Életem az SM-el

Szerző: Malu

A BLOG LEÍRÁSA

"Nem az az igazi fájdalom, amitől könnyes lesz a szem, hanem amit magunkban hordozunk titokban, csendesen.

Látogatás: 264744 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Tanácstalanság

2012.05.21.

Megbocsátani?!

2010.02.23.

Az anyám azt mondta, hogy bocsássak meg.Nem tudok.Most még nem.A nagyapám, akit inkább apámként szerettem, most megmutatta az igazi arcát.Már nem tudom, hogy mit gondoljak róla.30 évnyi tisztelet és csodálat eltünt a szívemből, és nagyon hiányzik.Keresem, de még nem találom.A nagymamámra már nem haragszom.Kezdek rájönni, hogy mit él át már 53 éve.Sajnálom.Egyszer talán el is modom neki.Remélem még sok időm lesz rá.

Csalódás

2010.02.23.

A sírástól bedagadt a szemem.Mindig azt hittem, hogy a családom összetartó, és mindig számíthatunk a másikra.Csalódnom kellett.Ráadásul olyan emberekben, akikről soha nem feltételeztem rosszindulatot.Konkrétan nem ellenem irányult, de így talán még jobban fáj.Ugyanis az anyámat tiporták sárba.Hogy taszíthatja el magától egy szülő a saját gyerekét.Hogy lehet annyira kegyetlen?Mit tud tenni egy gyerek ami miatt semmibe veszik?Mert az én anyám semmi olyat nem tett.Magmból kiindulva, úgy gondolom, hogy ha a fiam valaha rosszul dönt, arról legalább annyira tehetek majd én is .A szülő felelősége, hogy milyen irányban terelgeti a gyermekét.A nagyszüleim gonoszak.Hogy mondhatnak olyan a saját vérüknek, hogy nem jó semmire és hasonló ettől aljasabb dolgokat.A szívem megszakad.Széthullik egy család és nem tudok ellene tenni.Segítenék de nem tudom hogyan.A haragtól még borús az elmém...Az én anyám olyan mint Várnai Zsenié.

Oltás!

2009.11.27.

Bejelentkeztem az orvoshoz.Egy hét múlva már én is az oltottak közé tartozom.Bár tudom, hogy lehet shubom (ezt azorvos is megerősítette), de a vírustól sokkal jobban félek.

Kedves Pizsipanni!

Oltás vagy nem oltás?

2009.11.25.

Velem mindig történik valami.Jelenleg csonthártya gyulladásom van.Már nem fáj, de az elmúlt napok probára tették a türőképességem.Azt hittem soha nem lesz vége.De ezt is legyőztem.

Múlt héten voltam injekciót íratni.A doktornő azt mondta, hogy mégis oltassam be magam.A döntés nehéz.Félek a vírustól, de az oltástól még jobban.Amilyen szerencsétlen vagyok az utóbbi időben...Ami a legrosszabb, hogy mindenki mást mond.Ma reggel úgy keltem föl, hogy fölhívom a dokit, hogy adja be.De valahogy elmúlt a lelkesedés.A másik nagy gondom a kisfiam.Határozottan kijelentettem, hogy nem.Megkapta a tüdőgyulladás elleni védőoltást és kész.De most már bánom, hogy nem adattam be neki.A párom megkapta és semmi baja.

Elnézést

2009.11.03.

Az oltóanyagra vosszatérve.Nem vagyok ellene, ha valaki ezt szürte volna le.Csak a médiában elhangzottakkal egyenes arányban kellene biztosítani az emberek számára!

Hahó!

2009.11.03.

Azt hiszem, hogy egy kicsit gyakrabban kellene írnom.Annyi minden történik napról-napra, hogy mire eljutok az írásig, el is felejtem, hogy mit akartam.Most is így vagyok.Próbálok visszaemlákezni...Voltunk nyaralni.Erről ennyit.:-) Járok edzőterembe kb. augusztus óta.Heti 3x.Szuper jó!Egyrészt egy mérettel kisebb vagyok, másrész remek a közérzetem.Na jó, jelen pillanatban nem,mert beteg vagyok, de ezt leszámítna.Szerencsére tünetmentes vagyok.Bár ez senkit nem érdekel a környezetemben, de az a fontos, hogy én tudom és érzem.

A családon belüli viszályok továbbra is dúlnak.De már magamban röhögök a mások szánalmas hatalmi harcán.(Csak súgom;akinek anyósa van az tudja miről van szó.psszt!)Nem értem azt sem, hogy egyes emberek miért nem tudják fölfogni, hogy 30-on felül már mindenki a saját belátása és igényei szerint éli az életét.Megfogadtam, nem nem szólok bele ha engem nagy mértékben nem érint.Időnként már észre sem veszem, hogy kimondtam amit gondolok.Túl sokat lennék egyedül?Föl sem tünik, hogy magamban beszélek?Áá!Nem érdemes ezen rágódni.Elvagyok a saját kis világomban.Azt is mondhatnám, hogy zárkózott vagyok.Az gondolkozzon el rajta aki pálcát tör/tört fölöttem.

Itt a nyár

2009.07.09.

Holnap végre elutazunk.Már alig várom.3 nap pihenés és szórakozás.

Folyt.köv.

2009.07.04.

Norbi és Dugó. A hódító hódok. Tölük mindig jó lesz a kedvem!... Ott tartottam, hogy kezdődő kettőslátásom van. Még csak időnként jelentkezik, többnyire amikor nagyon meleg van. Szóval nem valószínü, hogy a kimerültség miatt. Már korábban is észrevettem, hogy zavar az erős fény.Ilyenkor az orromig sem látok és szörnyen elveszettnek érzem magam. Nem találok rá megolást.Csináltattam szemüveget, de nyáron ez sem segít.Kezdek újra begubózni.Tudom, hogy nem szabad, mert szép lassan átmegy depresszióba.Utálom ezt a betegséget.Soha nem tudom, hogy mire számítsak. Szeretnék napozni, vagy legalább szoliba járni. Stradra menni mint a többi ember. Élvezni a nyarat. De sajnos már ki kellett tapasztalnom, hogy a nyár nem az én évszakom.Pedig gyerekkoromban imádtam. Ki sem szálltam a vízből ha strandon voltunk és ha horgászni mentünk nem érdekelt, hogy a napon kell ülni.De most!Nem tudom megérteni, hogy mi történik a testemmel.Rájöttem, hogy nem lehet magyarázatot találni a betegségre. A miértekbe pedig semmi esetre sem szabad belemerülni.Mai napig keresem azokot amiért a sors ezzel büntetett.Ilyenkor szomorú leszek és legszivesebben kirohannék a világból. (Nem,nem akarok öngyilkos lenni) Ilyenkor a kisfiamban találom meg a vigaszt.Miatta bármit megtennék. Na és persze "Winetou".Őt se hagyjam ki. Hiszen tíz év után is ugyan úgy szeretem. Tényleg! Nagyon hiányzik. Szegény még most is dolgozik.................... Ez a sok pont annyit jelent, hogy folyamatosan csörög a telefonom. Kb pontonként lehet egy percet számolni. Ennyit beszéltem amióta elkezdtem írni. De jó, mert eltünt a depis hangulatom.Már azt sem tudom, hogy mit akartam írni. Pedig tuti, hogy fontos dolgot, mert reggel erre ébredtem. Na mindegy. Majd legközelebb. Addig is Carpe Diem!!!

Beteg a gyerek

2009.07.03.

Jó ég!Megint eltelt egy hónap.Pedig megfogadtam,hogy gyakrabban írok.De sajnos mindig közbejön valami.Próbálok visszaemlékezni, hogy mi is történt mostanában.Májusban voltam dokinál, receptet írattam és jól kipanaszkodtam magam.Itthon nem túl kiváncsiak a nyügjeimre.Ha kimondom, hogy fáradt vagyok, két nap múlva a fejemhez vágják, hogy mindig panaszkodom.Ezért nem szólok.Csak a drága nagymamámnak síránkozom, mert hát picit "hipohonder" és mindig kapható egy kis közös nyafira.Imádom!De visszatérve, kár volt a dokinak bármit is mondanom.Ebben az évben már másodszor akart steroidot adni.Persze megértem, tudja mit csinál.(remélem)A változatosság kedvéért, elutasítottam.Hiszen ki vigyázna a gyerekre és az igazat megvellva semmi kedvem úgy mászkálni egész nyáron mint egy megtöltött lufi.Bár túl sokat nem rontana a jelenlegi külsömön.A másik dolog pedig, hogy nagyon félek a mellékhatásoktól.Ezért megígértem, hogy megoldom, hogy tudjak pihenni.Be is tartottam.Jobban vagyok.De ennek köszönhetően elég csúfosan néz ki a háztartásom.Persze ez nem jelenti azt, hogy megesz a kosz.Csupán nincs vasalt ruhánk,és a családom nem evett rendes ételt immár 5 hete.Azért nem hallnak éhen.Szóval jót tett a pihenés.