyan sm betegek akik babát várnak.Sok szerencsét!

Elvárások

2009.04.21.
Még mindig semmi munka.Most már unom.Kezdek újra magamba fordulni.Ráadásul még a családi nézeteltérések is engem terhelnek.Persze nagyon szivesen meghallgatok mindenkt, de véleményt ne várjanak.Most egy picit próbálok elvonulni.Imádom a családomat, de beteges ez a közelség.Szeretném úgy élni az életem, ahogy nekem jó.Felnőtt ember vagyok, saját elképzelésekkel és olyan tervekkel, amik az én igényeimnek felelnek meg.Nem az anyáménak a bátyjáménak és sorolhatnám.Nem vagyok köteles kikérni a véleményüket.Most vettem észre, hogy mennyire meg akarják szabni az életemet.Főleg az anyám.Úgy gondolja mindnben ő a szuper és mindenkinek az ő normái szerint kellene élni.Na nem!Lassan 30 leszek és nem érdekel, hogy ki mit mond.Senki ne tervezze meg az életemet.Persze attól meghallgatom a véleményét, hiszen mindig is fontos volt, de nem kell efogadnom.(Na erről még őt is meg kell győznöm.)Ettől még ugyan úgy szeretem és fontos nekem.Tudhatná, hogy milyen önfejű és konok vagyok.Most újra túl sok minden.Át kell lépnem a megfelelni akaráson.Meg kell tanulnom, hogy elsősorban magamnak kell bizonyítanom.Eddig életemben próbáltam a családom elvárásai szerint élni.De már nem vagyok gyerek.Most dühös vagyok és lázadok.Persze csak normáls kereteken belül.Itthon vagyok és élvezem a csöndet.

Winetou

2009.04.01.
Újra elnyomás alá kerültem.Baba téma lezárva.Nem a saját döntésem.Párom (nevezzük Winetou-nak, mert így könnyebb és még illik is rá) egyszemélyben döntött.Most is.Elmondta az érveit sokadszor, és úgy gondolta bölcs volt.Már csak az "Uff!Én beszéltem!" hiányzott a végéről.Abba már bele sem gondolt, hogy milyen fájdalmat okoz ezzel.Most vagy belenyugszom, vagy pedig folytatom a kapcsolatunk leépítését.Ha lehet ennél jobban.Persze nem szándékosan.Mert ennyi év után rá kellett jönnöm, hogy nem én vagyok a megfelelő pár a szmára.Szerintem már Ő is tudja.Persze még most is szeretem.Nagyon!!!De így nem lehet leélni egy életet.Elmaradtak a nagy nevetések, a hosszú és tartalmas beszégetések, a spontán ötletek.Pedg a fiunk már nem olyan kicsi, hogy ne lehetne őt is bevonni az ilyen dolgokba.Azon veszem észre magam, hogy elnyomás alá kerültek a terveim, álmamim.Céltalan az életem.Nem az életcélom, hogy a többi magányos anyukával csevegjek az ovodai problémákról.Persze jók ezek a duma partik délelőttönként.Ott legalább szívből nevetek.De kevés.Be szeretném bizonyítan, hogy többre vagyok képes.De Winetou elnyom.Mindenre csak nem a válasz.Ez így nem jó!!!Ki akarok törn.Tanulni, dolgozni akarok.De ami a legfontosabb...Hasznos része akarok lenni a társadalomnak.

Baba projekt

2009.03.26.
A napokban arra a döntésre jutottam, hogy szeretnék újra kisbabát.Próbáltam mérlgelni a döntésem és megállapítottam, hogy ugyan annyi érvem van mellette mint ellene.A párom hallani sem akar róla.Persze nem azért mert nem vágyik még egy apróságra.Azzal érvel, hogy túlságosan félt.Nincs rá semmi garancia, hogy nem leszek ugyan abban a ramaty állapotban mint az első szülésnél, de az biztos, hogy másképp csinálnék mindent.Ráadásul, mivel már tudom, hogy milyen betegségem van, sokkal átgondoltabban fognék bele.Biztos vagyok benne, hogy az orvom is mellettem állna.Kértem, hogy beszéljük meg.De hajthatatlan.Nagyon rosszul esik, hogy ennyire nem bízik abban, hogy ezt jól átgondotam.Ráadásul a kisfiam is az ellentáborhoz csatlakozott.Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, mivel érveljek.Én is félek a következményektől, de még így is vállalnám.Nem csak a saját vágyaim miatt.Ismerem a párom.Tudom, hogy mennyire vágyik még egy babára.Attól tartok ha nem én, akkor megadja neki valaki más.Na ezt nem élném túl.

Válasz "Angyalomnak"

2009.03.07.
Kedves "Angyalom"! Köszönöm a kedves szavakatIsmerem a könyvet, de sajnos még nem olvaszam.Viszont a könyv alapján készült filmet, melynek a címe megegyezik a könyv címével, sikerült megnéznem.Az ezoterikus dolgok nagyon érdekelnek.Tapasztalatból tudom, hogy a meditáció segít a lelket egyensúlyban tartani.Ajánlom mindenknek!!!

Karesz!!!

2009.03.07.
Drága Karesz! Köszönöm, hogy kiváncsi vagy rám és elfogadsz a hibáimmal együtt.Nagyon örülök, hogy a BATÁTUNK lettél!Remélem ez így is marad.

Még élek

2009.03.07.
Csak jelzem, hogy még élek.Látok, hallok, járok, és még most is emberi lény vagyok.Tilos félbehajtani, összetekerni, kifacsarni, kihasználni, vagy bármi módon megrongálni.Vagyis jól vagyok. Az elmúlt hónapokban nem éreztem úgy, hogy bármit is írnom kellett volna.Pedig lett volna mesélnivalóm.Voltam jól és rosszul.Sírtam és nevettem. Sírtam, amikor fáradt voltam és tehetetlen, és úgy éreztem nem ért meg senki.Dühös voltam mert jelzett a testem, hogy vegyek vissza a tempóból.(Erről talán egy kicsit részletesebben;Az egész január közepén kezdődött.Gyakran éreztem magam levertnek és ingerültnek.Ha kicsit aktívabban töltöttem a napot, estére kettőslátásom lett.Reggelre persze elmúlt, ezért nem csináltam belőle ügyet.Később észrvettem, hogy a jobb oldalam érdekesen viselkedik.Minden kiesett a kezemből, az írás nehezen ment, és ami a legszörnyűbb volt, a lábam időnként elfelejtett lépni.Majd később, egy rendezvényen azt vettem észre, hogy nem mozognak a lábújjaim és a lábfejem szörnyen fáj.Hazajöttem, és pihentem.Napokig.Persze ezt az orvos is észrevette.Jelenleg nincs fájdalmam, de a lábújjaim még most sem tökéletesek.Minden nap tornáztatom.Ennyi) Boldog voltam amikor esett a hó.Szánkóval vittem a gyereket oviba.Az udvaron Hóangyalt építettünk.Hármasban(apa, gyerek,én).Jókat nevettünk! Jutkának neveztük el, mert kisértetiesen hasonlított az egyik Jutka nevű ismerősömre.(Még most is mosolygok rajta.)Még rengeteg hasonló jó emlék maradt a télből.Az éjszakába nyúló beszélgetések.Kártyázás, társasozás stb...Lényegében klassz volt ez a tél, és örülök, hogy ilyen emberek vesznek körül.

Másodfokon...

2008.11.07.
Újra itt vagyok.Szörnyű, hogy nincs időm gép elé ülni. Megkaptam az idézést másodfokra.Nahgyon izgulok.Most Miskolcra kell mennem.Jó volna már elfelejteni ezt az egészet.Természetesen nincs új orvosi papírom.Sajnos nem azért mert tünetmentes vagyok.Egyszerűen fölöslegesnek tartottam, hogy közöljem az orvosommal.Úgy sem csinál velem semmit.Még egy normális papírt sem ad.Inkább munkába állok.A suliról lemaradtam.Már csak jövőre kezdhetem el.Fogalmam sincs, hogy mhez kezdjek.Úgy érzem, hogy semmire sem vagyok jó.Ráadásul a környezetemben nincs olyan ember, akire számíthatok ha esetleg a gyereket el kell hozni az oviból.Akkor persze sorban állnak, ha ki kell oktatni.Ugrásra készen figyelnek, hogy mikor hibázom.Na akkor aztán...A minap véletlenül meghallottam, hogy a boltban rólam beszélnek, nem épp kellemes hangnemben.Nagyon rosszul esett.Szerintem én sem vagyok rosszabb ember mint más.Az ilyen apróságok miatt romlik az állapotom.

Vissza a suliba

2008.10.04.
Szerencsére most jól vagyok.Végre elkezdtem komolyan megtervezni az életemet.A bátyjámnak hála, merek nagyot álmodni.Erőt adott, hogy olyanba foglyak bele, amibe eddig nem mertem.Tudom, hogy sikerülni fog.Köszönöm neki!Így visszaülök az iskolapadba.Már alig várom.

Nehéz...

2008.09.24.
Végre sikerült megírnom a fellebbezést.Azon gondolkodtam, hogy mi értelme van elküldeni.A fáradtságon kívül semmi nem látszik rajtam, ezért "nem is vagyok beteg".Az érzéseimet senki sem ismeri, csak aki átéli.Nem azt akarom, hogy mindenki tudja.Sőt!Csak azt, hogy a közvetlen környezetem elfogadja, tisztában legyen vele, hogy ez így milyen nehéz.Jó lenne már elfogadni a betegséget.Megtanulni együttélni a gondolattal a tudattal.De nem megy.Egyedül nem.A minap eldöntöttem, hogy betegség ide vagy oda, úgy fogok élni, mint a velem egykorú, egészséges társaim.Úgy is gondolkozom.De be kellett látnom, hogy nem megy.Nem tudok már régi önmagam lenni.Nem barátkozom senkivel, ha mégis, akkor is csak felületesen.Régi barátaimmal sem olyan jó a kapcsolatom mint rég.Nehezemre esik a kedvesség.Szeretnék felszabadultan nevetni, vagy szórakozni.Meg is próbálom, de nem az igazi.Megkeményedett a lelkem.Fölépítettem egy falat magamköré és nagyon nehéz lerombolni.

Ez már sok!

2008.09.17.
Megint zűrös az életem.Minden napra van valami.Mikor lesz már ennek vége?!Kezdődött azzal, hogy a fiam 3 napot töltött oviban és rögtön beteg lett.Az újrakezdés nem volt zökkenőmentes.Nem eszik, nem iszik, sőt még az asztalhoz is háttal ül le, nehogy rákelljen nézni az ebédre.Pepisilt, 3-an fogták le az átöltözéshez.Persze tudom, hogy ilyen, nem viseli el ha idegenek hozzáérnek.Nehezen oldódik.Jelenleg "türelmi időn" van, majd kiderül, hogy maradhat-e.Nagyon megviselt, mert tudom, hogy miattam van.Valamit nagyon elrontottam.Igyekszem helyrehozni.Közben a testvérem házassága is válságba került.Az egyetlen lelki támasz én vagyok.Sőt csak én tudok róla.Hosszú éjszakákon át beszélgettünk telefonon.Próbáltam segíteni, de mint kívülálló nem adhatok tanácsot.Nem lenne helyes.Gondoltam túl vagyok a nehezén.Lelkileg meggyötörten, fáradtan, azt gondoltam fellélegezhetek.A gyerek mintha kezdene beilleszkedni, a bátyjám is lenyugodott, sőt a festő is elment, az új konyhaszekrényem a helyén(mert persze ezek mellé még kellett egy házátalakítás)Újra tévedtem.A sorsnak még belém kellett rúgni.A leszázalékolásom visszavonták.Még segélyt sem kapok, nem, hogy rokkantsági nyúgdíjat.Azt hittem megőrülök.Tovább kell mennem másodfokon, ugyanis a rokkantságom mértéke nem 44%.Kibuktam.Ez már sok az idegrendszeremnek.Ez volt pénteken.Minden vágyam az volt, hogy aludjak.De a sors újra lecsapott.Édesanyám telefonált, hogy baj van.Az élettársa lelépett.15 mp alatt lerendezett 10 évet.Ilyenkor már semmit nem tud mondani az ember.Csak sírtam és sírok.Szeretnék könnyíteni a terhén, de tudom, hogy nem lehet.Csak azt tudom tenni, hogy türelemmel meghallgatom és tartom benne a lelket.Bár ez nagyon nehéz.Mardossa a szívem a fájdalom és ott sírok ahol senki sem lát.Az élet ezt a feladatot szánta nekem.Nem lehetek önző, és nem nyalogathatom a saját sebeimet.Hiszen a családomnak szüksége van rám.De a lelkemnek nagyon nehéz!!!

Csak 44%

2008.08.29.
Megkaptam a határozatot a leszázalékolásomról.44% Kicsit csalódott vagyok.Ennél azért többet vártam.Ez van.Az élet megy tovább.Gőzerővel munkát keresek.Csak a jövőhéten legyek már túl.Oviba szoktatás lesz.Remélem simán megy.Olyan gyorsan repül az idő.Jó lett volna még babázni egy kicsit.Fáj a lelkemnek, hogy most már nem lesz itt mellettem mindig.

Folyt.köv.4

2008.08.20.
Egyenlőre nincs nagyobb baj a szememmel.Még most is rángatózik , de elvselhető.Nagyon kimerült vagyok.A mai napot úgy terveztem, hogy pihenünk pacsálunk a medencében a gyerekkel.Erre már megnit vendégek vannak.Reggel óta.Hozzáteszem, hogy hajnali kettőkor is itt voltak.Csalódott vagyok.Ők kint dorbézolnak,én inkább ülök a gép előtt.Majd később kimegyek.Ennek a napnak is lőttek.Nem vagyok negatív, de most már aztán tényleg elég!!!

Folyt.köv.3

2008.08.17.
Újra kezdődik!A jobb szememre alig látok.Mikor lesz már ennek vége?!

Folyt .köv.2

2008.08.15.
Nem tudom, hogy a betegtársaim, hogy vannak vele, nekem vannak időszakok amikor nagyon nehezen viselem a betegséget.Többnyire nem szoktam foglalkozni vele.Vagyis nem ez a napi téma nálam.A kialakult szokásokat, fóbiákat már ösztönösen csinálom.Észre sem veszem.De időnként rámtör a félelem.Ilyenkor csak az jár a fejemben, hogy mi lesz később.Minden sejtemmel tiltakozom a betegség ellen.Ezeken a napokon nagyon nehéz.Sokat sírok.Tehetetlennek érzem magam.Jól esik, hogy a környezetem tisztel azért mert nem hagyom el magam, de ők csak a felszínt látják.Egyébként miért kellene elhagynom magam?Nem halálos betegégem van.De nehéz talpraállni egy-egy shub után,ami nálam sajnos elég gyakori.Igaz, időnként jól esne kitörni.De mire mennék vele?Úgy sem értenék, talán nem is akarják.Ami a lelkemet marcangolja azt szavakba önteni nem is lehet.

Folyt.köv.

2008.08.14.
Nagyon régen írtam.A szemem már renbe jött.Még a Szemklinkát is megjártam, de rendben van.Azt leszámítva, hogy szemüveges lettem.Ami az összes megmaradt energiámat kivette, az a kisfiam aprócska balesete.Mint minden gyerek, ő is esik-kel.Most viszont olyan szerencsétlenül sikerült, hogy szétcsapta az állát.Rohantunk vele a sebészetre.Na ami ott történt az felháborító.Az orvos azzal kezdte, hogy a gyermekem nem normális, pszichológushoz kellene vnni és miután pár másodperc alatt végig mért hozzátette, hogy a szülőknek sem ártana.Ennél a résznél még azt gondoltam, hogy igaza van, tényleg nagyon ordít a gyerek(nem is értettem miért, hiszen "alig vérzett")de amikor jött a vödör víz dumával kezdtem elveszíteni a türelmem.Fröcsögő megvwtéssel hozzátette, hogy ha nem nyugtatjuk le ad neki egy injekciót és összevarja.A dühből jövő ötletemnek hála, hogy rendben lefogom, varrja össze, kicsit visszafogott a lendületéből.Végül is skerült a sebet nagyjából ellátnia a hasonló kedvességű aszisztensnőivel.Uram bocsánat, nem rendelési hanem ügyeleti időben történt.Legközelebb majd gyekszem délelőttre tervezni ezeket a baleseteket.Nem is!Elvszem magánrendelésre, hogy fizethessek azért ami egyébként ingyen jár.Szivesen kiírnám az orvos nevét, de a személyiségi jogokra hivatkozva nem teszem.Tudom, hogy a fiamnak is vannak hibái.De az ő mentsége, hogy csak 3 éves.

Újra kezdődik

2008.07.22.
Napok óta szenvedek a szememmel.Tudtam, hogy baj lesz.Kezdődött a szokásos fáradékonysággal, majd ingerlékenység.Tegnap reggel még tudtam közlekedni,sőt este még bicikliztem is.Azt hittem, hogy ha kialszom magam rendbe jön.Ma reggel már csak úgy látok, hogy letekerom az egyik szemem.Ez nem a megszokott kettőslátás.Ilyen még nem volt.Bejelentkeztem a dokihoz.Délután megyek.Csak ne kapjak steroidot.Hétfőn mennem kell a bizottság elé.Ráadásul a kisfiamnak s szülnapja lesz.A sors ismétli önmagát.Három éve pont így kezdődött a kálváriám.Unom már!!!Remélem holnap látok még annyira, hogy írjak.Nagyom félek.

3 nehéz dolog

2008.07.17.
Szörnyen nehéz időszakon vagyok túl.Ideges, feszült vagyok.Annyi mnden kavarog a fejemben.Alig alszom és csak árnyéka vagyok önmagamnak.Szerencsére a családi helyzet rendbe jött.Ami az érzelmi részét illeti.Hamarosan a leszázalékolási bizottság elé kell állnom.Elképzelésem sincs, hogy mi vár ott rám.A pánk első jelei már mutatkoznak rajtam.A másik.29-én lejár a gyes.Na mi lesz velem?Ha le is százalékolnak, hova menjek dolgozni?Kinek kell egy olyan alkalmazott aki sosem tudja, hogy mi lesz holnap.Na ezért akarok belefogni egy vállalkozásba, amiben a magam ura vagyok.A terv jó, de hogyan valósítsam meg?!Sajnos a pénz nagy úr!És ha mindez még nem lenne elég, döntesem el, hogy megbocsátok-e a barátnőmnek aki nem először játsza el a bizalmamat vagy hadjam feledésbe merülni az elmúlt éveket?!A szívemre vagy az eszemre hallgassak?Talán az lenne a legjobb ha az elkövetkező 2 hétben nem gondolkoznék semmin.Ennek viszont csak két módja van.Vagy végigalszom ezt az időt, vagy végig iszom.Inkább az első.De hova tegyem a gyereket?Na mindegy!Rossz ötletek!A pozitív dolog az emúlt egy hónapban, hogy fogytam 7kg.Szuper!!!Még ugyan ennyi és mindent más szemmel látok!!!

Utolsó nap

2008.07.10.
Elegem van!!! Besokaltam!!!6 napja nem tudom elmondani amit akarok.A mai nap az utolsó.Ha most sem skerül befejeztem a házasságom.Áááááááá!!!Mellesleg jobbratekintéskor enyhe kettslátásom van.Lehet, hogy nem kellene idegeskednem.

Elveszítettem egy "barátot"

2008.07.05.
Fáradt vagyok!Miért mindig nálunk van a buli?Igaz nekem is szükségem van társaságra.Legalább van egy pár ember aki rámnyitja az ajtót.Inkább nem is panaszkodom.Mézy "barátnőm" hiába van itthon, egy üzenetet sem dob felém.Miért is gondoltam, hogy ha visszajön újra jó barátok leszünk.Én nyitott voltam rá.Nem vagyok haragtartó.De ha neki a régi baráti kör nem hiányzik nem erőltetem/erőltetjük.Barátot egy életre és nem egy évre választok.Biztos nagyot hibáztam.De ha valóban így van mondja meg, beszéljük meg, mert így szokták.Szomorú vagyok miatta.De jó is történz!Fogytam 6kg!Olyan jó érzés!Kváncsi vagyok, hogy észreveszik-e.

Szilvásvárad

2008.07.01.
Szuper volt a hétvége.Szilvásváradon voltunk.Amióta beteg vagyok minden évben elmegyünk.Teljesen feltöltődtem. Pár hete fogyózok.Szomorúan tapasztalom, hogy súlyban csak pár kg az eredmény viszont centiben mérve jelentős.Nem értem az okát.De örülök, hogy újra jók rám a régi ruháim.Az a legizgalmasabb az egészben, hogy senki nem tudja, hogy diétázom.Persze csak ésszel.Jól esik amikor megjegyzik, hogy mennyit változtam.Csak várják ki a végét.Remélem kitartok.De napról napra érzem, hogy több az energiám.Számomra ez nagyon fontos.Ha csak a lelkemnek tesz jót és az önbizalmamnak, akkor már volt értelme.Muszály rendbetennem a lelkem!!!

Vannak még tisztességes orvosok

2008.06.26.
Visszavonom azt a kijelentésemet, hogy minden orvos csak a borítékot várja.Tegnap pszichológusnál voltam, és csodák csodája, az orvos nem fogadta el a "hálapénzt".Az elmúlt 3 évben nem fordult elő ilyen.Annyra meglepődtem, hogy elpityeredtem.(egyébként is érzékeny hangulatban voltam)Tényleg léteznek még ilyen orvosok?!Alig várom a következő alkalmat, teljesen feltöltődtem nála(nem azért mert nem fogadta el a pénzt)Kiadhattam a dühömet és a félelmeimet.Nem itél el miatta és meg is ért.Tudja, hogy rettegek a jövőtől.Igazság szerint nem voltam bent sokáig.Majd legközelebb.De ez is sokat jelentett.Köszönöm az emberségét Dr.K.T. Történt még egy jó dolog.Mezy hazajött.Talán még találkozni is tudunk, igaz nem sokáig van itthon.Persze csak ha kiváncsi rám.Jó lenne rendbetenni a barátságunkat.

39'c

2008.06.24.
Nagyon nehezen viselem ezt a forróságot.Gondolom még az egészséges emberek is.Csak nyúzom magam napról-napra.Ilyenkor homályos a látásom, és nagyon sokszor előfordul, hogy annyira megszédülök, hogy meg kell kapaszkodnom.Ezért ha nem muszály, nem is megyek sehova.Tegnap pl.1 órára kellett mennem az orvoshoz.A kocsi hőmérője szerint 39'c volt.Azt hittem elfolyik az agyvizem.S mintha ez nem lenne elég, a váróteremben egy idősebb hölgy úgy érezte, hogy nekem kell elmesélnie az életét 2 éves korától.(75 éves a néni)Szóval két pihegés között próbáltam terelni a témát.De hiába.Nem is értette az orvos, hogy miért örülök annyira amikor megláttam.Persze nem vagyok rosszindulatú, sajnáltam, mert egyedül él, a gyerekei is messze laknak.Olyan szeretettel beszélt a férjéről.Na mindegy.A lényeg, hogy próbálom túlélni ezeket az extrém hőmérsékleteket.

Még 2 hét

2008.06.20.
Már nem vagyok depis hangulatban.Feltöltődtem és most jól érzem magam.Rohangálok a leszázalékolás miatt.Egy hetet töltöttem azzal, hogy a papírjaimat kerestem.Persze semmit sem találtam.Jött az elkeseredés, mert azt mondták, hogy még a középiskolás bizonyítványom is kell.De hát nincs meg.Amikor betörtek hozzánk azt is elvitték.(De minek?)Padlót fogtam, hogy most akkor végig kell járnom az iskolámat másolatért stb.Erre tegnap kiderül, hogy semmi az ég világon nem kell nekik csak az orvos négy oldalas papírja.Na bumm.A doki szabadságon van.Megint csúszik az egész 2hetet.De legalább már itt tartok.

!!!???

2008.06.17.
Ma nagyon rossz napom van.Dühös vagyok és félek.Nem értem, hogy mi történik körülöttem.Mi a magyarázat arra, hogy nem tudok úgy elmenni az orvoshoz, hogy nincs egy boríték a zsebemben?Miért kell ezzel meghálálnom a segítséget?Nem is ez a baj.Mert vannak akik megérdemlik.Bár kevesen.Hogy teheti azt egy orvos, hogy nem vizsgál meg ha nem látja a borítékot?Hiszen ez lenne a dolga.Nem ezért tette le a nagy esküt?Odaadom neki az utolsó filléremet is, de akkor bánjon velem emberhez méltón.Hallgasson meg.Mert a lelkem is beteg nem csak a testem.Ne csak a járásomat figyelje, a hangomat is hallja meg.Mert a fejemben ordítok!Segítségért, támogatásért, biztatásért.Vagy csak egy kis emberségért!!!Nem én kértem a betegséget.Néha úgy érzem, hogy nem akarok így élni.Anyira egyszerű lenne csak elaludni, és soha föl nem ébredni.De van egy kis emberke aki úgy jött a világra, hogy tudta gondoskodom róla.Nem hagyhatom cserben.Legalább neki szüksége van rám, és nekem is rá! Mi lesz velem később, ha esetleg nem lesz mit adnom az orvosnak?gazán tehetne már valaki valamit az ügyben!

péntek 13.

2008.06.13.
A depressziós idő ellenére és tekintettel a mai dátumra, elég jó napom volt.Olyan régen játszottam a gyerekkel ilyen felhőtlenül.Kicsi a rakást játzottunk.Persze apa volt alul.Nagyon jót nevettünk.Elgondolkodtam, hogy milyen jó volna minden napot így tölteni.Borzasztó elismerni, hogy szörnyen viselkedem.Nem lehet könnyű együtt élni velem.Régóta keresem az okot, de hiába.Miért van az, hogy tudom mi a hibám, és mégsem tudok változtatni rajta?Pedig ez így nekem sem jó. A lényeg, hogy azért vannak jó pillanatok, amikor úgy érezhetem, hogy egy igazi boldog család vagyunk.Mert hála, nekik azok vagyunk!Mindig erre vágytam!Köszönöm nekik a türelmet.

Már gyógyulok

2008.06.09.
Túl vagyok a betegség nehezén.Most már az orromon is kapok levegőt.Nehéz két napom volt.Persze pihenésre nem igazán volt időm.Szombaton utazás, vasárnap főzés+ gyerek, és mintha nem lenne elég a sajátom még a szomszéd is áthozta az 5 éves fiát.Na és persze, hogy pont most verekedtek össze.Mintha nem éltem volna át éppen elég kínokat az ordításuk nélkül is.Megdöbbentő, hogy milyen erősek ebben a korban.Banabásomon "8 napon túl gyógyuló" harapásnyom,a szomszéd kisfiún hasonló karmolásnyomok.Viccet félretéve, csak nehezen békítettem ki őket.De délután már nem is emlékeztek rá.Szerencsére! Mára terveztem be a pihenést.Jó pár napja nem alszom rendesen az orrdugulás miatt.Most már jelez a testem, hogy lassítsak.Hajnalban is begörcsölt a lábam.A fülem is recseg, úgyhogy tutira eső lesz.Már lehet hallani, hogy morog az ég a távolban.Nagyon félek a viharban.Megyek és elbújok.Ez a legjobb amit tehetek.

Beteg vagyok!

2008.06.07.
Ma szörnyen érzem magam.Elkaptam valami vírust és most tombol bennem a legjobban.Fáj a fejem, a torkom, a fülem.A közérzetem is borzalmas.Jól esne aludni egy kicsit.De erre sajnos nem fog sorkerülni estig.Nem is tudom menjek-e tesómékhoz.Semmi kedvem 3 órát zötykölődni a kocsiban. Ilyenkor egy kicsit pánikolok, hogy ne legyen semmi problémám.Rettegek minden vírustól.Kialakultak nálam bizonyos fóbiák.Ösztönösen.Pl.Sehol nem fogom meg a kilincset, vagy nem iszom csak a saját kinevezett poharamból, nem adok puszit senkinek csak a szük családomnak/férj, gyerek/,5 percenként mosom a kezem és nem eszek csak oyan helyen ahol minimum kezet lehet mosni és le lehet ülni.Nem tolom a bevásárló kocsit, mondván nem tudhatom ki fogta meg előttem.A szalámit, felvágottat csak rúdban veszem, hogy meg tudjam mosni mielőtt a hűtőbe teszem.Bolond vagyok?Dehogy!Csak félek.Utálom ezt, de próbálok minél kevesebb esélyt adni a betegségnek.Mindezt úgy teszem, hogy senki ne vegye észre és ha lehet ne legyen sértőds belőle.A családom tudja hiszen nap mint nap látja és elfogadja.Néha nevetünk rajta, hiszen vicces helyzetek is előfordulnak.Minden óvatosság ellenére begyüjtöttem egy vírust.De ezt is a kisifamtól, hiszen napok óta beteg szegény.A lényeg, hogy félek,és mindent ezért csinálok.Ez nem jelenti azt, hogy egész nap ezzel foglalkozom.Már észre sem veszem hiszen évek óta csinálom.

Házalókat nem fogadok!!!

2008.06.05.
Ma újra orvoshoz kell mennem.Megkezdtem a leszázalékoltatásomat.Kettős érzésekkel vagyok tele.Egyrészt tudom, hogy nem vagyok képes teljes értékű munkát végezni és sajnos meg kell tennem, másrészt nem akarom ezt az egészet.A lelkemnek nagyon rosszul esik, hogy 26 évesen meg leszek bélyegezve.Mert számomra az.Bélyeg!Ki akar alkalmazni egy olyan embert aki csökkent munkaképességű, és nem tudja, hogy mi lesz vele másnap.Nem sajnáltatom/sajnálom magam.Csak magamban dühöngök egy kicst. A másik.Kezdenek nagyon dühíteni azok az emberek akik megvannak győződve róla, hogy meg tudnak gyógyítan, és ennek érdekében felvásároltatnák velem az összes természetes alapanyagú "gyógyszerüket".Nem tagadom én is szedek néhányat közülük.Nem a betegségem miatt. Sikítani tudnék amikor becsönget a három házzal alrébb lakó hölgy, hogy gyüjtött nekem a betegségről újságcikket és, hogy az ismerősének az ismerőse ezt meg ezt szedi, próbáljam ki én is.Vagy amikor a nagymamám szomszédja felkeres, hogy ő tud olyan szert amival helyettesíthetem a gyógyszereimet.Persze nem kevés pénzért, hogy ő is jól járjon.Kit érdekel.Segítség!!!Hagyjon mindenki békén!Nem akarok senkit megbántan, és igyekszem finoman elhárítani magamról a hasonló buzgómócsingokat.Elég nehéz.Tudom, hogy nem akarnak rosszat.Azért becsülöm őket, hogy ennyire tudnak hinni abban amit csinálnak.De inkább győzzenek meg erről olyan embereket akiket mindez érdekel is.

Megint eltelt 3 hónap

2008.05.27.
Tegnap dokinál voltam az injekciómért.Szerencse, hogy csak 3 havonta kell mennem.Nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé.Pláne ha az orvosnak nincs ideje megvizsgálni, meghallgatni.De az a lényeg, hogy most jól vagyok a gyengébb tüneteket leszámítva.Szóval nincs okom panaszra.Bár a hétvége nagyon kimerítő volt.Nem igazán bírom már a hajnalig tartó bulikat.De muszály volt, nem lökhettem ki a vendégeket.Főleg, hogy nem is én votam az ünnepelt. Alig várom a hétvégét.Végre találkozhatom Szilvi barátnőmmel.Jó lenne ha összeállna újra a régi baráti kör.Most majd föltöltdöm a sok nevetéstől.

Mézy2

2008.05.20.
Kedves Borisz! Igen elbúcsúzot, méghozzá személyesen.Már ha ezt búcsúzásnak lehet nevezni.Nem igazán tudtam mit mondani neki, csak egy jó utat és egy ölelés!Ennyi fért bele.Úgy érzem, hogy utoljára láttam.Szerintem Ő jobban fog hányozni nekem, mint ahogy én neki.

Csütörtök14.30.

2008.05.20.
Még soha nem írtam ki magamból azt a napot, amikor megtudtam, hogy mi a bajom.Tisztán emlékszem mindenre.Terheségem alatt semmi problémém nem volt.Szuper volt minden.Megszületett a fiam.Azt hittem, hogy a szerencsések közé tartozom és mesébe illő életem lesz.De rögtön az első hetekben megindult a lavina.Császárral szültem, a kórházban elkaptam egy fertőzést és szétnyílt a sebem.Becsövesztek és minden másnap mennem kellett kötözésre.Ez ment hetekig.Közben is éreztem, hogy szédülök és valami nem stimmel.Beszéltem orvossal és azt mondta szülés utáni deprsszióm van.Hát jó.Akkor majd jobban leszek.De gyanus volt.Rendszeresen elestem, két lépcsőfokot sem tudtam megtenni, a lábaim nem engedelmeskedtek.Rendszeresen összecsuklodtam.Pihentem.Ettől jobban lettem.Elmentünk krándulni Szilvásváradra.Ami eddig kellemes séta volt most küzdelem lett.Alig vártam, hogy hazaérjünk.Ahogy beléptünk az ajtón abban a pillanatban megvakultam a bal szememre.Mivel édesanyám is sm-s tudta, hogy azonnal kórházba kell mennünk.A lelke mélyén tudta, hogy mi a bajom, de nem mondta, csak láttam rajta, hogy baj van.Innentől felgyorsultak az események.Befeküdtem a kórházba.Rengeteg unfúziót kaptam.Jöttek a vizsgálatok.S bár a steroidok hatsára úgy éreztem újra önmagam vagyok és meggyógyultam, végig tombolt bennem a betegség.A legszörnyübb az volt, hogy az akkor két hónapos kisfiamat otthon kellett hagynom.Számoltam a napokat, hogy mikor ölelhetem meg.A párom 100%-ban mellettem állt.Sosem tudom ezt meghálálni neki.Igaz nem is várja el.Hosszú várakozás következett.Csütörtöki napon kellett visszamennem a kórházba, hogy megtudjam az eredményt.Anya jött el velem.A doki kiértékelte az erdményeket és őszintén,de keményen kimondta, hogy sajnos Sklerózis Multplex.Emlékszem arra is, hogy anya megszorította a kezem.Erős akartam lenni.Ránéztem és láttam, hogy alig tudja visszatartani a sírást.Ekkor kitört belőlem.A doktornő megsimogatta az arcom és azt mondta mindenben segít.Alig vártam, hogy egyedül legyek és kisirjam magam.Hát nem jött össze.Az anyósom beült hozzám és úgy gondolta, hogy el kell terelni a fgyelmem olyan dologról amivel alig pár perce szembsültem.Szerettem volna zokogni mint egy kisgyerek, de nem adott rá lehetséget.Soha nem bocsájtom meg neki.Bár tudom, hogy jót akat. Ezek után szinte két havonta kórházban voltam.Ekkor kaptam meg a Copaxon imnjekciót, ami valóban csökkentette a shubok számát.De ott a másik oldal, hogy nem engdi, hogy egy picit megfeledkezzem a betegségről.A kisfiam most három éves.Azóta élek együtt ezzel az átkozott kórral.De visszagondolva, annyi minden történt ez idő alatt, hogy sokkal hosszabb időnek tünik. Hát ennyi nagyvonalakban.Túl tiszta még az emlék, és rámtör a sírás amkor bevillannak az emlékképek.Remélem az idő múlásával ez enyhülni fog.

Mézy

2008.05.14.
Hú!Nagyon régen írtam.Nem vagyok beteg, sőt!Most nagyon jól érzem magam.Ilyenkor egy kicsit megfeledkezem a problémámról. Kiváncsi vagyok, hogy Mézy fölhív-e telefonon, hogy legalább így elbcsúzzon.Utolsó információm szerint, holnap indul Angliába.Mióta új barátai vannak már eszébe sem jutok.Mindig csak ha bajban van.De tartom magam ahhoz az elhatározásomhoz, hogy nem leszek negatív.Mindennek a jó oldalát nézem!!!Tényleg örülök, hogy sikerül kimennie és minden jót kívánok neki!!!

Milyen címet adjak???

2008.04.24.
Ma reggel firssen és kipihenten ébredtem.Ritkaság.Már el is végeztem a házmunkám.Szeretek takarítani, főleg amikor nem kell félóránként pihenőt tartani.Tegnap este eljött hozzám a gyerekkori barátnőm.Éjfélig itt volt és rengeteget nevettünk, és ami a legfontosabb, hogy " BESZÉLGETTÜNK" nem pedig hallgattam.Igaz a mondás, hogy az az igazi barát akivel évek múlva is ott folytatod ahol abbahagytad.Kár, hogy ritkán találkozunk.Ő az aki minden titkomat ismeri, és nem itél el a hibáimért amiből szép számmal volt a 20 éves barátságunk alatt.De én sem török pálcát fölötte a közös barátainkal ellentétben.Szóval köszönöm a Drága Manómnak, hogy itt volt. Ma viszont újra fogorvoshoz kell mennem.Bízom benne, hogy utoljára.A családomat is ki kell engesztelnem mert az elmúlt napokban nem a kedvességemről voltam híres.De legalább beismerem, és tudok bocsánatot kérni.Szerintem becsülendő dolog.

Újra itt!

2008.04.22.
Újra itt vagyok.Elképzelésem sincs, hogy hova tünt az előző bejegyzésem... Letesztelem magam.Kiváncsi voltam, hogy mennyit bírok fizikálisan és idegileg.Sajnos rosszul sült el.Időnként elhomályosodik a látásom.Ilyenkor úgy érzem magam mintha átkerültem volna egy másik dimenzó és egy tök idegen helyen lennék, annak elenére, hogy itthon vagyok.Ráadásul a jobb lábam is nagyon fáj.Igyekszem pihenni, de reménytelen.A kisfiam most is itt ugrál körülöttem. Dühös vagyok egyrészt a tehetetlenségem miatt, másrészt, hogy senki nem vigyáz a gyerekre amíg én kicsit rendbeszedem magam.Szükségem lenne egy kiadós alvásra.De nem is tudom mit várok.Rosszul esik ha valaki arra sem méltat, hogy leüljön velem beszélgetni, megkérdezze, hogy mi is ez a betegség tulajdonképpen.Azt hiszik, hogy 1-2 hét kórház kezelés után már meg is gyógyultam csak azért mert tudatlanok és nem merik bevallani, hogy magasról tesznek rá, hogy mi a bajom.De akkor ne sápítozzanak ha hirtelen történik velem valami.Mert így szokták.Nincs szükségem senki sajnálatára.Csak arra, hogy merjenek a szemembe nézni és egyszer meghallgatni amit mondani szeretnék.Unom már a "csevegjünk a semmiről" találkozókat.Nem vagyok pszchológus, hogy mindenki nyavajgását hallgassam.Én sem szoktam siránkozni!Sőt!Csak itt mert nem élnek vissza vele. Kedves Cattier! Köszönöm, hogy írtál.Az a véleményem, hogy a masszázs valóban segít.Amikor legutóbbi shubom alkalmával lebénult az arcom bal oldala, minden nap masszázsra jártam.9 nap alatt tökéletesen rendbe jött, annak ellenére, hogy egy szem gyógyszert sem vettem be(a vitaminokat kivéve)és orvos sem látott.Ha az ember hisz (márpedig más lehetségünk nincs)bármi segíthet.A lábfájásom is ezzel enyhítem.Mivel én is masszőr vagyok, tudom mit és hogyan csináljam.Fürdés közben egy pár perc is elég. Az, hogy nem sokat tudsz a betegségről ne zavarjon.Nekem az is elég lenne ha néha valakivel beszélhetnék róla.Talán Ilinek is jól esne. Az interneten rengeteg dolgot találsz az sm-ről.pl:smkontrol.hu-n. Mégegyszer köszönöm, hogy írtál, és minden jót kívánk!

Újra hétfő

2008.04.14.
Újra hétfő.Nem tarozik a kedvenc napjaim közé.Szerencsére a fogam már nem fáj.Féltem, hogy a sok gyógyszer és az antbiotikum majd megindít valami folyamatot.Egyenlőre megúsztam.Szeretnék már egy kicsit fellélegezni, és újult erővel élvezni a tavaszt. Ma beírattam a gyereket az oviba.Rossz érzés.Rohannak a napok.Észre sem veszem és már érettségzik.Még sokáig szeretném élvezni, hogy kicsi, ölelhető.Úgy szeretem!!!!

fogfájás

2008.04.08.
Túlságosan beleéltem magam, hogy minden szuper.Kész a fogam együtt a család stb. Az egész hétvégét azzal töltöttem, hogy saját magamon végeztem kisérleteket, hogy melyik a legerősebb fájdalomcsillapító.Fájt a fogam piszkosul.Ráadásul be is dagadt.Úgy néztem ki mint egy hörcsög.Vasárnap reggel rohanás az orvoshoz, (szegény biztos a pokolba kívánt)ott újabb kínzás.De a nehezén túl vagyok, és remélem semmi következménye nem lesz ennek a gyulladásnak.

Péntek

2008.04.04.
Végre péntek!Annak ellenér, hogy ma is nagyon korán kelltem, sokkal jobban vagyok.Tudom, hogy holnap már együtt lesz a család.Rengeteg dolgot meg kell még csinálnom.Azt sem tudom hol kezdjem.Természetesen ma is fáj a fejem és az új fogam is idegesít.De így már tökéletes a mosolyom.Ezért a fájdalom ellenére csak mosolygok és mosolygok...Tegnap a Frderikusz műsorban az őssejtekről vot szó.Annak ellenére, hogy a felét nem értettem, le tudtam szűrni, hogy nagyon messze vagyunk még a gyógyuláshoz.Ovastam valahol, hogy az sm betegeknek azért nem segít az őssejt beültetés mert nekünk nem ez kell.Tudnia kell, hogy mi a dolga.Egyenlőre csak a hibás sejteket építené újra.Vagy valami ilyesmi.Egy nagyon kedves és lekiismretes orvos elmagyarázta nekem, de már nem tudom pontosan idézni.Egy biztos.Van remény!Csak kérdés, hogy meddig kell várni.

Csütörtök

2008.04.03.
Elismerem, hogy sokat változtam az elmúlt három évben, de azon kívül, hogy túl őszinte vagyok,és olykor cinikus, nem tettem semmi rosszat.Napok óta érik bennem, hogy családom egy bizonyos tagjának megmondom a véleményem.Nem ad rá lehetőséget.Így majd ez is el lesz felejtve és inkább ölklöm nyelem, csak ne okozzak fájdalmat annak aki nem is tehet róla.Szeretem ha velem szemben is őszinték az emberek.De írtózom tőle, hogy ha kapok egy mosolyt ,és hátsó gondolat van mögötte.Mindig is különc voltam egy kicsit.De így jó.Senki nem akarjon megváltoztatni, csak mert nem felelek meg az elvárásainak.Most egyedül vagyok.A Kicsit elvitte az apja a nagymamához.Hiába , hogy most pihenhetnék, remeg a gyomrom és nem találom a helyem.Már most hányzik.Így méginkébb a gondolataimba és a dühömbe merülök.Senki rám nem nyitná az ajtót, hogy mi újság van velem, vagy hogy a napi 15 kávéból csak egyet ne egyedül kelljen meginnom. A telefonom is süket. Hiányoznak a barátaim is.Ha-ha!Barátok.Ki az igaz barát?Aki megcáfolja az érzéseimet, vagy aki végighalgat szó nélkül, és nem hangoztatja, hogy ne hadjam el magam, mert másnak sokkal rosszabb.Többnyre nem panaszkodom.De időnként jól esne elmondani valakinek, hogy mennyire félek és szükségem van rá, hogy átöltljem.Mert én fordtott helyzetben megteszem.Együtt nevetek és sírok is ha kell.Lebénult arcal is nevettem.Persze saját magamon, hogy milyen viccesen (nevetségesen)nézek ki.Nevetett mindenk, hogy így fogom föl.Pedig inkbb elmenkültem volna a világ elől.Persze ezt nem tudta senk.Még a közvetlen környezetem sem.Nem vagyok befelé forduló.Sőt!De nem hangoztatom naponta, hogy fáradt vagyok, szédülök, nem látok jobb oldalra rendesen vagy, hogy annyira remegek délelőtt, hogy minden kiesik a kezemből.Nem számolok be róla senkinek, hogy hány szem nyugtatót szedek.Valószínű, hogy ezért is nem hiszk el, hogy beteg vagyok.Csak az a beteg akinek kihullik a haja a kezelésektől?De meg fogok gyógyulni!!!És akkor én is úgy nevetek ahogy a "barátaim".

Gábornak

2008.04.02.
Kedves Gábor! Köszönöm a kedves szavakat.Azt gondolom, hogy segít ha írhatok.Rengeteg naplót teleírtam már.Könnyebb mint kimondani, amit úgy sem lehet megfogalmazni.Aki nem élte át amit "mi" úgysem érti.Édesanyám is sm-es, így néha az Ő vállán sírok.De ezt sem lehet mindig.Jó tudni, hogy van akit valóban érdekelnek az érzéseim.

Szerda

2008.04.02.
Ma reggel is alig tudtam fölkelni.Dühös vagyok magamra, mert este nem adtam be az injekciómat.Este már annyira fáradt voltam, hogy egy perc alatt elaludtam.Remélem nem lesz belőle problémám. Nagyon megvisel a hidegfront.Fáj a fejem, és ingerült vagyok.A nyugtató sem használ.Na persze ha az ember a fogorvosnál kezdi a napot, nem cigánykerekezhet örömében.Mindegy!Annak viszont örülök, hogy itt a tatvasz.Jól esik üldögélni a friss levegőn.Csak hallgatom a madarakat és csodálom a kisfiamat, aki önfeledten játszik a fűben a kutyával.Jó volna csatlakozni, de minden sejtem ellenszegül.Így csak gondolatban játszom velük és két sírógörcs között igyekszem minnél többet mosolyogni.Nem értem, hogy miért mindg jobb oldalon fáj a fejem?!

"sm-s"

2008.04.01.
Sokat gondokodom, hogy mi rosszat tettem amiért a sors ezzel a betegséggel büntetett.Ha megkérdezik, hogy mi a bajom, még a kimondása is nehezemre esik.Pedig ordít fejemben, hogy el ne felejtsem (mintha lehetne) Sclerosis multiplex.Soha nem fogom elfogadni.Felőlem aztán kiabálhat a tudatalattim, és elmondhatja milliószor az orvos, hogy nem élhetek úgy mint egy egészséges.26 évesen mit csináljak?Miért kellene belenyugodnom, hogy soha nem gyógyulok meg?Bölcs mondás, hogy "A remény hal meg utoljára!"Így mi mást tehetnék, várok, és figyelek.A testem minden jelzését.Azt hiszem így könnyebb.Csak lenne már valaki, akivel ezt megoszthatom