Sokk jelentése, tünetei

A sokk orvosi értelemben egy egész szervezetre kiterjedő keringési elégtelenséget jelent, ami kezelés nélkül az életfontosságú szervek oxigénhiányos állapotához és anyagcsere-folyamataiban kialakult súlyos károsodásához, halálhoz vezet.

A sokkos állapot kialakulása, lefolyása

A szerveink normális működéséhez mindig ugyanannyi vérre van szükség. Ha ez a vérmennyiség csökken (pl. vérzés miatt) vagy kitágul az érpálya (pl. allergiás eredetű anafilaxia esetén), akkor vérnyomásesés következik be. Sokk esetében - a kiváltó októl függetlenül - a keringő vér mennyisége és az erek össztérfogata között jelentős különbség mutatkozik.

Szervezetünk sokk esetén „kényszerhelyzetbe” kerül, ugyanis nem tudja egyszerre az összes szervünknek biztosítani a zavartalan vérellátást, priorizálnia kell. Ilyenkor a létfenntartáshoz feltétlen szükséges szervek felé tereli a még keringethető vérmennyiséget, elsősorban a szív és az agy felé, ezt a folyamatot centralizációnak hívjuk. A kompenzálási folyamat része a szívfrekvencia emelkedése (a szívritmus gyorsulása) és a kiserek összehúzásával a vérnyomás emelkedése.

Ez a kezdetben hasznos folyamat a túlélést hívatott segíteni, később viszont az így oxigénhiányos állapotba kerülő szervek - pl. vese, gyomor-bélrendszer - visszafordíthatatlan károsodásához vezet. A sokk mélyülésével a sejtszintű anyagcsere-folyamatok is működésképtelenné válhatnak, ami végül halálhoz vezet.

A sokk lefolyásának három fázisát különböztethetjük meg:

1. Non-progresszív sokk: a szervezet kompenzáló folyamatai lépnek működésbe, a kritikus fontosságú szervek vérellátása megoldott, a folyamat ekkor még visszafordítható jelentős szöveti károsodás nélkül.
2. Progresszív sokk: maradandó szöveti károsodás már megfigyelhető, a fontos szervek vérellátása is zavart szenved, esetenként még ez a folyamat is visszafordítható.
3. Irreverzibilis sokk: előrehaladt sokk a szervezet saját belső kompenzáló folyamatai és a külső intenzív támogatása ellenére sem uralható, a kritikus állapot rövid idő alatt halálhoz vezet.

A sokk típusai, lehetséges okai

Több különböző ok és folyamat miatt alakulhat ki olyan állapot, amikor a szervezet nem képes elegendő vért, és ezzel oxigént szállítani a szervekhez, szövetekhez.

1. Hipovolémiás sokk: a keringő vér mennyisége hirtelen lecsökken. Ide vezető folyamatok lehetnek: intenzív vérzés pl. baleset következtében, erőteljes hányás, hasmenés, nagy felületre kiterjedő égési sérülés.
2. Kardiogén sokk: a szív teljesítőképessége csökken le. Ennek oka lehet szívinfarktus, cardiomyopathia (szívizombántalom), szívizomgyulladás, szívbillentyűhibák, szívfejlődési rendellenességek, szívritmuszavarok, vagy ha a szív telődése zavart szenved pl. szívburokgyulladás (pericarditis), a szívburokban felszaporodó folyadék (szívtamponád), tüdőembólia, feszülő légmell miatt.
3. Disztributív sokkok: ide tartoznak azon állapotok, amikor a keringő vér nem a létfontosságú szervek felé centralizálódik, hanem egyéb szervek felé és a bőr alatti kötőszövetekbe áramlik. Két jelentős klnikai formáját különböztetjük meg.
   • Szeptikus sokk: a szervezet fertőzésekre (baktérium, gomba, vírus) adott válaszreakciója.
   • Anafilaxiás sokk: allergiás reakció következtében jön létre, gyakori allergének lehetnek a gyógyszerek, rovarcsípések.
4. Neurogén sokk: központi idegrendszeri sérülés következményeként kialakuló vérellátási zavar.
5. Endokrin sokk: hormonális betegségekben (pl. mellékvesekéreg-elégtelenség) esetén kialakuló krízisállapot.

A sokk tünetei, diagnózisa

A sokkban lévő beteg

• gyenge,
• meglassult tudatállapotú,
• bőre sápadt, verejtékező,
• a vérnyomás alacsony,
• a pulzusszám általában magas, tapintva gyenge, könnyen elnyomható,
• a vér oxigénszintje (szaturáció) általában alacsony, a légzés szapora,
• a vizelet mennyisége nagyon kevés vagy egyáltalán nincs.

További tünetek jelentkezhetnek a sokk típusának megfelelően, vérzéses sokk esetén szédülés és eszméletvesztés, anafilaxiás sokk esetén viszketés, gégevizenyő, stb.

A sokk diagnózisát a beteg általános állapota, tünetei, klinikai és laboratóriumi paraméterei együttesen adják ki. Alapellátás keretén belül használható a sokkindex számítás, amikor csak egy vérnyomásmérő áll rendelkezésünk.re. Ekkor a pulzusszámot a mért vérnyomás szisztolés értékével kell elosztani, például 110-as pulzus és 100/65 vérnyomás esetén a sokkindex 110/100=1,1. Ha a kapott szám meghaladja az 1-et, akkor a sokk kialakulásának potenciálisan nagy esélye van.

Laboratóriumi leletekben kiemelkedően fontos az Astrup-vizsgálat (vérgáz), a vérkép, vesefunkció, ionszintek, véralvadási paraméterek, procalcitonin, májfunkciós értékek.

Képalkotó vizsgálatokra a sokk diagnózisának felállításához általában nincs szükség, és legtöbbször idő sem áll rendelkezésre. Ha azonnal kéznél van, akkor szívultrahang végezhető (kardiogén sokk lehetséges okának tisztázása), vagy ha a beteg állapota engedi, akkor akár CT-vizsgálat is kérhető (pl. szeptikus sokk mögött meghúzódó nekrotizáló hasnyálmirigy-gyulladás igazolása vagy angio-CT-vel kimutatható vérzésforrás).

Kezelés sokkos állapot esetén

A legfontosabb lépés a beteg szoros és folyamatos monitorozása, hogy a legkisebb állapotváltozásra is időben tudjunk reagálni. Sokkos beteg megfigyelése lehetőleg intenzív körülmények között kell, hogy történjen, ahol a monitoron egyszerre látható a beteg vérnyomása, szaturációja, EKG-ja. Pontosabb információt ad a beteg állapotáról az artériás középnyomás illetve központi vénás nyomás értéke, ami a nagyerekbe vezetett katéter segítségével ellenőrizhető.

A kezelés alapja minden típusú sokk esetében megegyezik.

• A sokkot kiváltó ok minél hamarabbi megszüntetése.
• Keringéstámogatás, ami történhet infúzió, plazmaexpander, vértranszfúzió adásával vagy különböző gyógyszerekkel (adrenalin, dobutamin). Célja a szívritmus helyreállítása, koszorúér szűkület, elzáródás esetén pedig a tágítás vagy stent beültetés.
• Megfelelő szöveti oxigénellátás biztosítása: szabad légút biztosítása, hörgőgörcs, gégeduzzanat megszüntetése szteroiddal, inhalációs szerekkel, oxigén, súlyos esetekben intubálás és gépi lélegeztetés által.
• Veseműködés, vizelet-kiválasztás fenntartása: katéter felhelyezést követően infúzió adásával.

A sokk típusainak megfelelően ezen felül még szükség lehet egyéb speciális beavatkozásokra is. Például nagy fokú égés esetén fájdalomcsillapítás, szeptikus sokk esetén széles spektrumú antibiotikum adása.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász